Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

is'on ' üfH^H|Hűl P'U,/V ¥*-'/1111111HűüiiIlii I ^$ü $MrWW/ %ífflffi:'$>;' lm$mk Hí'WMwí \Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIV. évfolyam, 18. szám ARA: 1,40 Ft 198V április 1., vasárnap Mai számunkból POLITIKAI NEVELŐ MUNKA A KISZ-BEN (3. old.) AZ ÉLŐ GOGOL (4. old.) A KISGYERMEKEK TŰRŐKÉPESSÉGE A KÖZALKAL­MAZOTTAK TÖMEGSPORTJA (5. old.) (6. old.) Mindennapi kenyerünk Az idősebb nemzedék még emlékszik rá, hogy az asztali fohász — „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”... — nem volt jelképes értelmű. A csa­ládfő nagyon is komolyan és szinte szó szerint gon­dolta ezt. Különösen az esztendő közepe táján, ami­kor már nagyon is fogytán volt a kamrában a gabo­na, s néha csak kölcsönkéréssel tartott ki az újig, a cséplésig. A fohász ugyan nem sokat segített, legfel­jebb reményt adott, de szükség volt erre is, mert az új termés sorsa, kilátása telve volt bizonytalansággal. A gyengébb földeken — például az alföldi homokon — a leggyakoribb rozsból jó ha megtermett négy-öt mázsa, de sokszor csak az elvetett mag másfél-kétsze­rese. Nem irodalmi emlékek nyomán írom ezeket, hanem nagyapám kis földecskéjére, az önellátásra utalt „bir­tokra” gondolva, ahol a szántást — az év során vég­zett munka ellenében — az igásállattal bíró szomszéd szívessége tette lehetővé. A kenyér itt és a még rosz- szabb sorban lévők között valóban a napról napra ki­harcolt életet, a „betevő” megszerzését jelentette. Múltat idéző gondolatok ezek, talán nem is min­denki számára érthetőek, hiszen a hajdani munkaesz­közök már múzeumi tárgyakká váltak, az elnevezések is idegenül csengenek, maholnap csak az értelmező szótár őrzi őket. Nincs is szándékomban néprajzi vo­natkozásokkal előhozakodni, bár egyszer érdemes vol­na elgondolkodni azon, hogy a hatalmas társadalmi, gazdasági — agrokulturális, technikai, technológiai — változás valóban szükségszerű gyorsasággal és végér­vényesen söpörte-e tova a közelmúlt emlékeit a tuda­tunkból, környezetünkből, életünkből? De az eredeti gondolathoz, a mindennapi kenyérhez fordulva: mennyire más a jelentése napjainkban, mint volt akár fél évszázaddal vagy csak néhány évtized­del ezelőtt. Nem az érzelmi kötődés ismert és sokszor megénekelt mozzanatait kívánom itt felsorolni, még csak, nem is a máig meglévő gondatlanság, pazarlás „bűnjeleit” kirakatba tenni. írták, mondták, megtették ezt mások rajtam kívül is. Sokkal nagyobb jelentősé­gűnek érzem azt a tényt, amit az a bizonyos beterve­zett 15 millió tonna gabona jelent, s ami e mögött meghúzódik, szinte elrejtve a boltban naponta kenye­ret vásárló ember szeme elől. Mert értem én, hogy hazánkban a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok termelése gabonafélékből 1970 és 1982 között 83,7 százalékkal növekedett, s ez nemzetközi viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. De még inkább felfogom, ha azt látom egy táblázatban, hogy a búza termésátlaga az 1966—1970-es évek átla­gában még csak 24,3 mázsa volt hektáronként, s ez fokozatosan — néha kissé visszaesve — növekedett összességében napjainkig csaknem a kétszeresére. Azt is belátja az ember csak egyszerű állampolgár módjá­ra is, hogy hazánk nem fogja „lesöpörni” a piacról a nagy gabonatermelő országokat, hiszen a részesedé­sünk — például búzából — a világ termelésének csak alig másfél, s a KGST-országok gabonatermelésének is mindössze öt, öt és fél százaléka. De emlékszünk még arra is, amikor az ország gabonafélékből behoza­talra szorult, s a gazdasági nehézségek egyik forrásául éppen ez a tény volt megjelölve. A szakemberek biztosan jobban meg tudják ítélni, hogy mennyire merész a mezőgazdaságra szabott idei terv, amely az 1982-es esztendő kismértékű túllépésé­vel számol, s ezen belül a gabonaprogram mennyire feszített. Nyilvánvaló, hogy a szántóföldi növényter­mesztésben a kalászos gabona termőterület bővítése mellett a fajlagos hozamok emelésével az enegria- és költségtakarékos eljárások alkalmazásával lehet és kell növelni a termés mennyiségét és jövedelmezőségét. Aki a boltban naponta — a család létszámától füg­gően csak egy-két kiló kenyeret vásárol, az nem na­gyon törődik a statisztikai számokkal, az ország, a megye termelési adataival. Érthető ez, amikor őt első­sorban a kenyér minősége, mindenkori megvásárolha- tósága és ára érdekli. De azért sokkal jobb érzés olyan ország polgárának lenni, ahol a kenyérnekvalót sok-sok esztendő erőfeszítései nyomán a hazai föld is megter- mi, mint ahol ez — időjárási vagy más tényezők miatt — nem szerepel az elérhető célok között. Mengisztu elutazott Moszkvából Felszabadulásunk 39. évfordulóján Koszorúzások, megemlékezések, ünnepi nagygyűlések Ünnepi készülődés folyik ezekben a napokban ország- és megyeszerte. Hazánk fel- szabadulásának harmincki­lencedik évfordulóját ünne­peljük, az immár közel négy évtizedes hagyományoknak megfelelően. Az évforduló előtti napokban megemléke­zéseket tartanak az üzemek­ben, iskolákban, intézmé­nyekben. Mindenütt megko­szorúzzák a szovjet hősi em­lékműveket, a hazánkban elesett szovjet katonák sír­jait. , Szekszárdon kedden délu­tán kezdődik az ünnepi program. Fél négykor az al­sóvárosi temetőben lesz ko- szorúzási ünnepség, egy órá­val később pedig a Felsza­badulás téri szovjet hősi emlékmű talapzatán helye­zik el a párt-, állami és tár­sadalmi szervek, üzemek, hi­vatalok, intézmények veze­tői, képviselői a megemléke­zés koszorúit. Délután öt órakor kezdődik a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ színháztermében az ünnepi nagygyűlés, amit ün­nepi műsor követ. Bonyhádon délután koszo- rúzzák meg a szovjet hősi emlékművet, majd a városi művelődési házban tartanak ünnepi nagygyűlést. Dombó- várott a felszabadulási em­lékműnél és a temetőben rendeznek koszorúzási ün­nepséget, itt hangzanak el az ünnepi beszédek. Pakson délután kettőkor lesz az ün­nepi nagygyűlés az úttörő­házban, majd a koszorúzási ünnepség a szovjet hősi em­lékműnél. Tamásiban a Kos­suth téri felszabadulási em­lékműnél lesz délután négy­kor az ünnepi megemlékezés és koszorúzás, ugyanekkor tartják a temetőben is a koszorúzási ünnepséget. Du- naföldváron hétfőn este a pártszékházban tartanak ün­nepi megemlékezést, más­nap délelőtt a szovjet hősi emlékműnél koszorúzási ün­nepséget, majd tízkor kez­dődik a művelődési házban az ünnepi nagygyűlés. Tol­nán kedd este a pártszék­házban rendezik az ünnepi megemlékezést, Simontor- nyán a felszabadulási em­lékműnél a koszorúzási ün­nepséget. KISZ—KOMSZOMOL ta­lálkozót rendeznek szerda délután a Csavaripari Válla­lat dombóvári gyárában, melyen részt vesznek a Pát­ria Nyomda és a MOKÖT fiataljai. Délelőtt tízkor ad­ják át ünnepélyesen Döbrö- közben az új óvodát. Hő- gyészen az ünnnepi megem­lékezés után Kalinyin város együttese ad műsort. Pince­helyen kedd este fáklyás felvonulást rendeznek, Tol- nanémediben szerdán egész napos sport- és kultúrműsor lesz. Tárgyalásainak befejezté­vel szombaton elutazott Moszkvából Mengisztu Hai- lé Mariam, az etióp Ideigle­nes Katonai Kormányzóta­nács elnöke. Az etióp vezető a kétolda­lú kapcsolatokról, a pártkö­zi együttműködés kérdései­ről, valamint nemzetközi problémákról folytatott vé­leménycserét a szovjet ve­zetőkkel, köztük Konsztan- tyin Csernyenkóval, az SZKP KB főtitkárával. A Szovjetunió az afrikai kontinens egésze politikai légkörének egészségesebbé tételét óhajtja. Szovjet rész­ről azt is hangsúlyozták,' hogy Afrikát nem szabad a globális katonai-politikai konfrontáció színterévé vál­toztatni s a Szovjetunió ka­tegorikusan elutasít minden olyan kísérletet, hogy Afri-* kát, vagy annak egyes terü­leteit bárki is saját „létfon­tosságú szférájává” nyilvá­nítsa. A megbeszéléseken ele­mezték a pártközi kapcsola­tokat. Folytatódtak a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei Megyénk több városában és községében tegnap foly­tatódtak a forradalmi ifjú­sági napok rendezvényei. Kettőre látogattunk el ezek közül. Bonyhádon, a városi rendezvény a Vasipari Szö­vetkezetben volt. Itt rendez­ték meg a „Fele sem igaz” vetélkedőt, délután pedig kispályás labdarúgó- és ké­zilabda-mérkőzések voltak a városban. Szekszárdon az 505-ös szakmunkásképző, a vízitársulat és a városi KISZ rendezvényére került sor. Ügyességi és szellemi játékok voltak itt a prog­ram egyes elemei. Kedves vendég is érkezett a város­ba, Verrasztó Zoltán kitűnő úszónk személyében, aki él­ménybeszámolót tartott és képmagnó-felvételekkel szó­rakoztatta az érdeklődő fia­talokat. Fotó: BAKÓ JENŐ „Fele sem igaz” vetélkedő Bonyhádon |__________________________________ _______________________________________J A játékvezető: Engemayer János A szekszárdi program közönsége F. TÓTH PÄL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents