Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-13 / 61. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 61. szám ARA: 1,40 Ft 1984. március 13., kedd Mai számunkból ÉLETSZÍNVONAL ’84 (3. old.) SZEKSZÁRDIAK A MISKOLCI SPORTCSARNOKBAN (4. old.) LABDARÚGÓ NB II (5. old.) (3. old.) A CSATÁRI KERÁMIAÜZEM ÚJ TERMÉKEI Le(?)váltás A meó-vezetőt leváltották. Kifáradt. Vagy révbe ért? Töpreng az igazgató. Beosztottja későn találta meg igazi élettársát, öröme lekötötte, nem tudott a gyárral annyit törődni, mint amikor még üres lakás várta odahaza. Érthető. Az igazgató és a meó-vezető régi kollégák. Hősi időkre emlékezők. Az alapítás éveinek erős szálai emberileg is öszefűzték őket. A gyár azóta kinőtte gyermekruháját, döntően exportra termel, amely különleges feladatokat és állandó idegfeszültséget teremt műhelyekben, irodákban egyaránt. Érdemes-e vállalni a többletmunkát és a permanenciát? Az igazgató töpreng. A kérdés ilyen megfogalmazásban még csak föl sem vetődött benne. Az érdekeltség — úgy tetszik — nemcsak forintokban mérhető. Mindenki vállalta a nagyobb iramot, a feszültebb pillanatokat és senki sem gondolt rá, hogy lehetne könnyebben is. A meó-vezető sem. Pedig két tűz között — neki volt talán a legkeservesebb. A készterméket nem nézte — inkább fürkészte, Amit nem talált kifogástalannak, visszaadta, „nincs apelláta”, mondogatta. — Kifáradt? Megunta? Lazítani akart? — -töpreng az igazgató. Nen tudja a választ, de azt mondja, nem is érdekes. Munkatársa megtette a magáét, kidolgozta a lelkét, szabványok és reklamációk között pörkö- lődtek az idegei. Megérdemli hát a nyugalmasabb munkakört. Igen. mostanában csinált egy pár hibát, talán koncentrálni nem tudott annyira. Nehéz döntés volt — közli olyan hangsúllyal, mintha az egész gyár termékváltásáról vagy éppen átépítéséről lett volna szó. A meó nagyon kényes pont — magyarázza —, zsebre megy ... Zakójának zsebét veregeti. Kínban van. Folytassa? Hogyan mondhatná el egy mindenre kíváncsi újságírónak, amit érez? Végül is idegen. Meggyőződése, hogy helyesen cselekedett. amikor leváltotta a meó-vezetőt. Ha továbbra is beosztásában hagyja, túl nagy lett volna a kockázat: az övé, a gyáré — sőt, azé is, akit elmozdított. Az igazgató mesélni kezd. Úgy gondolja, jobban iár, ha mondandójának színhelyét valahová az üveghegyen is túlra teszi, mivel akkor — amennyiben a helyzet megkívánja — egészen hetedhétországig visz- szakozhat. Szóval van valahol egy üzem, ahol az emberek megszokták’a hibák őszinte és nyílt feltárását. Nem ismertek sem kendőt, sem különböző kozmetikumokat. amelyek elrejthették volna a hiányosságokat — így aztán rendre terítékre került valamennyi. Megszüntetésükre, kijavításukra határidőket is szabtak, mégpedig zömében folyamatosakat. Ezért a hibákat — bár állandóan akadtak — minduntalan orvosolták. így ment ez jó ideig, amíg az igazgató észre nem vette, hogy a problémák a valóságban sokkal makacsabbak, mint az asztalán heverő jelentésekben. A hibákat szeretjük a jelenségek szintjén tárgyalni. Nagy köröket húzva, amelyek közösségeket kerítenek be — a körön belül kicsit mindenki hibásnak érezheti magát, éppen ezért nem érzi magát senki sem. A felelősségvállalás elaprózódik, a felelősségre vonás pedig csaknem lehetetlenné válik. A mesebeli igazgató azonban úgy vélte: a jelenségek behelyettesíthetők. Emberekkel. Csak éppen a művelet népszerűtlen. Nincs az a humánus vezető, aki ilyen esetben eltekinthet a konkrét büntetéstől. A valamit össze kell kapcsolni a valakivel — a bírálat így kap fullánkot. A meó-vezető volt az első áldozat? — kérdem az igazgatót, elszakítva ezzel gondosan fölépített tanmeséje fonalát. Bólint, de szóban ellentmond: nem áldozat — kifáradt, megérdemelte a nyugodtabb munkakört. A fizetése változatlan, csak most nem a készárut ellenőrzi, hanem a beérkező nyersanyagokat. Nem is leváltás volt ez, inkább áthelyezés. Nincs benI ne semmi különös. Mindenki elismerte — elismeri a munkáját, kitüntetést is kapott eleget, szeretik, révbe ért* van meleg otthona: sikeres ember. Egy fiatal szakembert nevezett ki, aki még pályázik a babérokra. A két kő nem sebesíti annyira, a két tűz ellen van ereje védekezni — a dolgára összpontosít. Elmagyarázta ezt — vállát veregetve — a régi meó-vezetőnek, öreg barátjának is. „Úgy tűnt, megértette” — néz maga elé az igazgató. — „Persze, azért jobban örülnék — ha nyugdíjba küldhettem volna . ..” Nem lehet megőrizni az érdemeket alacsonyabb beosztásban? A leváltás a megbukás bélyege? Igen, az igazgatónak lelkiismeret-furdalása van. Elhatározása, hogy a vétkesek körmére néz, emberiességével ütközött össze. „Tudja, néha azt érzem, hogy az öreget nullára írta a közvélemény, mert már nem vezető ... | Ha pedig ez így van, a hibám jóvátehetetlen ...” — kocogtatia tollával a kávéspoharat. Túlontúl gyakran használjuk az „érdemei elismerése mellett” minősítést ahhoz, hogy igazán rangja legyen és ritkán választunk el tisztségétől nyílt bírálattal olyan embert, aki érdemtelen rá. Hívjuk be őt — tanácsolom. A titkárnő már keresi is. Nézem az iroda puritán bútorzatát, a mennyezet sarkában vékony szálon futó repedést, az asztalon a rengeteg iratot. Az igazgató vonásai feszültebbek, nyakkendőjét igazgatja, mintha tartana a találkozástól. Ahogy kopognak az ajtón, már ugrik, állva akarja üdvözölni munkatársát. De csak a titkárnő az. A volt meó-vezető nincs a gyárban. Betegállományba ment. A vérnyomása ... T. E. Kádár János fogadta a NOB elnökét FIN ’84 Vetélkedők, ünnepi taggyűlések Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn, az MSZMP KB székházában fogadta Juan Antonio Samaranchot, a Nemzetközi Olimpiai Bízott, ság elnökét, aki a Magyar Olimpiai Bizottság meghívására látogatott hazánkba. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek az olimpiai eszme szerepéről a népeik közötti kapcsolatok fejlesztésében, a megértés és a barátság erősítésében. A találkozón jelen volt Buda István államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. * Hétfőn kora délelőtt Juan Antonio Saramanch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vasárnap este Berlinből Budapestre érkezett elnöke a Farkasréti temetőben megkoHaiánkba érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Görög Kommunista Párt küldöttsészorúzta az egy éve elhunyt dr. Csanádi Árpád, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori főtitkárának, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt sport- igazgatójának sírját. Az olimpiai mozgalom vezetőjének társaságában volt Buda István államtitkár, a MOB elnöke és Schmitt Pál, a MOB főtitkára, s a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének számos tagja, valamint dr. Csanádi Árpád özvegye. A nap folyamán folytatódtak a tárgyalások J. A. Samaranch és a magyar olimpiai mozgalom vezetői között, majd a Fórum-szálló különtermében ünnepséget rendeztek, ahol Schmitt Pál köszöntötte a megjelenteket. Juan Antonio Samaranch a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nevében az olimpiai érdemérem ezüst fokozata kitüntetést adta át a 72 esztendős ge, Harilaosz Florakisz főtitkár vezetésével. A delegáció tagjai Oresztisz Kolozof, a GKP Politikai Bizottságának póttagja, a külügyi osztály Kovács Pálnak, a magyar és a nemzetközi vívósport kimagasló alakjának, az egykori hatszoros olimpiai és tízszeres világbajnoknak, aki 1980 óta a Nemzetközi Vívó Szövetség alelnöke. Magas kitüntetését az olimpiai eszméhez való hűségéért, az ötkarikás sport- mozgalomban kifejtett munkásságáért, kimagasló érdemeiért kapta. Az olimpiai érdemérem bronz fokozata kitüntetést vehette át a 92 esztendős dr. Szalai József, az 1912-es olimpia tornász ezüstérmese, aki sportolóként és sportvezetőként is nagyszerűen megállta a helyét, s ma is a magyar sport lelkes társadalmi segítője. Az egykori tornász, aki a kézilabdasport magyarországi meghonosításában is fontos szerepet játszott, jelenleg a természetbarát mozgalomban tevékenykedik. (MTI) vezetője, Yannisz Mavroma- tisz, a Központi Bizottság póttagja, és Vasziliosz Geor- giu-Szofiasz, a KB munkatársa. A tavasz a megújulás, az ifjúság, a forradalmak évszaka. Hazánk történelmének sorsdöntő változásai, véletlenül, szinte mind ezekhez a napokhoz kötődnek. Március idusán vonultak Pe- tőfiék a Nemzeti dal és a Tizenkét pont felolvasására a Múzeum-kertbe — sejthet- ték-e, hogy száz esztendő múltán az ő álmaikat valóra váltó ifjak ugyanezen a helyen rájuk emlékeznek majd? A szabadságharc kirobbanásának 71. évfordulóját követően nem egészen egy hétre kiáltották ki a Tanácsköztársaságot. A vér- telen forradalom 133 napját a véres fasizmus követte, majd negyedszázad múltán, április 4-én végre elérkezett történelmünk legjelentősebb napja. Mindhárom forradalmi eseményben nagy szerep jutott a fiataloknak. Ezért érthető, ha a megemlékezések, ünneplések önként vállalt feladata ma is a fiataloké. Immár jó tizenöt éve, hogy a KISZ minden tavasszal megrendezi a forradalmi lí(Folytatás a 2. oldalon) a Görög Kommunista Párt főtitkára Szocialista brigádvezetők értekezlete a TÁÉV-nél Vita a munka értékeléséről, a szocialista m Hesz Ádám — középen — „E lkéstek a téliesítéssel, nem tudtuk kihasználni a jobb szervezéssel elérhető folyamatos munkát.” Régen tartottak olyan aktív brigádvezetői értekezletet a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál, mint hétfőn délelőtt. A vitához természetesen jó alapot adott a szakszervezet és a gazdasági vezetés alapos előkészítése, mélyreható értékelése. Az 1983. évi szocialista munkaversenyt értékelték, s meghatározták a mozgalom idei tennivalóit is. A több mint száz szocialista brigádvezető jó előre kézhez kapta az értékelést írásban, úgyhogy Villányi József igazgató kiegészítése az időközben történt változásokat, a szakszervezettel történt egyezés utáni helyzetet ismertette. De ennek is az a lényege, mint volt a múlt évi munkaverseny-feladatoknak, hogy a gazdaságosságra kell törekedni. Tóth Béla, szb-tit- kár pedig azt hangsúlyozta, hogy a munkahelyi vezetőknek többet kell törődni egyrészt az egész napos termelés folyamatosságának anyagi, műszaki feltételeinek biztosításával, másrészt pedig a munkaverseny értékelésével. A brigádvezetők szokásos év eleji gyűlésén végig érezni lehetett azt a felelősségérzetet, amely a dolgozókban jelen van, ismerik a feladatokat, tudják, hogy mit kell tenniük. A múlt évben összesen 106 szocialista brigád 1155 tagja vett részt a munkaversenyben, nem volt értékelhető különböző okok miatt 17 brigád munkája. Az építésvezetőségi kollektívák, az ottani vezetők, valamint a szakszervezeti tisztségviselők értékelése alapján 13 brigád az arany fokozatot, húsz az ezüst fokozatot, míg a bronz fokozatot 34 brigád nyerte el. Brigádzászlót húsz brigád kapott. A vállalat kiváló brigádja címet a Gazda Lajos vezette Mecsek szocialista ácsbrigád érdemelte ki. Tavaly kilenctagú volt ez a brigád. A határidős feladataik tíz százalékát idő előtt készítették el. Mintegy ötven óra társadalmi munkát végeztek személyenként. A vállalat kiváló ifjúsági brigádja a Révai Ferenc vezette hidegburkoló-brigád lett. Az utóbbi két évben négy munkáséletet kezdő fiatalt fogadtak maguk közé, termelési mutatóik jók, a burkolómunkák minősége meghaladta az átlagot. Különösen a dombóvári dízelbázis, a komlói kenyérgyár, és a szekszárdi sajtüzem építésénél végeztek elismerésre méltó munkát. A brigádverseny, a munka értékelése kapcsán számos vitára adó kérdést vetettek fel. Többek között kifogásolták, hogy a munkabrigádokat marasztalják el amiatt, mert a •folyamatos termeléshez nem adnak meg Százhat brigád vezetője vett részt a gyűlésen (Folytatás a 2. oldalon)
