Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

iV NÉPÚJSÁG 1984. március 10. Ejnye, Dieter... A megnyitóra felsorakozott csapatok Egyszerre három helyre írt alá, s ezzel a nyugatnémet Bundesligában egyfajta „re­kordot” ért el Dieter Schwind, 62 kg-os junior vb- ezüstérmes birkózó. A 21 éves fiatalember nem veti meg a pénzt. Igent mondott az Aschaffenburg, a Wiesen­thal és a Bavaria Goldbach klubvezetésének akkor, ami­kor azok sportvezetői le akar­ták igazolni. Természetesen a „foglalót” Dieter minde­nütt gondosan fel is vette .. . Schwind igen jelentős olimpiai reménység az NSZK kötöttfogású válogatottjában. A legutóbbi norvégiai junior vb-n, Kristiansundban éppen a magyar Bódi Jgnővel bir­kózott az aranyéremért. Óvás, teátrális jelenetek után — utólag! — őt is kihirdet­ték győztesnek Bódi Jenő mellett, de ezt nem nagyon veszi komolyan senki a sporttörténészek között... Schwind a három klubtól összeszedett jelentős összeg­gel szedte a sátorfáját, és át­ruccant az Egyesült Államok­ba világot látni. Amikor az­után kiderült a turpisság, si­etve hazatért Dakotából, de csak a rossz hírt hallhatta. Az NSZK Birkózó Szövetsége ugyanis 18 hónapra eltiltotta mindennemű sporttevékeny­ségtől az „éhes zsebű” ifjút. Az ipari szövetkezetek dol­gozóinak közkedvelt sport- eseménye lett a női és férfi teremfoci Sárköz Kupa, ame­lyet harmadik alkalommal rendeztek meg közel száz résztvevővel. A rendezvény házigazdája a decsi Sárközi Népi Iparművészeti Szövet­kezet volt. A tömegsportot kedvelő és szervező részére örvendetes, hogy ma már nemcsak a tájházról és a népművészeti tevékenységé­ről ismert a szövetkezeti ipar dolgozói körében ez a szövet ­TFSE—Atomerőmű SE 88-56 (43-30). Paks, 100 né­ző. V.: Szabó IV., Elmauer. ASE: Bacsárdi (2), Antoni (6), Schmidt (14), Tóth (24), Nagy (6). Csere: Jégh (4), Oláh (—), Péntek (2). Edző: Hesser Zoltán. Csak az első kezet, hanem az évenként megrendezésre kerülő tömeg­sportnapjáról is. Az 1984. évi Sárköz Kupa eredménye: Nők: 1. Sárközi Népi Iparművészeti Szövet­kezet, 2. Tolna megyei Ru­haipari Szövetkezet, Paks. A legeredményesebb góllövő Száraz József né (Sárközi Né­pi Iparművészeti Szövetke­zet), a legjobb kapus Peák Mária (Tm. Ruhaipari Szöv.), míg a legjobb mezőnyjátékos Jávori Andrea (Tm. Ruha­ipari Szöv.) lett. félidőben bizonyult egyen­rangú ellenfélnek a Duna- parti együttes. BEAC—Atomerőmű SE 86-85 (44-38, 77-77). Buda­pest, 100 néző. V.: Kertész. ASE: Bacsárdi (8), Vertetics (8), Tóth (23), Antoni (16), Férfiak: 1. TA-LUX Villa­mosipari Szövetkezet, Tamá­si, 2. Tolna megyei Lakás- karbantartó Ipari Szövetke­zet paksi telepe, 3. Sárközi Népi Iparművészeti Szövet­kezet, Decs. A legeredmé­nyesebb góllövő Majsai Ist­ván (Tm. LAKISZ paksi te­lepe), a legjobb kapus Bei- dek Attila (TA-LUX Tamá­si), a legjobb mezőnyjátékos Balázs Gyula (Sárközi Népi Schmidt (30). Csere: Jégh (—). Edző: Hesser Zoltán. Mindvégig szoros küzdelmet vívott a két csapat. A rendes játékidőt követő hosszabbítás letelte előtt öt másodperccel dobta győztes kosarát az egyetemista csapat. Iparművészeti Szöv.) lett. Sz. K. J. > ’ v Tanári diplomával a pult mögött Bús László üzletvezető a pultot támasztja, cigarettára gyújt. Üres a sportbolt, za­vartalanul beszélgethetünk. Egy fényes karriert sejtető pályakezdés emlékeit vallat­juk. No, meg persze a foly­tatásét, amikor a szőke csa­tár futballistaéveit a gyako­ri vándorlás, a tartós kötő­dés hiánya okozta keserűség árnyékolta be. így aztán ne­héz eldönteni, hogy a ma 33 éves fiatalember — akit va­lamennyi szakvezető' a lab­darúgás nagy tehetségének tartott — igazából mennyire boldog, amikor hozzám ha­sonlóan arra kérik: mesélj az egykori csapataidról! Üjabb cigaretta parázslik az öngyújtó lángjától. Mély­re szívja a füstöt, mintha csak az emlékezést segítené a „slukk”. — Tizennégy évesen, 1965- ben a Bonyhádi Vasasban kezdtem. Ebben az évben a Vasas felkerült az NB Hi­ba, az ifjúsági gárdáját megszüntette. Helyesebben, ebből az ifista garnitúrából alakult ki a Bonyhádi Pe­tőfi Tsz megyei B-bajnok- ságban szereplő csapata. Jó kis társaság volt a miénk — mondja Bús László. Szünetet tart, arca felde­rül. Hogyisne, hiszen a kis­pesti klubtagságáról másfél évtized távlatából is büszke­séggel beszél. — Szóval, három évet fo­ciztam Bonyhádon, amikor 1968-ban leigazolt a Bp. Honvéd. Előtte megyei ifjú­sági válogatott, majd az or­szágos vidékválogatott csa­patban játszottam. Akkori­ban Preiner Kálmán volt a magyar ifiválogatott szövet­ségi kapitánya. Nos, nevem bekerült az ő noteszába. S miután 1968 januárjától Preiner a kispesti klubhoz szerződött edzőnek, engem is hívott és vitt magával. — A piros-fehéreknél nem teljesült be az álom: bajno­ki meccsen nem játszott Ko­csis Lajosékkal. — így igaz, de azért fe­lejthetetlenül szép időszaka volt az életemnek. A Hon­védban 1968 tavaszán már az ifi egyben játszottam. Sőt, áprilisban a Népsta­dionban rendezett FTC—Bp. Honvéd rangadó előmérkő- zésén, a Honvéd „fakóban” is helyet kaptam. Emlékeze­tes dátum, hiszen 50—60 ezer ember előtt focizni egy vi­déki 17 éves srácnak, szóval nem volt közömbös. Bajnoki meccsen nem, csak MNK- találkozón kaptam helyet a Honvéd első csapatában. — Amikor a fővárosba költözött, középiskolás volt. — Kispesti focistaként is folytattam a tanulást, 1969 nyarán pedig leérettségiztem a kereskedelmi szakközépis­kolában. — 1971 nyarán viszont már a Szekszárdi Dózsa lab­darúgója volt. — Valóban. A tengelici származású Simon Ferivel kettesben jöttünk le a Hon­védből Szekszárdra. Egy ap­ró pikantériája volt az én kiadatásomnak. A honvéde- sek engem Orbán László ökölvívóért cserébe adtak a Dózsának. Orbán egy évvel később Európa-bajnok lett, befutott. Én viszont? Hát ugye akkor a lila-fehérek NB Il-es csapatában olya­nok fociztak, mint Szántó, Freppán, Csordás, Török, Li- povszky, a mester pedig Nagy János volt. Nekem nem sikerült beilleszkednem, öt-hat meccsen kispados voltam, majd Pécsett a nagy rivális Pécsi Ércbányász el­len a kezdő tizenegybe ke­rültem. Akkor a sajtó és a társak véleménye alapján is a mezőny legjobbjának bizonyultam. Tavasszal ed­zőváltozás történt. Nem tar­toztam a kedvencek közé, így jobbára csak a tarcsi- ban játszottam. A megyei bajnokság fél idényében 33 gólt lőttem, ezzel második lettem a fornádi Németh Miklós mögött. — Megbánta, hogy hajlott a dózsások hívó szavára? — Bizony gyakran eszem­be jutott esténként a legény­szálláson, hogy a Honvédből nem akartak elengedni. Pe­dig az igazi farbával még csak ezután rukkolt elő a Dózsa SE akkori ügyvezető elnöke. 1973-ban egyszerűen „elpasszolt” Mázaszászvárra. Ne firtassuk a részleteket, számomra csak egy lehető­ség volt: tudomásul venni az elnökségi döntést. Én vi­szont hallani sem akartam arról, hogy a bányászcsapat­hoz igazoljak. Huszonhárom évesen abba akartam hagy­ni az aktív sportolást. Sze­rencsére nem ezt tettem, hi­szen Mázaszászváron egy remek társaság verődött össze. Köztük újra belelen­dültem, ismét „ment a zsu­ga”. — Hogy Bús László új­fent rúgdosta a gólokat arra felfigyeltek a szomszéd me­gye játékos-szerzői is. — Igen. 1974 nyarán hív­tak és én mentem a Székes- fehérvári MÁV Előréhez. Három év alatt aztán há­rom osztályt ugrottunk! Baj­nokságot nyertünk az NB Ill-ban, az NB II-ben és 1977-ben átléptük az NB I kapuját is. Ekkor, a siker csúcsán vettem búcsút a MÁV Előrétől. Merthogy időközben Szombathelyre igazoltam át. A Perint-parti város NB I-es gárdájához, a Haladáshoz a klub vezetői vittek — a csapatot viszont az edző állította össze. Nél­külem. Kusza és fura hely­set, de a vasi városban a térdszalag szakadásomig csak a tartalékok kenyerén éltem. Ekkor már három éve nős voltam, feleségem­mel egy zsúfolt munkásszál­láson laktunk. Elnézést a kapkodós emlékidézésért, de 1977 nyarához okvetlenül vissza kell kanyarodnunk. Pécsett ugyanis sikeresen ál­lamvizsgáztam a tanárképző főiskolán, testnevelés és földrajz szakos tanári diplo­mát szereztem. — Ekkor érezte úgy, hogy elég, nincs tovább foci? — Utoljára vettem ván­dorbotot a kezembe. Hívtak és én jöttem, ide Dombó­várra. Akkor alakult a DMSC, a megyei bajnokság­Az üzletvezető: Bús László ban szerepelt csapatunk. Jó­magam 1978 őszén búcsúz­tam el végképp az aktív lab­darúgástól. Ezután a Zrínyi általános iskolában taní­tottam, testnevelőként 1982-ig. Közben pedig ed- zősködtem is négy évig a sportiskolásoknál. Nyolcéves házasság után 1982-ben el­váltunk, van egy hatéves kislányom. Tavaly nyáron újra nősültem, feleségem is pedagógus. — Egészen pontosan csak ő, merthogy a férje tanári diplomával a pult mögé állt... — helyesbítek. — Ezt a maszek sportbol­tot — körbe mutat az üzle­ten — 1982 májusában nyi­tottam. Hozzávetőlegesen 150 ezer forintos árukészlettel dolgozom. Megpróbálom, ta­lán az üzleti életben több szerencsém lesz, mint volt a focipályán. Becsukom a jegyzetfüzetet. Sísapkás, tizenéves fiú lép az üzletbe. Megszeppenve kérdezi: — Bácsi kérem, le­het kapni pingponglabdát? — Természetesen. — És tessék mondani olyat is árul, amelyiknek az a ne­ve, hogy kettős boldogság? — Kettős boldogság... Nem, az pillanatnyilag hiányzik. FEKETE LÁSZLÓ Fotó: Czakó Sándor A minősítések alakulása megyénk versenysportjában Tolna megye testnevelési- és sportmozgalmának közép­távú terve minden területen meghatározta a célkitűzése­ket, feladatokat. A verseny- sport alapvető célkitűzése a szintentartás. Eredményein­ket többoldalú vizsgálat és ellenőrzés alapján regiszt­ráltuk. A fejlődés értékelé­sének több mutatós rend­szerén belül az egyik lénye­ges mutatóval — minősíté­sekkel — minden évben ta­lálkozunk. Ennek tükrében a következő eredményekről ad­hatunk számot Tolna megyé­ben. A megyében működő 25 sportág közül húszban tar­tunk nyilván minősített sportolókat. A jóváhagyott minősítések száma az 1983. évi értékelés alapján 1387-re emelkedett a korábbi 1291- ről. E növekedés a sport­ágak arányában azonban el­térő képet ad. Az I. kategóriás (olimpiai egyéni) sportágakban 675-re emelkedett a minősítések száma, amely nyolcvanhét­tel több, mint az előző évben. E kategóriában a legered­ményesebb fejlődésről atlé­tikában, kerékpárban, súly­emelésben beszélhetünk. Felzárkózásra törekszik a kajak-kenu és a cselgáncs is. A II. kategóriában (nem olimpiai egyéni) 651 fő oszto­zott a minősítések különbö­ző fokozatain, amely negy­venhárommal több, mint 1982. ben. Az asztalitenisz és a sakk sportág továbbra is- élen jár e területen. A III. ka­tegóriában (MHSZ sportágak) 95-ről 61-re csökkent, a mi­nősítések száma, amely an­nál is inkább elgondolkod­tató, mert ez például a két évvel korábbi eredménynek csak egyharmada. Amikor a területi (városi, illetve városkörnyéki) meg­oszlás szerint értékeljük az eredményeket, a következő változással találkozunk. Bonyhád város és környékén 10 fővel nőtt a minősítettek száma, amelyben legnagyobb részt az atlétika sportág vál­lalt. Dombóváron a 35 fős növekedést valamivel keve­sebb sportág segítette, mint az előző évben. Az atlétika sportág ismét eleget tett az elvárásoknak — a sportisko­lái módszerekkel történő utánpótlásnevelésen keresz­tül —, de előre lépett az asz­talitenisz, mennyiségileg a tenisz is. Pakson az atlétika, cselgáncs, ökölvívás, kajak­kenu sportágak erősödtek meg legjobban, amely a minősíté­sek számának 44 fővel tör­ténő emelkedését jelentette. Szekszárd város környékén — az asztalitenisz kivételé­vel — továbbra sem biztató a minősítések számának alaku­lása, amely — néhány év óta — csökkenő tendenciát mutat. A megyeszékhelyen huszonhattal gyarapodott a mennyiségi mutató, ezen be­lül elsősorban az atlétika, kajak-kenu, kerékpár és a súlyemelés járultak hozzá a színvonalemelkedéshez, de figyelemre méltó az úszás fejlődése is. Tamásiban a minősítések mérlege a csök­kenés irányába mutat. Ébred a sportlövészet, a többi sport­ág vagy stagnál, vagy hal­ványabb lett. A minősítések alakulását a „piramis” tényezői szerint is erdemes áttekinteni. E rend­szeren belül megállapítható, hogy a bázis szélesítését je­lentő minősítések (III., IV. osztály és bronzjelvényes) száma negyvennéggyel emel­kedett, amely 5 százalékos növekedésnek felel meg. A közvetlen utánpótlást jelen­tő (arany, ezüstjelvényesek, II. o.) minősítések száma negyvenöttel nőtt, amely több, mint 10 százalékos ug­rást jelentett összességében. Ugyanakkor — e kategóriá­ban — tizenöttel csökkent az aranyjelvényesek száma, amely több összefüggésre is felhívja a figyelmet. A „pira­mis” csúcsához tartozó nem­zetközi, I. osztályú és a Ki­váló Ifjúsági minősítéseket az 1982. évi szinten tudtuk tar­tani mennyiségigileg. Ahhoz, hogy a legjobbak fejlődését tartani tudjuk, a versenyzők felkészítéséhez szükséges fel­tételeket is első osztályú, il­letve nemzetközi színvonalon kell biztosítani, mert egvéb- ként értékes versenyzők tá­voznak el a megyénkből. összegezve megállapítható: a központi és megyei sport- politikai koncepció szerint ki. emelt sportágaink zömében a minősítettek összlétszáma és színvonala továbbra is emelkedő tendenciát mutat. A minősítések alakulása tük­rözi azt is, hogy egyes terü­leten milyen gondosan fog­lalkoznak a bázis szélesíté­sével, a szakmai munka szín­vonalemelésével a sportveze­tők. HAJDICS KLÁRA a megyei sporthivatal osztályvezető-helyettese Sportműsor SZOMBAT Atlétika: Paks város és környéke mezei futóversenye 10 órától, gyülekezés a váro­si tenisz-sporttelepen. Kézilabda: Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban 9 órától Téli Teremkupa záró­fordulója. A tanítóképző fő­iskolán 8 órától Serdülő Ku­pa ’84. Kosárlabda: Az NB II-ben: Atomerőmű SE—Kandó Kál­mán Főiskola 11, Bonyhádi MSC—Péti MTE 16 órakor. Labdarúgás: Országos ser­dülő és ifjúsági bajnokság: Szekszárdi Dózsa—Rába ETO 13 és 15 órakor. Teke: A Dombóvári Spar­tacus NB I-es csapata 11 óra­kor a Pápai Ezüstnyíl együt­tesét fogadja. Tömegsport: Falusi Dolgo­zók Spartakiádja körzeti döntője: Regölyben asztali- tenisz, Tamásiban sakk sport­ágban 9 órától. Természetjárás: A Tolna megyei Természetbarát Szö­vetség Hunyor túrája Sötét­völgyben. Gyülekezés 11 óra­kor a Haramia-forrásnál. VASÁRNAP Sakk: A megyei OSB I. osztályában: Szedres—TÁÉV I. , Dombóvár—Bátaszék. A II. osztályban: Atomerőmű SE II.—Gyönk, Báta—Bölcs­ke, Regöly—Györköny, Dal- mand—Tolna. Teke: Az NB Ill-ban: TÁÉV SK—Pécsi MSC 10 órakor a TÁÉV csarnokában. Labdarúgás NB II.: Szolnoki MÁV MTE—Szekszárdi Dózsa 14.30. Területi bajnokság: Bog- lárlelle—^Bonyhád, Nagymá- nyok—Kaposvári Rákócsi, Siklós—Kisdorog 14.30-kor. Megyei bajnokság: Tevel— Alsónána (Albert), Tengelic —Kaposszekcső (Oszterma- jer), Tamási—Ozora (Varga), Paks—Németkér (László), Dombóvári VMSE—Dombó­vári Vasas (Dravecz), Apar- hant—Kocsola (Lubastyik), TÁÉV SK—Nagydorog (Rit­zel), B. Pannónia—Dunaföld- vár (Tóth). Kezdési idő: 14.30. Körzeti bajnokság: Ocsény —Zomba (Taba), Cikó—Sió- agárd (Bogdán), Győré—Fadd (Nagy), Kéty—Izmény (Jil- ling), Alsótengelic—Bony- hádvarasd (Tölgyesi), Báta— Bogyiszló (Antlfinger), Tol­na—Kakasd (Pál). Kezdési idő: 14.30 óra. Duna Kupa: Madocsa— Atomerőmű SE (Takács), Bölcske—Paks II. (Sóthy). Kezdés: 14.30. Termelőszövetkezeti Kupa: Pusztahencse—Dunaszentgy. (Farkas), Kajdacs—Tolnané- medi (Csepregi). Kezdés: 14.30. I Kosárlabda NB II Sárköz Kupa 1984

Next

/
Thumbnails
Contents