Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
iV NÉPÚJSÁG 1984. március 10. Ejnye, Dieter... A megnyitóra felsorakozott csapatok Egyszerre három helyre írt alá, s ezzel a nyugatnémet Bundesligában egyfajta „rekordot” ért el Dieter Schwind, 62 kg-os junior vb- ezüstérmes birkózó. A 21 éves fiatalember nem veti meg a pénzt. Igent mondott az Aschaffenburg, a Wiesenthal és a Bavaria Goldbach klubvezetésének akkor, amikor azok sportvezetői le akarták igazolni. Természetesen a „foglalót” Dieter mindenütt gondosan fel is vette .. . Schwind igen jelentős olimpiai reménység az NSZK kötöttfogású válogatottjában. A legutóbbi norvégiai junior vb-n, Kristiansundban éppen a magyar Bódi Jgnővel birkózott az aranyéremért. Óvás, teátrális jelenetek után — utólag! — őt is kihirdették győztesnek Bódi Jenő mellett, de ezt nem nagyon veszi komolyan senki a sporttörténészek között... Schwind a három klubtól összeszedett jelentős összeggel szedte a sátorfáját, és átruccant az Egyesült Államokba világot látni. Amikor azután kiderült a turpisság, sietve hazatért Dakotából, de csak a rossz hírt hallhatta. Az NSZK Birkózó Szövetsége ugyanis 18 hónapra eltiltotta mindennemű sporttevékenységtől az „éhes zsebű” ifjút. Az ipari szövetkezetek dolgozóinak közkedvelt sport- eseménye lett a női és férfi teremfoci Sárköz Kupa, amelyet harmadik alkalommal rendeztek meg közel száz résztvevővel. A rendezvény házigazdája a decsi Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet volt. A tömegsportot kedvelő és szervező részére örvendetes, hogy ma már nemcsak a tájházról és a népművészeti tevékenységéről ismert a szövetkezeti ipar dolgozói körében ez a szövet TFSE—Atomerőmű SE 88-56 (43-30). Paks, 100 néző. V.: Szabó IV., Elmauer. ASE: Bacsárdi (2), Antoni (6), Schmidt (14), Tóth (24), Nagy (6). Csere: Jégh (4), Oláh (—), Péntek (2). Edző: Hesser Zoltán. Csak az első kezet, hanem az évenként megrendezésre kerülő tömegsportnapjáról is. Az 1984. évi Sárköz Kupa eredménye: Nők: 1. Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet, 2. Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet, Paks. A legeredményesebb góllövő Száraz József né (Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet), a legjobb kapus Peák Mária (Tm. Ruhaipari Szöv.), míg a legjobb mezőnyjátékos Jávori Andrea (Tm. Ruhaipari Szöv.) lett. félidőben bizonyult egyenrangú ellenfélnek a Duna- parti együttes. BEAC—Atomerőmű SE 86-85 (44-38, 77-77). Budapest, 100 néző. V.: Kertész. ASE: Bacsárdi (8), Vertetics (8), Tóth (23), Antoni (16), Férfiak: 1. TA-LUX Villamosipari Szövetkezet, Tamási, 2. Tolna megyei Lakás- karbantartó Ipari Szövetkezet paksi telepe, 3. Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet, Decs. A legeredményesebb góllövő Majsai István (Tm. LAKISZ paksi telepe), a legjobb kapus Bei- dek Attila (TA-LUX Tamási), a legjobb mezőnyjátékos Balázs Gyula (Sárközi Népi Schmidt (30). Csere: Jégh (—). Edző: Hesser Zoltán. Mindvégig szoros küzdelmet vívott a két csapat. A rendes játékidőt követő hosszabbítás letelte előtt öt másodperccel dobta győztes kosarát az egyetemista csapat. Iparművészeti Szöv.) lett. Sz. K. J. > ’ v Tanári diplomával a pult mögött Bús László üzletvezető a pultot támasztja, cigarettára gyújt. Üres a sportbolt, zavartalanul beszélgethetünk. Egy fényes karriert sejtető pályakezdés emlékeit vallatjuk. No, meg persze a folytatásét, amikor a szőke csatár futballistaéveit a gyakori vándorlás, a tartós kötődés hiánya okozta keserűség árnyékolta be. így aztán nehéz eldönteni, hogy a ma 33 éves fiatalember — akit valamennyi szakvezető' a labdarúgás nagy tehetségének tartott — igazából mennyire boldog, amikor hozzám hasonlóan arra kérik: mesélj az egykori csapataidról! Üjabb cigaretta parázslik az öngyújtó lángjától. Mélyre szívja a füstöt, mintha csak az emlékezést segítené a „slukk”. — Tizennégy évesen, 1965- ben a Bonyhádi Vasasban kezdtem. Ebben az évben a Vasas felkerült az NB Hiba, az ifjúsági gárdáját megszüntette. Helyesebben, ebből az ifista garnitúrából alakult ki a Bonyhádi Petőfi Tsz megyei B-bajnok- ságban szereplő csapata. Jó kis társaság volt a miénk — mondja Bús László. Szünetet tart, arca felderül. Hogyisne, hiszen a kispesti klubtagságáról másfél évtized távlatából is büszkeséggel beszél. — Szóval, három évet fociztam Bonyhádon, amikor 1968-ban leigazolt a Bp. Honvéd. Előtte megyei ifjúsági válogatott, majd az országos vidékválogatott csapatban játszottam. Akkoriban Preiner Kálmán volt a magyar ifiválogatott szövetségi kapitánya. Nos, nevem bekerült az ő noteszába. S miután 1968 januárjától Preiner a kispesti klubhoz szerződött edzőnek, engem is hívott és vitt magával. — A piros-fehéreknél nem teljesült be az álom: bajnoki meccsen nem játszott Kocsis Lajosékkal. — így igaz, de azért felejthetetlenül szép időszaka volt az életemnek. A Honvédban 1968 tavaszán már az ifi egyben játszottam. Sőt, áprilisban a Népstadionban rendezett FTC—Bp. Honvéd rangadó előmérkő- zésén, a Honvéd „fakóban” is helyet kaptam. Emlékezetes dátum, hiszen 50—60 ezer ember előtt focizni egy vidéki 17 éves srácnak, szóval nem volt közömbös. Bajnoki meccsen nem, csak MNK- találkozón kaptam helyet a Honvéd első csapatában. — Amikor a fővárosba költözött, középiskolás volt. — Kispesti focistaként is folytattam a tanulást, 1969 nyarán pedig leérettségiztem a kereskedelmi szakközépiskolában. — 1971 nyarán viszont már a Szekszárdi Dózsa labdarúgója volt. — Valóban. A tengelici származású Simon Ferivel kettesben jöttünk le a Honvédből Szekszárdra. Egy apró pikantériája volt az én kiadatásomnak. A honvéde- sek engem Orbán László ökölvívóért cserébe adtak a Dózsának. Orbán egy évvel később Európa-bajnok lett, befutott. Én viszont? Hát ugye akkor a lila-fehérek NB Il-es csapatában olyanok fociztak, mint Szántó, Freppán, Csordás, Török, Li- povszky, a mester pedig Nagy János volt. Nekem nem sikerült beilleszkednem, öt-hat meccsen kispados voltam, majd Pécsett a nagy rivális Pécsi Ércbányász ellen a kezdő tizenegybe kerültem. Akkor a sajtó és a társak véleménye alapján is a mezőny legjobbjának bizonyultam. Tavasszal edzőváltozás történt. Nem tartoztam a kedvencek közé, így jobbára csak a tarcsi- ban játszottam. A megyei bajnokság fél idényében 33 gólt lőttem, ezzel második lettem a fornádi Németh Miklós mögött. — Megbánta, hogy hajlott a dózsások hívó szavára? — Bizony gyakran eszembe jutott esténként a legényszálláson, hogy a Honvédből nem akartak elengedni. Pedig az igazi farbával még csak ezután rukkolt elő a Dózsa SE akkori ügyvezető elnöke. 1973-ban egyszerűen „elpasszolt” Mázaszászvárra. Ne firtassuk a részleteket, számomra csak egy lehetőség volt: tudomásul venni az elnökségi döntést. Én viszont hallani sem akartam arról, hogy a bányászcsapathoz igazoljak. Huszonhárom évesen abba akartam hagyni az aktív sportolást. Szerencsére nem ezt tettem, hiszen Mázaszászváron egy remek társaság verődött össze. Köztük újra belelendültem, ismét „ment a zsuga”. — Hogy Bús László újfent rúgdosta a gólokat arra felfigyeltek a szomszéd megye játékos-szerzői is. — Igen. 1974 nyarán hívtak és én mentem a Székes- fehérvári MÁV Előréhez. Három év alatt aztán három osztályt ugrottunk! Bajnokságot nyertünk az NB Ill-ban, az NB II-ben és 1977-ben átléptük az NB I kapuját is. Ekkor, a siker csúcsán vettem búcsút a MÁV Előrétől. Merthogy időközben Szombathelyre igazoltam át. A Perint-parti város NB I-es gárdájához, a Haladáshoz a klub vezetői vittek — a csapatot viszont az edző állította össze. Nélkülem. Kusza és fura helyset, de a vasi városban a térdszalag szakadásomig csak a tartalékok kenyerén éltem. Ekkor már három éve nős voltam, feleségemmel egy zsúfolt munkásszálláson laktunk. Elnézést a kapkodós emlékidézésért, de 1977 nyarához okvetlenül vissza kell kanyarodnunk. Pécsett ugyanis sikeresen államvizsgáztam a tanárképző főiskolán, testnevelés és földrajz szakos tanári diplomát szereztem. — Ekkor érezte úgy, hogy elég, nincs tovább foci? — Utoljára vettem vándorbotot a kezembe. Hívtak és én jöttem, ide Dombóvárra. Akkor alakult a DMSC, a megyei bajnokságAz üzletvezető: Bús László ban szerepelt csapatunk. Jómagam 1978 őszén búcsúztam el végképp az aktív labdarúgástól. Ezután a Zrínyi általános iskolában tanítottam, testnevelőként 1982-ig. Közben pedig ed- zősködtem is négy évig a sportiskolásoknál. Nyolcéves házasság után 1982-ben elváltunk, van egy hatéves kislányom. Tavaly nyáron újra nősültem, feleségem is pedagógus. — Egészen pontosan csak ő, merthogy a férje tanári diplomával a pult mögé állt... — helyesbítek. — Ezt a maszek sportboltot — körbe mutat az üzleten — 1982 májusában nyitottam. Hozzávetőlegesen 150 ezer forintos árukészlettel dolgozom. Megpróbálom, talán az üzleti életben több szerencsém lesz, mint volt a focipályán. Becsukom a jegyzetfüzetet. Sísapkás, tizenéves fiú lép az üzletbe. Megszeppenve kérdezi: — Bácsi kérem, lehet kapni pingponglabdát? — Természetesen. — És tessék mondani olyat is árul, amelyiknek az a neve, hogy kettős boldogság? — Kettős boldogság... Nem, az pillanatnyilag hiányzik. FEKETE LÁSZLÓ Fotó: Czakó Sándor A minősítések alakulása megyénk versenysportjában Tolna megye testnevelési- és sportmozgalmának középtávú terve minden területen meghatározta a célkitűzéseket, feladatokat. A verseny- sport alapvető célkitűzése a szintentartás. Eredményeinket többoldalú vizsgálat és ellenőrzés alapján regisztráltuk. A fejlődés értékelésének több mutatós rendszerén belül az egyik lényeges mutatóval — minősítésekkel — minden évben találkozunk. Ennek tükrében a következő eredményekről adhatunk számot Tolna megyében. A megyében működő 25 sportág közül húszban tartunk nyilván minősített sportolókat. A jóváhagyott minősítések száma az 1983. évi értékelés alapján 1387-re emelkedett a korábbi 1291- ről. E növekedés a sportágak arányában azonban eltérő képet ad. Az I. kategóriás (olimpiai egyéni) sportágakban 675-re emelkedett a minősítések száma, amely nyolcvanhéttel több, mint az előző évben. E kategóriában a legeredményesebb fejlődésről atlétikában, kerékpárban, súlyemelésben beszélhetünk. Felzárkózásra törekszik a kajak-kenu és a cselgáncs is. A II. kategóriában (nem olimpiai egyéni) 651 fő osztozott a minősítések különböző fokozatain, amely negyvenhárommal több, mint 1982. ben. Az asztalitenisz és a sakk sportág továbbra is- élen jár e területen. A III. kategóriában (MHSZ sportágak) 95-ről 61-re csökkent, a minősítések száma, amely annál is inkább elgondolkodtató, mert ez például a két évvel korábbi eredménynek csak egyharmada. Amikor a területi (városi, illetve városkörnyéki) megoszlás szerint értékeljük az eredményeket, a következő változással találkozunk. Bonyhád város és környékén 10 fővel nőtt a minősítettek száma, amelyben legnagyobb részt az atlétika sportág vállalt. Dombóváron a 35 fős növekedést valamivel kevesebb sportág segítette, mint az előző évben. Az atlétika sportág ismét eleget tett az elvárásoknak — a sportiskolái módszerekkel történő utánpótlásnevelésen keresztül —, de előre lépett az asztalitenisz, mennyiségileg a tenisz is. Pakson az atlétika, cselgáncs, ökölvívás, kajakkenu sportágak erősödtek meg legjobban, amely a minősítések számának 44 fővel történő emelkedését jelentette. Szekszárd város környékén — az asztalitenisz kivételével — továbbra sem biztató a minősítések számának alakulása, amely — néhány év óta — csökkenő tendenciát mutat. A megyeszékhelyen huszonhattal gyarapodott a mennyiségi mutató, ezen belül elsősorban az atlétika, kajak-kenu, kerékpár és a súlyemelés járultak hozzá a színvonalemelkedéshez, de figyelemre méltó az úszás fejlődése is. Tamásiban a minősítések mérlege a csökkenés irányába mutat. Ébred a sportlövészet, a többi sportág vagy stagnál, vagy halványabb lett. A minősítések alakulását a „piramis” tényezői szerint is erdemes áttekinteni. E rendszeren belül megállapítható, hogy a bázis szélesítését jelentő minősítések (III., IV. osztály és bronzjelvényes) száma negyvennéggyel emelkedett, amely 5 százalékos növekedésnek felel meg. A közvetlen utánpótlást jelentő (arany, ezüstjelvényesek, II. o.) minősítések száma negyvenöttel nőtt, amely több, mint 10 százalékos ugrást jelentett összességében. Ugyanakkor — e kategóriában — tizenöttel csökkent az aranyjelvényesek száma, amely több összefüggésre is felhívja a figyelmet. A „piramis” csúcsához tartozó nemzetközi, I. osztályú és a Kiváló Ifjúsági minősítéseket az 1982. évi szinten tudtuk tartani mennyiségigileg. Ahhoz, hogy a legjobbak fejlődését tartani tudjuk, a versenyzők felkészítéséhez szükséges feltételeket is első osztályú, illetve nemzetközi színvonalon kell biztosítani, mert egvéb- ként értékes versenyzők távoznak el a megyénkből. összegezve megállapítható: a központi és megyei sport- politikai koncepció szerint ki. emelt sportágaink zömében a minősítettek összlétszáma és színvonala továbbra is emelkedő tendenciát mutat. A minősítések alakulása tükrözi azt is, hogy egyes területen milyen gondosan foglalkoznak a bázis szélesítésével, a szakmai munka színvonalemelésével a sportvezetők. HAJDICS KLÁRA a megyei sporthivatal osztályvezető-helyettese Sportműsor SZOMBAT Atlétika: Paks város és környéke mezei futóversenye 10 órától, gyülekezés a városi tenisz-sporttelepen. Kézilabda: Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban 9 órától Téli Teremkupa zárófordulója. A tanítóképző főiskolán 8 órától Serdülő Kupa ’84. Kosárlabda: Az NB II-ben: Atomerőmű SE—Kandó Kálmán Főiskola 11, Bonyhádi MSC—Péti MTE 16 órakor. Labdarúgás: Országos serdülő és ifjúsági bajnokság: Szekszárdi Dózsa—Rába ETO 13 és 15 órakor. Teke: A Dombóvári Spartacus NB I-es csapata 11 órakor a Pápai Ezüstnyíl együttesét fogadja. Tömegsport: Falusi Dolgozók Spartakiádja körzeti döntője: Regölyben asztali- tenisz, Tamásiban sakk sportágban 9 órától. Természetjárás: A Tolna megyei Természetbarát Szövetség Hunyor túrája Sötétvölgyben. Gyülekezés 11 órakor a Haramia-forrásnál. VASÁRNAP Sakk: A megyei OSB I. osztályában: Szedres—TÁÉV I. , Dombóvár—Bátaszék. A II. osztályban: Atomerőmű SE II.—Gyönk, Báta—Bölcske, Regöly—Györköny, Dal- mand—Tolna. Teke: Az NB Ill-ban: TÁÉV SK—Pécsi MSC 10 órakor a TÁÉV csarnokában. Labdarúgás NB II.: Szolnoki MÁV MTE—Szekszárdi Dózsa 14.30. Területi bajnokság: Bog- lárlelle—^Bonyhád, Nagymá- nyok—Kaposvári Rákócsi, Siklós—Kisdorog 14.30-kor. Megyei bajnokság: Tevel— Alsónána (Albert), Tengelic —Kaposszekcső (Oszterma- jer), Tamási—Ozora (Varga), Paks—Németkér (László), Dombóvári VMSE—Dombóvári Vasas (Dravecz), Apar- hant—Kocsola (Lubastyik), TÁÉV SK—Nagydorog (Ritzel), B. Pannónia—Dunaföld- vár (Tóth). Kezdési idő: 14.30. Körzeti bajnokság: Ocsény —Zomba (Taba), Cikó—Sió- agárd (Bogdán), Győré—Fadd (Nagy), Kéty—Izmény (Jil- ling), Alsótengelic—Bony- hádvarasd (Tölgyesi), Báta— Bogyiszló (Antlfinger), Tolna—Kakasd (Pál). Kezdési idő: 14.30 óra. Duna Kupa: Madocsa— Atomerőmű SE (Takács), Bölcske—Paks II. (Sóthy). Kezdés: 14.30. Termelőszövetkezeti Kupa: Pusztahencse—Dunaszentgy. (Farkas), Kajdacs—Tolnané- medi (Csepregi). Kezdés: 14.30. I Kosárlabda NB II Sárköz Kupa 1984
