Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
1984. március 10. i A takarmányok keverése Nem mindegy, hogy egy kiló sertéshús termeléséhez mennyi takarmány kell, s az sem közömbös, hogy egy liter tej előállítására mennyit fogyaszt a tehén abrakból, szálasból, illetve kever éktakarmányból. S legérzékenyebbek a takarmányok minőségére a kisgazdaságok. Ugyanis a kevés állatnak nem tudnak úgy, s olyan mennyiségben keveréktakarmányt vásárolni, hogy a ciklusosságot elkerüljék, illetve hogy a vásárolt keverék minősége mindig állandó legyen. , A megyében is több helyen foglalkoznak takarmányok keverésével. Részben a gazdaságokban szerzett helyi tapasztalatok alapján keverik a szemes terményt premixekkel, meg a gazdaságban előállított pellettel, s vagy granulálják, vagy pedig dara formájában adják az állatok elé. A gabonaipar a legnagyobb keveréktakarmány-előállító, de a TSZKER a maga kétezer vagonos évi teljesítményével is a jelentősebb termelők közé tartozik, főleg a bogyiszlói üzeme révén. A gabonaipar Tamási környékén kiváló minőségű árujával, ezek választékával érdemelte ki a kisgazdaságok elismerését, ugyanezzel egy időben nagyon kedveltek a Vaskútról, Duna- szekcsőről érkező szállítmányok. Sajnos, a keverőüzemekből nem mindig azonos minőségű áru érkezik a boltokba, s ebből következően a takarmányok etetése sok gonddal jár. A kukorica vagy árpa túlszárítása, vagy a fehérjék sokáig nagy tömegben való tartása más ízt ad a keveréknek. S akkor már késő, ha a kistenyésztő tehene, borja, nyula, kocája, malaca két-négy napig szinte semmit nem eszik, leromlik, s a takarmányt a jószág csak túrja. Hogyan lehet kikerülni az ilyen „defektes” takarmányok vásárlását. Jószerint sehogyan. Ugyanis a gabonaipar, illetőleg a keverőüzemek csak bontatlan zsákot vesznek vissza reklamáció esetén. A bontott zsákból ha már etettek, azt nem fogadják el. Legbiztosabbnak mondják azokat a keveréktakarmányokat a szakemberek, amelyeket a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok maguk állítanak elő. Tehát a gazdaságban megtermesztik a főbb növényeket, kidolgozzák a receptet, megvásárolják a Phylaxia különböző adalékait, vitaminokat stb. és ezt keverik össze. S ebből a terményből nemcsak a gazdaság nagy állattartó telepeit láthatják el, hanem a háztáji gazdaságokat is. Az elmúlt évben több helyütt felfigyeltünk arra, hogy a kistermelők maguk is berendezkednek takarmánykeverésre. A mezőgazdasági szövetkezetek, például Döb- röközön, Aparhanton, Bölcskén, adnak a tagjaiknak szénát, szemes terményt, a háztáji árutermelést integráló mezőgazdász pedig szaktanácsot is ad a takarmányok receptjének elkészítéséhez, egyáltalán a keverés módjára. Rájöttek arra is, hogy a szezonális árukat is lehet keverékként hasznosítani. Így például a lucernát, a répafejet. Ezek a soha nem hulladéknak tartott növényi maradékok jól kiegészítik a boltokban vásárolható keveréket, ugyanakkor a jószágnak változatosabb étrendet tudnak biztosítani, — arról nem is beszélve, ha az ilyen termékek feldolgozása következtében kevesebbet kell költeni a bolti keveréktakarmányra.-PjA tájak íze Az ízek szeretetét az ember otthonról hozza magával, a szülői ház konyhájából és a mama főztje az értékmérő. Ahhoz lehet hozzámérni és hasonlítani a más tájakon felbukkant ízeket, más idegen konyhák főztjét. Rendszerint ragaszkodunk a megszokott ízekhez, mert az hozzátartozik az otthon melegéhez, valahogy része a családnak és mind hű társ, a megismerés kezdetétől végigkíséri életünket. S ha bárhová megyünk, nemcsak a táj, a ház, a kert iránt érzünk nosztalgiát, az ízek után is vágyódunk. Az ismert, a megszeretett régi ízek után. Csakhogy vannak speciális ételek és ízek, olyanok, amelyek egy-egy nép szokásaihoz, földrajzi helyzetéhez alkalmazkodva nyerték el eredeti zamatukat. Ezek a táj-ízek, amelyek az utóbbi esztendőben sajnálatos módon elhalványodtak, csaknem kivesztek. Gondoljunk csak bele, elutaztunk Debrecenbe, ugyanazt a kolbászt kaptuk, ugyanazt a virslit szolgálták fel (még a debreceni is ugyanaz volt), mint Szegeden, vagy .Nyíregyházán. Ha áttanulmányozunk egy-egy régi étlapot, bizonyíthatjuk: bárhová utazott az állampolgár, mindig ugyanazt kapta, egyazon ízű volt a sült, a szósz, a tészta, a kenyérről meg jobb, ha nem beszélünk. Mintha egységes receptre készült volna minden. Az olyan ember, aki régebben is utazgatott, aki ismerte a Dunántúlt, az Alföldet, aki járt Baranyában, s a Tisza mentén, meg Nógrádban is otthonosan mozgott, az talán még emlékszik az ízek változatosságára, a zamatok sokaságára és csodálatos harmóniájára. Egyik helyen azért állt meg az utas, mert tudta, hogy abban a városban, abban a vendéglőben azon a piacon libafertályt ehet, ropogósra sülve, a másik városban és vidéken olyan halászlét szolgálnak fel neki, amelyik mellé metélt tésztát kap, a harmadikban főtt kolbász és tormás csülök várja, a negyedik táján, vidékén e hazának ízletes hurkát kaphat, akár haza is viheti, mint a Duna menti csárdából befőttesüvegben a birkapörkölltet. Ezek az idők során elhailványodott, kifakult, megszűnéssel viaskodó ízek most visszatérnek. Olvasom a lapokban, hogy sok termelőszövetkezet, melléküzemágként, húsfeldolgozót alapított. Az egyik Duna menti faluban (nem akarok nevének kiírásával reklámot csinálni) sváb hurkát és kolbászt készítenek. Házikolbászt árulnak a szövetkezet pavilonjai a fővárosban is. Egy dunántúli szövetkezet régen ismert, közkedvelt juhtúró-keverékkel jelentkezett a piacon, összeírtam vagy húsz ilyen új vállalkozást, mind kapcsolatos a hagyományos és már-már elfelejtett régi ízekkel, ételekkel. Magánvállalkozó vendéglősök is igyekeznek ezeket visszacsempészni az étlapokra, hogy változatosabbá tegyék az egysíkú, szürke és íztelenné váló kínálatot. Csak ürvözölni lehet a vállalkozó szellemű úttörőket, segíteni kell törekvéseiket. A visszatérő régi ízek, egy-egy táj hagyományos ételiének megjelenése az étlapon nemcsak a választékot bővíti, hanem többet is jelent. Idegenforgalmi lehetőséget is, mert szorosan hozzátartozik a város, a földrajzi egység múltjához, történelméhez ugyanúgy, mint a tér, a templom, az omladozó régi kastély a parkkal, vagy az ősi nyárfás sora az utak mentén. ILLÉS SÁNDOR Borítékon kíivül ___ A férfiak borversenyt rendeznek, a lányok, asszonyok aerobicoznak a BHG klubjában. Ezzel az összefoglaló címmel jellemezhetnénk a minden igényt kielégítő kul- túrközpont életét. Természetesen van itt 2600 kötetes könyvtár, üzemi bolt, 600 személyes konyha és étterem, korszerű oktatóközpont, disco-klub, orvosi rendelő és mellette egy faházban az óvoda, ahol 59 gyerek kulturált környezetben várja szüleit délutánonként, akik a gyárban dolgoznak. A borítékon kívüli juttatásokat nem számítjuk a fizetéshez, de ahhoz, hogy a gyár, a munkahely mégis a második otthonná válhasson, ez is hozzátartozik. Gottvald Károly képriportja A szociális, kulturális központ A gyáriak gyerekei Az orvosnál ILLÉS SÁNDOR Negyvenkét bormintát vizsgált a zsűri Hetente kétszer aerobic A könyvtárnak 180 olvasója van Böngészés Az étterem farsangi hangulatban
