Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-08 / 57. szám
1984. március 8. ktEPÜJSÄG 5 Nőbizottsíg Nagymányokon Egyre több a szakmunkás a termelőszövetkezetben Akik a legtöbb virágot kapják Társadalmi elfoglaltság - csak a család segítségével A nagymányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet nőbizottságának vezetője Feik Jánosné főkönyvelőhelyettes nemrég tért vissza a gyermekgondozási szabadságról, beszélgetésünk idején éppen táppénzen volt, így a helyettesével, Bencze Lászlóné SZTK-ügyintézővel és a szövetkezet elnökhelyettesével, Klem Ádámmal beszélgettünk a nőbizottság munkájáról. Klem Ádám: — A pőnapi ünnepségre 146 meghívót küldtünk el. Hagyomány, hogy évente az ünnepséget a váraljai parkerdőben rendezzük meg. Bencze Lászlóné: — Van ezenkívül 30 nyugdíjasunk, természetesen csak a nőket számítva. Velük az évente sorra kerülő nyugdíjastalálkozón jövünk össze. — Mit tart a nőbizottság legnagyobb eredményének? A kérdés Bencze Lászlóné- nak szól. — Nem egyedül dolgozunk, haném a szociális bizottsággal, a szövetkezet vezetőségével és a pártszervezettel közösen. Kapcsolataink mindennaposak, ugyanígy jó az együttműködés a KlSZ-szer- vezettel is. Ilyen értelemben tehát semmit sem tulajdoníthatunk csak a nőbizottság munkájának. A legjelentősebbnek azért a szakmunkásképzést érzem. Már korábbi tanfolyamokon az állattenyésztésben, sertés-, vagy szarvasmarha-tenyésztő szakon legalább harminc nő szerzett bizonyítványt. Nagy dolog ez a mezőgazdaságban. — Nekik, annak idején még tudtunk 10 százalék szakmunkáspótlékot adni, ami azóta már beépült a bérbe. A jelenleg tanulóknak ezt már nem tudjuk ígérni — szól közbe az elnökhelyettes. , A napokban vizsgázik egy 34 fős osztály, közülük is harmincán nők, ők szőlészeti szakmunkások lesznek — folytatja Bencze Lászlóné. — Telepítettünk 100 hektár szőlőt, ami ha termőre fordul, Kádár János egyszer azt mondta, hogy egy társadalom állapotát, fejlettségi fokát a nők helyzetével is mérhetjük. A nők helyzetét viszont — és ezt már mi mondjuk — a lányok, asszonyok mosolyában is mérhetjük. • Tilosba tettem a lábam, szórakozottan baktattam a száguldó kocsi kerekei alá. Sípszó zúgott az agyamban, karonfogtak, s a rend őre, egy csinos hölgy megmentette az életemet. Cserébe húsz forintot kért, amelyről nyugtát nyomott a markomba, örültem a visszakapott életnek, és szellemeskedve megkérdeztem tőle, miért vagyok én ilyen olcsó. * Rovom az utcákat, jön velem szembe, tipeg egykori tanítónénim. Megállók, köszönök. Az asszony nyi tógát ja okos, öreg szemét. — Szervusz fiú — mondja. — Hogy vagy — kérdi. — Ö, kedves tanítónéni, ceterum censeo, térmészetesen Chartago, földig romboljuk, már csak azért is, hogy Hannibál ne örüljön. Ezt nem mondom, csak gondolom. A néni azonban a szememből is olvas éppen úgy, mint néhány évtizeddel ezelőtt. — Sokat írsz — mondja. — De hogy állsz a helyesírással? Az neked, ha jól emlékszem, elég nehezen ment. Ö, a múlt idő jele a té, illetve a kettős té, tanítónéni kérem. Hallgatja szavaim és tiszta szívből kacag. Azt mondja, hogy özvegy, de már megszokta, a nyugdíja tűrheújabb munkalehetőséget jelent, főként az izményi asz- szonyoknak, onnan ugyanis nem könnyű Bonyhádra bejárni, sokan ezért nem dolgoznak. Novemberben indult be a varroda Váralján, természetesen ott is nők dolgoznak, közülük még nincs nőbizottsági tag, hiszen a bizottságot a közgyűlés választja, de a március 1-én megtartott nőbizottsági ülésre már meghívtuk a képviselőjüket. Munkaterv szerint dolgozunk, szinte minden aktuális problémával foglalkozik a nőbizottság. Legutóbb a szociális és kulturális alap felhasználásáról mondtunk véleményt, most mérjük fel az üdülési igényeket. A varrodával kapcsolatban vannak még tennivalóink, épül az öltöző-mosdó, az ott dolgozók között is vannak fiatalok, akiket be lehet vonni az ifjúsági szervezet munkájába. Az elmúlt évben Zombára látogattunk a nőbizottság meghívására, de szakmunkásaink közül is többeket meghívtunk a tapasztalatcserére. A nyári munkák után szeptemberre tervezzük, hogy visszahívjuk őket. — Milyen egyéb programjaik vannak? — Minden évben meghívunk előadókat, az idén azt tervezzük, hogy a nagymányoki népfrontbizottság nőbizottságával közösen dr. Sass Editet hívjuk meg, hogy tartson előadást az alkoholizmusról, illetve az egészséges életmódról, erre természetesen nem elsősorban a nőbizottság tagjainak van szükségük, az előadásra férfiakat is várunk. Az elmúlt évben meglátogattuk a gyesen lévőket, a nőbizottság kezdeményezésére, a névadóünnepség alkalmából 800 forint ajándékot adunk, ezret kap mindenki, aki a tagságunk közül házasságot köt. — Az egyenlő bérezés érvényesül ? — Természetesen, az egyenlő munka nem érvényesülhet ma még, annak ellenére, hogy már egyre több a szakmunkásunk. A mezőgazdaságban sok olyan terület tő, hiszen mind kisebb az igénye a földi javakból, de nekem és a többieknek és a tanítók, tanárok mai sikereinek nagyon örül. * Esküvő. Tegnap a barátom megnősült. Elmentem. A csinos anyakönyvvezetőnő vállán, mellén a nemzetiszínű szalaggal, meghatóan szép beszédet mondott és a Magyar Népköztársaság, a tanács, valamint a saját nevében köszöntötte a fiatalokat. Közben aranyosan, kedvesen, meghatottan, pontosan úgy mosolygott, mintha őt adták volna hozzá a vőlegényhez. Mi is mosolyogtunk, nevettünk, velünk együtt a teremőr néni is. * Harminc éve vagyok házas, 30 éve születésnapomra mindig inget kapok ajándékba az asszonytól. Huszonöt éve van, ahol nem alkalmazhatunk nőket és még sok a szakképzetlen dolgozóink is. így sem könnyű az asszonyoknak és a lányoknak. Gondolja meg, a tehenészeti telepen osztott műszak van, hajnalban és délután járnak dolgozni, nehéz fizikai munkát végeznek, és nem is igazán kiemelt a bérezésük. — És azután jön még a háztáji. — Valóban, legfeljebb csak néhányan lehetnek azok, akiknek nincs földjük vagy állatuk otthon. — Hogy sokat dolgoznak az asszonyok, az biztos — mondja Klem Ádám. — Kétszáznegyven szarvasmarhát helyeztünk ki a háztájiba, sertés most ilyen formában nincs, de a termelőszövetkezeten keresztül értékesített sertések bevétele az elmúlt évben 16 millió forint volt. — Divat is lett meg kényszer is a kertművelés — folytatja a nőbizottság helyettes vezetője. — Mi a véleménye általában a nőpolitikáról? — Sokat lendített a nők helyzetén, az biztos. Először kényszer volt, vagy legalábbis sokan annak érezhették, aztán a nők bebizonyították, hogy szinte minden munkára alkalmasak, amit fizikailag képesek elvégezni. — Vezetőnek is? — De még mennyire! Minden munkában precízek, aprólékosak és pontosak a nők, így a vezetést is nyugodtan rájuk lehet bízni. Azt tapasztalom, hogy a férfiak könnyebben veszik a dolgokat, ha egy nő elvállal egy vezető állást, akkor azt is megnézi, hogy mi lesz az út vége és végig tudja-e járni becsülettel. Jobban meggondolják, hogy mire vállalkoznak, mint a férfiak, ezt nem nevezném bizonytalanságnak, vagy húzódozásnak a vezető funkciótól. Arról van szó, hogy lelkiismeretesen végiggondloják, hogy a család, a háztáji mellett a munkában mi az, amit maradéktalanul el tudnak látni. mindig más számozást. Pedig olyan egyszerű volna megjegyezni a méretet. Kerek negyvenes nyakam van. Az idén 42-est kaptam, tavaly 39-est, régebben még 37-est is. Most már a tájolás jó, csak finomítani kéne. Feledékeny az asszony, azt mondja, nem tehet róla. És mosolyogva hozzáteszi: — Miért nem vetted el a Gárdos Mancikát? ö talán... Különös memória, még a lány nevére is emlékszik. » A kis unokám szintén mosolygós nő. Sok butaságot súgok a fülébe, ő felnőttes, bölcs mosollyal leint és azt mondja ilyenkor nekem: „Annyi szamárságot tudsz összehordani”. Ezen mindketten jót kacagunk. Most születik az értelem. SUHA ANDOR Talán a pedagógusok azok, akik a legtöbb virágot kapják nőnapon, nekik gyűlik össze tanítványaik egy-egy szál szegfűjéből, rózsájából a legnagyobb csokruk. Füléné Csorba Katalin a szekszárdi IV. számú Általános Iskolában tanít, vele beszélgettünk. Családjáról, munkájáról, életéről. — Miskolcról kerültem 1979-ben Szekszárdra, férjem ugyanis atomszakmérnök, Pakson dolgozik. — Hogy tudott megszokni több száz kilométeres távolságban, egészen más vidéken? — Egyáltalán nem éreztem magam idegennek, nem jelentett gondot a beilleszkedés. Azt hiszem, könnyen alkalmazkodó típus vagyok. Az öt év elteltével pedig megszerettem ezt a vidéket. — Mekkora gyerekekkel foglalkozik? — Most nyolcadikos osztályokban tanítok, melyek közül egyikben osztályfőnök is vagyok. Tárgyaim az orosz, a történelem és a testnevelés. — Melyik szakot végezte el utólag? — A főiskolán orosz—testnevelés párosítással indultam, de sajnos a kosárlabdázók átka engem is sújtott, térdsérülést szenvedtem. így ezt követően különbözeti vizsgát téve, levelező tagozaton elvégeztem a történelmet is. — Melyiket kedveli leginkább a tárgyak közül? — Bár mindhármat tanítom, a legközelebb az orosz nyelv áll hozzám. E területen az iskolai munkaközösség vezetője is vagyok. — Jelent-e valamiféle külön elhivatottságot pedagóTavaly a szekszárdi Skála Áruház cipőosztályán 700 ezer pár cipőt adtak el. Ezen az osztályon dolgozik Szebényi Jánosné, az áruház nyitása óta. Tavaly négy alkalommal volt a fényképe az áruház kiváló dolgozóit bemutató táblán. Most, a februári eredmények nyomán is táblára került fényképe, Tóbi Benjáminná, Bacsa Imréné, Szabó Ildikó, Kovács Mária, Deli Krisztina, Felker Ferenc és Major György társaságában. Jó szokás a Skálában, hogy a szocialista munkaversenyt úgy értékelik, népszerűsítik, hogy a vásárlók is megismerjék, ki az adott osztályon d legjobb dolgozó. — Négyszer voltam tavaly a táblán, boldog voltam. A munka örömet okoz nekem, mindig olyan vezetőim voltak, még tanuló koromban is, akik beoltottak a munkaszeretettel. No azt mondanom is felesleges, hogy olyan családból származom, ahol a munkára neveltek, ezt a szorgalmat, elhivatottságot látgusnak lenni, gyerekeket tanítani? — Azt hiszem, erről nehéz beszélni, hiszen csak az érti meg, az tudja, érzi, aki benne él. De az biztos, hogy most, miután 5. osztálytól kezdve „végigvittem” egy kis közösséget, négy éven át közös • örömeink, gondjaink, terveink voltak, nagyon nehéz lesz az elszakadás. — Osztályfőnöknek, munkaközösség-vezetőnek lenni, s emellett három tárgyat tanítani önmagában sem kevés elfoglaltságot jelent. Mindezek mellett a pedagógus KISZ-bizottság titkára is ... — E KISZ-bizottság 1979- ben alakult meg, azóta vagyok tagja. Vezetőjének tavaly választottak meg. A mintegy 250 fős taglétszámot általános és középiskolák, a zeneiskola, óvodák, bölcsődék alapszervezetei teszik ki. Ez a létszám ahhoz kevés, hogy függetlenített ember fogja ösz- sze a kisebb egységeket, társadalmi munkaként azonban sok elfoglaltsággal jár. Nagyon időigényes és a szervezés elsősorban a délutáni, olykor az esti órákra tolódik. Némi könnyebbséget jelentett azonban a pedagógus pártbizottság megalakulása. — Lehet-e egy pedagógus alapszervezetnél külön profilról beszélni? — Feltétlenül. így idetartozik az önképzés is e keretek között, amely a szakmai téren való előrébb lépéshez nélkülözhetetlen. Az úttörőcsapatban segítséget nyújtunk ugyanakkor a fiatalok KISZ-életre való nevelésében, felkészítésében. — Néhány éve találkoztunk már, akkor a kosárlabtam mindig, persze, hogy rám ragadt, s maradtam is mindig a vevőért tűzbe menő pénztáros-eladó. — Ügy tudom, a szakmája cipőfelsőrész-készítő. — Igen. A cipőipari szövetkezetben húsz évig dolgoztam. A nyitáskor kerültem a Skálának erre az osztályára. — Elismerték a szakmát. — El. Értek a cipőkhöz De minden évben megújítjuk ismereteinket. A szekszárdi áfész rendezi a tanfolyamokat, ahol áruismeretet, kéres- kedelempolitikát tanulunk. Mindig kitűnő előadók ismertetnek meg bennünket a legújabb témákkal. — A cipőosztályon egy brigád van. — Mészáros Jánosné a brigádvezetőnk. Jó csapat, kitűnően megértjük egymást. — A prémium osztásakor is? — Mindig differenciálunk, azaz különbséget teszünk, hogy ebben a hónapban ki dolgozott többet, kinek volt gondja, de úgy nagy általánosságban kiegyenlítődik a dapályán. A IV-es iskola KISZ-es csapatában játszott. Együtt van még a gárda? — Hogyne, több év óta rendszeresen indulunk a városi kosárlabda-bajnokságban, s nem is akárhogyan szerepelünk. Most például listavezetők vagyunk. De itt elsősorban nem az eredmény a fontos, sokkal inkább a mozgás lehetősége. így a kéthetente lejátszott mérkőzések között egy edzést is tartunk, s szintén iskolai szinten, ezzel a társasággal aerobikot indítottunk be. — Hogy osztja be a családi teendőket ? — Férjem, aki az atomerőmű üzembehelyezési főosztályán üzemmérnök, szintén elfoglalt ember, de nagyon sokat segít a házi munkákban és most már kisfiam is kap feladatokat. Krisztián elsős, a IV-es iskola német nemzetiségi osztályában. Azt hiszem, egyetlen nő sem tudna társadalmi munkát elvállalni, vagy legalábbis azt becsületesen elvégezni, megfelelő családi összefogás, segítség nélkül. így most, amikor a világon mindenhol a nőket köszöntik, úgy érzem, köszönet jár a férfiaknak is. — Mit jelent ön számára a nőnap? — Bennem nem egyetlen dátumként él ez a nap, nem egy alkalommal, hanem egész évben kapok virágot, szere- tetet a családomtól. Mint pedagógus, gyönyörű csokrokat vihetek haza tanítványaim, munkatársaim ajándékaként, a legjobban mégis annak a szál virágnak tudok örülni, amit kisfiámtól kapok. téma, mert mondom, tizenhármán jól együtt vagyunk. — S ha én, most cipőt kérnék, milyent ajánlana? — Tessék megmondani, milyen lábbelit szeret? — Bőrtalpasat. — Többet is kínálhatok, de az drága. — És az olcsóbb áruk? — Azokból is van bőségesen. Például a Tisza, meg az ADIDAS, ezek mind jók. Én például a mokaszin cipőket kedvelem. — Ha nem ül a pénztárgép mögött, akkor egész nap talpal. A mokaszinben nem fájdul meg a lába? — Még nem érzem. Egyébként visszatérve az előbbi kérdésre, én magának a Bonyhádi Cipőgyár termékeit ajánlanám. — Köszönöm, évtizedek óta vásárlója vagyok a céggyártmányainak. És ön hol vásárolja a család lábbelijét? — Én mindig itt a Skálában, nagyobb leányom már másutt is próbálkozik, de a férjem is innen „talpalódik”, a kisebbik leányom szintén az én vásárlóm. — Jó vevői vannak? — Sokan, nagyon sokan visszatérnek. Ez azért van, mert a vevőt mi mindig vevőnek tartjuk, ő hozza a pénzt, nekünk pedig divatos, tartós, jó cipőt kell eladni. Mindig ez vezérel bennünket. — Vezérel? — Miért, maga nem ezt mondja? Tudja, mi kereskedők is benne vagyunk az életben, tudjuk, mi a vevő igénye. Az, hogy ezt az igényt hogyan elégítjük'ki, az üzletpolitikánkon múlik, és a személyes kötődésen is. — Jó munkát kívánok maguknak. — Én meg sok jó cipőt, az ipartól. PALKOVÁCS JENŐ Fotó: CK Szebényi Jánosné T. Zs. Szebényi né a cipőosztályról Figyelmes férj
