Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
6 “rtÉPÜJSÁG 1984. március 3. Gál Istvánná igazgatóval — Azt kérdezem öntől, elsőként, hogy otthon szokott-e mosni. • — Igen, mint minden házi. asszony. I — Ez a vállalat, amelynek élén áll, úgy tudom, a huszonhetedik évét járja. — Körülbelül így van. I — Ott volt az ösválla- lat a villanytelep helyén, Szekszárd központjában, ahol most a Gemenc Hotel áll.. — Ott. S ha nem tévedek, a Patyolatnak mindig nő volt az igazgatója. Göndöcsné volt az elődöm, ö kezdte a szakmát, tőle vettem át a „boltot”. | — Nehéz ez a „bolt”? — Nézze, az a helyzet, hogy mindennap újra késznek kell lenni, most olyan gazdasági helyzet van, hogy egy nap lazsálás százezrekbe kerül- rülhet. | — Dollárban? — Meg forintban is. Gondolja el, hogy mi kapcsolatban vagyunk három külföldi céggel, velük a napi kapcsolat nemcsak szükséges, hanem érdek is. Tudom, hogyan élünk az üzemekben, milyen az asszonyok hangulata. — Patyolat. Több helyütt megtiltották e név használatát, másutt pedig forgalomban van. A szekszárdi híre is e vonatkozásban jó. Sőt, fogalmazhatok úgy is, hogy kiváló. — Ezt megítélni nem az én dolgom. Az a tény, hogy tavaly 18 millió forint értékű exportmunkát végeztünk. Az idén, 1984-ben húszmilliót ér majd ez a tevékenységünk. De a legfontosabb számomra és a munkatársaim számára az, hogy bennünket megbízhatónak tartanak, tehát a termékeink minősége jó, állja a versenyt. A külkeresekkel is jó a kapcsolat, Hungarotex, Hunga- rocoop és a megrendelőikkel is. — Ez az egyik oldala a vállalat tevékenységének, a másik pedig az, hogy a szolgáltatás színvonalát is „szinten" tartsák... — Ez valóban így van. Mást nem tudok ennek igazolására. mint azt, hogy néhány hónappal ezelőtt nyitottunk szalont Tamásiban, az új városban. És fejlesztjük más városokban is a meglévő szolgáltatások színvonalát. — Azt mondhatom, hogy önök itt a Patyolatnál, nevezzük így a textiltisztító és ruházati vállalatot, a fogyasztóié érdekeiben munkálkodnak... — Erre törekszünk. Az köztudott, hogy a patvodatos munka nem nyereséges, az is köztudott, hogy ennek ellensúlyozására mi keressük a LEHETŐSÉGEKET. De tény, hogy nehéz úton járunk. A konfekciós-üzemré- szekre igen nagy felelősség hárul. Például mi sokkal magasabb termelési kultúrával elégítjük ki rendelőinket, mint más cégek, ennek ellenére van munkánk, mert jól dolgozunk. — Ebből az is következik, hogy a dolgozók jobb kereseti viszonyok közepette vannak? — Nincsenek jobb helyzetben. Sajnos, a szolgáltatóipar még ha támogatást is kap, nehezebb körülmények közepette dolgozik, mint az áru- termelők. Bennünket sok tényező gátol a kibontakozásban. I — Mégis azt hallottam, hogy a tavalyi eredményeik példamutatóak. — Ez így van. De vegyük számításba azt is, hogy a termelés és szolgáltatás komplexuma nem választható el. így együtt kell értékelni a vállalatot. I — No most térjünk a lényegre, hogyan tud egy igazgatónő igazságot tenni munkatársai között? — A vállalat alkalmazottainak. dolgozóinak 86 százaléka nő. A középvezetőknél ez az arány több, mint 90 százalék. Amikor négy és fél éve idekerültem, akkor is ez volt a helyzet. Göndöcsné volt abban az időben az egyetlen első számú női vezető, most én vagyok az a megyében. A kinevezésem előtt a megyei tanács ipari osztályán dolgoztam. Most másként látom a helyzetet, mint akkor ott, de azt erősíthetem meg, hogy akkor van a vezető jó passz- ban. ha körülötte megfelélő kvalitású emberek dolgoznak. — önnek sikerült kiépíteni a „háttéripart”? — Úgy kerültem ide, hogy ez már megvolt. Itt adott volt a jó helyzet, aminek minőségét kellett a magasabb színvonalra emelni. Ezen munkálkodtam eddig. — Ügy tudom sikerrel. — Nézze, ezt mérjék fel a felettes hatóságok. — Ott is hallottam arról, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére talpon maradtak, munkájukat elismerik. — Ez is tény. Tudja, mi itt a vállalatnál sok kérdésben vitatkozunk. Van rá példa, hogy a vélemények egyeztetése sok időt elvesz, de az a tény, hogy az első számú vezető, meg a középvezetők elhatározta programot közösen jól akarjuk végrehajtani. — Mondjam azt, hogy az igazgatónőnek a kapcsolata a brigádokkal jó? — Ezt ne mondjuk. Mert itt van például ez a mostani eset — ez persze kivétel —, dolgoztunk a kórháziaknak, ők meghívtak bennünket egy összejövetelre, én nem tudtam elmenni, mert náthás voltam. A brigád ott volt, de most március 9-én a „visszavágón” már ott leszek. Mindig arra törekszem, hogy a partnerekkel a kapcsolatom elfogadható, emberséges legyen. — ön mint igazgatónő, kapcsolatban van a szak- szervezettel, párttal, KISZ-szel... Viszont az is tudott, hogy a műhelyekkel, mosodákkal, varrodákkal is jó a „viszonya”. — Mindig arra törekedtem, hogy az asszonyokkal a kapcsolatom kifogástalan legyen. Persze, ez csak így, beszélgetésben képzelhető él. Én is anya vagyok, tudom, hogy ha a kismama gyereke beteg, akkor az milyen mélységű probléma. Annak az asszonynak a gondját átérzem, akinek a férje kimaradozó, tudom érzékelni azt, amit egy csaknem félezer fős női kollektíva- mindennapi gondja elém tár. Én arra törekszem, hogy mindig a lényeges problémák sűrűjében legyek. , I — Azt mondtam az előbb, hogy többet a dolgozók között... — Nem lehet. Van hét szalonunk, fél tucat üzemünk, mindenhová minden héten elmenni kötelességem volna, de oly sok a más irányú tevékenység, hogy sokszor nem is tudom, mit halasszak el. A héten például azzal kezdődött a napom, hogy egy vizsgálattal kapcsolatos értékelésemet terjesztettem elő a megyei tanács illetékes osztályán. — Most akkor arra kérem a válaszát, miként vélekedik a tanácsi — és pártszervezetek értékeléséről, arról hogyan működik a Patyolat. — Azt mondhatom, gondjainkat ismerik, eredményeinket a kellő helyre teszik a felügyeleti hatóságok, illetve a pártszervek. Az külön megnyugtató számomra, hogy a múlt évben a megyei pártvégrehajtó bizottság is foglalkozott velünk, és elismerte munkánk értékét, azt, amely erőfeszítéseket kollégáimmal tettem. — Az ilyen testületi elismerés segíti az önök munkáját? — Amikor a vállalat munkája kerül terítékre, én mindig kérem kollégáim véleményét, többségben nők. természetesen. és azt viszem feljebb. No, amikor azt mondom, hogy gond van itt meg ott, azt alátámasztom sok érvvel, mert van bizonyítási alapom, hogy a mi asszonyaink hátrányosabb helyzetben vannak, mint más ipari üzemek dolgozói. Mi nem tudunk bérígéretekkel embereket csábítani, de tudunk támaszkodni törzsgárda- tagjainkra, szocialista brigádjainkra. I — Nevezzen meg közülük néhányat! — Erre nem vállalkozom. Az én munkatársnőim, mosóasszonyok, vasalók, varrónők, mindannyian tudásuk legjavát kívánják adni az év minden munkanapján. Én azt tapasztalom, hogy az itt dolgozó emberek szeretik vállalatukat. — És azt is mondhatjuk, hogy az ön által képviselt vezetési módszert is? — Lassan öt éve vagyok ezen a poszton, nagyon sok munkatársam' lett személyes barátom, tudom, hogy az intézkedéseink nem mindenkinek kedveznek, viszont magam mögött érzek olyan stabil törzsgárdabázist, amely az egyre sűrűsödő nehéz helyzetben is segít bennünket kijutni a jobb gazdasági körülmények közé... — És a vállalat arra törekszik, hogy bővítse a kapcsolatot, újabb partnereket szerezzen, például mosodai konfekció területre. — Nem könnyű, de nem is nehéz ez a feladat. Most is tárgyalunk cégekkel újabb üzletekről. A konfekciós termelés bővítésére például új kisüzemet szervezünk Bá- tán. Körülbelül harmincszemélyesre tervezzük, s most tizenöten tanulják a szakmát. — ök is, természetesen különösen ügyelnek a termékek minőségére... — Igen. Szigorú ellenőrzés van minden szalagon. Sőt az is gyakorlat, hogy külföldi partnerünk egyenkénti minőségi ellenőrzéssel veszi át a blúzokat. I — Főleg női blúzokat gyártanak? — Igen. Hozzák az anyagot, mi megvarrjuk és a kamion viszi az árut. — Fejlesztik a jobb pénzt hozó konfekciózást, ám a lakossági szolgáltatásra is odafigyelnek, pedig ez az ágazat nem nyereséges. — Nem keresünk rajta. Pedig havonta 800—1600 mázsa a mosási teljesítményünk, felsorolni is sok lenne, hogy mennyi féle ruhaneműt jelent ez. — A hét végén mikor tart nagymosást, a férje besegít ebbe a munkába, és ki vasalja a család holmijait? — Természetesen a kérdés jogos, én vagyok otthon a mosó, édesanyám a vasaló, és bizony a család azért besegít. — Köszönjük a beszélgetést. PÁLKOVÁCS JENŐ Múltunkból Olykor nagyobb volt a híre, mint a valósága, annak, hogy a megyeszékhely gazdag város. Valit nyomorúságos helyzetben, s éveken át mérleghiánnyal küszködött, s a lakosság nyakéiba varrta — póitadó formájában — a hiányt. így volit ez többek között öitven esztendővel ezelőtt is, amikor éppen hogy megkezdődött a gazdasági válságból a kilábalás. A Tolnamegyei Újság 1934. január 24-én terjedelmes cikkben ismertette, hogy Perczel Béla alispán felülvizsgáltatta a város költségvetését. Megtudjuk, hogy a költségvetés 566 512 pengőt irányzott a kiadásokra, de csak 390 652 pengő átírt rendelkezésre. A hiány 175 860 pengő volt. Ennek fedezésére az állami adó felhasználása mellett 87 százalékos pótadót kellet kivetni. Az alispán — mint azit az említett lap írta — „...az egyes tisztviselők részére előirányzott pótóUetmónyeket, külön munkadíjákat és a polgár- mester képviseleti átalányát lineárisan 20 százalékkal csökkentette. Megszüntette a városi tisztviselőik kedvezményes villamos áramát...” Azt tette az alispán, amit szűkös időben tenni kellett. Meg kellett vonni egy sor korábbi járandóságot, s az így felszabadult összeget a hitelek itörlesztésére fordította. Nem engedett megvalósítani egy sor olyan elképzelést, amelyhez hitelt kellett volna a városnak felvennie. GYÖNKÖN SEM VOLT JOBB A HELYZET Ugyancsak fél évszázadiaddal ezelőtt meglehetősen nehéz helyzetbe került a gyön- ki gimnázium is. Az egykori gazdag alapok fokozatosan megsemmisültek (infláció) és az iskola segítségre szorult. A gyönki képviselőtestület, hogy mentse az iskoláit, 1758 pengőmyi tanári nyugdíjjárulék fizetését magára vállalta. „Bár ezzel a teherrel Gyönk 48 százalék pótadója 7 százalékkal emelkedik — írta a Tolniamegyei Újság 1934. január 10-ii száma — a 'község mégis szívesen hozza meg ezt az áldozatot, mert hisz az a helyi ipar, kereskedelem, istb. révén sokszorosan visszatérül a vidéki gyermekek ottani iskoláztatásával”. Három nappal később arról hallunk hírt, hogy a gyönki diákok is részt vettek iskolájuk anyagi gondjának enyhítésében. Műsoros estet rendeztek, amelyen „hatvan gyermek kerek 500 pengőt táncolt, muzsikált, énekéit és szavalt össze.” 499 ÜGY A RENDŐRSÉGEN Sokak számára érdekes olvasni airról, hogy milyenek voltak elődeink, milyen volt a morál, a közerködcs. Szekszárd, a megye sokáig egyetlen városának rendőrsége közzétette ötven esztendővel ezelőtt a bűnügyi statisztikáját.1 Milyenek iis voltak elődeink? — Nem voltak angyalok, annyi bizonyos. Idézzük a jelentést: amelyből megtudjuk, hogy 499 ügyben jártak el: „...ezen ügyek természetük szerint a következőképpen oszlanak meg: lopás volt 259, csalás 18, sikkasztás 30, okirat-hamisítás 4, zsarolás 3, jogtaiart elsajátítás 4, va~ gyonrongálás 30. emberélet elleni bűncselekmény 2, szándékos emberölési kísérlet 1, testisértés 56, magzat- elhajítás 7, szemérem elleni bűncselekmény 3, kerítés 2, személyes szabadság megsértése 1, hatósági közeg elleni kihágás 2, magánlaksértés 3, rágalmazás 4, hamis taimú- zás 2, hamis vád 3, hamis pénz forgalomba hozatala 7, gyújtogatás 15, államellenes bűncselekmény 3, egyéb eset 40. A letartóztatottak száma 20, a baleseteké 107, eltűnés volt 13. öngyilkossági esetek nél 10-ből 3 halálai végződött. A bejelentett 23 000 pengő kárból 18 000 pengő megtérült. A nyomozások 85 százaléka eredménnyel járt.” A fentiekhez tegyük hozzá: a rendőri statisztika megjelenésének napján adták hírül a lapok, hogy Szek- szárdon egy orvvadász lelőtte a kiukorioaicsőszt. A lap lelkendezett a szilárd közbiztonságon... A FŰSZERPAPRIKA Fél évszázaddal ezelőtt is ügy volt a paprikatermelés — akárcsak napjainkban. Ma inkább az értékesítéssel akadnak gondok, akkor pedig a termelés körül bontakozott ki a Vita. Ugyanis rendelettervezet látott napvilágot, amely sérelmes volt Tolna megyére. A megyei lap szóvá is tette. Idézzük az 1934. február 24-i számának néhány megállapítását: „Ez a tervezet megvalósulás esetén erősen sértené Gerjen, Bogyászló, öcsény, Decs, Sárpilis és Alsónyék paprflkaterrrüelő gazdáinak érdekeit, mert a kormánytól függő termelési engedélyek kiadására nevezett községek lakossága nem számíthatna. Ezeket a községeket ugyanis a tervezet nem vette be abba a zárt területbe, ahol fűszerpaprika ezután is termelhető, pedig itt igen tekintélyes számú földmíves foglalkozik paprikáit ermelés- sel. A korlátozás ezekre annál is inkább is katasztrofális lenne, mert a termelők a feles ás harmados munkás- megállapodásokat miár januárban megkötötték, idénymunkásaikkal és most e megállapodások körül a perek egész légiója várható.” A cikk szerzője felhívta a figyelmet arra, hogy 'mind a kalocsai, mind a szegedi paprikamalmokban feldolgozott termák számottevő hányada Tolna megyéből származik. Mintegy perdöntő tényként arra, hogy jogosult e vidék a paprítoatermelésre, megemlíti, hogy a Duma mentén, ■különösen a Sárközben virágzó paprikaüliteítvények voltak, s ortst „a mocsaras vidéken dúló lázak ellen emberemlékezet óta a magyar kininnel a paprikával védekezik a lakosság.” OROSZLÁN- ÉS KROKODILBŐRÖKET KÍNÁLNÁK CSERÉBE A SZEKSZÁRDI BORÉRT Addis Abebából, Abesszínia (Etiópia) érkezett az alábbi levél atven esztendővel ezelőtt Szekszárdira: „Abesszíniában a lakosság görög, francia és olasz borokat fogyaszt és. a híres magyar borokat, köztük a szekszárdit is, csak az udvar révén, a legutóbbi császárkoronázás óta ismerik. Artekdn- tetben intézek tehát kérdést a Városi Tanácshoz, meg- volina-e a 'lehetősége annak, hogy a híres szekszárdi magyar bőrök Abesszíniában piacra kerüljenek. Illetve olyanok-e ott a borárak, hogy a szállítási és az itteni aránylag magas vámárakat kibírják. Erősebb fehér és vörös, valamint finom csemegeborok érdekelnek bennünket. Amennyiben az Önök termelőd és kereskedői ilyenekkel rendelkeznek, kérünk mintákat és ajánlatokat, magyar pengőben Magyarországon, esetleg angol fontban ugyancsak Magyarországon fizetve. Amennyiben Magyarországból bort csak rekompen- záció ellenében lehetne kihozni, ajánlok vadbőröket, és pedig: nagysörényű ablkai oroszlán, stepped és hegyvidéki leopárd, serval, eibetmaeska, galléros pávián, közönséges kutyapávdán, cerkopf majom, fekete selyemmajom, vidra, kudu, niala, klipsringer, medako, dakula, zebra, krokodil, alligátor, varanus gyík, óriáskígyó, összes sakálfiajta, foltos és csíkos hiéna-szőrmék, ililetve bőrök, elefántcsont, virágmagvak, vagy kávé ellenében. Szíves figyelmüket felhívom a kávéra, miután az abesszíniái kávé a legmagasabb koffein és illóolaj tartalommal bír.” K. BALOG JANOS ||| |TJ^