Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
1984. március SS. KÉPÚJSÁG 5 Az ajándékozás Talán csodálkozik az olvasó: miféle tudomány az, ajándékot adni vagy különösképpen — kapni. Hát, ha nem is „tudomány”, de vannak olyan, az emberi együttélésihez tartozó szabályai, amiről talán nem árt néha elgondolkodni. Mikor adunk ajándékot? Születésnapra, névnapra, házassági évfordulókra, hús- vétra, karácsonyra, lakásava- tóra, vagy egyszerűen vendégségbe megyünk. Az első szabály talán az, hogy ne feledkezzünk meg szeretteink „egyéni” évfordulóiról. Nem árt az esztendő elején a naptárba vésni valamennyit. Ha pedig nem feledkeztünk meg róla, akkor időben gondolkodjunk azon, mi az, aminek az illető a legjobban örülne és a .pénztárcánk ás megengedi. Soha ne akarjunk senkit „túllicitálni”. Egy-egy. az alkalomhoz túlzó ajándék nem biztos, hogy önömet szerez, esetleg azt a gondot szüli, hogy „ugyan mivel tudom viszonozni?” Lehetőleg soha ne adjunk pénzt ajándékba, legfeljebb ifjú házasoknak nászajándékul, de azt is csak akkor, ha nem sierült megtudni, mire lenne szükségük és mi az, amit mástól várhatólag nem kapnak. És ha már a csomagolásnál tartunk: sokszor nem annyira az ajándék értéke okozza az örömet, hanem a gondos, szép, ízléses csomagolás. Ebből látja a megajándékozott, hagy nemcsak pénzt, hanem munkát, szere- tetet is kap az ajándék tartalmaként. Ma már egész évben lehet ízléses, szép színes csomagolópapírt kapni, valóban szépen be lehet — és kell is csomagolni a legszerényebb ajándékot is. Legyen mindig otthon csomagolópapír, cellux vagy színes szalag, hogy ne akkor kelljen keresgélni valamelyik boltban, amikor már indulnánk a vendégségbe ajándékunkkal. Vendégségbe nem való üres kézzél menni. Legyen az ajándék egy lemez, néhány szál virág a háziasszonynak, egy üveg bor a házigazdának vagy néhány szelet csokoládé a gyerekeknek, de ne menjünk üres kézzel, ha vendégségbe hívnak. Az ajándék elfogadásáról is lesz mondanivalónk. Mindenekelőtt: 'illik az ajándékot megnézni! Sok helyen — főleg falun — az a szokás, hogy a szépen becsomagolt ajándékot félreteszik, mintha az nem is volna fontos, elő sem veszik, míg a vendég, aki hozta, ott tartózkodik. Rossz szokás, nem való, illetlenség az ajándékozóval szemben, hiszen ő azért hozta, amit hozott, mert örömet akart vele szerezni és látni is szeretné ezt az örömet. Tessék hát kicsomagolni az ajándékot és úgy megköszönni, amikor már látjuk, hogy mi van a csomagban. És ne szégyelljük kimutatni az önömünket, akkor sem, ha kicsit és különösen akkor nem, ha nogyon örülünk az ajándéknak. De, még ha olyasmit kaptunk, amire — úgy érezzük — nincs éppen szükségünk — akkor sem mutassunk csalódottságot, hiszen az ajándékozó örömét nem szabad elrontani. Ha olyan lemezt vagy könyvet kaptunk, ami már megvan, ezt nem okvetlenül szükséges elárulni, be is lehet cserélni. esetleg tovább is lehet ajándékozni, de ilyenkor se rontsuk az ajándékozó örömét. SM— Egészségünk és a televízió Beépített polcok zé tartozik a televízió. Túlzott, szorgalmas nézése azonban káros hatást gyakorolhat az ember egészségére. Vannak esetek, amikor a tv-né- zés nem jelent valódi kikapcsolódást. Napjainkban mind többek szájából hallhatók a „teljesen kivagyok, fáradt vagyok, már nem bírom tovább” stb... kifejezések. Az ilyen panaszokat nem mindig a túlzott fizikai & szellemi megterhelés váltja ki, hanem sok esetben az egészségtelen életmód. Az idegrendszer ugyanis fokozott, ismétlődő izgalom, valamint állandó feszültség hatására kimerül, és fellép a neurózis. Ingerlékenységgel, fáradtsággal, étvágytalansággal, alvászavarokkal és nyugtalansággal járhat. Sokak számára ilyenkor is a televízió műsorai jelentik a pihenést, pedig a napi munka során keletkező feszültség a tv-nézés közben nem hogy feloldódna, hanem még fokozódhat. A műsor után nehézkessé válhat az elalvás két okból is: egyrészt a látottak ingerhatásai nyugtalanítják az agysejteket, másrészt az elalvást megelőző percekben az ember óhatatlanul mérlegeli az elmúlt nap eseményéit, illetve a következő nap feladatait. E mérlegelés gyakran negatív eredményt ad. ami szintén feszültség forrásává válhat. Már több vizsgálat igazolta, hogy tv-nézés alatt fokozódik a gyomorsav-kiválasztás. A megnövekedett savtartalom viszont intenzív éhségérzetet okoz. Ezért, aki hajlamos az elhízásra az óvakodjék a mű - sor alatti „csipegetés”-től. Amennyiben mégis éhségérzet lépne fel, tejet, tejterméket, gyümölcsöt fogyasszon. Leghelyesebb azonban az, ha a vacsorát a kiválasztott műsor előtt, nyugodt körülmények között fogyasztja el. A televízió rendkívül fontos technikai eszköz. Döntő hatása lehet a gyermekek ízlés- és érzelemfejlesztésére, ezért az általuk nézni kívánt műsort célszerű előzetesen felülbírálni, és az erőszakot, a felnőtt gondolkodásmódot igénylő filmektől vonjuk el figyelmüket. A gyerekek kíváncsisága. érdeklődése ugyanis eléggé szerteágazó. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a maguk módján ők is dolgoznák. Legtöbbjük korán kel, azután jönnék az 5—6 órás iskolai izgalmak, majd a napközi, a különböző szakkörök és végül késő délután, este még otthon is akad elfoglaltság. Teherbírásuk tehát napról napra próbára van téve, sőt időnként még a túlfoglalkoztatás mértékét is eléri. Ez főleg abból adódik, hogy a szülő 8—10 órán át távol van, de mivel ő is szeretne foglalkozni, elbeszélgetni vele, ezért több ízben túl későn alszik el gyermeke. televízióban látott dübörgő mozgalmasság, balesetek, háborús jelenetek. Mindezek a gyerek fantáziáját túl élénkké teszik, és ennek következtében vagy nem tud elaludni, vagy csupán felületesen, gyakran felriadva alszik. A különböző tévé-élmények egyrészt szorongást kelthetnek, másrészt felkelthetik a már meglévő félelmeket. A felriadások általában rövid idővel az elalvás után következnek be. Ilyenkor a pulzus szapora, tág a pupilla, a gyerek sír, esetleg remeg, ijesztő álma miatt alig nyugtatható meg. Kezeléséhez a túlzott jngerhatás megszüntetése a lényeg, kerülendő« a televízió ijesztő, félelmet sugárzó képsorai. Az eddig elmondottak nem azt jelentik, hogy a televízió abszolút tiltva legyen a gyermekek elől — ez nehezen is lenne kivitelezhető —, csupán azt, hogy az egyes műsorok tartalmi részét válogassuk meg gyermekeinknek. Sem a gyermekek, sem a felnőttek esetében nem elhanyagolható kérdés a képernyő előtt való elhelyezkedés. Lehetőleg karfával ellátott fotelba üljünk, derekunk legyen megtámasztva, lábunkat pedig egy kissé alacsonyabb székre tegyük. így elkerülhetők a hát- és nyakszirtfáj- dalmak. A képernyőtől való távolság ne legyen két méternél kevesebb, és a készülék megközelítően szemmagasságban helyezkedjen el. Az egymást követő műsorok között időnként tartsunk szünetet. Az órákon át tartó, majdnem mozdulatlan ülés káros a szervezetre. Álljunk fel, mozogjunk, végezzünk könnyű testmozgásokat! Esetenként előfordulhat fejfájás és a szem elfáradása. E panaszok egyik oka a rossz megoldású világítás. A képernyő ugyanis nagy fénysűrűséget bocsát ki, és ez sötét szobában, hosszú időn keresztül a szemet többszöri átállásra készteti. A háttér enyhe, diffúz megvilágításával kell kivédeni. Derített háttérrel a képminőség is kedvezőbb, és az emberi szem is jobban működik. Erre a célra álló vagy asztali lámpa a megfelelő. Lényeges azonban, hogy a hátsó fényforrás ne világítson közvetlenül a szembe. Ha a lámpát nem lehet közvetlenül a készülék mögött elhelyezni, aikor a szoba azon részébe kell, ahonnét nem tükröződik vissza a képernyőről a néző szemébe. A szervezet idegi egyensúlyának fenntartásához legalább hat-nyolc órai alvás szükséges, gyermekeknek ennél több. A nappali ébrenlét és az éjszakai alvás ritmusának alapját a kiegyensúlyozott munka és az egészséges elfáradás biztosítja. Ezt az ősi ritmust a modem civilizáció kissé megzavarta, és a szórakoztató eszközök — így a televízió is — az éjszakai pihenést fokozatosan csökkentették, kialakult egy rendszertelen életmód, és gyakran jelentkezik álmatlanság. Az álmosság első jelei számunkra mindig figyelmezte- tőek legyenek. Ne igyekezzünk túljutni rajtuk, mert utána már nehéz lesz az elalvás. Ha ez rendszeressé válik, akkor az idegrendszer károsodást szenved. A televízió “oLt mindenki megtalálhatja a saját igényének megfelelőt. Az esti programunkat tehát úgy állítsuk össze, hogy az valóban szórakoztasson, és utána jusson még kellő idő az alvásra, az idegrendszer pihenésére is. DR. SOPRONI LÁSZLÓ Azokban a lakásokban, ahol nincs fürdőszoba, de tágas, nagy konyha van, egy sarkot ki lehet alakítani, mégpedig zuhanytálcás megoldással. Itt természetesen célszerű a falfelületet 1,60— 1,80 centiméteres magasságig kicsempézni, s magát a zuhanytálcát is pvc-függöny- nyel körbevonnd. S ha akad egy 25—28 centiméter mélységű falfelület a zuhanyzó mellett, azt érdemes polcrendszerrel beépíteni. Itt nemcsak a tisztálkodáshoz szükséges holmikat (törülközőket, fürdőlepedőket, kozmetikai szereket stb.), hanem a takarítószereket, mosószereket stb. is elhelyezhetjük. A polcos tárolóhoz két variációt is bemutatunk, de zárhatjuk a polcrendszert rolós megoldással. íferFÖZŐCSKÉZZÜNK Burgonyás tepertős pogácsa: Hozzávalók: 35 dekagramm liszt, 25 dekagramm darált tepertő, 10 dekagramm főtt, áttört burgonya, két evőkanál rum, két evőkanál tejföl, 1 darab tojás, i dekagramm élesztő, só, bors. A lisztet a darált tepertővel elmorzsoljuk, hozzáadjuk a főtt, törtburgonyát. A többi hozzávalóval együtt jól összedolgozzuk. Kétszer-háromszor hajtogassuk az előbbi módon. A hajtogatások között 10-10 percet pihentessük a tésztát. Két, két és fél centiméter vastagságúra nyújtjuk, bevagdossuk, tojással megkenjük, kiszaggatjuk. Sütőlemezre rakjuk, majd középmeleg sütőben megsütjük. Túrós pogácsa: Hozzávalók: 25 dekagramm liszt, 25 dekagramm margarin, 25 dekagramm tehéntúró, só, 2 darab tojás. A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, hozzáadjuk az áttört tehéntúrót. Beleütjük a tojások sárgáját, sózzuk. A tésztát alapo. san összegyúrjuk, majd hűtőszekrénybe téve körülbelül 2 órát pihentetjük. Körülbelül 3 centiméter vastagságúra nyújtjuk, kiszaggatjuk. Forró sütőbe tesszük, felső lángon megsütjük. Melegen tegyük az asztalra, mert csak frissen sütve jó. A tésztát elkészíthetjük előző nap is, és hűtőszekrényben tároljuk felhasználásig. Az asszony köténye Egy mai dalt és egy régi mondást szeretnék idézni. A dal így kezdődik: „Szólj rám, ha hangosan énekelek..A mondás — vidékenként kissé változva, de — lényegében így szól: „Az asszony köténye mindent eltakar.” Hogyan kerül a két dolog egymás mellé?! Az, hogy az asszony köténye mindent eltakar, igen régi mondás, úgy is fogalmazhanám, hogy tapasztalatokon alapuló bölcsesség. Jelentése: történhet a családban bármi, az asz- szony köténye eltakarja, „nem teregeti ki a szennyest”. A második mondás talán világosabbá teszi az elsőt is azok előtt — a fiatalabbak előtt — akik nem ismerték. Talán néhány példa: a részegen hazatérő férj jól elverte az asszonyt, az teli van kék-zöld folttal, de másnap, a szomszédasszonynak, azt mondja, elesett az udvaron, attól vannak a foltok. A gyerek elcsent valamit hazulról, az asszony, az anya rájött, de titkolja az ura előtt, nehogy a gyereknek bántódása essék. Velük lakó fiáék válófélben vannak, rosszul élnek, marják, las- san-lassan már meggyűlölik egymást, de ő csak azon könyörög, el ne váljanak, kifelé né mutassák, hogy baj van, hiszen az nagy szégyen. És ö maga a szomszédban arról mesél, milyen boldogok a fiatalok. Miért, hogy a mai dallal együtt idéztem? Mert tapasztalható egy ellenkező véglet, ami legalább olyan káros, mint a mindent eltakarni akarás. Ez pedig a „rászólás”, a mások előtt történő megszégyenítés. Lehet, hogy a dolog nem is annyira komoly, ám, amikor megérkeznek a vendégek, az asszony (vagy a férfi) első dolga, elmesélni, mennyi gondot okoz neki élete párja. A vendégek vacsorához ülnek a háziakkal. Az asztalon a finom, nagy gonddal elkészített étkek, de valahogy még sincs kedvük enni, mert percenként felhangzik valami. Például így: — Édes fiam, már hányszor kértelek, hogy ne csámcsogj! — Kedvesem! Képtelen vagy megtanulni, hogy a sót is oda kell tenni az asztalra?! — Látod, kifogyott a szóda! Erre is nekem kell gondolni? Azonnal menj ki és csinálj! — Hot ez a paprikás nem az igazi, nem is tudom, hogyan tálalhattad fel a vendégeknek... És így tovább, és így tovább. A gyerek ugyancsak idegenek előtt kapja a fejmosást: miért piszkos a keze; miért nem rakta el a játékait és esetleg még azt is elmesélik, hogy ma intőt hozott az iskolából. Ügy vélik, a nyilvános megszégyenítés majd használ neki. Nem használ. Árt! Art mind a két módszer. Valóban zajlanak az otthon falai között olyan események, amelyek nem tartoznak senkire, de azzal a bizonyos köténnyel mégsem lehet mindent eltakarni és a baj attól csak nagyobb lesz, ha fedjük, takargatjuk. Valahogyan, jó érzékkel, meg kell találni a két szélsőség között a helyes utat. SÁRDI MÁRIA Pulóver - maradékokból tapulóver kötésmódja: az elejét és a hátát is 45 szemre kezdjük, fa kötőtűvel, jersey kötéssel. Érdekessége, hogy nem alulról fölfelé, hanem jobbról balra adja ki a mintát. A csíkozást a jersey kötés megfordításával lehet elérni és tetszőleges helyen lyuksort is beiktathatunk. A mintapulóveren két egész és egy fél lyuksor látható. Kötése: 1. sor: minden szemet lekötünk. 2. sor: minden két szemet összekötünk, azaz felére fogyasztjuk a sort. 3. sor: a 2. sor minden szemét lekötjük. 4. sor: a 3. sort duplájára szaporítjuk. Tetszőleges helyen csavarmintát is készíthetünk. Kötése: két A maradékból készült pulóver kötésmintája. Nem ritka, ha valaki sok pulóvert köt, a mardékokból összegyűjt egy újabb pulóverre való fonalat. Ilyen maradékokból készült az a méregzöldből a tojáshéj színébe hajló, változatos mintájú pulóver, amelynek rajzát és kö- tésminta-képét mellékeljük. A maradék fonalak: körülbelül 30 deka citromsárga gyapjúfonal, Rita és Klára fonalmaradékok, 5-6 deká- sak. Színek: méregzöld, zöldesszürke, lilásrózsaszin, fűzöld, almazöld, bézs és homokszín. Egyszerre három fonallal dolgozunk kötés közben, ahogy fogynak a színek, egy-egy fonalat cserélünk. Ez adja az átmenetet a sötétből a világos felé. A minLyuksor és keresztcsavar a maradékból készült pulóver mintájából. szemet segédtűre teszünk, a soron következő kettőt lekötjük, és csak azután vesszük vissza a segédtűre tett két szemet és lekötjük. Egymás fölött három- vagy ötsoronként megismételjük. így készül az ujj: 20 szemre kezdünk patentkötéssel, öt centiméter magasságig, majd 40 szemre szaporítunk. Harminc centiméteres magassághoz végig, azaz körülbelül 45 centiméterig ötsoronként két-két szemet szaporítunk. Az ujjaminta tetszőlegesen alakulhat, lyuksort, bordát köthetünk. A csípőpántot utólag, a már összeállított pulóverhez kötjük, patentkötéssel, öt centiméter magasságban.
