Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
1984. március 1. KÉPÚJSÁG 3 Tüzeléstechnikai bázis Megkezdték az alapozást A tüzeléstechnikai szolgálatot is átvevő kéményseprők továbbképezték magukat, új, a korszerű technikához értő emberek álltak a „kormosok” mellé. S manapság már inkább illik tüzeléstechnikai emberekről, mintsem kéményseprőkről beszélni. Érthető, hiszen a működő és az újonnan beállítandó olajkazánok égőinek, nagy gyárak kazánjainak tisztításához technikusok kellenek. Viszont a régi bázis — azaz egy-egy szoba, iroda a megye városaiban — az új szakmát nem tudja kiszolgálni, s nem lehet kurtítani a dolgozókat szolgáló helyiségek számát sem. Gondos felmérés alapján elhatározták, hogy a nagy feladatok ellátásához korszerű üzemet építenek. Hiszen nyakunkon a gázprogram is, ehhez ugyancsak hozzáértő emberek, laboratórium, korszerű műszerekkel felszerelt műhelyek kellenek. Űj telephely építését határozta el a Tolna megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat vezetése, a megyei tanács ipari osztályának egyetértésével. A beruházást két ütemben valósítják meg, összköltsége mai árakon számolva körülbelül tizenegy millió forint llesz. A tüzeléstechnikai bázist Szekszárdon, a KSZE központi telepével szemben, a Páskum utcában építik fel. Kivitelező a Tolna megyei Tanácsi Építő és Szerelőipari Vállalat. Az első ütem tervei szerint az alapozást e hét elején megkezdték, bár a földbe már a múlt évben lefektették a szennyvíz és csapadékvíz vezetékeket, a kábeleket. Most alapozzák a 2500 négyzetméter alapterületű üzemet, és bekötik az ivóvizet is. Ez az épület 1985. év Botos János kubikos, és Feri József — fent — a vízvezeték bekötéséhez készítik a csatornaárkot elejére készül el, mintegy ötmillió forintba kerül. Az épületben műhelyeket szerelnek fed, olaj-, illetőleg gáz szakmára, lesz laboratórium, raktár, olyan kémények, amelyek a különféle készülékek tulajdonságainak méréséhez is megfelelnek, s természetesen nem marad ki a tervből a dolgozókat szolgáló öltözők, fürdők építése sem. A gázprogram hátterének megfelelő bázis második részében a szerviz-szolgálatot is kiépítik, ugyanis a megyében a gázégők kizárólagos javítói ők lesznek majd. A tüzeléstechnikai bázis építését jórészt a vállalat saját fejlesztési alapjából, illetve megyei tanácsi támogatásból finanszírozzák.-Pj-czj Az üzemcsarnok bal oldali alapját már kibetonozták, most a jobb oldali falat zsaluzzák Tanácsülés Bonyhádon Cél: az ésszerű takarékosság és az öntevékenység A lejárt határidejű tanács- határozatok végrehajtásáról szóló jelentéssel kezdődött tegnap délelőtt a bonyhádi Városi Tanács ülése. Ezt követően Ezer Mihály tanácselnök terjesztette a tanácstestület elé az 1984. évi költségvetési és fejlesztési tervjavaslatot. A bonyhádi Városi Tanács idei terve — állapította meg a tanácsülés —■ alapvetően a középtávú tervre épül, de mindenütt figyelembe veszi a bevételekre és a kiadásokra ható központi intézkedéseket is. A tanácsnak és intézményeinek 1984. évi költségvetése minden korábbinál nehezebb körülményeket jelent a gazdálkodásban. Mindezért a gazdálkodásban továbbra is az ésszerű takarékosságra és az öntevékenység fokozására kell törekedni. A tanácsi költségvetés tervezett működési bevétele 11,5 millió forinttal lesz magasabo az előző évinél. Á kiadások tervezett városi szintű előirányzata 138,7 millió forint, az előző évi 127,2 millióval szemben. A városi tanács a rendelkezésre álló pénzt a társadalom, politikailag legfontosabb feladatokra, alapvető egészség- ügyi és kulturális feladatok ellátására használja fel. Megértés Számtalanszor tapasztaltam, hogy amikor valakinek a munkahelyén oda vagy vissza valamilyen zűrje támadt, az ügy rendezése során rendre hivatkozott a sértett és a sértő, a főnök és a beosztott a Munkatörvénykönyvre, a kollektív szerződésre, a munkaköri leírásra, a házirendre, és ki tudja felsorolni, hogy még mi mindenre. Viszont a rendben menő munka során ezekre nem kell hivatkozni, hanem általában azon kell lenni mindenkinek, hogy tudása szerint tegyen eleget megbízatásainak, a lehető legjobban végezze munkáját ... s hozzá teszem, hogy szakmai tudásán felül pontosan értse és érezze, hogy milyen jelentőséggel bírnak azok a dolgok, melyek nem fogalmazódtak — mert nem fogalmazódhattak — meg semmiféle paragrafusban, rendelkezésben, szerződésben. Vagyis, az, aki a munkáját szívvel-lélekkel végzi, vagy egyszerűen fogalmazva lelki- ismeretes, az bizonyára tud olvasni a bizonyos sorok között, s a sorközökre nem kell rámutatni sem kis-, sem nagyfőnöknek. A minap egyik tanácsi irodában jártam, s akarva, akaratlanul „kihallgattam” egy telefonbeszélgetést. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó hivatal vezetője korábban arra kért, hogy fél nyolc körül keressem meg, mert 8-kor vidékre indul. Visszatérve a telefoneszélgetésre, az volt a lényege, hogy egy sürgős elintéznivaló miatt délelőtt más veszi igénybe a hivatali gépkocsit. A válasz megértő volt, sőt, kiegészitödött azzal is, hogy a délután pontosan elég a betervezett ügyek intézésére, legfeljebb kicsit később érkeznek vissza. Bevallom, tetszett az imponáló méltányosság, melynek kapcsán szívesen kutattam a közelmúlt hasonló élményei között. Eszembe jutott egy csöppet sem látványos átszervezés, mely tulajdonképpen a színfalak mögött zajlott, s eredményét ma már az ügyeiket intéző állampolgárok élvezik, s nyilván értékelik. Ugyancsak egyik tanácsi csoportnál történt: a csoportvezető és munkatársai megállapodtak abban, hogy a következőkben nem „darab-darab” kapják az ügyiratokat, hanem olyan megosztásban, hogy ki-ki azzal foglalkozik, amelynek témája legközelebb áll hozzá, következésképpen azzal, amiben a leginkább „otthon” van. Sőt, megállapodtak abban is, hogyha netán valakinek a többiekéhez képest sok aktája gyűlik össze, hát az úgynevezett papírmunkába besegítenek egymásnak. Az egyik munkahely adminisztrációs munkakörében tevékenykedő idősebb munkatársnő vállalta, hogy a gyesen lévő kismama gépírási feladatait ellátja addig, míg nem sikerül felvenni a kismama helyére valakit. És csinálta is egészen addig, míg el nem jött a jutalmazás ideje. Ugyanis a pluszért nemhogy elismerést kapott, hanem egyenesen a szemére vetették, hogy miért nem a saját munkájánál törődik elsősorban ... Rossz példa? Nem hiszem. Inkább abban hiszek, hogy a megértés, mely előreviszi vagy viheti a dolgokat, ugyancsak oda és vissza is érvényes! —hm— Kérek egy ötletet ? Darázsfészekbe nem szabad nyúlni. Megcsípnek a darazsak. Talán öitletet sem szabad kérni... Csípős területre (téved az ember. Szeker- cós Sándor, a Bonyhádi Zománc árugyár főmérnöke a fejére mutat: „Az emberek gondolkodását úgysem lehet meggátolni.” Nem mintha valaki is azt akarná Bonyhádion. Sőt. A darázsfészek-hasonlat azért kerül elő, mert igenis nagyon sok a gondolkodnivaló. A szerszámműhelyben, de biztos vagyok abban, hogy a vállalat minden egyes posztján. Az emberek igényük is, hogy fogadják el ötleteiket, de mégis „nyűgösek”, amikor mindennap szükséges egy ötlet. Olyan emberekkel beszélgetek a statupad előtt, akik vagy harminc éve koptatják magúikat a gyárban. Sebesi Sütő Albert és Sziklai Jakab szerszámkészítőik a vállalat szókimondó embered közé tartoznak. Erre joguk van. Még iákkor is, ha az az érzetünk, hogy igencsak sebeket ejtő a mondandójuk. — Maguk panaszkodnak... — Mi ugyan nem. — Szerintem igen. A Sze- kercés elvtárs is ide küldött. Fiaik József művezető is idevezetett, pedig nem tudta, hogy a főmérnök már egyszer említette: ide kell jönnöm, mert itt olyan emberiek vannak, akik mindig törik valamin a fejüket. Nálam így nem jön össze a dolog:' elismert emberek panaszkodnak. — Miért panaszkodunk mi ? A gyárért... — Nem szóltam egy szót sem. „HIVATÁSOS” ÖTLETADÓK Palotai Irén újítási előadó szépen kimunkált táblázatot mutat. Tavaly 53 újítást adtak be a vállalatnál, ennek a gazdasági eredménye 1 1-19 577 forint. Az újítóik 90 652 forintot kaptak, ebből eszmei díjazásként 30 198 forintot. Az eredmény sok vagy kevés? Lemérhetetilen, habár az előbbi számok bizonyos mértékig kifejezik a kedvet, a vállalat vevőkészségét. Fáik József, a szakszervezet újítási felelőse is megismétli, aimdit Palotai Irén mond: — Ha valaki akar, újíthat. A vevőkészség igen nagy. — Engem az apróságok érdekelnek. Az apróságok, ment azok képesek megkeseríteni az emberek életét. Olyan dolgok, amelyek sokszor jóindulaton múlnak. — Apróságok vannak — mondja Fáik József. Vannak, mert a művezető egész nap szalad, mint „pók a falon”, kezében egy lábas- füllel, pontosabban — ahogy ők mondják — FZT-füllel. — Expontíéma. Ennek feltétlenül futnia kell — mondja és egyáltalán nem örül nekünk: az FZT-fül fontosabb. Legyen is fontosabb, mert a lábas fül nélkül nem lábas... A következő fordulónál azért szóba elegyedik velünk, szerintem a fül már fül, megoldódott valami, mert ahogy látom, Fáik József máskülönben szóba sem állna senkivel. — Kérem, miután nem akar beszélni a vállalati ötleteikről, akkor ejtsünk pár keresetlen szót a műhelyről. — Arról szívesen — mondja és egy nagyot sóhajt. — Fáik József művezető vevő-e az ötletre? — Mit tehetnék mást. örülök, ha gondolkodik valaki. A megfogadott ötlet önbizalmait, sikerélményt ad. Itt a szerszámműhelyben pedig elkel a sikerélmény. — Ahogy nézem, nem szerszámműhelyhez méltó gépparkkal vannak „eleresztve”. — Jól „nézi”. Felborult itt a világ: szerszámainkat 75 százalékban kézi és 25 százalékban gépi munkával állítjuk elő. — Jobb helyeken ez pont a fordítottja. — Fején találta a szöget! AMELYIK MŰVEZETŐ NEM... A kérdésre, hogy a művezető vevő-e az ötletre, Sebesi Sütő Albert a következőket válaszolja: — Amelyik művezető, „nincs rászorulva” az embereire, az nem művezető. — Fáik József művezető-e? — Egymásra vagyunk utalva. Egyenes a beszéd, de ahogy nézem, beszélgetőtársaim egyívásúak a művezetővel. Szemvillanás elég, értik egymást. — Jó ez a társaság — mondja a művezető —, szerte a megyében dolgozik olyan emberünk, aki itt lett szakember. Ez azt is jelzi, hogy a bonyhádi szerszámkészítők megtanulják a szakmát. Könnyű nekik. Olyan szorításban dolgoznak, hogy máshol, jobb gépi felkészültséggel csak tudásuk egy részét kell adni, máris a jobbak között vannak. Persze, azt-is tudnunk kell: zománcárugyárban nem any- nydra elsőrendű feladat a szerszámkészíités, mint a műszeriparban. — Hallom, kisvállalkozásban jobban megy... — önállóak vagyunk. — Ezt hogy értsem. — Szabadon változtathatunk a szerszámon, az a lényeg, hogy jobb legyen, mint amit a rajz előír. Ezént felelősséget is vállalunk. — Akkor nincs gond. A vállalat szerszámait kisvállalkozásban kél! csinálni. — Nincs megrendelésiünk. — Akkor kinek dolgoznak. — A vállalatnak, külső megrendelésre. Sebesi Sütő Albert (szemüvegben) és Sziklai Jakab Fáik József művezetőnek sok a megbeszélni valója a fiatal szakemberekkel — Hogy van ez? — A vállalat elvállalja a munkát, mi árajánlatot adunk és végül megkapjuk, hogy erre és erre a szerszámra mondjuk kapunk 100 órát. óránként pedig 60 forint az órabér. — Napközben mennyit kapnak? — 25 forint 60 fillért, harminc évi munka után. — Ezért tudnak jobban dolgozni délután ? — Nem. Délután kevesen vagyunk bent, és így nem kell várni a gépekre. Gyorsabban megy a munka. — Nem kéne itt valamit tenni? — Dehogynem — mondja Sziklai Jakab —, ötvözni a kisvállalkozást a főmunkával. Csodálatos dolog kerekedne ki belőle. — Akkor ezt fogadjuk el egy ötletnek. — Egyetértünk. A szerszámműhelyben a munka 75 százaléka kézzel készül HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly
