Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. március 24. TOLNA , _ KÉPÚJSÁG 7 Új utca születik ? Mindenkinek van egy álma... Hogy a manóba juthat esz ébe az újságírónak egy slágerrá lett régi nóta első sor ából főcímet fabrikálni? Mert az igazság akármilyen közhelyes, csak igazság. Ám itt az álom csak részben füg g össze a legszebb tavaszi „betegséggel”, s nem is nevezhető magánálomnak. Álmodják ezt az álmot amiről itt szó lesz mindazok, akik lakásépítés előtt állnak. DR/ V/ Hagyományos szerkezetű föl dszint + tetőtér, tüzelő- és gépkocsitároló. De vajon ott állnak-e majd a most nyíló új utcában ezek a 4 lakásos, lakásonként hét személy számára kényelmes sortársasházak? „Gyorsan és gazdaságosan építeni!” Ez az a vágy, ami kivétel nélkül áthatja a cselekvésre készülőket, de akármilyen tisztes költségkímélő tényező a gyorsaság, el nem hárítható kötelesség a vállalkozás minden rázós kérdésének az eldöntése is. Tudják ezt Dombóváron a Láng Gépgyár gyáregységében is, ahol tavaly ősszel született meg annak az ösz- szefogásnak a gondolata, mely megvalósulás esetén 20 lakás megépítését garantálja a gyártelephez vezető Gorkij utca jobb oldalán, az 5. és 6. utcák közötti részen, ahol tulajdonképpen 30 sorházas építésű lakásnak kínál helyet a tanács. Pillanatnyilag üresen áll még a gyáregységtől nem messze lévő, szép fekvésű terület. Pedig az elmúlt év szeptemberében még úgy nézett ki a terv, hogy „1984. márciusában startolhat az építés”. Méghozzá úgy, hogy a munkásai részére a Láng veszi 75 évre szólóan használatba a telkeket, de ez még csak az induló segítség lenne. Az erők eltervezett koncentrálásában nagy szerep jut annak a kőművesekből álló gmk-nak, mely legalább annyira irányítója lenne a szaktársakért társadalmi ösz- szefogásra kész ilánggyáriak- nak, mint kivitélezője. Nem feledkeztek meg az üzemben jó visszhangra lelt terv pub- likálói arról sem, ami talán a legnehezebb ügy, az anyag- beszerzésről. Kiszámították gondosan, hogy ha a gyáregység, illetve az a szerencsés 20 építkezni szándékozó együtt és közvetlenül a gyár. toktól vásárolja meg a szükséges építőanyagokat — téglát, sódert, cementet —, nem kell olyan mélyre nyúlni a pénztárcákba. Költségkímélő és lehetséges megoldás a térítésmentes szállítás is. Markoló, betonkeverő, minden gép ingyen szolgálhatja az építőket, akik — lévén va. sasok — elkészíthetik például közös kazánjukat is, csak a nyersanyagárat térítve. S még ez sem minden: a méregdrága nyílászárók egyikmásika is elkészíthető házilagosan... — Az előzetes kalkulációk szerint, lakásonként körülbelül 300 ezer forint takarítható meg elvtársak — hangzott a tájékoztatás annak idején, s akkor olyan volt ennek a- hatása, hogy tartani kellett a bonyodalmaktól. Attól nevezetesen, hogy a lakásügyekben illetékes gyáregységieknek nehéz lesz igazságosan elosztani a rendelkezésre álló telkeket. Illetve eldönteni, hogy kik kapjanak abból a mindössze félmillióból, ami lakásépítési célokra használható fel évente. Ma már nincs ok erre az aggodalomra. Imhok, március végén járunk. Az újdombóvári 5. és 6. utca között nyíló utcának neve már van. De a leendő Fürst Sándor utca helyén a parlag gépekre vár, se víz, se villany, se csatornázás és halovány jelét se mutatja annak, hogy itt új módon kívánja megoldani a munkáslakás építés feladatát a félezernél több munkáskezet foglalkoztató üzem. Elérte volna a vállalkozást az a magyar betegség, mely olykor azt leplezi le milyen nagyok vagyunk megajánlásban, s gyöngék, kicsinyek a teljesítésben? Ne legyünk igazságtalanok. A tett pillanatnyi halálát okozó okoskodás az építőanyagok áremelkedésére vezethető vissza. A gyorsan és olcsóbban igénye került — ismerjük el — nem kis veszélybe. Jóllehet az üzem ez alkalommal is partnerra talált a városi tanácsban, az OTP Tolna megyei Igazgatóságában úgyszintén. Maga a tanács kereste meg az OTP-t, tisztázandó a hitelfeltételeket. S Varga István, az OTP igazgatóhelyettese néhány nap múlva már ott ült a Láng gépgyáriak tárgyaló- asztala mellett. — Igaz, de akkor még mindenki úgy tudta, hogy az egyenként 80—86 négyzet- méteres lakások kivitelezési költsége 850 ezer forint lesz. Ez már nem ül — közölte velem a minap az érdekeltek egyike még mielőtt találkoztam volna az új módi összefogás szülőatyjával Tóth Sándor párttitkárral és a gyáregység személyzetisével, Pandur Gézánéval. Akkor is az volt, most is az a véleményem, hogy a kínálkozó lehetőséget üstökön kell ragadni, hiszen nem valószínű, hogy aki építeni akar, az 2—3 év múlva ezt olcsóbban tudja megtenni. Aztán az se bizonyos, hogy összejön munkáltatói támogatásból mindaz, ami az eredeti számítások szerint a nagyjából 300 ezer forintnyi megtakarítását most teszik lehetővé. A helyzetkép: Az igény, változatlanul 20 lakás megépítésére áll, de akik rövid időn belül készek belevágni, tucatnyian se vannak. A létszám növekedni csak akkor fog, ha elkészül az ÉVM Tervezésfejlesztési Típusterv Intézete által készített terv adaptációja. Ezt a városi tanács műszaki osztályának mérnöke Dévényi György végzi. Elképzelhető, hogy a Dráva elnevezésű terv megvalósítói közül csak négyen maradnak az összekapaszkodásra, ha elkészül az új költségvetés?! — Nem kedvetlenedtek ettől el? A párttitkár és a személyzetis összenéz, s majd egyszerre mondja, hogy nem. Ók változatlanul optimisták. Most szombaton, a kommunista műszak — amire eddig 379-en jelentkeztek — a lakásépítés támogatására jön össze. A „tőke reggel 6 és déli 12 óra között várhatóan 50—60 ezer forinttal gyarapodik. Szóval, nem félnek attól, hogy nem épülnek fel a Dráva jelű, négylakásos sor-tár- sasházak, melyek megépítéséhez fejenként 360 ezer forint építési hitelt kaphatnak a dolgozók. De nekik is az a véleményük, ami délután a városi tanács műszaki osztálya vezetőjének. Csillag Lászlónak és Dévényi Györgynek, akire hivatkozás történt. — Fel kellene pörgetni ezt az ügyet — mondja az osztályvezető, hozzáfűzve, hogy határozatlanná váltak a Láng gyáriak, ami egyebek között azért nem jó, mert sokáig nem tarthatóak ezek a telkek. Igaz, van ugyancsak az újdombóvári városrészen, a központhoz közelebb is 50 lakás építésére alkalmas telek. Ha ez a gyáregységhez közelebbi nem a Láng gyáriaké lesz az idő elhúzódása miatt, telekgond nincs. Igaz, a döntés a másik, az 50 lakásos házhelyek értékesítése esetében se odázható a végtelenségig. Dévényi György azon bé- kétlenkedik, hogy „tavaly ősz óta folyik a csörte”. Ö elkészül néhány nap leforgása alatt az adaptációval, de akkor „gázt neki”. Ebben maradjunk. Ha együtt óhaj, akarat, és pénz, nem szabad tovább késlekedni. Lehet, hogy csak 8—12 ember kezdi el? Kezdje. Később a Láng Gépgyár akár partnerekre is találhat célja miatt külön figyelmet érdemlő törekvéseihez. Már most van a gazdálkodó szervek körében érdeklődő, lévén a dolgozók lakás- helyzetének javítása nem csak állami feladat. S itt hadd valljam be, hogy a krónikásnak is van egy álma. Az nevezetesen, hogy esetleg „öszeházasodik” a munkáslakásépítés céljáért a gépgyárral mondjuk az UNIÓ. Ott vasasok, itt építőipariak. Rendkívül sokat tudnának egymásnak segíteni... LÁSZLÓ IBOLYA Vázlat egy portréhoz „Szép öcsém be nagy kár...” Hol vannak a piramisok? Mi az aranybulla? Ki volt az utolsó Árpád-házi király? Mikor volt a mohácsi vész? Ezek egy falusi nyugdíjas klub „Ki mit tud?” vetélkedőjének kérdései. Azért érdemelnek figyelmet, mert a válaszadók sötét ruhás, fejkendős asszonyok, paraszti munkához szokott idős férfiak. Közülük egy fürge tekintetű. gondolkodású klubtag, különösen jeleskedik a pontos válaszokkal. Később, amikor a zene is támasza már a jókedvnek, elsőként megy táncba... Akiről az előző néhány mondat jelzést adott, Kovács Sándornak hívják. Decsen született 1899. december 12- én. A faluban élte minden napját, de az országjáró kirándulásokon is mindig jelen volt. A nyugdíjasklub aktív tagja. A vetélkedők egyik győztese. Nem is kelt feltűnést azok között, akik korábban is ismerték őt. — Mindig ilyen volt.. — így jellemzik. Azt értik a tömör mondat alatt, hogy mindig is élenjárt a tudásával. Kezdődött ez az elemi iskolában, hiszen már számolt és írt is. mikor az iskolapadba került. Fiatalon tagja lett a polgári olvasókörnek. Válogatott ugyan, de sorba ment a könyvespolcok kínálta olvasnivalón A-tól Z-ig. Hogy azért szeretett-e tanulni, mert azt könnyedén tette, vagy azért tanult köny- nyedén, mert szeretett? Ez már nem fontos kérdés. Gazdálkodott, majd erdőgazdaságtól ment nyugdíjba. Amikor szülőfalujában, a Béke utcai — valamikori módról tanúskodó — családi házukban megkeresem, asztalán éppen az Árvízi hajós című regény van, felesége szintén olvas, Makai Sándor: Ördögszekér című könyvét. Könyv- szekrényében Jókai, Gárdonyi, Herczegh sorozatok között Hermann Wuuk, Irwin Shaw egy-egy regénye. A beszéde elárulja, hogy nem ol- vasatlanul sorakoznak katonás rendben könyvei. Leginkább a történelmi regényeket vallja érdeklődése tárgyainak. Örömmel látja kedvenc regényeinek filmváltozatát is a televízió képernyőjén. Legutóbb például a Kőszívű ember fiai-t, korábban A névtelen vár-at. Tetszési listáján első helyen említi az Abigél-t. Hízelgő, hogy a Tolna megyei Népújságot rendszeresen olvassa, és tisztelettel szól róla. Kovács Sándor emlékezetében a fél évszázaddal ezelőtti események is tegnapi frisseségűek. Ebben az életkorban — nyolcvannégy esztendős — könnyebben törnek föl egykori sérelmek, szakadnak föl sebek, amelyeket a ma már történelminek számító események ejtettek. Beszélgetőtársam ilyet nem említ. Nem akar panaszkodni. Ez alól csak az az orvosi diagnózis kivétel, amely néhány évvel ezelőtt született és amire most alkohol és fü- szermentes étrenddel keres gyógyírt, kerülve a javasolt műtéti beavatkozást. Ahogyan hiányzik beszédéből a panasz, úgy nem találni — az ilyen korú embereknél feltételezhető — babonás szokások nyomát sem. — Sose hittem babonákban! — legyint határozottan Kovács Sándor. — Könyves Kálmánról is fiatalon olvastam, ami erősített ebben. Bár nagyapámról azt mondták, hogy tud rontani. Én megkérdeztem tőié, hogy igaz-e, mert megtanulnám én is... Azt mondta nekem, hogy nem tud, de ezt az emberek nem hitték el neki. Keresték és nem mentek el addig, amíg nem adott nekik valami papírba csomagolt lim-lomot, állati csontokat, szőrszálakat. Ezt a csomagot be kellett dobni a haragos udvarába és várták a hatást. Melyik az a gazdaság, ahol nem támadhat hol kisebb, hol nagyobb baj? Mindig akadt valami. Ezekre azt mondták, hogy nagyapám csinálta... ő tiltakozott, ha meg elzavarta az embereket, azok sértődtek meg... A lakóhelyének hírnevet adó népművészetről így beszél: — Eszük ágában sem volt ám a mi asszonyainknak, hogy ők művészek. Hímeztek, szőttek, mert kellett Természetes volt, hogy szépen és Hogy mi lett volna belőlem? Mennem kellett az eke után.. „öreg idő, szálló idő...” pontosan dolgoztak . Láttuk ezt mi is, de nem beszéltünk róla. Pilisy Elemér ügyvéd a 20-as, 30-as években kezdte összegyűjteni a szebb hímzéseket és az asszonyok részére tanfolyamot is szervezett, a „varratót”. Az üzleti részét is ő vállalta, így pénzt kaptak a hímzésekért. Ettől kezdve figyeltek föl a sárközi hímzésekre. Hagyományok? Ami minden család életében természetes rendben következett, születés, keresztelő, szerelem, lakodalom. Ezek voltak a szórakozási lehetőségek is. Később lett a mozi, meg a polgári kör... Napjainkban gyakorta beszélünk közéleti szerepvállalásról. Kovács Sándor természetesen sorolja a két keze ujjain megszámlálhatatlan funkciókat, amelyekre józan „esze járása”, értelmes, mások által elfogadott gondolkodása tette alkalmassá. Míg beszél, arra gondolok — majd meg is kérdem — vajon miért nem tanult tovább? — Egyszer, még gyerek voltam, az orvos azt mondta apámnak, hogy ezt a Sándort tanítani kellene. Apám azt válaszolta, alig várom, hogy menjen valaki az eke után. Én voltam az, akire számított... Hogy mi lett volna belőlem, nem tudom. Talán jogi pályára mentem volna. Unokám, a Gyöngyike, ő Siklóson járásbíró. Talán ami belőlem nem valósult meg, az benne él tovább? A tudás, az fontos! Igaz amit mondanak, hogy az hatalom. Nem vásárolható meg pénzen és el sem vehetik. A kul- túráltság előnyt is jelent. A tudás mellett fontos még a mértékletesség. Mindenből csak annyit, amennyit az egészséges szervezet megkíván, elbír. Míg fogalmazza az emberi élet általa fontosnak ítélt dolgait, Arany János Toldijának néhány sora motoz bennem: „Szép öcsém, be nagy kár /Hogy apád is paraszt volt s te is az maradtál.” Pedagógus körökben ma tehetség-gondozásról beszélünk, tehetünk tehát valamit. Ez a villanásnyi kép — Kovács Sándor portréjához — vázlat csupán és a jobb sorsra érdemes tehetséges de útra nem lelő emberekért szól. A mindig nótáskedvű Kovács Sándor az utóbbi években azt dúdolgatja — csak úgy magának —, hogy „öreg idő, szálló idő...” Idézi a strófákat, megigazítja kalapját és hosszan nézi a kertjében előbújó apró sárga virágokat. DECS1 KISS JÁNOS
