Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-22 / 69. szám

2 tíÉPÜJSÁG 1984. március 22. Sikertelenül ért véget a lausanne-i találkozó Harcok Libanonban A libanoni polgárháborús ellenfelek kedden véget ért lausanne-i találkozóját köve­tően, szerdára virradóra he­ves tüzérségi összecsapások robbantak ki a Bejrutot ket­tészakító zöld vonal mentén és a hegyvidéki Szűk el- Garb térségében. A harcok fellángolása egyfelől jelezte, hogy a szemben álló erők elé­gedetlenek a megbékélési konferencia sovány eredmé­nyével, másfelől kérdésessé tette, hogy sikerül-e átültetni a gyakorlatba a megállapodás leglényegesebb pontját, az ál­talános és tartós tűzszünet tervét. Az egyhangúlag jóváha­gyott lausanne-i határozat ér­telmében megvalósítják a szemben álló erők szétválasz­tását, eltávolítják a nehéz­Minden megállapodás nél­kül, kudarccal végződött keddről szerdára virradó éj­jel a nyugat-európai közösség állam- és kormányfőinek ta­nácskozása. A kudarc oka: Nagy-Britannia elutasító ma­gatartása költségvetési visz- szatérítései ügyében. Marga­ret Thatcher miniszterelnök többször is visszautasította a többi kilenc tagország egy­hangú ajánlatát: öt éven át évi 1 milliárd ecu (850 mil­lió dollár) visszatérítését, amely felére csökkentette volna Nagy-Britannia jelen­leg 2 milliárdos „tiszta befi­zetéseit”. A merevség láttán, Francois Mitterrand francia köztársasági elnök véget ve­tett a tanácskozásnak. fegyvereket, visszavonják a laktanyákba a kormányhad­sereg egységeit és az újonnan behívott, valamint tartalé­kos katonákkal kiegészített rendőri alakulatokra bízzák a közbiztonság fenntartását. A biztonsági terv végrehajtá­sát az államfő vezetésével megalakuló legfelsőbb poli­tikai és katonai bizottság irányítja. Ami az elodázott politikai reformokat illeti: 32 tagú tes­tületet alakítanak az új li­banoni alkotmány kidolgozá­sára, a nemzeti megbékélé­si konferencia résztvevői folytatják a konzultációkat és az államfő kezdeményezésé­re további üléseket tartanak. Végül, de nem utolsósor­ban a tárgyaló felek elhatá­rozták, hogy kölcsönösen vé­Bettino Craxi olasz mi­niszterelnök kijelentette: „Thatcher asszony megbéní­totta az értekezletet. Nagy- Britannia viseli a felelősséget a kudarc következményei- nyeiért”. Martens belga kor­mányfő szerint a csúcsérte­kezlet „teljesen elhibázott irányba csúszott félre” a brit magatartás miatt. Az előzőleg kialakult felté­teles megállapodások is füg­gőben maradtak. Az Európai Gazdasági Közösséget to­vábbra is pénzügyi csőd fe­nyegeti ez év őszétől. A ta­nácskozáson a legkomolyabb formában felmerült, hogy ki­lenc tagország folytassa íz együttműködést Nagy-Bri­tannia nélkül, amely jelenlegi get vetnek az ellenséges pro­pagandahadjáratnak. Az alig leplezett kudarc alapvető oka az, hogy az ál­lamhatalom kulcspozícióit birtokló, de csak a lakosság kisebbségét képviselő maro- nita burzsoázia nem hajlan­dó lemondani kiváltságairól, elzárkózik a hatalom igazsá­gos, demokratikus megosz­tása, a politikai rendszer fe­lekezeti jellegének felszámo­lása elől. Mint Valid Dzsumb- latt, a Haladó Szocialista Párt elnöke rámutatott, a re­álisnak mondható kompro­misszumot főként az ellen­zéki Nemzeti Megmentés i Frontból kivált Szliman Franzsije volt köztársasági elnök görcsös ellenállása hi­úsította meg. magatartása alapján „nem érdekelt igazán” az integrá­ció folytatásában. Francois Mitterrand egyér­telműen a brit költségvetési hozzájárulás nagysága és szá­mítási módja körüli nézetel­térésben jelölte meg a siker­telenség okát. Margaret Thatcher a fel­oszlatott tanácskozás után ki­jelentette: „Nagy-Britannia folytatja erőfeszítéseit, hogy kielégítő megoldást találja­nak hozzájárulási problémá­jára” és hogy a közösség bi­zonyára „túléli a sikertelen­séget”. A brit kormányfő 1 250 milliárd ecuben jelöl­te meg a kormánya számára még elfogadható visszatérítés mértékét. PANORÁMA BUDAPEST Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, szerdán a főváros XIII. ke­rületébe látogatott. Felkeres­te a Berzsenyi Dániel Gim­náziumot és a több mint 8000 dolgozót foglalkoztató ME­DICOR Műveket. Délután időszerű kérdésekről adott tájékoztatást a kerületi aktí­vaülésen . BÉKÉSCSABA Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán Békés megyébe látogatott. Felkereste az Oros­házi Üveggyárat, délután a megyeszékhely fejlődésének eredményeivel ismerkedett, majd aktívaülésen vett részt. MOSZKVA A szovjet kormány szerdán takozott az Egyesült Államok jegyzékben határozottan til- kormányánál amiatt, hogy kedden, úton a nicaraguai Sandino kikötőbe aknára fu­tott a Luganszk nevű szovjet tartályhajó. A robbanás kö­vetkeztében a hajón szolgá­latot teljesítő több személy megsebesült, és károk kelet­keztek a hajóban is. * Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége el­nökének első helyettese szer­dán a Kremlben átadta a Lenin-rendet Heinz Hoff­man hadseregtábornoknak, az NSZEP KB PB tagjának, az NDK nemzetvédelmi mi­niszterének. SZÓFIA Ma délelőtt a szófiai nem­zeti kultúrpalotában megkez­di munkáját a Bolgár Kom­munista Párt kétnaposra ter­vezett országos értekezlete, ség, a hatékonyság és a mun- A minőség, a termelékeny- kafegyelem lesz az országos pártértekezlet fő témája. EGK-kudarc Brüsszelben Lengyel pártórtokezlet „Miért harcolunk - merre tartunk” Március 16—18. között ta­nácskozott a Lengyel Egye­sült Munkáspárt országos értekezlete. A küldöttek egy­öntetűen állást foglaltak amellett, hogy továbbra is erőteljesen kell munkálkod­ni a politikai és gazdasági válság felszámolásáért. Az értekezlet egyik legfontosabb eredménye ugyanakkor így öszegezhető: a kommunisták tevékenységének középpont­jában ma már nem a válság folyamatának elemzése, ha­nem Lengyelország további lendületes szocialista fejlő­désének elősegítése áll. Az országos pártértekez­leten miért harcolunk, merre tartunk címmel nagy jelen­tőségű programnyilatkozatot fogadtak el, amely eszmei­leg és politikailag egyértel­műen meghatározza a párt tevékenységének céljait. Ez a dokumentum több mint kétéves vita eredménye. Visszanyúl a lengyel mun­kásmozgalom legjobb hagyo­mányaihoz és ma, a szocia­lizmus politikai ellenfeleivel vívott kemény harc idősza­kában a szocialista építő­munka legfontosabb felada­taira helyezi a hangsúlyt. Mindemellett a küldöttek hosszabb távra is előretekin­tettek. Ezt a programjavas­latukat vitára bocsátják a párttagok körében, s majd a tizedik pártkongresszus elé kerül. Ami ugyancsak a legjobb hagyományokhoz tartozik: a küldöttek megalkuvás nélkül bírálták mindazt, ami nehe­zíti vagy fékezi a politikai, társadalmi, gazdasági élet konszolidálódását, az egész nép anyagi és szellemi jó­létének javítását.. A LEMP megerősítésétől függ Len­gyelország jövője — az ér­tekezleten sokszor emleget­ték ezt az alapigazságot. S mindjárt szóltak arról, hogy növekszik a párt eszmei és erkölcsi ereje. A párt az át­meneti meggyengülés és a heves konfliktusok időszaká­ból kijutva a gyakorlatban is megtapasztalta a lenini ellenfeleivel vívott politikai harc szükségessé teszi a tö­megekkel való kapcsolat erősítését. A még fennálló politikai, társadalmi és gaz­dasági nehézségekkel kap­csolatban a küldöttek hang­súlyozták: következeteseb­ben kell elhárítani a hibákat és elégtelenségeket, nem sza­bad elkövetni a korábbi té­vedéseket, reformálni kell mindazt, ami elavult, és vé­deni azt, ami helyes, amit a gyakorlat igazolt. Az értekezlet teljes hatá­rozottsággal hangsúlyozta, hogy a szocialista fejlődés távlatai szorosan összefügge­nek a béke megőrzéséért ví­vott harccal és a testvérpár­tok együttműködésével. A Szovjetunióval, Csehszlová­kiával, Bulgáriával, Magyar- országgal, az NDK-val és a többi szocialista országgal kialakított együttműködés tette lehetővé Lengyelország­nak, hogy legyőzze az im­perialista államok gazdasági szankcióinak következmé­nyeit. Ennek az együttműkö­désnek a megerősítése az or­szág további fejlődésének feltétele. Ezeket az eszmé­ket kifejezte az értekezleten elfogadott másik két doku­mentum. Az egyik az összes kommunista és munkáspárt­hoz intézett üzenet, amely megállapítja, hogy minden kommunista felelős a béke alapelveinek megvalósításá­ért. A másik dokumentum ügyéért, a szocialista rend békefelhívás, amely különö­sen nagy súlyt helyez az amerikai rakétatelepítések­kel kialakult, s az európai békét fenyegető helyzetre. A LEMP küldöttértekezle­tén, a plenáris üléseken és a munkacsoportokban több mint hatszázan kértek szót. Valamennyien a szocialista Lengyelország fejlődése, a béke megőrzése mellett szálltak síkra. K. GRUSZECKI elv igazságát: a szocializmus A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja Sátoraljaújhely hősei NAGYON KEVESEN van­nak, akik elmondhatják: részt vettek a sátoraljaújhe­lyi börtönkitörésben. Pedig sokan voltak — bizonyítják a sírok a határmenti város főterén, 62 elesett és 11 ki­végzett hős sírja. Tizenkét akasztófa állt a börtönudvaron, tizenkét ha­lálos ítéletet mondott ki a bíróság, előre elhatározva még mielőtt megkezdődött a tárgyalás. Tizenegyen ott fe­jezték be fiatal életüket, a tizenkettedik — Szemere Imre, aki az utolsó percben kegyelmet kapott — itt él közöttünk, Budapesten. — 1943 májusában tartóz­tattak le — kezdi az elején a történetet Szemere Imre. — A kertészetből, ahol a szakmát tanultam, egyene­sen a soroksári Csikány-vil- lába vittek a fekete autón. Az akkori polgármesteré volt a villa, átvette tőle a hírhedt „def”, a vezérkari főnökség elhárító osztálya. Egy hónapig verték, kí­nozták az elfogottakat, a Deák-féle kommunista cso­port tagjait a csendőrnyomo­zók. Tárgyalásra a Margit körútra (ma Mártírok útja, a börtönépületet néhány éve lebontották) vitték az elfo­gottakat. Két csoportban negyven vádlottat állítottak a vezérkari főnök különbíró­sága elé. Szemere Imrét há­rom évre ítélték. SÁTORALJAÜJHELY bör­töne mindaddig nem volt is­mert a kommunisták, anti­fasiszták előtt, 1943 nyarán érkezett oda az első fogoly­csoport, Szemeréék a má­sodikba tartoztak. A három- emeletes börtön két felső emeletét vette át a katona­ság, az elítélteket katona- fogházőrök őrizték. — Eleinte öreg tartaléko­sok őriztek bennünket — mondja —, főleg a néhány évvel korábban átcsatolt fel­vidéki területekről. Ök so­kat segítettek nekünk, leve­let, csomagot is hoztak csa­ládtagjainktól. 1943 végén le is váltották őket, úgy gon­dolták, hogy a fiatalabb ka­tonák nem bánnak majd ilyen kesztyűs kézzel velünk. De csalódtak: az új őrség nagy része ugyanarról a vi­dékről származott. Tényle­ges katonák voltak és nem rajongtak Horthyékért. Nem is maradtak sokáig, 1944 márciusában elvezényelték őket. Akkor került oda Spoll- ner Ödön főhadnagy, őrség­parancsnok és Kovács fő­foglár, aki addig a Conti utcai elhárítóknál szolgált. Lehet, hogy akkor is lett volna börtönkitörés, ha nem következik be a legsúlyo­sabb: az ország német meg­szállása. A sátoraljaújhelyi börtön foglyai között sok jugoszláv nemzetiségű volt. Főként Zsablya és Csurog bácskai községek környéké­ről. Ök már hoszabb ideje tervezték, hogy kijutnak a börtönből. A kitörés idő­pontját is kitűzték, de több­ször elhalasztották. 1944. MÁRCIUS 19-ÉN, vasárnap látogatási nap volt. Mindenki várta hozzátarto­zóját, de kevesen jöttek el. Már nem lehetett egyköny- nyen eljutni az ország egyik részéről a másikra. Magyar- országot megszállta a náci hadsereg; a hírt a látogatók vitték el a börtönbe. Akkor már nem volt mire várni. A jugoszlávok elhatározták, hogy napokon belül — szer­dán, március 22-én — ki­törnek. A magyarok közül is többen csatlakoztak. — Szerda reggel — mond­ja tovább az elfelejthetetlen órák történetét Szemere — az előre megbeszélt terv sze­rint minden zárkában egy- egy fogoly beszélgetett a kulcsos őrrel „küblizéskor”. A jelszó „juris” volt, ami szerbül annyit tesz: rajta! Amint ez elhangzott, a „be­szélgetők” berántották az őröket a cellákba. Ezen az egyetlen szón kívül minden­nek hangtalanul kellett vol­na történni. Szemere elkapott a fegy­verállványról egy puskát, az­zal futott tovább. Ám az egyik őr ezt meglátta, beho­zott egy másik puskát az őr­szobába és vaktában lövöl­dözni kezdett. Vagy 15-en voltak az őrszobában, Sze­mere is lőtt feléjük, csu­pán azért, hogy ne merjenek kijönni a katonák. Előre megbeszélték: magyar kato­nát nem bántanak, de csend­őrt és — ha beavatkoznak — németet igen. — A LÖVÖLDÖZÉSNEK csakhamar megvolt az első áldozata — folytatja a ti­zenkettedik halálraítélt — egy öreg szerb, aki a lányá­val együtt volt a börtönben. Közben meghallotta a lövöl­dözést az egyik őrmester, a pisztolyához kapott, én pe­dig leütöttem. Ez alatt a többiek már kinyitották a kaput, mentek kifelé. Egyik fogolytársam támogatta Pá- kei törzsőrmestert, akit egy pisztolygolyó megsebesített az arcán. Bevittük a kony­hába, elvettem a pisztolyát, majd amikor hallottam, hogy katonák tódulnak be­felé, visszaadtam az üres pisztolyt, leültem a törzsőr­mester mellé és vártam a sorsom beteljesülését... Március 22-től április ele­jéig zajlott a sátoraljaújhe­lyi tragédia. Ezalatt 62 sza­badulni akaró rab esett el a börtönben, környékén és a közeli hegyekben. Sokan megsebesültek. Az utolsó három szökevényt április 6- án, a statáriális hadbírósági tárgyalás harmadik napján fogták el. A KITÖRÉS nem sikerült. Élve vagy holtan, minden­kit visszavittek a börtönbe. Kiszálltak a kassai katonai elhárítótisztek, napokon át ütlegelték, kínozták a foglyo­kat. Aztán, hetek múltán kezdődött a tárgyalás. Nyolc fiatalkorú ügyét elkülönítették, átadták a ren­des bíróságnak. Néhányan úgy menekültek meg, hogy a tárgyalás idején még kór­házban voltak. — Tizenhárom halálos íté­letet mondtak ki, — emlé­kezik Szemere Imre, — eb­ből egyet „visszavontak”, mert kiderült, hogy az egyik szerb fiú még fiatalkorú. S a hosszú indoklás végén olvas­ta a bíró: „Ezt az ítéletet a kassai hadtestparancsnok úr aláírásával ellátta és jogerő­re emelte azzal a záradékkal, hogy Szemere Imrének meg­kegyelmez, a halálos ítéle­tet tízévi börtönbüntetésre változtatja át”. A FELSZABADULÁS után Spollner főhadnagy, őrségpa­rancsnokot a népbíróság elí­télte. Pákei törzsőrmester — a volt foglyok közbenjárásán — nyugdíjat és néhány hold földet kapott. De akkor még ez távolinak látszott. Dühöngött a fasisz­ta terror. Az ítélet kihirde­tése utáni napon egymás után hurcolták a bitó alá a tizen­egy hőst. Volt, aki jelszót ki­áltott, mások énekelve tették meg az utolsó lépéseiket, Benya Antal délvidéki főis­kolai hallgató az Internacio- nálét fütyülve várta a halált. HÖSÖK VOLTAK. Emlé­keznünk kell rájuk, most, mártírhaláluk 40. évforduló­ján is. VÁRKONYI ENDRE Szakértői tanácskozás Athénban A madridi találkozón tör­tént megegyezésnek megfe­lelően, Athénban szerdán megnyílt az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezleten résztvevő 35 or­szág szakértőinek az a ta­nácskozása, amelynek célja, hogy megvizsgálja és kidol- goza az államok közötti vi­ták békés rendezésére szol­gáló, meglévők kiegészítésé­re alkalmas, általánosan elfogadható módszereket.

Next

/
Thumbnails
Contents