Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-21 / 68. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 68. szám. ARA: 1,40 Ft 1984. március 21., szerda. Mai számunkból GAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉGEK AZ ÉLELMISZERIPARBAN (3. old.) akit üjra és Újra FELFEDEZNEK (4. old.) MELLÉKÜZEMÁGAK A TÉESZEKBEN (5. old.) TOLNA MEGYEI SIKEREK AZ ÉVADNYITÓN (6. old.) KISZDIJAS ATOMERÖMÜVESEK (3. old.) Az eszmét nem győzhették le Hatvanöt esztendővel ezelőtt a népért küzdő har­cosok, a forradalmár elődök először mutatták meg magyar földön, hogy mire képes a kommunisták ve­zette munkásosztály öntudata és ereje. A fényes 133 nap története bizonyította, hogy korunk haladó elmé­lete, a marxizmus—leninizmus a tömegekbe hatolva nemcsak magyarázza, de meg is változtatja a világot. A legigazibb tavasz kezdetét jelezte 1919 márciusa: nemcsak a természet indult megújhodásnak, hanem az ország társadalmi rendje is. Annyi érzés, annyi tűz sűrűsödött közös akarattá, hogy az akkori hetek heve azóta is melegít, biztat, tettekre ösztönöz. Magyarország elnyomott népe az orosz példában kereste és találta meg a függetlenségnek, a társadal­mi haladásnak, a szabadságnak az útját. Sok ezer munkás és szegényparaszt orosz földön, a szovjet­hatalom bölcsőjénél ismerte meg a szocialista forra­dalom eszméjét, mások itthon, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hatására értették meg, hogyan biztosítható a népnek a kenyér, a föld, a béke. Ez a meggyőződés vezetett el a Magyar Tanácsköztársa­sághoz. A sorsdöntő napokban született a Kommunisták Magyarországi Pártja, élén a Kun Béla vezette Köz­ponti Bizottsággal, rövid idő alatt megnyerte a mun­kások és parasztok nagy tömegét, maga mellé állí­totta a nemzet sorsáért aggódó értelmiségieket. A Habsburg Monarchia csaknem négy évszázados ural­mát megdöntő őszirózsás forradalom győzelmével ha­talomra jutott polgári kormány nem tudta megoldani a felhalmozódott társadalmi problémákat, nem tudott és nem mert ellenállni a győztes imperialista hatal­mak diktátumának. Így a tömegek forradalmasodása, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egye­sülése lehetővé tette, hogy március 21-én, viszonylag békés úton a nép nagy többségének akaratából győz­zön a szocialista forradalom. A munkáshatalom intézkedéseiben az addig végső­kig kizsákmányolt és megalázott néptömegek vágya testesült meg. A Forradalmi Kormányzó Tanács erő­feszítéseket tett a múlt nehézségeinek felszámolásáért, a népre nehezedő roppant terhek enyhítéséért, s egy új jövő megalapozásáért. Törvényben biztosította a munkához való jogot, bevezette a nyolcórás munka­időt, a társadalombiztosítást, a fizetett szabadságot. Állami kezelésbe vette a bányákat, nagyüzemeket, a bankokat, a közlekedési vállalatokat. A nagybirtoko­sok földjein szocialista termelőszövetkezetek alakul­tak. Rendelet lépett életbe a tanácsok megválasztá­sáról, a kultúra és az egészségügy fejlesztéséről. A szocialista forradalom az ország gazdájává tette a dol­gozó népet, győzelmével a munkásosztály, a nép vált a hatalom birtokosává, az állami és a közügyek in­tézőjévé. A magyar proletárforradalom az önvédelem és a világforradalom jegyében fogant, alkotásai harcban születtek. Minden pillanatban várható volt az impe­rialista hatalmak beavatkozása, s így csak fél kézzel lehetett építeni, a másik kezet a puskán kellett tartani. Az első magyar proletárhatalmat — amelyet a mun­kástömegek, a népek Európa-szerte rokonszenvvel fo­gadtak —, külső erő, a nemzetközi imperializmus túl­ereje verte le. A magyar nép nyakába ültetett ellen- forradalmi rendszer eltiporta a Tanácsköztársaság vív­mányait, sok százan estek áldozatul a fehér terrornak, a horthysta pribékek vadállati kegyetlenkedésének. Azonban a legkíméletlenebb terror sem tudta meg­semmisíteni a Tanácsköztársaság emlékét. Az eszmét nem győzhették le: huszonöt éven át szakadatlanul folytatódott az illegalitásban dolgozó kommunisták és más demokratikus erők harca a nép Magyarorszá­gáért. Az első proletárdiktatúrát követni fogja a második — mondta Lenin a magyar Tanácsköztársaság leve­rése után. Történelmi előrelátása beigazolódott. A II. világháborúban megsemmisítő vereséget szenvedett a fasizmus, a Szovjetunió Vörös Hadserege hazánk szá­mára is elhozta a felszabadulást. A népi demokrati­kus átalakulás vezetője a Magyar Kommunista Párt volt, amely az illegalitás negyedszázada után is élet­erősen, határozott programmal lépett a politikai élet porondjára. Három évvel a felszabadulás után az osz­tályharc eredményeként, a Tanácsköztársaság hagyo­mányait követve, másodszor is győzött és hatalomra jutott a munkásosztály, hazánk a szocialista fejlődés útjára lépett. .... Az új társadalom építése nem bizonyult könnyű­nek, elienkezőleg: nehéznek, bonyolultnak és fárad­ságosnak. Szabad, szocialista országunk fejlődése ar­ról tanúskodik, hogy érdemes volt küzdeni. A Tanács- köztársaság hatvanötödik évfordulóján jogos büszke­séggel állapíthatjuk meg, hogy örökre véget ért a ki­zsákmányoló osztályok uralma, hazánk agrár-ipari országból szocialista nagyiparral és nagyüzemi mező- gazdasággal rendelkező ipari-agrár országgá vált, tár­sadalmunk osztályszerkezete gyökeresen megváltozott, népünk általános és szakmai műveltsége, életkörülmé­nyei lényegesen megjavultak. T. I. Németh Károly Szekszárdon Részt vett és felszólalt a KSZE közgyűlésén Tegnap, a reggeli órákban Szekszárdra érkezett Németh Károly, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizottság titká­ra. Magasrangú vendégünket K. Papp Jó­zsef, a megyei pártbizottság első titkára fogadta és tájékoztatta megyénk politikai, gazdasági, társadalmi életéről. A tájékoz­tatón részt vett Császár József, a megyei tanács elnöke és jelen voltak a megyei pártbizottság titkárai is. Az eszmecserét követően Németh Ká­roly K. Papp József és Császár József kíséretében részt vett a KSZE Szekszár- don megtartott közgyűlésén. A KSZE növénytermelési rendszer, gaz­dasági társaság közgyűlését a szekszárdi Páskum utcai központi telep üzemcsar­nokában tartották. A taggazdaságok kép­viselői, a rendszerrel kapcsolatban lévő vállalatok, intézmények, a kutatóintézetek képviselői, hazai és külföldi ipari üzemek vezetői vettek részt a közgyűlésen, ame­lyen Zángó Zoltán, a Mezőfalvi Mezőgaz­dasági Kombinát vezérigazgatója, az igaz­gatótanács elnöke töltötte be az elnöki tisztet. Az igazgatótanács írásban kiadott jelentéséhez Lakatos Csaba igazgató szó­beli kiegészítést fűzött. Eredményes évet zárt a gazdasági társaság A KSZE Növénytremelési Rendszer az elmúlt évet már mint gazdasági társaság kezdte, amint ezt az igazga­tótanács írásos előterjesztése is megállapította, eredmé­nyesen dolgoztak. A szekszárdi rendszer tag gazdaságainak száma 254-re emelkedett, a szerződött te­rület pedig 593 000 hektárt tett ki. Tagja lett a rend­szernek a MÉM Műszaki In­tézet is. Az 1983. évben is azt a célt tűzte a rendszer feladatul, hogy javítsa a tag­gazdaságokban a növényter­mesztés kultúráját, a techni­kai színvonal növelésével, ugyanakkor újabb szolgál­tatások nyújtásával is bővít­se eddigi tevékenységét. Nem vették le a napirendről azt a témát sem, hogy a kutató intézetekkel, a külföldi cé­gekkel a kapcsolatot fenn­tartva a legújabb, biológiai­lag nagy értékű, és nagy ho­zamú növényfajtákat adják köztermesztésre. Mindezek­kel együtt a műszaki-tech­nikai bázis korszerűsítését, a szerviz-, és alkatrészellátást is kiegyensúlyozottabbá tet­ték. Az aszályos időjárás elle­nére is a rendszer taggaz­daságainak eredményei jók voltak. Búzát 232 486 hektá­ron termesztettek több mint öttonnás hektáronkénti át­laggal, a kukorica vetésterü­lete 182 775 hektár volt, az átlagtermés több mint 6,8 tonna volt. A napraforgó vetésterülete 61 159 hektár, a cukorrépáé pedig 14134. A KSZE által integrált terüle­ten közel 2,5 millió tonna gabona termett, az országos termés közel 25 százaléka. Az intenzív gabonater­mesztési program II. és III. részében százkilenc üzemben korszerűsítették a termelő- apparátust, közel egymilli- árd forintot költöttek e cét- ra. Növekedett a rendszer mű­szaki ellátó tevékenysége, központilag javított fődara­bokkal látták el a taggazda­ságokat, jelentősen szélese­dett az alkatrészellátás. A raktárkészletek gondosabb tervezésével jabbon kielégí­tették az igényeket, hiszen amíg 1982-ben 480 millió fo­rintos volt a raktárok for­galma, addig tavaly 590 mil­lió forintot ért el. A taggazdaságokat úgy is szolgálták, hogy rendszeres­sé tették a bemutatókat, és szervezői voltak a szekszár­di, dél-dunántúli termékbe­mutató kiállításnak is. Meg­rendezték a napraforgó-ter­mesztéssel kapcsolatos nem­zetközi konferenciát, összes­ségében 35 témában fejlesz­tési tevékenységre elköltöt­ték 8,3 millió forintot. Több mint kétezer személy to­vábbképzését bonyolították le. Az elmúlt évben nagyobb mértékben foglalkoztak a szálas- és tömegtakarmány- termesztés kérdésével, mint a megelőző években. A lu­cernatermesztésbe új korsze­rű fajtákat állítottak, a gyep­gazdálkodásra pedig kidol­goztak termesztési kerettech­nológiát. Eredményesen foly­tatták a takarmánycirok ter­mesztésével kapcsolatos munkát is. A technológiai fejlesztési tevékenység fajta- és agro­technikai kísérletekre terjedt Lakatos Csaba ki. Az új fajták, kemikáli­ák, technológiák bevezetésé­ben egyaránt rendkívül jó az a széles körű együttműködés, amelyet a taggazdaságokkal közösen folytattak. Az iregszemcsei kísérleti telepen — 36,7 hektáron — a különböző növénykultú­rákban az előző évi kétezer­ről 3300-ra emelkedett a kí­sérleti kezelések száma. A talajművelés, tápanyag­gazdálkodás témakörében egyre nagyobb jelentősége van a munkának, amely a rendszeren belül folyik. A kísérletek nyomán a termő­helyi adottságokhoz jobban illeszkedő talajművelési vál­tozatokat vezettek be. E fel­adatra a gabonatermesztési program keretében új gépek vásárlására volt lehetőség. A termőföld termékenységét biztosító és fokozó talajmű­veléstől elválaszthatatlan a tápanyag-gazdálkodás. Az el­múlt évi növényvédelmi helyzetet vizsgálva megálla­pítható, hogy az aszályos időben elért jó termelési eredmények csak magas színvonalú növényvédelmi háttér mellett születhettek meg. A termelési rendszer mű­szaki tevékenysége 725 trak­torra, 699 kombájnra, 130 si- lózóra és ezekhez szükséges alap- és kiegészítő gépekre, felszerelésekre terjedt ki. Tavaly bevezették a szerviz- munkában a tényköltséges elszámolási rendszert, össze­sen közel 130 ezer órát dol­goztak a tag gazdaságokban a KSZE szerelői, techniku­sai, s több mint 57 millió fo­rint értékű alkatrészt vittek munkájukhoz a taggazdasá­gokba, ez megközelítette az összes alkatrészforgalom tíz százalékát. A gazdasági társaság mér­leg szerinti eredménye csak­nem 19 millió forintot tesz ki, a száz forint vagyoni be­tétre a tervezett 9,31 forint­tal szemben 10,90 forintot fi­zetnek. Az elmúlt évben eredményesen segítették a gazdaságokban folyó beszer­zési, hitelpolitikai .és egyéb pénzügyi munkát, amelynek révén a gazdálkodási- munka hatékonyabbá válhatott. Vita a tapasztalatok alapján Az igazgatótanács jelenté­séről, valamint az igazgató szóbeli kiegészítője után töb­ben elmondták véleményü­ket az 1983. évi munkáról. Dr. Tulcz István, a lajosko- máromi termelőszövetkezet elnöke arról beszélt, hogy mióta a rendszerben részt vesznek, a kukorica termés­átlagát kétszeresére növel­ték. Kifogásolta, hogy a ren­delkezésre álló alkatrészek jelentős része a taggazdasá­gokban elfekvő készletként van, ezek mobilizálására kérte a KSZE apparátusát. Vos István, a Dalmandi Me­zőgazdasági Kombinát ve­zérigazgatója azt a munkát ismertette, amelyet a rend­szerrel közösen végeztek a bonyolult gazdasávi viszo­nyok közepette. A termelési költségek növekedése ellené­re is lehet gazdaságosan, nyereséggel dolgozni, búzát, kukoricát termelni, ha a le­hetőségeket kihasználják, jó szervezést végeznek, s meg­felelő növényeket állítanak a termelési programba. Vitatta azt az arányt is, amely sem­miképpen nem kedvező a mezőgazdaságnak, ugyanis az ipari eszközök ára egy­(Folytatás a 2. oldalon) A taggazdaságok képviselőinek egy csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents