Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-18 / 66. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. március 18. PANORÁMA Az SZKP értékelése a beszámoló gyűlésekről Todor Zsivkov fogadta KuHkovot A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész Szovjetunió életének nagy jelentőségű társadalompolitikai eseményeként értékeli az SZKP Központi Bizottságának határozata a párt szervezeteiben megtartott beszámoló és vezetőségválasztó taggyűléseket, illetve pártértekezleteket. A pártcsoportoktól a területi és határterületi párt- bizottságok szintjéig megtartott értekezletek sorozata a központi biozttság politikai iránymutatásának megfelelően ment végbe — hangsúlyozza a határozat. Megmutatta a párt vezető szerepének erősödését, a szovjet kommunisták öntudatának és aktivitásának magas szintjét, a párt és a nép megbonthatatlan egységét. A beszámoló és vezetőségválasztó pártértekezletek Heves harcokról jelentettek a hírügynökségek Salvadorból. Pénteken a baloldali hazafias erők támadást intéztek a kormányhadseregnek a fővárostól negyven kilométerre fekvő Suchitoto kisvárost védő egységei ellen. Az összecsapásban — eddig ismeretlen körülmények között — lövést kapott és életét vesztette egy amerikai újságíró is. A középamerikai ország északi és keleti megyéiben folytatódott a junta összevont csapatainak támadása a partizánegységek ellen. egyben azt is bizonyították, hogy a párt, az egész szovjet nép szorosan tömörül az SZKP Központi Bizottsága köré, a szovjet emberek eltökélt szándéka, hogy végrehajtják a párt és az állam lenini bel- és külpolitikájának útmutatásait. A beszámoló és vezetőségválasztó értekezleteken a kommunisták a fő figyelmet arra fordították, hogy megvizsgálják: miként hajtják végre a pártszervezetek és a felsőbb pártszervek az SZKP XXVI. kongresszusán, az azt követő központi bizottsági plénumokon meghatározott feladatokat, a fejlett szocializmus tökéletesítésével kapcsolatos teendőiket. Tárgyszerűen, konstruktív módon elemezték az elvégzett munkát, összegezték a felhalmozott tapasztaHírügynökségi jelentések szerint Suchitotónál a véres ütközet kilenc órán át tartott. A hazafias erők egységei utcai harcokat is vívtak a junta hadseregének és rendőrségének alakulataival. Közben a kormány légierejének repülőgépei és amerikai gyártmányú helikopterei a város környékén a gerillák állásait támadták. A csatározás áldozatainak számáról nem érkeztek pontos adatok; az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint csaknem negyvenre tehető a halottak száma. A hazafias erők „Farabundo Marti” nelatokat, feltárták a hiányosságokat és a meglévő lehetőségeket, s ezek figyelem- bevételével jelölték ki a feladatokat. A párton belüli demokráciát széleskörűen kibontakoztatva a taggyűléseket és értekezleteket az jellemezte, hogy a párttagok határozott követelményeket támasztottak a saját munkájuk iránt. Jellemző volt az igényesség, az elvszerű kritika és önkritika. A beszámolók vitájában 11,5 millió párttag fejtette ki véleményét, 3 millió javaslatot és észrevételt tettek a pártmunkával, az ország gazdasági és kulturális életével, a szovjet emberek munka- és életkörülményeinek^, javításával, a dolgozók kommunista nevelésével kapcsolatban. *vű rádiója szerint mintegy négyszáz gerilla vett részt a támadásban. A baloldali erők egyik alakulata a Suchitotót a pánamerikai autópályával összekötő országút mentén megtámadták a junta hadseregének járőrét és tíz katonát megöltek. Az útszakasz elfoglalásával a partizánok elszigetelték Suchitotót. Az ország északi és keleti megyéiben a junta hadseregének 4—5000 katonája folytatta támadásait a baloldali erők állásai ellen. A „Radio Veneer emos” jelentése szerint a hazafias egységek megállították az offenzívát. MOSZKVA pénteken a Szovjetunióban újabb Ekran típusú televíziós távközlési műholdat, szombaton pedig újabb Mol- nyija—1 típusú távközlési műholdat bocsátottak fel. Ez utóbbi feladata a távbeszélő- és távírórendszer jobb kihasználásának biztosítása, valamint a szovjet televízió adásainak közvetítése. BEJRUT A lausanne-i megbékélési konferencia elhúzódásával ingatagabbá vált a kedden este életbe lépett libanoni tűzszünet. Pénteken este és a szombatra virradó éjszakán már nehéztüzérségeiket is bevetették a Bej rút keleti és nyugati részét elválasztó „zöld vonalon” és a Szűk el- Garb térségében szembenálló polgárháborús ellenfelek. LAUSANNE A résztvevők szerint a pénteki kétoldalú konzultációk során bizonyos haladást sikerült elérni a Lausanne- ban folyó libanoni nemzeti megbékélési konferencián. Amin Dzsemajel libanoni elnök a francia televíziónak pénteken este adott nyilatkozatában kijelentette, hogy „történelmi jelentőségű” megállapodást vár a konferenciától. KAIRÓ Abu Gazala egyiptomi hadügy- és hadiipari miniszter pénteken Kartumba repült. A MENA hírügynökség ezzel egyidejűleg ismertette Abu Gazala nyilatkozatát, amely a szudáni fővárostól néhány kilométerre fekvő Omdurmán ellen állítólag végrehajtott légitámadást „veszélyes agressziónak” nevezte és emlékeztetett arra, hogy Egyiptomot Szudánhoz védelmi szerződés kapcsolja. Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke szombaton Szófiában fogadta Viktor Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek fő- parancsnokát. Kulikov azzal összefüggésben látogatott Bulgáriába, hogy a szövetséges hadseregek „Szojuz—84” elnevezéssel törzsvezetési gyakorlatot tartanak Bulgária, Magyarország, Románia terüleAz Egyesült Államok minden körülmények között folytatni kívánja európai rakétatelepítési programját, hacsak a Szovjetunió el nem fogadja az ismert és változatlan amerikai feltételeket — közölte Washingtonban külföldi tudósítókkal pénteken az amerikai kormány egy magas rangú — magát megnevezni nem kívánó — tisztségviselője. A szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetéről szóló tájékoztatójában az amerikai kormányhivatalnok megerősítette a Reagan elnök január 16-i beszédében foglalt ígéreteket arról, hogy az Egyesült Államok „konstruktív tárgyalásokra és megegyezésre” fog törekedni. Az amerikai hivatalos személyiség szavaiból azonban kitűnt, hogy az új hangnem mögött még mindig nincsetén és a Szovjetunió délnyugati körzetében, valamint a Fekete-tenger térségében. A szófiai megbeszélésen — amelyen jelen volt Dobri Dzsurov hadseregtábornok, bolgár nemzetvédelmi miniszter is — Kulikov tájékoztatta vendéglátóit a gyakorlat menetéről. A találkozón tárgyaltak a Varsói Szerződés keretében kialakított együttműködés kérdéseiről is. nek új elképzelések a két ország viszonyában keletkezett nehézségék leküzdésére. Egyértelmű nemmel válaszolt például arra a kérdésre, vajon az Egyesült Államok hajlandó lenne-e időlegesen felfüggeszteni közép-hatótávolságú rakétáinak telepítését annak érdekében, hogy a Szovjetunió visszatérhessen az erről folytatott genfi tárgyalásokra. Mi több, kijelentette: Washington nem lenne hajlandó moratóriumot elrendelni a telepítésre akkor sem, ha a Szovjetunió ezt megelőzően minden előfeltétel nélkül újrakezdené a tárgyalásokat. A két nagyhatalom közötti közeledés lehetséges konkrét területeinek és formáinak megnevezését amerikai részről „korainak” minősítik. Heves harcok Salvadorban Washington keleti politikája Az új hangnem mögött . nincsenek új tervek Negyven esztendeje A hitlerista megszállás Nemet katonák a szegedi utcán volt az a meggyőződés, hogy Negyven éve már, hogy az ország lakossága német tankok lánctalpainak csikorgására ébredt. A Magyarországot megszálló hitlerista csapatokkal együtt érkező Gestapo-alakulatok azonnal megkezdték az ellenzéki politikusok és az árulónak tartott kormánytisztviselők letartóztatását. Túszokat szedtek a gazdag zsidók közül, ellenőrzés alá vették a telefonvonalakat, a városokból kivezető utakat és vasutakat. A megszállás még az államapparátust, a tisztikart és az ellenzéki politikai erőket is oly váratlanul érte, hogy a megszállók akadálytalanul birtokba vehették az országot és hozzáláthattak hazánk teljes katonai és gazdasági erejének' céljaik szolgálatába állításához, a baloldali vezetők internálásához, majd a zsidók százezreinek deportálásához. A magyar kormány az aktív ellenállásra nem volt felkészülve, a társadalom pedig még kezdetleges fokon sem volt erre megszervezve. Évtizedek múltán sem lehet ezt keserűség nélkül leírni. Különösen, ha ma már tudjuk: a német vezetésben is sokan szerettek volna politikai megoldást találni Magyarország teljes alárendelésére, mert megszállás esetén komoly ellenállásra számítottak. A Német Biztonsági Hivatal még nyolc nappal a megszállás előtt is olyan memorandumot készített Hitler számára, amely a „magyar probléma” katonai megoldása ellen így érvelt: ,,A magyarok évszázados tapasztalattal rendelkeznek a nemzeti ellenállás megszervezésében ... A magyar embertartalékoknak a német hadviselés számára való bevonásáról ilyen körülmények között szó sem lehet. Viszont az általunk megszállt területen vég nélküli gerillaháború bontakozik ki”. Ez a memorandum fontos szerepet játszott abban, hogy Hitler végül is a megszállást politikai megoldással kombinálta és a másnapi, március 12-1 hadműveleti parancsában célját így határozta meg: ,,Német csapatok vonulnak be Magyarországra, és az országot ideiglenesen megszállják. Ezzel szabaddá tesszük az utat egy magyar nemzeti kormány megalakulásához, amely Magyarország igazi érdekeit képviseli, s a szövetséges kötelezettséghez híven, a német és magyar nép közötti régi barátság szellemében az ország minden erejét a közös ügy végső győzelme érdekében veti be.” így is történt. Horthy a helyén maradt, s néhány napos huzavona után rábírták a Sztójay-kormány kineve» zésére. Ä magyar államapparátus német ellenőrzéssel tovább működött. A magyar hadsereget nem oszlatták fel, hanem fokozott mértékben bevetették a keleti fronton. A német hadosztályok bevonulását a bolse- vizmus elleni közös harcból következő „fegyverbarátságnak” igyekeztek feltüntetni. Szükségszerűen vetődik fel a kérdés: miért érte ily váratlanul az országot a német megszállás. A kormányzat vezetői ugyanis már hosszú ideje folytattak titkos tárgyalásokat az angolszász hatalmakkal, sőt 1943 nyarán a feltétel nélküli kapitulációt is felajánlották, de azzal indokolták tétlenségüket e kapituláció előkészítésében, hogy egy aktívabb németellenes politika Magyarország megszállásához vezetne. Kállay Miklós miniszterelnök a nem cselekvést a megszállástól való félelemmel indokolta, és alig tett valami érdemlegeset a németektől való elszakadásra. A Kállay-kor- mány fő belpolitikai céljának azt tekintette, hogy biztosítsa a rendszer átmentését, garantálja a „rend” fenntartását, amíg „más tényező nem jelentkezik”. Ami a magyarországi közhangulatot illeti, 1943 végén, 1944 elején eléggé általános a háborúnak rövidesen vege lesz, s kis ügyességgel, nagyobb baj nélkül be lehet várni a szövetséges hadseregek megérkezését. Valami megmagyarázhatatlan optimizmus uralkodott nálunk, ami valószínűleg abból fakadt, hogy a második világháború végét úgy képzelték el, mint az első világháborúét: letesszük a fegyvert, még mielőtt a győztesek földünkre lépnek. Más kérdés az, hogyha a Kállay-kormány nem is hitt a német megszállás közeli megvalósításában, miért nem tett legalább előkészületeket a szövetséges haderő majdani fogadására, amit pedig ígért az angoloknak. Ehhez legalább két feltétel: kellett volna biztosítania: a hadsereg vezetésének átszervezését és a szervezeti kapcsolatot a demokratikus, antifasiszta magyar erőkkel. Egyik feltétel sem valósult meg. A hadsereggel kapcsolatban elég talán az angol kormánynak küldött hivatalos üzenetbe foglalt beismerésre utalni: „A magyar kormány kénytelen teljes őszinteséggel rámutatni, hogy a magyar hadsereg nem tartott lépést a közvélemény politikai fejlődésével.” A de mokratikus, baloldali ellenzéket ugyanakkor mély szakadék választotta el a tisztikarnak és az államhivatalnoki karnak döntő többségétől, azoktól, akiknek a döntési jog a kezükben volt. Utóbbiak nemcsak -a Horthy- rendszerrel voltak szolidárisak, (vagy ha ellenezték, azt jobbról tették), de jobban féltek egy valódi demokratikus, vagy netán szocialista átalakulástól, mint a német beavatkozás, vagy megszállás következményeitől. Mindezek után az a kérdés is felmerült: miért rendelte el Hitler Magyarország megszállását, s miért éppen március harmadik hetében következett az be. Ma már elegendő bizonyítékunk van arra, hogy Hitler egy váratlan angol inváziótól, s ennek következtében Magyarország átállásától tartott. Ezt a hiedelmet nemcsak a Kállay-kormány általános politikájára alapozta, hanem arra is, hogy Horthy fébruár 12-én levélben kérte a keleti fronton harcoló magyar haderő hazatérésének engedélyezését. Arról is információk jutottak el hozzá, hogy a magyarok március közepére angol és amerikai légi missziót várnak. (Az amerikai március 17-én meg is érkezett. az angolt — amelyet március 23-a körül vártak , — a megszállás miatt már nem tudták fogadni.) Ezek csak néhány tagú katonai delegációt jelentettek ugyan, de a velük kapcsolatos híresztelésekben már a Dunántúlon rövidesen leszálló hadosztályokról volt szó, mint ahogy azt Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter a háborús főbűnösök perében egyik kihallgatásán el is mondta. így érthető, hogy Hitler miért nem akart várni, miért tartotta a szakemberek által eredetileg március végére tervezett akciót túl későinek, s miért döntött március 19-e mellett. Az is világossá válik, hogy március 12-i hadműveleti parancsában miért adta ezt az utasítást: „az első hadműveleti zóna, amelyet a német Wehrmacht megszáll: Nyu- gat-Magyarország a Tiszáig. Ezt a zónát a továbbiakban Kelet-Magyarországtól el kell zárni. A politikai eseményektől függ, hogy később Kelet-Magyarországot is megszálljuk-e”. Ma már azt is tudjuk, hogy a hitlerista megszállás bizonyos értelemben összefüggött a szövetséges hatalmaknak a teheráni konferencián elhatározott félrevezető akciójával, amely az Operation Bodyguard (Testőr hadművelet) fedőnevet kapta. Ennek az volt a célja, hogy eltereljék a német hadvezetés figyelmét a francia partoktól, ahol az angol —amerikai partraszállást tervezték, és azt sugalmazzák Hitlernek: a Balkánon, vagy az Adriai-tenger térségében várható a partraszállás. így e térségben jelentős német haderőt köthetnek le. Mindenesetre Európa nem semleges országai közül Magyarország volt az egyetlen, ahol 1944 elején nem tartózkodtak német csapatok. Hitler számára ilyen körülmények között a kockázat túl nagy volt, s 1944. március 19-én a megszállás bekövetkezett. JUHÁSZ GYULA Motorosegység a budai várban
