Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

(' TOCNA \ 1^“isÉPÜJSÁG 1984. március 17. Sportműsor Asztalitenisz: BEK-döntő Budapesten: Statisztika SC — Tolnai VL 11 óra. Atlétika: Tamási város és körzete mezei futóbajnoksága 10 órától a MEDOSZ sport­telepén. Kézilabda: Szekszárdon az 505-ös Szakmunkásképző In­tézet udvarán 8 órától Séd Kupa döntők. Kosárlabda: Az NB II-ben: Atomerőmű SE — Siófok 10, Nagykanizsa — Dombóvári VMSE 16.30 óra. Labdarúgás: Országos ser­dülő és ifibajnokság. KSI — Szekszárdi Dózsa 12 és 14 óra. Teke: Dombóvárott a Spar­tacus tekecsarnokában 11 órától területi ifjúsági egyé­ni bajnokság. Tömegsport: Falusi dolgo­zok téli Spartakiádja város- környéki döntője sakk és asz­talitenisz sportágban Szak­oson 9 órától. Bátaszékeri 10 órától Poroton Kupa férfi kosárlabda-torna. A ME­DOSZ megyebizottság aszta­litenisz, teke és lövészverse­nye Szekszárdon 8 órától. Városi munkahelyi olimpia asztalitenisz Tízek-bajnoksá- ga Szekszárdon a megyei sporthivatal székházában 14 órától. VASÁRNAP Asztalitenisz: A Tolnai VL NB I-es csapata 11 órakor a Kanizsa bútor együttesét fo­gadja. Pakson a Bezerédj általá­nos iskola tornatermében 9 órától „Március 21.” emlék- verseny. Kosárlabda: Az NB II-ben: Pécsi Postás — Bonyhádi MSC 12 óra. Ökölvívás: Az NB II-es csapatbajnokság keretében: Paksi SE — Oroszlányi Bá­nyász 10 órakor. Tájfutás: Paks és város- környékei egyéni minősítő versenyen 10 órától az Imsós erdőben. LABDARÚGÁS NB II: Szekszárdi Dózsa — Özdi Kohász 15 óra. Területi bajnokság: Kisdo- rog — Honvéd Táncsics SE, Sellye — Nagymányok, Bony- hád — Pécsi VSK 15 órakor. Megyei bajnokság: B. Pan­nónia — Teve! (Niki) 11 óra­kor. Dunaföldvár — TÁÉV SK (Kovács), Nagydorog — Aparhant (Lehel), Kocsola — DVMSE (Szabó), Dombó­vári Vasas — Paks (Kleiber), Németkér — Tamási (Dob­ra), Ozora — Tengelic (Dör- nyei), Kaposszekcső — Alsó- nánar (Odor). Kezdési idő: 15 óra. Körzeti bajnokság: Bony- hádvarasd — Báta (Patrik), Izmény — Alsótengelic (Fo­dor), Kéty — Fadd (Balázs), Sióagárd — Győré (Taba), Zomba — Cikó (Deák), Bá- taszék — öcsény (Pál), Bo- gyiszló — Kakasd (Tóth). Kezdési idő: 15 óra. Duna Kupa: Bölcske — Atomerőmű SE (Szegi), Paks II — Madocsa (Kiss) 14.30. Termelőszövetkezeti Kupa: Dunaszentgyörgy — Kajdacs (Makai), Tolnanémedi —• Pusztahencse (Csepregi) 14.30. És azóta mi lett velük? (2.) Az elnök Temesvárival Atlétika Részvételi csúcs- a kézilabdás Temesváriról . Temesvári elnököt üzleti ügyben keresik Ha egyszer valaki arra vállalkozik majd, hogy megírja Tolna megye sporttörténetét, akkor az minden bizonnyal külön fejezetet szán a legjobbak arcképcsarnokának. Azok­nak a versenyzőknek, akik sportáguk elismert tehet­ségeiként a nemes küzde­lemben kiharcolt sikereik­kel megannyi felejthetet­len pillanattal ajándékoz­ták meg az ezerfejű cé­zárt. Azoknak, akiknek a szereplését, produkcióját vastaps és osztatlan elis­merés övezte. Szűkebb és tágabb pátriánkban egy­aránt. Szép volt, rég volt. És azóta mi lett velük, hogy sportpályafutásuk befejez­tével kikerültek a reflek­torok fókuszából? A próbamérkőzés bonyodalmai — Tessék jörfni, az elnök elvtárs már várja magukat — mondja a titkárnő, s kedves invitálás közepette szélesre tárja a párnázott aitót. Odabent az elnök. Temesvári Ferenc üzleti ügyben telefonál. Kezével int: foglaljunk helvet. Ül­tünk, amíg Hőgyészre ér­tünk, így hát fotós kollé­gámmal inkább „rácsodál­kozunk” a törülközők min­takollekciójára. Színorsia a puha taointá- sú, mintás, feliratos frottírok gazdag választékában. Aha! Az ott a tájfutó, a fölötte lévő polcon a iéskorong- és a kézilabda-viláebainok- ság, emitt Dedi? a kosárlab­da EB emblémás törülköző­je. — Most pedig a fogathaj­tó VB törülközőjének készí­tésére kaptunk megbízást — halljuk a hozzánk lépő Te­mesvári elnöktől. — Hát le­het a sporttól örökre meg­válni, amikor az üzleti élet partnerkapcsolatainak egy részét is sportmúltam moti­válja? Mi visszakérdezünk: — Hogy is volt csak, az a kézilabdás-pályafutás ? — Budapesten születtem, de a gyérekkorom már ide, Hőgyészhez kötődik. Kézi­labdázni is itt kezdtem, Be­nedek László tanár úr jó­voltából. Igaz, csak a nyol­cadik osztályban, merthogy addig számomra is a foci volt a kedvenc. 1958-ban Győrbe, a Rejtő Sándor Fo­nó- és Szövőipari Techni­kumba kerültem. Előbb az iskola, maid a Vasas ETO (a mai Rába ETO jogelőd­je) csapatában lettem iga­zolt játékos. A technikum­ban az a Kránicz István volt a testnevelőm, aki egyben az ETO NB I-es csapatát is edzette. Mellesleg, számta­lan olvan szakkönyv szerző­je volt Madarász Istvánnal eeyütt. amelyek a magyar kézilabdázás egyértelmű fej­lődését szolgálták. A Vasas ETO-ban előbb az ifiben, maid a „tarcsiban” és ne­gyedikes középiskolásként, nagy örömömre a felnőtt NB T-es gárdában játszottam. A Rába-narti együttesből többen a válogatottságig vit­ték ... — Temesvári Ferenc vi­szont lemondott ennek lehe­tőségéről. — Érettségi után a vagon­gyár állást, lakást biztosí­tott számomra. Mondták: maradjak, a tehetségemre és az eszemre apelláljak. Nem maradtam. A szívemre hall­gattam, és hazajöttem szü­léimhez Hőgyészre. Tolnán, a PATEX-ben helyezkedtem el. Ott bekapcsolódtam a Sáth Sanyi edzette férfi ké­zilabdacsapat munkájába. Ekkor 1962 nyarát írtuk. Az a Simontornyai BTC jött Tolnára, amelyiknek akkor­tájt nem volt ellenfele a megyében. Nos, azt a Simon- tornyát a Tolna megverte. Szünetben már rábeszéltek a bőrgyáriak, hogy ősztől náluk folytassam a kézilab­dázást. — Így is történt? — Igen. Három hónap múlva már a BTC játékosa voltam. Igaz, előtte még egyszer bizonyítanom kellett egy székesfehérvári próba­mérkőzésen. Hát azt a na­pot soha sem felejtem el. Ügy szólt az egyezség, hogy Tolnáról vonattal menjek Cecéig, ott az állomáson majd a simontornyaiak fel­vesznek. Leszálltam, de sen­ki sem várt. Tovább men­tem hát Rétszilasig. Ott is leszálltam, s egyfuttában ro­hantam a vasúti sínek mel­lett Simontornyára. Éppen indulni készült a csapat. Mondták: kint voltak ők Ce- cén, csak a leeresztett so­rompó „megfogta” őket. Fe­hérváron nyertünk. Egykori klubtársam, mai napig is jó barátom, Cserháti Gabi so­kat emlegeti: azon a próba­meccsen olyan átadásokat kapott, amelyeket csak érté­kesíteni kellett. Ingázás Hőgyész és Simontornya között A házigazda elnézést kér, asztalán ismét csörög a te­lefon. Valakit megnyugtat: rendben, meglesznek a kaka­sok... Azután nagyot kortyo­lunk a kólából és folytatód­hat az emlékidézés. — Simontornyán felejthe­tetlenül szép kilenc eszten­dőt töltöttem játékosként. Ebből négy évig az NB II- ben szerepeltünk. Olyan em­beri és baráti közösségbe ke­rültem, amihez hasonlóval sportvonalon azóta sem ta­lálkoztam. Ez egyaránt vo­natkozott a családtagokra, hozzátartozókra is. Mindez olyan hajtóerő volt számom­ra a sport szeretete mellett, hogy kilenc éven át télen- nyáron, hóban-sárban heten­te háromszor motoron in­gáztam Hőgyész és Simon­tornya között. Időközben megnősültem, Piroska, a fe­leségem is hőgyészi. Házas­ságunkból 1968-ban egy lá­nyunk született. Budapesten és ugyanazon a klinikán, ahol én 1944. március 29-én. — Lánya is sportol? — Anikó Bonyhádon, a közgazdasági szakközépisko­lában tanul. A sportot sze­reti, de a versenysport irán­ti imádatomat nem örökölte. — Simontornyán sportolt, de Hőgyészen dolgozott... — így igaz. A Simontor- nyai Vegyesipari Vállalat it­teni szövődéjét vezettem. Ez a részleg 1965-ben megszűnt, utána Tolna megyei Textil­feldolgozó Vállalatként mű­ködött tovább. Ennél a cég­nél fiatalon, 23 évesen let­tem műszaki vezető. Egyéb­ként 1965-től szinte a mai napig folytonosan tanultam. Több önálló szakvizsgám van, s a munka mellett vé­geztem el 1982-ben a főisko­lát is. — Időben nagyot ugrot­tunk a máig. Ne hagyjuk ki a hőgyészi csapatnál eltöltött éveket se... — 1972-től számítódik a hőgyészi sportpályafutásom. A HSC-ben három évig ját­szottam, és egyúttal edzője is voltam a csapatnak. Apropó, 1972! Abban az évben en­gem választottak Tolna me­gye legjobb kézilabdázójá­nak. „Remek kollektívában dolgozom” Vastag albumban lapo­zunk. Űjságkívágások egy- egy bajnoki mérkőzésről, az­tán meg egy sereg amatőr fotó. A búcsúról azonban sem írott, sem képes emlék. — 1975-ben végleg elkö­szöntem az aktív sporttól. Ekkor már egy éve a Ve­gyesipari Szövetkezet elnöke voltam. A gazdasági munka pedig egész embert kíván. Munkámat szeretem, örülök, hogy itt dolgozhatom. Erre egyébként büszke is vagyok, hiszen 160 szövetkezeti dol­gozóval évi 52 milliós terme­lési értéket állítunk elő. A tavalyi nyereségünk 9,7 mil­lió forint, a szövetkezet 32 esztendős fennállása alatt ki­emelkedően a legmagasabb volt. Higgyétek el, remek kollektívában dolgozom. Sport- és munkasikereim mögött természetesen ott áll a család, az otthon segítése is. — Teljesen hűtlen lett a kézilabdázáshoz ? — Mérkőzésekre nem já­rok, a kedvenc sportág me­gyei helyzetét csak a sajtó­ból ismerem. Mit mondjak, szomorú, hogy ilyen mélyre zuhant. A tömegsporttól nem szakadtam el, hiszen a KI- SZÖV Kupákon és egyéb rendezvényeken most is részt veszek. No, meg persze az öregfiúk meccsein. Elbúcsúzunk. Az elnöki irodában, azután meg lent az udvaron. Többször is vé­gigmérem. Tartja versenysú- lyát. Ha nem tudnám, hogy március 29-én bétölti a negy­venet, arra biztatnám: ugor­jon be legalább egy fél­idényre a megyebajnok Hő­gyészi HSC csapatába! FEKETE LÁSZLÓ A dombóvári városi atléti. kai szövetség a Béke-park­ban rendezte meg 1984. évi mezei futóversenyét, ame­lyen részvételi csúcs szüle­tett: az indulók száma 588 volt! A vidéki iskolák közül kiemelkedett a dalmandi, ők 30 versenyzővel képviseltet, ték magukat. Az indulók kö­zött voltak a döbrököziek és a gyulajiak is. Érthetetlen viszont a város középiskolá­sainak passzivitása. A szö­vetség által felajánlott ser­leget második alkalommal is az újdombóvári József Attila Általános Iskola nyerte, ezt az intézményt 163 versenyző képviselte. A korcsoportok győztesei: Leányok: 1974-es születésű­ek (600 m): Csabi Éva (Gár­donyi isk.). 1973-as születésű­ek (600 m): Horváth Kriszti­na (Gárdonyi isk.). 1972-es születésűek (600 m): Len­gyel Hajnal (Gárdonyi isk.). 1971-es születésűek (800 m): Rostás Andrea (Gárdonyi isk.). 1970-es születésűek (1200 m): Egyed Viktória (Gárdonyi isk.). 1968—69-es születésűek (2000 m): Ger­gely Tímea (Apáczai Szakkö­zép). Ifjúságiak (2400 m): Kő­műves Anita (Gőgös Gimná­zium). Felnőttek (3500 m): Reith Ágota (Gőgös Gimná­zium). Fiúk: 1974-es születésűek (800 m): Horváth Levente (Gárdonyi isk.). 1973-as szü­letésűek (800 m): Babai Gyula (Döbrököz). 1972-es születésűek (800 m): Illés Norbert (Gárdonyi isk.). 1971-es születésűek (1200 m): Szabó Zoltán (Döbrököz). 1970-es születésűek (1600 m): Füsti László (Gárdonyi isk.). 1968—69-es születésűek (3200 m): Gergely Zoltán (Apáczai Szakközép). Ifjúságiak (4000 m): Banai Róbert (Szak­munkásképző). Felnőttek (4000 m): Tiborcz László (DVMSE). * Az FTC Szabadkay Ferenc vándordíjas, mezei futóver­senyt rendezett 216 induló részvételével a Népligetben, amelyen a dombóvári ver­senyzők is rajthoz álltak. Eredményeik: Gergely Tí­mea a serdülők „A” korcso­portjában a 38 induló közül 4200 méteres távon második lett. Egyed Viktória az 1970- es születésűek mezőnyében (táv 2800 m) harmadik he­lyen végzett. A fiúk közül az ifjúságiak versenyét 32 induló közül a 8400 méteres távon Banai Róbert nyerte. Gergely Zoltán második lett a serdülők „A” korcsoport­jában, Füsti Molnár László pedig az 1970-es születésűek 4200 méteres távján. — e — Kézilabda Séd Kupa Gólokban gazdag mérkőzések Péntekem folytatódott Szek- szárdan az első alkalommal kiírt Séd Kupa középiskolás kézilabdatorna. Ezúttal még nagyobb érdeklődés kísérte a mérkőzéseket, mint a csü­törtöki nyitányom. Fokozód­tak az izgalmak a pálya szé­lén is, nemcsak a házigazda szekszárdiakat, hanem a du- naföldvári és a gyönki együt­tesnek is népes szurkolótá­bora van. Izgalmas, kemény csatákat vívtak a csapatok a csoportmérkőzések során. Az már tegnap délben végleges­sé vált, hogy az .^’’-csoport­ból a Pápa együttese har­colta ki a részvételi jogot a ma délelőtti kupadöntőbe. Megyénk három csapata meglehetősen változatos tel­jesítményt nyújtva szerepel. A dunaföldvári gimnazisták például egyetlen győzelemmel zárták csoportmérkőzéseiket. A „B”-csoportban a fővárosi Mechwart A. Ipari Szakközép és Szakmunkásképző Intézet csapatának volt pénteken — utolsó meccse előtt — a leg­nagyobb sansza az első he­lyért sorra kerülő döntős he­lyezésre. Ma délelőtt nyolc órától rendezik a Séd Kupa hely­osztóit, amélyen várhatóan a színvonal tovább emelkedik. Budapest—Kecskemét 27-12 (12-6). V.: Andorka, Kerekes. A két együttes közötti kü­lönbség a gólokban is kifeje­zésre jutott. G: Kászi 12, Győri, Tóth 6—6, Gombár, Molnár, Délczeg, illetve Bócz 5, Király 3, Tóth 2, Oláh, Kiss. Pápa—Dunaföldvár 28-19 (11-10). V.: Török, Kerekes. Az első félidő szorosabb vég­eredményt sejtetett. G: Kap- csándi 10, Dózsa 8, Kónya, Gulyás 3—3, Scheller 2, Szalma, Kuti, illetve Szauter 10, Bíró 5, Bertalan 3, Dull. Gyönk—Keszthely 20-10 (14-3). V.: Andorka, Török. A gyönkiek az első félidőben már eldöntötték a két pont sorsát. G: Bíró 8, Bontovics 4, Marcz 3, Dránovics, Kör- csönyei 2—2, Schmidt, illetve Csőm 5, Méhes 3, Gazda 2. Pápa—Szekszárd 18-15 (9-6). V.: Szabó, Kerekes. Egységesebb csapatjátékot nyújtott és megérdemelten nyert a Pápa. G: Dózsa 8, Szalma 5, Kapcsándi 3, Kó­nya, Gulyás, illetve György 9, Sipos, Sdháffer 2—2, Ko­vács, Törő. Budapest—Gyönk 26-15 (15-7). V.: Kerekes, Szabó. Végig fegyelmezettebben ját­szottak a fővárosiak. G: Ká­szi 7, Győri, Tóth 6—6, Gom. bár 4, Délczeg 3, illetve Bíró 7 Körcsönyei 4, Bontovics 2, Dránovics, Schmidt. Dunaföldvár—Tata 18-17 (8-7). V.: Szabó, Kerekes. Mindvégig szoros, rendkívül küzdelmes találkozón a sze­rencsésebb csapat győzött. G: Szauter 12, Dull 2, Süveges, Pokol, Dort, Bertalan, illetve Kovács 7, Bujtor, Kiss 3—3, Szlanko 2, Széles, Zöld. Kovács Dénes (sötét mezben), a szekszárdiak csapatka­pitánya a pápaik „húsdarálójában"

Next

/
Thumbnails
Contents