Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

1984. március 15. ( T0CNA ^ 6 NÉPÚJSÁG Kézilabda Téli Teremkupa Tornagyőztes: a Tolna és a Dunaföldvár Kelement (fehér mezben) szabálytalanul szerelik a tolnai védők Oldalháló ’84­Rummenigge: „A héten aláírom a szerződést” Kétségtelen, hogy az 1984- es év eddigi legjelentősebb labdarúgó átigazolása ezek­ben a napokban történik meg. Karl-Heinz Rummenig­ge, a Bayern München válo­gatott játékosa ugyanis 4 millió dollár körüli összegért klubot cserél, s majd az új idényben a milánói Interna- zionale csapatát erősíti. Ezt a pénzt természetesen a Ba­yern kapja, míg a három év­re szerződő játékosnak éven­te hozzávetőlegesen 700 ezer dollár lesz a jövedelme. A hírügynökségek terjedel­mes jelentésekben számol­nak be Rummenigge meg­szerzésének körülményeiről. A szőke játékosért ugyanis több olasz klub versengett, így a Juventus, a Fiorentina és a Torino is, de az Inter volt a legügyesebb, vagy ta­lán a leggazdagabb?... Az olasz sajtó gratulál Sandro Mazzolának, a milánóiak menedzserének és Ernesto Pellegrininek, aki csak né­hány hónapja lett az egyesü­let új elnöke. Az Inter veze­tői viszont nem titkolják, Rummeniggét jó befektetés­nek is tartják, remélik, hogy megjelenése a milánói csa­pat öltözékében további sok. ezer szurkolót csal ki a tri­bünökre és ezzel megnövek­szik a bevétel. Rummenigge nyilatkozott, sőt _a Gazzetta Dello Sport közölte kézírásos üdvözletét is, amelyben az Inter szur­kolóit köszönti. A szerződéssel kapcsolatban ezt mondta a müncheni labdarúgó: — Nagyon örülök, hogy si­került megegyezni, még ezen a héten aláírom a szerződést. Azt viszont kikötöttem, hogy az NSZK válogatottjának mindig a rendelkezésére • áll­hassak. Rummenigge átigazolása az egész labdarúgó világban nagy visszhangot váltott ki, s az angolok sem maradtak szótlanok. Az ügy érintette több játékosukat is, mert például a válogatott Robson (Manchester United) és Hoddle (Tottenham Hotspur) is kapcsolatban állt az Inter- rel. De gondba kerültek az angol klubok is, ugyanis a hatalmas összeg hallatán já­tékosaik nagyobb igényekkel léphetnek fel. Az pedig köz­ismert, hogy több angol egye­sületnek komoly anyagi gondjai vannak. Az NB Il-es csapatok si­kerével zárult Szekszárdon a kézilabda -Téli Teremkupa 1984. évi küzdelemsorozata. A megyei szövetség által im­már hagyományosan kiírt tornára a mostanihoz ha­sonló kevés csapat még so­ha sem nevezett. Aztán a négy női együttesből végül csak három maradt, mert­hogy a Dalmand' a rajt előtt meggondolta magát és visz- szalépett. A sportág megyei helyzetét tükröző kórképet a terembajnokság is magán vi­selte. Tehát a két NB Il-es együttes, a Tolnai VL női és a Dunaföldvári Spartacus férfigárdája nyerte a tor­nát. A harmadik magasabb osztályú csapat, a Szekszárdi Spartacus jobbára második garnitúráját szerepeltette a Zrínyi utcai csarnokban. Azt azonban nem volt nehéz le­mérni, hogy a közelgő baj­noki rajtig jócskán lehet (kellene) javítani a formá­kon. Ez egyaránt vonatkozik a sportág harmadik és negye­dik vonalában szereplő csa­patokra. Pozitivuma marad viszont a terembajnokságnak, hogy a téli felkészüléshez nagyszerű lehetőséget kínált. Az már más kérdés, hogy Sok jelzőt kiérdemelt már a közelgő nyári olimpia, s bi­zonyára a jövőben is szület­nek majd új és új minősíté­sek. A Los Angeles-i ver­senyeket legutóbb az AFP hírügynökségnek a helyszí­nen járt tudósítója a „Szá­mítógépek olimpiájának” ne­vezte el, célozván arra, hogy a júliusi—augusztusi küzdel­mekben a versenyzők és kí­sérőik, valamint a sajtó ki­szolgálásában minden eddigi­nél nagyobb szerepet játsza­nak a komputerek. ezzel valójában hét klub szakvezetése élt csupán. NŐK: Tolnai VL—Szekszárdi Spartacus 29-21 (12-12). Meg­érdemelt tolnai győzelem a támadásban és védekezésben rendkívül gyenge teljesít­ményt nyújtó Spartacus el­len. G.: Bauerné 7, Fausztné 7, Herczigné 6, Somorjai 5, Vigh 3, Bagdiné, illetve Czi- bor 9, Tekauer 4, Katzenber- ger 3, Tóth Á., Lovász 2—2, Besenyő. Szekszárdi Spartacus— Szedres 40-20 (19-11). Mind­végig nagy fölényben ját­szottak a szekszárdiak, s ez a gólkülönbségben is kifeje­zésre jutott. G.: Tóth A. 16, Angyal, Szabó 7—7, Mózsik, Dávid 2—2, Keresztes, Kele­men, illetve Győri V., Fehér 5—5, Pfeffer, Beszterozán, Győri A. 3—3, Nemes. FÉRFIAK: Dombóvári Kesztyű—Hon­véd-Nógrádi SE 31-30 (14-13). Színvonalas, mind­végig nyílt, izgalmas talál­kozón rászolgált győzelmére a rendkívül lelkes dombó­A tudósításból kiderül, hogy a nyári játékok műsza­ki „főszereplőinek” az ENS (Electronic Messaging System) berendezései számí­tanak, az a számítóközpont, amely több mint 1700 képer­nyős „terminált” és 300 gyorsnyomtatót vonultat fel. Az okos programozott gépek segítségével az olimpia mint­egy 50 000 résztvevője létesít­het kapcsolatot a különböző versenyszínhelyek, ugyanúgy az olimpiai falu, a sajtóköz­pont, a különféle szálláshe­vári csapat. G.: Gáspár 14, Ács 7, László 5, Gábor 2, Radics, Csicskár, Szaka, illet- vet Tisza 11, Szabó 10, Danó 3, Apáti, Papp 2—2, Szarka, Fauszt. Dombóvári Kesztyű—Szed­res 23-20 (10-8). A ziccereit rendre elhibázó szedresiek ellen szoros meccsen nyertek a dombóváriak. G.: Gáspár 7, Ács 5, László 4, Gábor, Radics 3—3, Szaka, illetve Bogdán, Beda 6—6, Molnár 3, Szokodi, Pusztai 2—2, Pusztai II. Szedres—Honvéd Nógrádi SE 42-37 (20-21). Mindkét csapat csak a támadással tö­rődött, védekezése fellazult, így aztán szaporán hullottak a gólok. G.: Bogdán 11, Site- kodi 10, Beda 8, Molnár 6, Pusztai L. 4, Pusztai I. 3, il­letve Szabó, Szarka 8—8, Ti­sza 7, Danó 6, Apát 5, Papp 2, Krnács. A Téli Teremkupa vég­eredménye: Nők: 1. Tolnai VL 6, 2. Szekszárdi Sparta­cus 6, 3. Szedres 0 ponttal. Férfiak: 1. Dunaföldvári Spartacus 12, 2. Hőgyészi HSC 8, 3. Fadd 6, 4. Dom­bóvári Kesztyű 6, 5. Szedres 4, 6. Nagymányok 4, 7. Hon­véd Nógrádi SE 2 ponttal. lyek és alközpontok között. Az információk nyelve a francia és az angol lesz, de a másik számítógépes rend­szer, amelyet az IBM üze­meltet majd, arra is képes lesz, hogy a versenyzők és kísérőik szinte kivétel nélkül anyanyelvükön jussának az üzenetekhez, a különféle is­mertetőkhöz. Üzembe helyeznek egy szá­mítógéphez kapcsolódó be­rendezést is, amely rövid üzeneteket szemvillanásnyi idő alatt továbbit más váro­sokba, illetve országokba. Gólöröm, Szieber módra Minden sportágban, de legfőképp^ fociban, a helyi rangadó a szó igazi értelmé­ben presztízskérdés, a küz­dő felek számára. Így volt ez Dombóvárott hajdanán, a Vasút—Spartacus, vagy a TSZ SE—Spartacus meccse­ken. Most pedig a VMSE— Vasas találkozón. Az őszi fiaskót nehezen feledték a vasutasok berkeiben. A Láng Vasas pályáján elszen­vedett 2-0-ás vereség gya­kori beszédtémája volt a szurkolóknak. Aztán jött a március 11-i vasárnap, vele együtt a visz- szavágás lehetősége. Mind­két csapat háza táján el­szánt hangulatban készülőd­tek a játékosok. A Vasas­nál bizonyítani kívánták: őszi győzelmük nem a vélet­len műve volt. Hajdanában sokat játszottam Szieberrel egy csapatban. Régről tu­dom tehát, hj)gy számára mekkora örömet jelent egy- egy belőtt gól. A vasárnapi rangadó előtt óvatosan bár, de megjegyezte: „Figyeld meg. egy gólra legalább jó leszek a DVMSE ellen!” Ne­ki lett igaza. Az ő góljával szerzett vezetést a piros-kék együttes. örült. Amikor klubtársa. Varga belőtte a harmadikat — boldog volt. Ilyen boldog gólörömet még soha sem láttam Sziebertől. Előbb a góllövő nyakába ugrott, földre vitte. Azután kiszabadulva a kupacból, miközben a társak Vargát köszöntötték, ő magasba ug­rálva rázta az öklét, fittyet hányva a hideg, nedves gyepszőnyegnek — bukfen­cezett. önfeledt Szieber- öröm. csapata 3-1-es győzel­me után. Vajon eszébe ju­tott, hogy ősszel is betalált Kiss kapujába? Rágondolt, hogy kölcsönjátékosként fél idényt a VMSE focistájaként a területi bajnokságban is eltöltött? Azaz, tulajdonkép­pen egykori csapata ellen bizonyított a Vasas-szurko­lók nagy-nagy örömére. — gaál — „Ha apránként is, de összeszedjük!” Ha egy kis csapat kétszer egymás után felrúgja azt a bizonyos papírformát, az el­lenfelek is felfigyelnek rá. Mint most tavasszal, a kieső zónából menekülő Alsónána legénységének eredményes rajtjára. A 850 lelket szám­láló kis település újonc csa­pata tavaly ősszel rendkívül nehéz startot vett. A sok egyéb gondot tetézte, hogy szemléletbeli akadályokat is le kellett küzdeniük. Saját szurkolóik egy része ugyanis szintén „leírta” a csapatot, öt meccsen három, az őszi évad 15 fordulója végén pe­dig kilenc pontra futotta a gárda erejéből. Nem titkolják: a téli fel­készülés sem sikerült a leg­jobban. Sok minden elterve­zett dolog nem jött össze. Annál inkább örvendetes meglepetéssel rukkoltak ki: három pontot kasszíroztak az eddigi 180 perc alatt! Ennél többre csak a listave­zető Paks és a harmadik helyezett Dombóvári Vasas gárdájának tellett. S lám csak, miként változhat a hangulat: Alsónána focira­jongói újabban már vidékre is elkísérik csapatukat. Nem, most sincsenek „pen­gés” játékosaik. Az őszhöz hasonló egyetlen erényük az elszánt küzdeni akarás. Nincs hurráhangulat sem, de csendesen fogadkoznak: „Ha apránként is, de össze­szedjük a bentmaradáshoz szükséges pontokat!” Megkérdeztük az edzőket A megyei labdarúgó-baj­nokság tizenhat csapatos mezőnyéből az Ozora, a Né­metkér és a Dunaföldvár tavasszal még nullapontos. A három együttes edzőjét arról kérdeztük: minek tu­lajdonítják a 180 perces ponttalanságukat ? Fülöp István (Németkér): — Cseppet sem tartom in­dokoltnak az idegeskedést, azért, hogy kettős vereséggel rajtoltunk. Csak emlékezte­tőül az ellenfelek . . . Hazai pályán a 2. helyezett DVMSE, majd Pakson a lis­tavezető ellen vesztettünk minimális különbséggel, egyetlen góllal. Mindkét csa­pat ellen tartalékosán ját­szottunk. Három labdarú­gónk bevonult — Mozsár és Rezicska éppen Paksra, és vasárnap játszottak is elle­nünk — egy pedig fegyelmi eltiltását tölti. Tehát iga­zán nem magyarázkodásnak szánom, de optimálisan sem tervezhettünk pontot a két éllovas ellen — igencsak meggyengülve. Dudás József (Ozora): — Két leszerelt játékosunk, Dobos és Papp mind ez ide­ig nem tudott igazán be­épülni csapatunkba. Ráadá­sul az idénynyitón Papp tö­rést és szalagszakadást szen­vedett a Paks elleni mér­kőzésen. Nem szégyelljük, hogy a listavezetőtől kikap­tunk. A Tamásiban elszen­vedett vereség viszont már fájó, hiszen pontszerzést tervezetünk. Nincs pánik- hangulat Ozorán, rendezzük a sorokat. Biztosra veszem, hogy lelkes szurkolóink rö­videsen az őszihez hasonló, szép sikereknek tapsolhat­nak majd. Szentandrássy Gyula (Du­naföldvár): — A sorsolás szeszélye folytán kettős ide­genbeli mérkőzéssel kezdtük a tavaszi évadot. Szakosztá­lyunk mindkét alkalommal 11 játékossal rendelkezett úgy, hogy közben az ifisták tízen játszottak. Hárman — Góman, Móró és Varga — abbahagyták a sportolást, négy játékosunk viszont be­vonult katonának. Baj van az edzések látogatottságával is. Labdarúgóink építkeznek, gmk-ban dolgoznak és hát a családra való hivatkozással távol maradnak az edzések­ről. A március 11-i meccset megelőzően, az ifistákkal együtt heten edzettek ná­lunk. Ehhez nem kell kom­mentár! Mit tehetünk? Űj játékosokat kell igazolni, s sürgősen erősítésre szorul a szakosztályvezetés is. Mind­ezek ellenére mindent elkö­vetünk a bentmaradás érde­kében. — fekete — A számítógépek olimpiája Asztalitenisz Nehéz sorsolás az EB-re Dr. Lakatos György, az Eu­rópai Asztalitenisz Unió (ETTU) elnöke is részt vett Moszkvában az április 14— 22. között sorra kerülő EB sorsolásán. A sportág első számú európai vezetője a magyarok sorsolásáról nyi­latkozott az MTI-nek: — A férfi egyesben Jónyer előbb-utóbb összekerül a ju­goszláv Kaliniccsal, Klampár a francia Seoretinnel, Kris- tonnak pedig a nyolcba jutá­sért a svéd Waldner lehet az ellenfele. De már az első fordulók is kemény csatákat ígérnek. Hasonló a helyzet a női egyesben, talán csak Szabó Gabriella örülhet, mert neki — egy darabig — elég simának látszik az útja. Az újonc Bátorfi Csilla, aki 15 évével a mezőny egyik legfiatalabbja lesz, már a verseny elején találkozik a szovjet Zaharjannal. A férfi párosban Klampár és Kriston szovjet ellenfél után a Doug­las, Wosik duó ellen játszhat, megfelelőnek látszik Jónyer és Gergely helyzete is. Sok­kal rosszabb a női párosok esélye, hiszen Oláh és Bátorfi mindjárt a francia Thiriet, Germain kettőssel versenyez. ■ hét, míg Szabó és Urbán fiatal csehszlovák párral ke­rül szembe. A vegyespárosban az NSZK-ban nemzetközi baj­nokságot nyert Molnár, Oláh kettőst nagy esélyesként em­legetik, képességeik bizonyí­tására lesz is alkalom, mert többek között összekerülnek a jugoszláv Surbek, Bati- nics párral. Lakatos György még el­mondta, hogy az EB alkal­mával Moszkvában tgrtja idei kongresszusát az ETTU, s vezetőség választás is lesz. Ezenkívül sok napirendi pontot vitat meg a kontinens asztalitenisz sportját irányító szervezet. Teke NB III Biztos győzelem a rangadón Megkezdődött a tavaszi idény az NB III-as tekebaj- nökságban is. A délnyugati csoport nyitányán, mindjárt az első fordulóban a TÁÉV SK—Pécsi MSC rangadóra került sor. A bajnoki cím megszerzése szempontjából döntő jelentőségű volt a ta­lálkozó végső kimenetele. A TÁÉV első párban in­duló versenyzői, Polán és Báli idegesen versenyeztek, de az elért közepes eredmé­nyek is 24 fás előnyt ered­ményeztek. A második pár­ban Wéber további 20 fát, a nagyszerűen versenyző Kep­pel pedig 45 fát „hozott”, s ezzel együtt gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés, s csak an­nak végső aránya volt kér­déses. Az utolsó párban Szabó még Keppel eredményét is túlszárnyalta, a szekszárdi csapat kiütéses győzelme csak Töttös gyenge eredmé­nye miatt maradt el. A PMSC-ből csak a Szabóval versenyző Hernádi teljesít­ménye emelkedett ki, így a vártnál biztosabb győzelmet aratott a TÁÉV SK. Győzel­mével a szekszárdi gárda át­vette a vezetést a tábláza­ton. TÁÉV SK—Pécsi MSC 6:2 (2501:2417). A TÁÉV pontszerzői: Szabó István 454, Keppel Sándor 448, Báli László 418, Wéber János 413 fával.

Next

/
Thumbnails
Contents