Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 63. szám ARA: 1,40 Ft KULTURÁLT-E A BORKULTÚRÁNK? (3. old.) EMLÉKEZÉS (5. old.) KÉZILABDA TÉLI KUPA (6. old.) LEVÉL PETŐFI SÁNDORHOZ (4. old.) 1984. március 15., csütörtök Március öröksége Az utód, aki kutató tekintetével a márciusi üze­netek máig ható tanulságait okulásul keresi a mun­kában, megtorpan a kérdésnél: Mit is ünnepel már­cius 15-én? Jószerivel össze is tudja szedni mindazt a szentenciát és ellenszentenciát, amit neveltetése és önművelése ilyen vagy olyan iskoláiban megtanul: a történelmi múlt idő eseményeit, az európai forradal­mak, a magyar 48, aztán a szabadságharc okait, prog­ramját, kronológiáját, sőt ellentmondásait és értelme­zési utóéletét is. Az emlékező tehát nem ünnepi szavakat keres és óvja magát attól, hogy a magyar haladás egyik legtar­tósabb világító oszlopát a hamis pátosz ködével elho­mályosítsa. Teszi ezt azért, mert március tizenötödike valóságos része napjaink közgondolkodásának, a histó­ria és tanulságai a nemzet, a haladás és a hazafiúi ma­gatartás aktuális kérdéseihez kapcsolódik. Hazai legjobbjaink gondolkodásában sohasem volt kérdéses és ma sem az, hogy a nemzet sorskérdéseit csak a néppel együtt és a haladás nemzetközi front­ján a többi néppel együtt lehet megoldanunk. Már­most, mint 1848 márciusában is, az a legfontosabb, hogy e nemzeti sorskérdések (ugyan nevezhetnénk ta­lán egyszerűbben is) valóságos tartalmát a mai és a jövendölhető holnapi realitások szigorú figyelembevé­telével fogalmazzuk meg, és lényegüket, sorrendjüket illetően jussunk meggyőződéses egyezségre. Százharminchat esztendővel ezelőtt a nemzeti füg­getlenség, az önálló Magyarország megteremtéséért emeltek szót mindazok, akik tenni akartak a hazáért és be akarták kapcsolni a magyarságot a kor előremu­tató szellemi áramlataiba. Európa e forradalmi fe­szültségekkel terhes korban szülte meg a múlt kivált­ságait elvitató új osztályokat, a burzsoáziát és a mun­kásságot, kihordta, és Marx és Engels tollával meg­fogalmazta a munkásság harci programját. Mi egy kor­szakkal hátrább tartottunk. De március idusának szer­vezői és résztvevői tudták: a haladásért, a nagyobb nemzeti önállóságért kezdett küzdelmet vállalniok kell. Ez a tudat szülte meg a hazai jobbágyban, a polgárban, a kisnemesben és a főrendekben is a nemzeti egyet­értés szükségességét, mert enélkül a nagy kérdések nem dőnthetők el. Igaz, meghatározta rögtön a kor­látokat is. A szövetség a célok terjedelmétől, az érde­kek egybeesésétől függően alakult. Ma azok közé az államok közé tartozunk, amelyek a társadalmi haladás élén járnak. Olyan társadalmat építünk, amelyben megszűnt az egyik osztály másik ál­tal való kizsákmányolása és nálunk nincsenek ezen alapuló antagonisztikus osztályellentétek sem. A sza­badság, egyenlőség, testvériség egykori programja a szovjet nép felszabadító harcainak eredményeként el­nyert függetlenség közepette a szocialista forradalmi átalakulásban teljesítette ki igazi tartalmát. De fejlettségi szintünk mai helyzetében éppúgy meg­találhatók az itt és most nagy kérdései, amelyekre a nemzeti egység új motívumokkal gazdagodó talaján kell az egyetemes érdekekkel harmóniában álló vála­szokat adnunk. Vajon nem akuális tanulsága-e negy­vennyolcnak, hogy a történelmi útválasztás politikát és társadalmi rendszert meghatározó eseményeit és kö­vetkezményeit meggyőződéssé, egyetértéssé erősítsük a kortársi tudatban és nem feltétele-e ennek a múlt-, a jelen- és a jövőbeni tisztánlátás? Március üzenetének mai vállalása vajon nem jelen­ti-e új vagy módosuló tartalmú társadalmi értékeink konzekvens és harcos vállalását: életünk minden te­rületén a minőség követelményének érvényesítését? A haladás ma vajon nem azzal egyenlősíthető-e, hogy igenis változtatni tudunk munkakultúránkon, javítani tudunk a világ által értékelt teljesítményünkön, hogy nem maradunk le a műszaki-technikai fejlődésben és tartjuk a kultúra iránti nyitottságunkat, előnyt adva a konvertálható szaktudásnak, a társadalmi esély-egyen­lőtlenségek mérséklését szándékoló akaratnak, s mi magunk is, személyesen is segítjük, hogy politikai kul­túránk, társadalmi demokratizmusunk előremozdulá- sunk lendítője legyen. A világ többi népeivel együtt boldogulásunk mai sorskérdése a béke is. Jól szeretni a békét pedig nem csupán annyi, hogy nem akarunk háborút. Közös dol­gaink rendezéséhez, ahogy ma is, holnap is viselnünk kell az akarat nyomába szegődő gondot és erőnkhöz mértén a cselekvést is. A magyar haladás egykor is, most is a világ egyetemes előrehaladására szavazott, hiszen problémáink régen is, ma is összekötődnek az emberiség nagy problémáival. Az érdekek egyeztetését tehat nem elég határainkon belül, higgadt mérlegelés­sel és józan előrelátással segíteni. Késznek kell le­gyünk arra, hogy nemzeti, szövetségi és az egyetemes érdekek összehangolását, szerény közreműködésünk ré- ven is, nehézségek árán is, siker koronázza. Áldozatkész gondoskodással, cselekvő készenléttel vállalkozó munkával és alkotó tisztességgel kell ország­építő munkánkat végeznünk. Hibáinkra vagy mentsé­günkre a világ előtt is alig, magunk között pedig egyáltalán nem hivatkozhatunk. Az elődök szelleméhez híven csak így végezhetjük eredménnyel szocialista rendet fejlesztő munkánkat, népünk, nemzetünk javá­ra, az egyetemes emberi haladás szolgálatában. És mindezt ünnepeljük március 15-én. A cselekvést, a szavak és tettek egységét, a hazaszeretet és haladás szerves ötvözetét, remélve, hogy a velünk ünneplő gyermekek és fiatalok, legjobb lényünkre hasonlítva, tovább gazdagítják majd eredményeinket, jól és böl­csen szeretve a hazát. Cs. J. Kádár János fogadta Harilaosz Florakiszt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz. ponti Bizottságának első tit­kára szerdán délelőtt az MSZMP KB székházában fo­gadta a Görög Kommunista Párt küldöttségét, amely Harilaosz Florakisz főtitkár vezetésével tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről és pártjaik tevékenységéről. Vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet, valamint a nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom időszerű kérdé_ seiről. A találkozón részt vett Horn Gyula, a KB külügyi osztályának vezetője. (MTI) I Az MSZMP KB első titkára köszönti vendégét. (Telefoté) j Lázár György Szaholcs-Szatmárban Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke kedden megkezdett kétnapos Szabolcs-Szatmár megyei lá­togatásának második nap­ján, szerdán elsőként a má- riapócsi Rákóczi Termelő­szövetkezetet kereste fel. Meghallgatta Paszternák Jó­zsefnek, a szövetkezet elnö­kének beszámolóját az 5694 hektáron gazdálkodó nagy­üzem múlt évi eredményei­ről. Mint az elnök elmondta, bár kedvezőtlen természeti viszonyok közepette gazdál­kodnak, még tavaly, ebben a csapadékhiánnyal is meg­nehezített esztendőben is si­került elérniük, hogy vala­mennyi ágazatuk nyereséges legyen. Az év végén csak­nem 29 millió forintos nye­reségről adhattak számot a tagságnak. A növényter­mesztés átlagai jócskán meghaladták a megyei átla­got, állattenyésztésük egy­millió liter tejet és 624 ton­na vágóállatot adott. A ter­melési érték egyharmadát az ipari ágazatok — építő­részlegük, fűrész- és lakatos­üzemük, varrodájuk és ci­pőüzemük állították elő. A már hétszer kiváló cí­met nyert, tavaly pedig a MÉM termelési nagydíjával is kitüntetett közös gazda­ság eredményeiről szóló be­számolót hallgatva Lázár György többek között a ka­lászosok átteleléséről ér­deklődött, s több kérdést tett fel arra vonatkozóan: milyen erőforrásokat képe­sek még feltárni az egyre emelkedő termelési költsé­gek csökkentésére. A kormány elnöke a tájé­koztatót követően megtekin­tette a tsz fóliatelepét, ahol már javában vetik a dohány magját. A máriapócsiak ugyanis irányítói és szerve­zői a Nyírségi Dohányter­mesztési Rendszernek. Koor­dinálásukkal három megyé­ben 47 taggazdaság 3500 hektárnyi területen foglal­kozik dohánytermesztéssel. Az integráció eredménye­ként javult a hektáronkénti átlagtermés, a Máriapócson kialakított oktatóbázison pedig félezren sajátították el a korszerű dohányter­mesztés ismereteit. A Minisztertanács elnöke máriapócsi látogatását a ter­melőszövetkezet varrodájá­nak megtekintésével fejezte (Folytatás a 2. oldalon) Q nicaraguai kormány felhívása A nicaraguai kormány ked­den sürgős felhívást intézett a világ államaihoz az orszá­got fenyegető amerikai ag­resszió miatt. A Reagan kor­mányzat hatalomra jutása óta Nicaragua az Egyesült Államok agresszív akcióinak áldozata katonai, gazdasági és politikai téren — mutat rá a felhívás, amelyet Daniel Ortega, a Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Front Or­szágos Vezető Tanácsának tagja, a Nemzeti Újjáépítés Kormánya Kormányzótaná­csának koordinátora ismer­tetett a nicaraguai rádióban és televízióban. Jól ismert az az amerikai felforgató tevékenység, amelynek célja a nicaraguai gazdaság destabilizálása, az ország nemzetközi hitelfelvé. telének meghiúsítása, és Ni­caragua nemzetközi gazdasá­gi megállapodásainak meg­semmisítése. Mindezt a nica- ragua'i gazdaság éllen végre­hajtott katonai akciók kísé­rik. Az ezzel okozott károk értéke egyedül 1983-ban több mint az egész kivitel 30 szá­zaléka. A Reagan kormányzat gya­korlatilag megszállta Hon- durast, amelyet az amerikai csapatok bevetésével folyta­tandó fegyveres akciók kiin­dulópontjának szán. Was­hington utasítására a CIA továbbra is ellenforradalmi bandákat szervez és fegyve­rez fel — hangsúlyozza a do­kumentum. Akkor, mikor Nicaragua történetének első szabad választására készül, az amerikai kormányzat újabb 21 millió dollárt kért a kongresszustól a nicaraguai nép élleni terrorakciók ki- terjesztésére. A Nicaragua elleni fegyveres akciókkal egyidejűleg a Reagan kor­mányzat több ezer amerikai katonát irányít Hondurasba és Közép-Amerika partjai­hoz vezényli hadihajóit — elemzi a térségben kialakult helyzetet a dokumentum. Vendégek Bátaszéken • • Ülést tartott a Tolna Tegnap délelőtt Bátaszéken tartotta meg soros ülését a Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága. A testület ez alkalommal tárgyalta a hélyszínen a nagyiközségi közös tanács vb. munkáját harmádízben, s állapíthatta meg a tanácskozási jogú meghívottakkal egyetértés­ben azt, hogy az ötévenként esedékes megméretés végett érdemes volt elfogadni a szíves hívást. Olvasóink bizonnyal meg­bocsátják, ha a végrehajtó bizottság kihelyezett üléséről — mely ugyanúgy az ügy­rendnek megfelelően zajlott, ahogy a székhelyen tartott ülések szoktak zajlani — nem a szokott módon értesül. A bátaszékiek számára sem volt ez a nap szokványos, hiszen otthonukban tárgyalta meg a megyei tanács vb. a művelő­dési osztály tevékenységéről szóló beszámolót, amit Póla Károly osztályvezető terjesz­tett elő, s foglalkozott a már­cius 29-én sorra kerülő me­gyei tanácsülés anyagának előkészítésével. Ezért is je­gyezni fogják ezt a napot Bátaszéken, és bízvást meg­tehetik. Ritka aztán a megyei ta­nács vb-nek az olyan ülé­se, ahol csaknem teljes a tanácskozási joggal jelenlé­vők köre. Számítottak erre a megméretésre a jól felké­szült házigazdák? Igen, s egyáltalán nem tekinthető sem meglepő, sem kellemet­len dolognak, hogy sok a szimpatizánsa annak az eredményes közigazgatási és településfejlesztési munká­nak, amit a nagyközségi kö­zös tanács végez. Átgondol­tan, feladatait rangsorolva és építve arra az erkölcsi, anyagi erőt is képviselő for­rásra, mely a tanács és nem tanácsi szervek együttműkö­désében, tanács és lakosság alkotó kapcsolatában van. Az, hogy megtelt a két végében bársonyfüggönnyel rövidebbre vett tanácsterem — mely házasságkötő terem is egyben, s olykor pódium­műsorok színhelye is —, in­dokoltan történt. Az is ter­mészetes, hogy a beszámoló testület tagjain kívül itt volt a körzet országgyűlési kép­viselője, Kosár István, aki más alkalmakkor is szívesen látott a bátaszéki tanács éle­tének különböző eseménye­in. Aztán ... az se meglepő, ha a vendéglátók itt látták e napra jó helyét a Hazafi­megyei Tanács V. B. as Népfront országos veze­tősége által tavaly Bátaszék- nek adományozott nemzeti zászlónak is, mely a telepü­lésfejlesztési versenyben el­ért kimagasló eredményeket ismerte el. Szóval rendelte­tésének megfelelően volt ko­moly az ülés hangneme, mégis emberi melegség és derű uralta azt az eszmecse­rét, ami Bogár Jenő tanács­elnök beszámolója és az azt kiegészítő felügyeleti vizs­gálat megállapításait tartal­mazó előterjesztés felett bontakozott ki. Utóbbi elő­adója a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának titká­ra, dr. Hegedűs János volt, aki Bátaszéken tanácselnök­ként tevékenykedett még akkor, amikor a megyei ta­nács vb. első alkalommal tartott itt kihelyezett ülést. Akkor a testület azt állapí­totta meg, hogy jó úton jár a nagyközségi közös tanács és végrehajtó bizottsága, bár bőven van munkájában javítanivaló. A településfej­lesztési tevékenység ma is­mert módja is kezdeti stá­diumé volt. öt évvel ezelőtt, 1979-ben a tanács vb. mun­kájának minősítése már sokkal jobb volt. És teg­nap? Jegyzőkönyvbe foglal­tan állapította meg a Tolna megyei Tanács V. B., hogy a bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács V. B. tevé­kenysége jól szolgálta a székhely és társközségek fej­lődését, emelkedett az ellá­tás színvonala, a lakosság igényeinek kielégítése mind jobb színvonalon biztosítha­tó. Ám nemcsak a szép ívű és a társközségekre is érvényes fejlődés eredményeiről esett itt szó, hanem a hogyan to­vább kérdéseiről is. A víz­rendezés, az új szeméttelep létesítésének, a szolgáltatás fejlesztésének a tervein kí­vül a várdombi iskola bő­vítéséről, a pörbölyiek víz­ellátásáról és lakóhelyük önálló névhasználatáról, a telefonellátás javításának lehetséges módozatairól. Fél­tucat olyan tennivalóról, aminek megoldása a VII. öt­éves tervben kaphat helyet, de akkor is rangsorolva. A megyei tanács vb. elis­merését fejezte ki a nagy­községi közös tanács elmúlt ötévi tevékenységéért, majd az ülés résztvevői megláto­gatták a vázkerámia üzemet, végül az általános iskolát és a tornacsarnokot.

Next

/
Thumbnails
Contents