Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-02 / 52. szám

1984. március 2. TOLNA , KÉPÚJSÁG 3 Tanácsülés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Tanács első negyedévi ülésén vitatta meg és hagyta jóvá a város 1984. évi költségvetését és fejlesztési alaptervét. Megál­lapította a testület, hogy a terv előirányzatai a népgaz­daság egyensúlyi helyzetéből adódó követelmények figye­lembevételével készültek el. Az ez évi gazdálkodás feltété, le: minden korábbinál nehe­zebbek. Ezért a tervben fog­lalt feladatok teljesítése az ellátási színvonal megtartá­sát, a végrehajtási fegyelem erősítését, az eszközök meg­fontolt felhasználását és a ta­karékosság fokozottabb érvé­nyesülését követeli meg. Ha. tározatában a testület úgy rendelkezett, hogy nagy gon­dot kell fordítani a társa­dalmi összefogás szélesítésé­re, a feladatok költségtakaré­kos megoldására és az alap­ellátási feladatok zavartalan megvalósítására. A tanácsülés meghallgatja a váiosi NEB elnökének be­számolóját a dombóvári népi ellenőrzési bizottság munká­járól, és tudomásul vette a szervezet 1984. évi ellenőrzési tervét. Üj rendeletet is alkotott a dombóvári Városi Tanács az állatok tartásáról, és módosí- \ tóttá működési szabályzatát. MAGYARSZÉKI ENDRE (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap a Fogyasztási Szö­vetkezetek Tolna megyei Szö­vetségének székházában együttes ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége és a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Tolna me­gyei Bizottsága. Az ülést Kálmán Gyula ve­zette, amelyen részt vett Varga József, a SZÖVOSZ osztályvezető-helyettese is. Az együttes ülés a MÉSZÖV általános szövetségi titkársá­gának, valamint a KPVDSZ közgazdasági bizottságának előterjesztése alapján érté­kelte az áfészeknél, takarék - és lakásszövetkezeteknél fo­lyó 1983. évi szocialista mun­kaverseny helyzetét. Megállapította, hogy a szó. cialista munkaverseny-moz- galom 1983-ban is jelentősen hozzájárult a lakosság zavar­talan áruellátásának biztosí­tásához, az élő és holt munka hatékonyabb felhasználásá­hoz, a tartalékok feltárásá­hoz, a gazdasági munka ha­tékonyságának növeléséhez. Az áfészek és a ZÖLDÉRT felhívása alapján 217 szo­cialista brigád,-a takarékszö­vetkezetektől 10 brigád neve­zett be az 1983. évi verseny­be. Emellett három kiskeres­kedelmi vendéglátóipari egy­ség és felvásárlóhely tűzte ki célul a „Kiváló egység” cím elnyerését. A brigádok vállalásában előtérbe került az áruellátás szinten tartásáért érzett poli­tikai felelősség, az alapellátás biztosítása, a fokozottabb ta­karékosság. Hatására az áfé. széknél a bruttó árbevétel 2,8 százalékkal, a nyereség 5,2 ző évinél. A takarékszövetkezetek az elmúlt esztendőben gazdasá­gilag tovább erősödtek, javult a működési fegyelem, a gaz­dálkodás hatékonysága. A betétállomány 118,5 mil­lió forinttal emelkedett, és meghaladta az egymilliárd 320 millió forintot. A tagok­nak nyújtott kölcsön 257 mil­lió forint volt. Tovább fejlődött a lakás­szövetkezeti mozgalom is. Át­adásra került 279 lakás. Eb­ből saját beruházásban épült 117. Építés alatt áll 232 lakás. A szövetkezeteknél az igaz­gatóságok és szakszervezeti szervek értékelték az elért eredményeket, és önvizsgálat alapján 2 általános fogyasz­tási és értékesítő, 4 takarék- és 1 lakásszövetkezet nyúj­totta be pályázatát a „Kiváló szövetkezet” cím elnyerésé­ért. Az együtttes ülés után a MÉSZÖV elnöksége folytatta munkáját Kálmán Gyula el­nökletével. Jelentést tett a lejárt ha­táridejű határozatok végre, hajtásáról, a le'gutóbbi ülés óta a szövetség által tett főbb intézkedésekről, majd Csapó Jenő elnökhelyettes előter­jesztése alapján megvitatta és állást foglalt „Az áfészek és a szövetkezeti vállalatok kap­csolata, az együttműködés tartalmi vonásainak erősí­tése” című előterjesztéssel kapcsolatban. Értékelte az ellenőrzési iroda 1983. évi munkáját, jó­váhagyta 1984. évi munkater­vét, valamint az áfészek 1983 évi forgóeszköz-gazdálkodá­sáról készített tájékoztatót. SZOBOSZLAIJENŐ Beszámolt az áfész és a tanács Kölesden (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nagyszámú érdeklődő volt jelen az áfész hétfő es­ti tegéiritkiezleitén, majd a falugyűlésen Kölesden. Az elmúlt évi munkáról Csapó Jenőmé, igazgatáségi elnök­helyettes adott részletes tá­jékoztat ást a szövetkezeti tagságnak. Beszámolójában a szekszárdi 'áfész — ahová Kötesd is tartozik — egészé­nek 'munkájával >is foglalko­zott, majd kiemelte a köles. dl kereskedelmi egységek szerepét, munkájuk fontossá­gát, eredményeit, de a gon­dokat és a feladatokat sem titkolta el. A koüesdd terü­lethez tartozó nyolc keres­kedelmi egység tavaly 45 milliós forgalmat mondha­tott magáénak. Ez 7,1 száza, lékos emelkedést jelent. A már kialakult áruházi cserekapcsolatok révén sze­retnék javítani a lakosság áruellátását. Kiállításokon mutatják be a legújabb vá­lasztékot. Nagyobb figyel­met kell fordítani a felvá­sárlás növelésére. A bolti alapterülat elegendő, új bol­tok nyitását nem tervezik, de a forgalom növekedését igen, mégpedig változatlan lét­számmal. * Rövid szünet után a falu­gyűlés vette kezdetét. Hőger János .tanácselnök, a falu fejlődéséről adott számat. A legnagyobb munka 'az iskola bővítése volt. Az év utolsó napjáig 940 ezer forintot használtak fel. Jelentős munka volt még az intéz­mények fűtésének korszerű­sítése. Az Ady E. utcában a hajdani sártengert felváltot­ta a betonút. Borjúdon autó­busz-kitérőt építettek. Az idei évi tervek iszoli- dak, a legfontosabb az isko­la befejezése. A lakosság se­gítségére most lesz csak iga­zán szükség Épül egy szol­gálati lakás, megyei támoga­tással. Már elkészülitek a tervek 20 házhely kialakítá­sára, Borjúdon felújítják az élelmiszerbolt tetőszerkeze­tét, valamint az ártézikút szivattyúját. Kistormáson a művelődési ház tatarozása vált égetően szükségessé. Az elnök zárszavában a felmerült javaslatokra azt válaszolta, hogy nyilvános telefon desz, a szemétszállítás hamarosan megoldódik, a köztetmető útját az érintett egyházakkal közösen fogják megjavítani, a buszmegálló környéke, a várható nagy összeg miatt, ez évben nem rendezhető. KONRÁD LÁSZLÓ Munkásdinasztiák Aki a selyemgyárban született... A Graven ez család Gravencz József A címben közölt tény nem mindennapi ugyan, de igaz. Gravencz József, a tolnai ,se- lyiemgyár szociális és mun­kásellátási csoportjának ve­zetője valóban annak az üzemnek a területén szüle­tett, melyben ma is dolgo­zik. A gyárhoz kötődése azonban ennél sokkal régibb, szálai az egész családot be­hálózzák, í gy ez — munkás- dinasztiáról lévén szó — mindenhogyan méltó a meg­örökítésre. A jobb áttekint­hetőség kedvéért megpróbál­tunk egy családfát összehoz­ni, ami egyáltalán nem bi­zonyult könnyűnek. Család­fája ugyan mindenkinek van (éppen ezért volt ostobaság valamikor „régi” családokról beszélni), de nem mindenki ért rá számon tartására, év- számok, születési, halálozási és házasságkötési időpontok utólagos kibogarászására. Akiivel ez számunkra kezdő­dik, néhai Gravencz József- né, egész bizonyosan nem, hiszen négy évvel a selyem­gyár megalapítása után, konyhalányként került ide. Később évtizedekig portás volt, de a 30-as évek köze­pén dolgozott a fonodában is. Unokája, a fentebb em­lített Gravencz József, a nagyanyja portás lakásában látta meg a napvilágot, azaz pontosabban a gyárvilágot,.. Mini-gyártörténelem — Ezt szó szerint lehet ér­teni, — bólint rá beszélgetés közben, melynek során ki­derül, hogy a családitörténe­lem kicsiben gyártünténelem is. Örömökkel, sikerekkel épp úgy tele, mint keserű­ségekkel, vagy éppen tragé­diákkal. A munkásdinasztia- alapító nagyanya az ember­telenül nehéz munkakörül­mények közt tibe-t szerzett, veje kazánrobbanásnál pusz­tult el. Fia a halászmester­séget adta fel, amikor 1934- ban a gyárba került, unokái közül kettőnek soha se volt más munkahelye, minit a se­lyemgyár. — Azt már a régi gyár­vezetés is felismerte, hogy jó, ha egész családokat köt ma­gához, — meséli Gravencz József. — Megjegyzem, ez a vezetés mindig állami volt. Ami engem illet, 1943-ban lettem inas, de mert a gyár­ban nem lehetett lakatos szakmában szabadulni, el kelett mennem egy kisipa­roshoz. — Egy darabig Budapes­ten dolgoztam, voltam kato­na, majd a szekszárdi járási pártbizottságra kerültem. 1957 tavasza óta vagyok is­mét a gyárban, ahonnan a feleségem már nyugdíjba ment, de az asszonylányom itt van. Januári „Ipari műemléke­ink” sorozatunkban már szó­ba került Gravencz József neve. ö az üzemi múzeum gondozója és — Szásái Béla mellett — egyik megterem­tője. Akkor csak röviden szólhattunk erről és arról a tényről, hogy egy ilyen gyűj­kalmatsabb helyen nem is foghattak volna. — Valamikor Újvidéken, Lúgoson, Pamcsován, Mohá­cson és Győrött volt selyem- gyár. A tolnait egyebek közt azért is alapították, hogy va­lamennyihez itt képezzék a szakembereket. Az összes többi selyemgyár megszűnt azóta, Tolnán pedig a her­nyóselyem gyártása 1973- ban végképp... Az utánpótlást részben biztosító, szakmát adó, ön­fenntartó Árvalány-otthon már az első világháború után. A régi képzési metó­dus emléke azonban még él az idősebbek emlékezetében: — Még a leendő mérnökök is a legalján kezdték és va­lamennyi munkafolyamatot végigcsinálták. Épp úgy dol­goztak a 60 fokos vízben és gőzben, mint bármelyik se­gédmunkás. Egyáltalán nem volt rossz módszer. 'Napjainkban úgylehet már csak a 'hajósok követik, akik­nél minden hosszú járatú tengeré&zkapiitány fedélzet- mosással kezdte... A munka rangja Az említett régiek közt bi­zonyára akad majd, aki ezt a közcímet megmosolyogja. Nagyon hosszú évek múltak el úgy, hogy a munka „rang­ja” senkinek eszébe se ju­tott, hanem csak a megél­hetés tenyere gondolt, aki gondolhatott. — Ha már ilyesmiről be­szélünk — folytatódik a múltba szálló felvilágosítás —, akkor a textilgyáriak előnyben voltak. Amikor a mieink ebédszünetben fa- cipőikben hazacsatitogtak az utcán, sokáig terjengett mö­göttük a nehéz, vizes-gőzös gyári munkában a ruhájuk­ba ivódott szag. Hiszen átöl­tözésről' szó sem lehetett, azon vizesen mentek, ahogy voltok. A 20-as években napi 12, de még a háború alatt is 10 órás munkaidőt megszakítva, az ebédidő másfél órás volt. Kezdetére és vége közeled­tére rövidebb, majd hosz- szabb gőzküirtszó figyelmez­tetett. — Fújt a gyár, ez szabá­lyozta az életet! A legegészségesebb mun­kahelyen, a córnázóban dol­gozó lányok a háború alatt napi 80—82 fillért, a betaní­tott munkások 1—1,10 pengőt kerestek. Előbbi a jobb ker­tészeti, utóbbi a kaszás nap­számmal volt egyértékű, az­zal a nem csekély különb­séggel, hogy biztosabb. A társadalombiztosítást egyéb­ként az OTI jelentette, mai mértékegységeink szerint gyalázatos feltételek között. A változások érzékeltetése ma reménytelen, hiszen a század 80-as évei fiatal munkásainak természetes az a ítény, hogy van üzemi konyha, étterem, vagy ép­penséggel üzemorvosi ren­delő. Ettől függetlenül a gyártörténet megírása na­gyon fontos feladat, az évek óta ezen munkálkodó Szásza Béla valamivel szervezettebb és átfogóbb támogatást igé­nyelne. — Az élet nem áll meg az­zal, hogy mi, régiek elme­gyünk — záródik az emlé­kezés. — De azért feledni nem kell, nem szabad. A maiak már válogathatnak a munkahelyek közt és válo­gatnak is, ami természetes. Nincsenek ráutalva-kénysze. ríitve arra, hogy dinasztia- szóm dolgozzanak ugyan­azon a munkahelyen. A di­nasztiák azonban mégis itt vannak közöttünk, szó sincs arról, mintha a mi családunk az egyetlen lenne. Ez olyan, mint a többi, mindennapi munkáscsalád, akikkel kap­csolatban nincs sok feljegy­zésre érdemes... Ami persze egyáltalán nem biztos. része temény összeállításához al­A családfa selyemgyári Gravencz Józsefné 1904-től az 1940-es évekig G. Anna és férje Joósz István, aki 1942-ben kazánrobbanáskor halt meg Temesvári Ferencné J. Mária nyugdíjas ■ Steinbach Jánosné J. Erzsébet most készül nyugdíjba I Joósz István vízvezeték-szerelő ma csoportvezető I I G. Antal olajozó 1934-től 1943-ig G. József lakatos, ma csoportvezető, 1943—1947 között és 1957 óta felesége Határ Anna szövőnő, nyugdíjas Fazekas Józsefné G. Anna gépen dolgozik életük egyetlen munkahelye i a gyár volt L________________________ _______J f érjük, illetve feleségük is selyemgyári munkás ORDAS IVAN MÉSZÖV, KPVDSZ Naoirenden a munkaversenv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents