Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
1984. február 11. “ríÉPÜJSÁG 9 Marina - két világrekord Marina Popovics, a híres szovjet berepülő pilóta- nő újabb két világrekordot állított fel. Az AN—12 turbósugárhajtású repülőgép (repülési tömege 20— 25 tonna), amelyet Szergej Makszimov berepülő pilótával és Tamara Mcdvegyeva fedélzeti mérnökkel együtt Marina Popovics vezetett, e géptípusok számára kiemelkedő, 13 410 méteres magasságot és 12 980 méteres vízszintes repülési magasságot ért el. Az AN—12 annak a tervezőirodának az újdonsága, amelyet Oleg Antonov, a Szocialista Munka Hőse vezet. A repülőgépet teher- és személyszállításra konstruálták. Marina Popovics a repülési rekord elérése után Az AN—'72 új szállító repülőgép, amellyel az új világrekordokat elérték Bulgária Ikonik a Szófia egyik legismertebb nevezetességét, az Alekszandr Nevszki székesegyházat felkereső turistákat az épület alagsorában, a kriptában meglepetés várja: koporsók helyett a bolgár ikonfestészet páratlanul gazdag gyűjteményét tekinthetik meg. Különleges hangulatot ad a kiállításnak a hélyszín — a templom épülete és maga a kriptaterem. A Szófia legmagasabb pontján emelt székesegyház a török iga alól felszabadult bolgár nép háláját fejezi ki az orosz-török háborúban sok áldozatot vállaló orosz nép iránt. 1882-től 1912-ig tartott a Balkán-félsziget egyik legnagyobb műemlékének építése. A „Szófia ékszerének” nevezett katedrális belső terét nyolcvannál több ikon és mintegy háromszáz falfestmény díszíti. Az orosz, bolgár és cseh festőművészek századunk elejéről származó remekeinek megtekintése után a látogató a templom „alagsorában” megcsodálhatja a bolgár egyházi művészet legismertebb ágának, az ikonfestészetnek a XII. század és a XIX, század vége között készült legnagyszerűbb darabjait. Ezt, a csaknem 3 ezer négyzetméter alapterületű különkriptában leges múzeumot 1965-ben hozták létre a székesegyház kriptájában, amely nevével és eredeti rendeltetésével ellentétben soha nem szolgált temetkezési helyként. A teljes ikongyűjtemény körülbelül 1500 darabból áll, és ebből egy időben több mint kétszázat tekinthetnek meg a látogatók, nyomon követhetik a bolgár ikonfestészet fejlődését. A legrégibb darabok között látható egy XIII. századi, az Istenanyát ábrázoló különlegesen értékes mozaik ikon és az ugyancsak ebből a korból származó Krisztus pantokrá- tor. A XIV. századi művek közül a legérdekesebbek a kétoldalú ikonok. A gyűjtemény legtöbb darabja a XVII. és a XVIII. században született. A régebbi korok névtelen mestereinek művészi egyszerűségével ellentétben, ezek már vörös és arany színekben pompázó alkotások, szélükön külön díszítésekkel, kisebb kiegészítő jelenetekkel. Közülük is külön érdekességnek számít az 1703-ban készült „Istenanya a kis Jézussal” — erről tudják ugyanis, hogy bizonyos Nikola pópa festette, akinek egész életét és munkásságát sikerült fölkutatni. A bolgár egyházi művészet más ágainak alkotásai is láthatók a kriptamúzeumban. Rendkívül értékesek a középkori templomokból fennmaradt freskók — egyébként ma is ebbe a múzeumba szállítják a lebontott, vagy leromlott állapotban lévő templomokból megmenthető falfestményeket, — a XVI. századból és későbbi időkből származó kézírásos evangéliumok, középkori egyházi kegytárgyak. A legnagyobb értéket azonban az ikonok képviselik. A fára készített festmények megóvása érdekében gondosan ügyelnek arra, hogy a teremben mindig megfelelő hőmérséklet és páratartalom legyen. Az ikonok állapota, fennmaradásuk nagyrészt attól is függ, milyen minőségű és típusú falapot használt az ikonfestő. Megőrzésükkel, helyreállításukkal külön er. re a célra szakosodott képzőművészek foglalkoznak. Színes képmagnók Novgorodból A Szovjetunióban legyártották az új színes kazettás képmagnók első sorozatát. Ezeket a novgorodi Szpektr gyár állítja elő. Az Elektro- niká típusú képmagnókban a szakterület legújabb eredményeit alkalmazzák. Az újdonságot több eredeti kiegészítővel szerelték fel. Például egy beépített elektronikus időmérővel bármely napra be lehet programozni a bekapcsolást. A képmagnó a beállított időben minden külső beavatkozás nélkül felveszi a kiválasztott televíziós műsort — háromórás időtartamig. (APN—KS) Tudományos-műszaki együttműködés a KGST-országokban A KGST-tagországokban most a legfontosabb feladat a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása révén az egyes államok gazdaságának intenzív fejlesztése. Mindenütt elsősorban azokat az ágazatokat fejlesztik erőteljesebben, amelyeknek döntő szerepe van ia nemzetközi együttműködés erősítésében. Ilyen területek például a mikroelektronika, a számítástechnika, a biotechnika, a porkohászat, a hulladékmentes technológiák kidolgozása, a robottechnika és az új energiaforrások kihasználása. A KGST-államok számítástechnikai tudományos-műszaki potenciáljának összevonásával például — 300 vállalatnál dolgozó 350 ezer szakember kooperációjával — öthat év alatt olyan haladás érhető el, amilyenhez a korábbi kutatási és fejlesztési módszerekkel 25 esztendőre lenne szükség. A szocialista gazdasági közösségben a hatvanas évektől a hetvenes évek végéig a tudományra és a technikára fordított kiadások növekedése messzemenően meghaladta a nemzeti jövedelem átlagos növekedési ütemét, és e mutató vonatkozásában a szocialista országok továbbra is előkelő helyet foglalnak el a világban. A tagországok kutatási és fejlesztési munkahelyein ösz- szesen körülbelül 5,2 millióan dolgoznak, közülük 1,6 millió a kutatási szakemberek száma. Ez azt jelenti, hogy a szocialista országokban működik a világ tudósainak és technikusainak egyharmada. A KGST-államokban a kutató-fejlesztési és tervezőintézeteknek széles körű hálózata épült ki, s jelenleg mintegy 10 ezer ilyen jellegű intézményben folytatnak tudományos munkát. A bejegyzett találmányok száma eléri az évi 130 ezret, ami a tíz évvel ezelőtti szintnek a háromszorosa, a világ valamennyi találmányának egyharmada. A nyilvánvaló haladás ellenére halaszthatatlan feladat a kutatási és fejlesztési munkák intenzívebbé tétele. Jó távlatokat nyújt e tekintetben a tagállamok kölcsönös tapasztalatcseréje, amelynek célja a tudományos-műszaki ismeretek eredményesebb alkalmazása. A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása kevesebb eszköz felhasználásával, és rövidebb idő alatt is lehetséges, ameny- nyiben a tagországok ésszerűen hasznosítják az integráció nyújtotta lehetőségeket. Létfontosságúak azok az intézkedések, amelyek a termelési szakosításokat és a tudományos-müszaKí potenciál kölcsönös kiegészítését szolgálják. E szándékok a tudományos-műszaki haladás komplex programjában valósulnak meg. A 15—20 évre szóló tervet a KGST tudományos-műszaki együttműkö- d'si bizottsága állítja össze, figyelembe véve a Szovjetuniónak a hosszú távú tervezésben szerzett tapasztalatait. Gyakorlatilag beigazolódott, hogy a nemzetközi munkamegosztás minden résztvevő ország számára ez irányú kiadásainak 50—60 százalékos csökkenését eredményezi. A fejlesztés időigénye is jelentősen csökken. A hatékony nemzetközi munkamegosztás a munkatermelékenység 3—5-szörös növekedését és a saját termelési költségeknek 30—50 százalékos csökkenését eredményezi. Selmecbánya bányamúzeumának érdekes tárgyai közé tartoznak az üvegben elhelyezett életképek a bányászok munkájáról. Az átlátszó üvegfal mögött faállványzatot felállító, vagy a kemény kőzetet törő apró bányászfigurákat láthatunk. Szinte érezzük a sötét föld alatti folyosók atmoszféráját, amelyek összekötik az ott dolgozó embereket. A régi bányászok életét bemutató jelenetek alatt mindig két szerző nevét találjuk: Jozef Cervenét és Terézia Simonováét. Apa és leánya. Jozef Cerven bányászcsaládban nőtt fel. Egyszer megkérte apját, hogy vele együtt ő is leszállhasson a bányába. Az apa meghallgatta fia kérését, s a tizennégy éves fiú az élmények hatására egy háromliteres üvegbe bányászfigurákat helyezett. A figurákat olyanokká formálta, amilyeneket a föld alatti munka közben látott. Az első sikeres kísérletből azután egész életre szóló kedvtelés lett, sőt hozzájárulhatott vele családja szerény jövedelméhez is. készített. És ez az apró művészet életcéljává vált. A különböző fadarabkákon, festékeken, ragasztókon, pirít-, kalkopirit és ásványtöredékeken kívül különleges munkaeszközökre is szüksége volt, amelyek segítségével az egyes figurákat az üveg szűk nyakán át berakhatja annak belsejébe. E segédeszközöket is maga készítette vastag drótokból. Hogy a bányászok nehéz munkáját a sötét föld alatti világban egy kis öröm és fénysugár világítsa be, fából faragott figuráira mindig ünnepi bányászöltönyt fest: zöld sapkát, fehér inget és piros nadrágot. S a díszbe öltözött kis figuráknak a kezébe csákányt, lámpást vagy más olyan munkaeszközt helyez, amelyek hűséges társként kísérték a bányászokat a folyosók sötétségén át. Terézia Simonová szeretettel és lelkesen készíti a kis figurákat még most is, amikor már betöltötte nyolcvanharmadik évét. GABRIELA CHMELIKOVA Jozef Cerven családjában tizenkét gyermek született, köztük Terézia nevű leánya is. Egy napon Teréziát a múzeum dolgozói keresték fel, és áthozták az egyik, bányászjelenetet tartalmazó üveget; az édesapja munkáját. Az üveg elrepedt. Megkérték, próbáljon segíteni. Terézia, bár apját soha nem látta munka közben, fogta az üveget és szétszedte tartalmát. Hársfából további bányászfigurákat és bányamo- delleket faragott ki hozzá. A munka úgy felkeltette érdeklődését, hogy nem csupán apja művét állította helyre, hanem több más hasonlót is Bányajelenetek (T. Simonová) Bánya az üvegben (J. Cerven) ■■■
