Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-10 / 34. szám
1984. február 10. Mire int a vgm-ek kihívása? (II.) „Kemény” és „puha” forint A vgm-ek eredményeinek értékét nem csökkentik az új szervezetek kiforratlanságai, fogyatékosságai. Kár volna például tagadni, hogy a vgm-ek nem olyanok, mint amilyeneknek valamikor elképzelték őket. Döntően saját vállalatuk számára dolgoznak, s nem külső rendelésre. Jelentéktelen a lakossági szolgáltatások aránya. Vállalkozói jellegük, fejletlen, tőkét, hasznot nem kockáztatnak. Munkavállalói pozíciókat biztonságosak, kényelmesek. A gyári vezetők az ellenpóluson nem érdekeltek a feltételek szigorításában, a „piaci” viszonyok pedig nem kényszerítenek — főleg a jövedelmek terén — feszesebb vállalkozásokra. NEM VISSZAFELE Van tehát probléma és tennivaló — nem is kevés. Fontos, hogy előítéletektől mentesen értelmezzük a helyzetet. Az új szervezetek révén régi problémák kerültek felszínre, éles reflektorfénybe. Vagyis nem visszafelé, hanem határozottan előre haladva oldhatók fel az ellentmondások. A vgm-eket nem korlátozni kell, hanem olyan helyzetbe hozni, hogy teljesen kibontakozhassanak. Ehhez bátorítani szükséges például számszerű gyarapodásukat, hogy kellő társadalmi nyilvánosság mellett érdemi verseny alakulhasson ki közöttük. Viszonylag szűk körben — a korlátozott munkaidőben dolgozó, egészségre ártalmas üzemekben — kell kifejezetten megtiltani a vgm-ek alapítását. Mindenütt másutt inkább a létesítésük ösztönzése, mintsem korlátozása a a feladat. A vállalkozók nagyobb száma esetén ugyanis a vgm-ek nemcsak verse- nyeztethetök (ezáltal a vállalati díjak mérsékelhetők), hanem felszámolható az új szervezetek kasztjellege. A különmunkák jobb „terítésével” pedig természetes módon összébbszoríthatók a jövedelmi csúcsok. Az első számú feladat tehát az új szervezetek kibontakozásának útjában álló szemléletbeli akadályok elhárítása. Hogy vannak ilyenek, azt jelzi a vgm-ek rendkívül egyenetlen területi megoszlása. Ha eltekintünk a főváros és agglomerációs övezete sajátos helyzetétől, szembetűnő Fejér megye kiugró első helye. Az új szervezetek számát tekintve Komárom megelőzi Borsod- Abaúj-Zemplén megyét. Szintén figyelmet érdemel Csongrád és Bács-Kiskun megye előkelő helyezése a rangsorban. KÖZELEDJENEK A TELJES1TMENYEK A vállalati gazdasági munkaközösségek kihívására megfelelő választ a nyilvánvaló anomáliák felszámolása, az ösztönzés, a szabályozás, az irányítás továbbfejlesztése, a reform kibontakoztatása hozhat. Vagyis a következőket kell elérni: 1. Fokozatosan csökkenjen és idővel szűnjön meg a „kemény” bér és a „puha” költségforint közötti különbség. Nincs szükség népgazdasági hasznot nem hozó vállalkozásokra. 2. Hatásos anyagi ösztönzés érvényesüljön a fő- munkaidőben. 3. Csiszblód- jék és szigorodjék a vállalkozói díj kalkulációjának módszere. 4. Fontos az összeférhetetlenségi szabályok meghatározása, vagyis annak tisztázása,- hogy milyen beosztású dolgozók nem lehetnek a vgm-ek tagjai. 5. Egyidejűleg meg kell oldani a vgm-ekkel kapcsolatos vezetői tevékenység honorálását. Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok és vállalati gazdasági munkaközösségek árbevétele megyénként 1983. I. félév (ezer/Ft) Ipari és szolgáltató Vállalati gazdasági szövetk, szakcsoportok munkaközösségek lakossági lakossági Megye: összes szolgálta- összes szolgáltatási tási árbevétele Budapest 769 5465 Baranya 8 306 Bács-Kiskun 9 203 Békés 37 192 Borsod-Abauj-Zempl. 53 330 Csongrád 28 965 Fejér 6 354 Győr-Sopron 5 714 Hajdú-Bihar 45 749 Heves 25 874 Komárom 18 487 Nógrád 25 958 Pest 110 656 Somogy 18 436 Szabolcs-Szatmár 6 800 Szolnok 26 282 Tolna 17 588 Vas 219 Veszprém 14 609 Zala 1 1893 összesen: 1 230 480 20 443 648 279 9 201 200 42 274 1 406 290 65 378 1 357 645 42 642 703 5 964 47 764 80 328 61 538 5 477 37 76 640 530 142 36 255 739 1 697 71 223 692 4 741 16 563 455 699 71 104 457 68 21 473 144 1 379 125 515 481 178 28 182 188 366 19 264 261 866 30 564 289 1 242 14 616 3 — 25 147 79 — 46 238 179 5 13 514 942 39 290 1 504 173 23 663 A LEGFONTOSABB A FÖ MUNKAIDŐ A tennivalók sokrétűek és összetettek, egymástól elválaszthatatlanok. Miközben az új szervezetek létesítésére bátorítunk, nem válhatunk a formális és látszateredmények rabjaivá, vagy a vállalati gazdasági munkaközösségek megszállottjaivá. Valamennyi új szervezet lehetőségeivel szükséges számolni és tudni kell azzal élni. A legfontosabb azonban a fő munkaidőben végzett tevékenység fejlesztése, korszerűsítése. A kiválóan működő, mintaszerű vgm-háló- zat, s a rossz hatásfokú, érdektelen fő munkaidős tevékenység (nagy veszteségidőkkel, belső munkanélküliséggel) mint a tűz és a víz ösz- szeférhetetlen. Bár a fő munkaidős tevékenység korszerűsítésének, hatásos ösztönzésének külső (szabályozásiirányítási) feltételei is vannak, mégis saját tehetetlenségét bizonyítja az a vezető, aki nem képes a gyáron, a vállalaton belüli kihívásra meggyőzően válaszolni. KOVÁCS JÓZSEF Kukoricamérleg Százharmincnyolcan nyolc tonna fölött Az aszály ellenére figyelemre méltó eredményt értek el tavaly a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők: országosan a harmadik legnagyobb kukoricatermést takarították be. Lényegesen rosszabb természeti körülmények között dolgoztak, mint 1981-ben, illetve 1982-ben, amikor is magasabbak voltak a hozamok. A legeredményesebb gazdaságok szempontjából 1983. a második legjobb esztendő volt: ebbe a kategóriába sorolták azokat az üzemeket, amelyekben hektáronként 8 tonnát, vagy ennél nagyobb mennyiséget hoztak le a földekről, összesen 138 gazdaság teljesítményei ütötték meg ezt a mércét, ám hogy a szárazság mégis alaposan próbára tette a takarmánynövényt, bizonyítja: 1982-ben 385 gazdaság tartozott a 8 tonnát elérők, vagy e felett teljesítők közé. Az adatok szerint a kiemelkedően dolgozó nagyüzemek területét általában kisebb mértékben sújtotta az aszály. Ezeknek a gazdaságoknak jó része amúgy is jó talajokkal rendelkezik, a növények itt jobban „bírták” tápanyaggal. Sikernek számít, hogy hektáronként 7—8 tonna között további 135 üzem teljesített, ezek nem kevesebb mint 126 ezer hektáron termeltek kukoricát. A jó teljesítmény azzal is magyarázható, hogy a gazdaságok döntő többségében tavaly kitűnően előkészítették a talajt, s magas színvonalon biztosították a növények tápanyag-utánpótlását, ami végül is mérsékelte a szárazság hatását. Nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő eredménynek számít, hogy a vetésterületnek 4,2 százalékán 9—10 tonnás hozamokat értek el. Tíz tonna felett alakultak az átlagok a földek 1,7 százalékán. Húsz mező- gazdasági nagyüzem érte el ezt az igen magas szintű szakmai teljesítményt. A jobb időjárású 1982-ben 43 gazdaságot soroltak a 10 tonnások klubjába — ahogyan a mezőgazdák ezt a kategóriát egymás között nevezik —, ám a tavalyinál kevesebben ütötték meg ezt a mércét 1981-ben — akkor „csak” tizenhatan teljesítettek 10 tonna felett — holott az az esztendő minden szempontból előnyösebb „évjárat” volt a tavalyinál. A tavalyi tapasztalatokat a mezőgazdasági nagyüzemek az idén hasznosítják. Mindenekelőtt a jelenleg is az átlagosnál kisebb talajvíztartalommal kell körültekintően gazdálkodniuk. És az elmúlt évihez hasonló jó talajmunka és az agrotechnikai előírások betartása járulhat hozzá a magas átlagok eléréséhez. Ebben a nagyüzemi gazdaságoknak már nagy tapasztalatuk van, s ez reménytkeltő az idei esztendőre nézve. Mindenesetre a vetőmag vállalat jó színvonalú ellátást ígér ta- .vaszra, a rendelkezésre álló szaporítóanyag minősége jó és a választék is gazdag. ^ríÉPÜJSÁG 3 T A pártbizottság titkára és a gyár Nem tagadom, elfogult vagyok. Egyszer Simontornya mellett, másszor meg Beidek László mellett, aki a nagyközségi pántbizottság titkára, nekem volt katonaoimborám a nem könnyű ötvenes évekből, utána elvtársiam iá megint csak nem könnyű ötvenes évek végéről. A katonaságnál megóreatiük, hogy elv- itársak vagyunk, az ellenforradalom idején és után megtudtuk, hogy azok vagyunk, a konszolidáció időszakában pláne azokká lettünk, és most — azt hiszem ez nem is lehet kérdés. A gyárba, ahonnan indult a párttitkár életútja, éppen nyersbőrt szállítanak Néhány órás beszél,getésre- faggatózásra ültünk össze a simon-tornyai pántirodán -Beid-ek Lászlóval, hogy ismerkedjünk azzal a nem könnyű kérdéssel, ,miként is les:z valakiből úgy nagyközségi pántbizobtsági titkár, hogy ugyanakkor megmarad hozzátartozás-érzéke az indító gyárhoz. (Elnézést egy közbevetésért, nekem Beidek elvtárs a Beidek Laci, a seregből, meg a KISZ-ből, ón meg neki a Letenyei Gyuri vagyok, a seregből, meg az újságtól.) — Kezdjük azzal: honnan indultál? —- Ne azzal, majd arra is rátérünk, inkább áriról előbb, miént és hogyan kötődöm én a bőrgyárhoz. Egy ember nem tudja letagadni, honnan jött. így vagyök én a bőrgyárral. Hétéves volt, amikor szülei 1938-ban beköltöztek Si- montamyána egy közeid pusztáról. A bognérmester apa szeretett volna a bőrgyárban elhelyezkedni. Ez csak egyszer sikerült, akkor is rövid időre. — Nem volt könnyű a Friedékhez (így hívták a tulajdonost) bejutni. Reggelente harminc-Hnegyven ember állt a kapuban, várva, hogy talán nekik is jut muinlka. Beidek László édesapja is csak úgy került a gyárba arra a néhány hónapra, hogy a tulajdonos csináltatott vele egy hintát. A hintó elkészült, idős Bei-dek mehetett vissza kis műhelyébe. Akarwa-aka- ratlanul a fiia is a bognár- műhielyben maradt, mert az akkori gyárban nem volt hely. # — A szomszédok biztattak, hogy tanuljak meg zenélni, vagy legyeik jó sportoló, akkor italán... Már jóval a felszabadulás után tolj esült Beidek László vágya, 1949-ben kiközvétítat- ték a bőrgyárba. — Nehéz munka volt. Az enyém, meg jó néhány társamé amolyan alacsonyren- dű ... De önálló, biztos keresettél. Nem úgy, mint a bognárság. Ezzel kapcsolatban csak egyet: L. János bácsi — már régen porlad — még mindig 'tartozik egy ke- réktalippal. Nem azért, mert nem akarta megfizetni, hanem -rp-er-t nem volt pénze. Azért kiderül, hogy a gyárban sem volt fenékig tejfel az élet, és bizonytalanság ott is ákiad-t. Egyszer, sok társával együtt, Beidek László is kikerült az üzemből az „udvarra”. Magyarán, udvaros lett. Erre azt mondja: — Egy viliág dőlt össze bennem. A továbbiakban egy véletlen segített. A DlSZ-ti-tká-rt iskoláira küldték, helyette kellett egy kifutóim. Beidek Lászlót személtek ki erre. És ez már valamifajta előrelépést jelentett. Innen megint egy lépés, noha nem erről álmodozott, hanem igazi szakmunkát szeretett volna végezni : — Kinéztek, kipróbáltak, alkalmas vagyok-e irodai munkára? A boxraktárba helyeztek olyan ír-nokfélének, szóval adminisztrátornak. „Egy ember nem tudja letagadni, honnan jött” „Kinéztek, alkalmas vagyok-e irodai munkára” „így kötődök én a gyárhoz, és fogok is mindvégig” Aztán jött a katonaság, de arról nem beszélek, hiszen jó egy évet veled együtt húztunk le a seregben, a flotil- iánál. Közben azért dióhéjban ismertetni kell néhány év történéseit, hogy az életút plasztikusát) han rajzolódjék ki. A bevonulás előrtt már DISZ-tiitkár volt Beidek László, amikor leszerelt a hadseregből, megint megválasztották, később cs-úcstit- kár lett, és az volt egészen az ellenforradalomig. Ami az üzemi munkáját illeti, a bérosztályon dolgozott, de az ellenforradalmi inkvizíció visz- szahelyezte az üzembe, fizikai állományba. Érdekesen vall erről: „Visszakerültem oda, ahol mindig is szerettem volna maradni.” De nem maradhatott, mert kénytelenek voltak meghagyni a bérosztályon. Ugyanis akárhogyan alakuljanak a dolgok, a szakembereket sehol sem lehet nélkülözni. Márciusban — ez már 1957 — a munkástanács elnöke (akiknek vannak emlékeik azokból az időkből, nem csodálkoznak ...) szeretett volna megszabadulni Beidek íjászlótól. Ez azonban nem -sikerült neki, végül is kezdett megszilárdulni a munkásfiatalom. Tehát maradt a gyárban, ahol összesen tizenkilenc évet töltött el. A fiatalság majd két évtizedét, ami mindenképpen meghatározó egy ember életében. — Eddig tulajdonképpen a gyárról beszéltünk, beszélgessünk most a párttitkérról. — Igen. -Először is azt mondom, hogy annak idején a léi biztonságért osapódtam a mozgalomhoz. Tudatossá ez később vált. Ehhez az újságíró és barát hadd fűzzön hozzá néhány egyáltalán nem elhanyagolható dolgot. Beidek László az általános iskola nyolc osztályával került a bőrgyárba, meg egyáltalán az életbe. Mára már gimnáziumi érettségije van, eilvégezte az esti egyetemet, annak szakosítóját és speciális kollégiumát, a politikai oktatásban rendszeresen -részt vesz mint -tanár. Mumkásőr is a kezdettől fogva, számos kitüntetés — köztük a Munka Érdemrend ezüst fokozátána-k — -birtokosa, — Arról már beszéltem, hogy mit csináltam a Díszben. Megemlíteném, hogy előtte még SZIT-tag is voltam. Amikor -1957 márciusában zászlót bontott a KISZ, természetesen KISZ-taggá lettem. Hívtak járási titkárnak i-s, -nem -mentem, engem minden Simon-tornyához kötött és köt. Voltam a moszkvai VIT-en, KlSZ-kongresz- szuson, ezek nagyon sokat j-elentettek számomra. 1960-ban -már párttiitkár- helyettes, ugyanannak az évnek márciusában az alap- szervezet -titkára. Két év múlva -pártvezatőségi titkár. Közben érték sérelmek, sokszor megbántották -igazságtalanul is, de most már hagyjuk azokat az eseteket, hiszen elkövetőik már réges- régen nincsenek Tolna megyében. És a sérelmeken Beidek László is túltette magát. 1966-ban már a községi pántbizottság -nem függetlenített, 1968. november 1-től pedig a községi pártbizottság függetlenített titkára. A bőrgyár,ral a kapcsolata úgyszólván változatlan. Nem múliik el -nap, hogy meg ne fordulna a gyárban, ahol a régi munkatársat üdvözlik benne. — Simiontomya arculatát -minidig d-s a bőrgyár határozta meg. Ez ma is így van. Kapcsolatunk nagyon jó. Az utóbbi -időben különösen könnyű a gyárral jól együttdolgozni. Ilyen igazgatóval, mint Vermes elwtárs, öröm együtt dolgozni. Nincs ember, ak-i annyit tett volna a községpolitikáért, mint ő. Hát így vagyunk. Hogy a bőrgyárban jól dolgozzon, az országos érdek, de elsősorban -a mi érdekünk, me-rt a mi községünk lesz szebb, gazdia- -gabb általa. Hát így kötődök én a gyárhoz, és fogok is mindvégig. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Bakó Jenő
