Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-09 / 33. szám
1984. február 9. ^ÉPÜJSÁG 5 Közoktatásunk kérdései Felsőfokú óvónőképzés Szekszárdon A .pedagógusképzés korszerűsítésével és részben átszervezésével kapcsolatos intézkedések sorába tartozik, hogy a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának engedélye alapján úgynevezett kétéves felsőfokú óvónőképzés is lesz majd szeptembertől a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatán. A tanítóképzéssel párhuzamosan végzendő óvónőképzés indítékairól, hogyanjáról, a beiskolázás, felvételizés mikéntjéről dr. Deli István tagozatvezető adott tájékoztatót. Az óvónőképzés beindításának két oka van. Egyrészt a meglévő óvónőhiányt pótolják így, másrészt pedig az oktatás-korszerűsítési törekvések realizálását jelenti. Vagyis közelítik egymáshoz az óvónő- és tanítóképzést. Szeptembertől — előzetes tervek szerint — 55 tanító jelölt és 30 óvónő jelölt kezdi meg tanulmányait Szekszárdon, nappali tagozaton. Levelezőképzés is indul. Erre részben azok jelentkezhetnek a megyei művelődési osztályon keresztül, akiknek kétéves gyakorlata van, részben pedig azok, akik képesítés nélkül dolgoznak. A keretszámokat a szükségleteknek megfelelően állapítják majd meg. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy 50 óvónőt fel tudnak venni levelezőre. Övónői tagozaton — nappali és levelező képzésre — Tolna, Baranya, Somogy, Pest, és Bács-Kiskun megyéből várják a hallgatókat. (Somogy megye nem szerepel ugyan a felvételi tájékoztatóban, de onnan is iskoláznak be fiatalokat.) A tanítóképzéssel ellentétben az óvónői pályára jelentkezőknek pályaalkalmassági vizsgát kell tenniük — mindkét képzési formában. Ez testi alkalmasságból, látás és színérzék, zenei hallás és beszédkézség vizsgálatából áll, és előfeltétele a felvételi vizsgának. Ugyanis aki ezen nem felel meg, nem felvételizhet. Költségkímélés miatt az alkalmassági vizsgákat a szóbeli és írásbeli felvételik előtt bonyolítják majd le. A szekszárdi tagozatom a pénzügyi és személyi előkészületi munkák most vannak folyamatban. Részben belső átcsoportosításokkal, részben pedig új státusok igénylésével, illetőleg betöltésével olyan oktatókat állítanak be, akiknek az óvónőképzésben tapasztalata van. A Tolna megyei és a Szekszárd'városi Tanács illetékeseivel egyeztetve a Wosinsky utcai óvodát „veszik át” egyelőre gyakorló óvodának. A jelenlegi tapasztalat az, hogy már most viszonylag nagy az érdeklődés az óvónőképzés iránit. Ezt bizonyítják a telefonon vagy személyesen történő megkeresések. Döntött a Legfelsőbb Bíróság PER A LAKÁSÉRT Egy 30 éves művezető özvegy apja újból megnősült. Több mint húszévi házasság után előbb a férj, majd rövidesen az asszony is meghalt. A kerületi tanács a művezetőt a lakás bérletének használatára feljogosította, de egy évvel később a városi tanács vb lakásügyi osztálya visszavonta a határozatot. Döntését azzal indokolta, hogy az elhunyt asszony és a művezető között sem névéit, sem mostohagyermeki kapcsolat nem volt. A bérleti jogviszony annál kevésbé illeti meg, mert lakással rendelkezik. A művezető e határozat felülvizsgálatáért pert indított a városi tanács ellen. Egyebek között arra hivatkozott, hogy egy külföldön élő ismerőse lakásában tartózkodik, ami albérletnek minősül. Az első és másodfokú bíróság a városi tanács döntését hatályon kívül- helyezte, és új határozat hozatalára kötelezte, megállapítva, hogy a művezető, mint az özvegy mostohagyermeke, jogosult a lakásra. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett. — A szóban forgó lakásban a művezető sohasem lakott, közte és édesapja, illetve mostohája között sem tartási, sem családi kapcsolat nem volt — hangzik a határozat. Saját kijelentése szerint, több __mint nyolcvan éves édesapja és mostohaanyja lakása elhanyagolt, műszakilag teljesen leromlott állapotban volt. Éveken át nem fűtöttek, a vízvezetékek szétfagytak, a konyhában a lefolyó nem működött. Ebből nyilvánvaló, hogy az idős házaspárt halálukig nem támogatta, különben nem hagyta volna őket ilyen körülmények között lakni. Tehát formális, minden tartalmat nélkülöző kapcsolat miatt a lakásbérleti jogviszony folytatása iránti kérelmét a városi tanács jogosan utasította el. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el. Tekintettel azonban arra, hogy a kerületi tanács határozatát a városi tanács csak több mint egy évvel később vizsgálta felül, azt is meg kell állapítani, hogy a visszavonó határozat nem sérti-e a művezető jó hisze- műen szerzett jogait. Ameny- nyiben ez a helyzet, keresete megalapozott. Ellenkező esetben elutasítandó. HAJDÚ ENDRE Kiadvány a sikeres energia-pályázatokról A MTESZ az Energiatakarékosságért címmel kiadvány jelent meg, amely a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének energiatakarékossági pályázataira 1980 és 1982 között beérkezett díjnyertes, illetve elfogadott pályaműveket ismerteti, rendszerezi. A csaknem 200 pályamunka bemutatásával a MTESZ a hasznosítható ötletek szélesebb körű megismeréséhez, elterjesztéséhez kíván segítséget nyújtani. A kiadvány a pályamunkák rövid tartalmi ismertetése mellett közli a szerzők nevét és a munka nyilvántartási számát is. Ezzel a pályaművek teljes anyagát megismerhetővé, hozzáférhetővé tették. Százharminc pályamunka műszaki megoldásai az ipar csaknem valamennyi területén felhasználhatók. Negyven módszert mezőgazdasági hasznosításra ajánlanak. A kiadványt a MTESZ-la- pok közönségszolgálatánál (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 6—8.), és a közgazda- ságoi és jogi könyvkiadó (Budapest, V., Szent István tér 4. szám alatti) boltjában lehet megvásárolni. A zene szeretete, hallgatása mellett az együttes zenélés egy más igényt, egy másfajta élményt is jelent. Ez megyénkben régóta jelentkezett már és jelentkezik ma is. Számos példa akad(t) erre. A közös zenélésből most a fúvószenét választottuk ki. .Nem a nosztalgia miatt, 'hanem azért, mert — függetlenül attól, hogy ez a fajta zene a mémeit és szlovák területéken dívott és dívik ma ds leginkább — Tolnia megyében 'hagyományai vannak. Elég csak néhány évtizedet visszapörgetni az idő kerekén. Kortársaim és az idősebbek biztosan emlékeznek arra, hogy megyénk minden jelentősebb településén volt egy-egy fúvószenekar, amely zenéjével hangulatossá tette az ünnepeket, néha a hétköznapokat dis. Az utóbbi időben mintha megfogyatkozott volna ezeknek a fúvós zenekaroknak a száma. Szerepüket, helyüket átvette a gépzene, így a különböző fúvóshangszerek többségét a művelő- 'diési otthonok raktárai, illetve a családi házak egy-egy zuga rejti. A közművelődést, azon -belül a munkásművelődóst ds szolgáló fúvószenekar ok mai helyzetét próbáltuk vizsgálni megyei, illetve megyeszékhelyi szinten. A megyei tanács illetékese, Fertőszögi Bélámé — miután telefonon bejelentkeztem nála — 'közli, hogy a művelődési központban külön munkatárs foglalkozik a fúvósokkal, ott van egy kézben az egész, ott tudják, hogy hol, mi, hogyan van. Nemcsak megyei, de szekszárdi dolgokról ils tőle kaphatok felvilágosítást. Mondja aat ás, hogy a „régi funkció ma már nem elégíti kli a fúvósokat —, önálló koncertek kellenének. Egyfajta átváltása van most a fúvószenének. Hiányoznak a megfelelő vezetők, kevés a jó szakember. Próbálkoztak a jó zenészek közül vezetőket kiválasztani, de nem vállalják a képzést.” Aztán végül — kérésemre — elárulja, hogy kivel kell a megyei művelődési központban kapcsolatot teremtenem és megígéri, fogad, ha már mindenkivel beszéltem. Az újabb telefon sem sikeres. Az „illetékes” dr. Szabó Mária úgy véli, hogy nálunk nincs olyan ember, aki ezzel megyei szinten foglalkoznia. A múltat nem isimen, csak a jelent, erről pedig kérdezzem a gazdasági 'igazgatóhelyettest, Pappné Hajnal Mártát. Kérdezem is, mert pillanatokon belül már nála van a telefon, Miután elmondja — és ez logikus —, hogy ö csak a gazdasági dolgokról tud beszélni, megegyezünk a találkozás időpontjában. A hallottakon elgondólko- dom. Ügy látszik, nemcsak a megfelelő zenekarvezetők hiányoznak. Más is. Egy gazda, aki összefogná, segítené a munkát. De az is lehet, hogy a sok bába közt elvész a gyerek? Még januárban a beszélgetésre érkezve a gazdasági igazgatóhelyettes udvariasan kiözili, hogy Kaczián János, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ igazgatója, áll a rendelkezésemre. Az igazgató miután hellyel kínál, statisztikát vesz elő és néhány jellemző adatot közöl : — Megyénkben 1976-ban tizennégy, il979-ben tizeniket- itő és 1983. év végén 15 fúvószenekar volt a mű velődési otthonok fenntartásában. Megoszlásuk a következőképpen alakult: Bonyhádon és környékén három, Dombóváron és környékén három, Pakson és környékén négy, Tamásiban és környékén kettő, Szekszárdon és a volt járásban együttesen három zenekar működik. A 395 fúvós- zenekari tagból 288 a gyermek, tehát a többség. A megyében lévő fúvószenekarokról elmondta azt is Kaczián János, hogy a színvonaltól függően eljutnak a különböző találkozókra, 'de helyben is betöltik azt a szerepet, amelyet elvárnak tőlük. Jól illeszkednek be az adott település, igazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életébe. A beszélgetésből kiderül az is, hogy a művelődési központban nincs külön munkatárs, aki a fúvósokat „patronálná”. Kérésinek viszont — régóta — egy olyan ének-zenepedagógust, aki a művelődési intézményhálózatban működő ének-zenei csoportokat speciális .szakemberek bevonásával intenzíven támogatná. Ez azonban hiányzik és a hátrányát érzik. Ennek ellenére támogatják a különböző „megmozdulásokat”. Az intézményieknek hangszert adtak, és a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola .tanulóinak is biztosítottak. Szekszárdon — ahol szintén hagyományai vannak a fúvószenének — a Német Nemzetiségi Baráti Kör most pr&báiikozik „fúvós” alakításával. A hangszereket és a Garay iskolában egy termet biztosítanak számukra. Ha össze tudnak szerveződni, akkor már „van hol, van mivé!, de nincs kivel”. Hiányzik itt is — éppúgy, mint megyeszerte — a megfelelően képzett vezető. — Fontosságát, jelentőségét látva jó lenne előrelépni — mondja végül az igazgató, majd hozzáteszi: — Ezért is támogatunk, segítünk minden kezdeményezést. Egy régi próba Szekszárdon Munkában a tamásiak-A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában Thész László igazgatóval beszélgetünk, aki közli, hogy megyei felügyelet „ezen a vonalon” nincs. Vannak lelkes, hozzáértő vezetővel jól működő zenekarok, többek között Dombóváron, Pakson, Tamásiban. Az előző két helyen megvalósították az úgynevezett felmenő rendszert is. Aztán a megye- székhelyre terelődik a szó. — A fúvószenének Szek- iszárdon legalább annyi az ellensége, mint a barátja — mondja az igazgató, .majd így folytatja: — Sajnálatosnak tartom, hogy feloszlott az együttes. Az okát nem tudom. Véghelyi Miklós — akinek a fúvószene szívügye volt — visszavonulásával és a fiatal tanárak belépésével — érdeklődési körük miatt — profilváltás történt. A megalakult Big-band rövid idő alatt látványos sikereket ért el. Ennek ellenére a fúvószenekar-kérdést nem vettük le a napirendről, hisz a város igényli ezt. A megoldást egy növendékekre épülő úttörőzenekarban látom, melyet aztán folyamatosan fel lehetne fejleszteni. Akadálya ennek csak a karnagy hiánya. Valami előrelépés azért mégiscsak van. A tanárokból és növendékekből alakított zenekar már tavaly november 7-én szerepelt a közönség előtt. Szeretnék Szek- szárdon szerepeltetni a tolnai és a faddi tagozat úttörő- zenekarát, amelyből „ütőképes” együttest kívánnak kovácsolni. A zeneiskola céljai között szerepel, hogy résziben a szekszárdi, részben az előbb említettekből olyan együttest hozzanak létre, hogy ki merjék őket „állítani”. Ezek mellett maximális segítséget nyújtanak a Német Nemzetiségi Baráti Kör leendő zenekarának is. Némileg enyhíti a szakemberhiányt, hogy egy fúvós.ta- nár végzi a felsőfokú fúvószenekar-vezetői tanfolyamod Budapesten. A beszélgetésekből ennyi derült ki. Ami még biztató, hogy Szekszárdon is lesz újra fúvószenekar — sokak, örömére. Jó lenne azonban, ha megyénk más településein ds „ragadós” lenne a paksi, tamási, dombóvári... példa, és megtalálnák a módját annak, hogy a hozzáértők újra beálljanak a sorba. Ma az országos fúvószenekari mozgalom igényes, új feladatokat vállát, sok új darab jelenik meg a szerzőktől. Nem ártana ezeket megyénkben is ter jeszteni, megismertetni. Egy jobb összefogással, támogatással ez sem elérhetetlen... —él — ka—
