Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-08 / 32. szám

1984. február 8. KÉPÚJSÁG 3 összefogás a bajban Az éremnek két oldala van Nincs éhes jószág Az ország valamennyi gazdaságában van elegendő abrak, tömegtakarmány az állatok etetéséhez, jó színvo­nalú termeléséhez. Nagy szó ez, hiszen aszály sújtotta a mezőgazdaságot. Hogy mé­gis mindenhová jut elegendő takarmány, ez az összefogás eredménye. Központi segítség A termelőszövetkezetek öszsefogását központi intéz­kedések is segítették, serken­tették, s ahol kellett, közvet­lenül is beavatkoztak a ta­karmányok elosztásába. A kevés silót, szénát pótolni lehet például cukorgyári melléktermékkel. Korábban a répaszeletet azok a gazda­ságok kapták, amelyek cu­korrépát termeltek. Az idén a termelőkön kívül a rászo­rulók is etethetnek répasze­letekkel. Csongrád- és Pest megyé­ben nincs cukorgyár, ugyan­iakkor e két megyét az átla­gosnál is jobban károsította a mostoha időjárás. Kora ősszel mindkét területen kri­tikusnak minősítették a ta­karmányhiányt, most meg­nyugtató állapotokról be­szélnek ott is. Része van eb­ben annak, hogy a tervezett­nél több répaszeletet kaptak a gazdaságok. A Csongrád megyeiek összesen 94 ezer tonnát, a főváros-környékiek 126 ezer tonnát etethetnek meg belőle. Több jutott a rá­szorulóknak, mert a vártnál nagyobb mennyiségű, 1,2 millió tonna répaszeletet ál­lítottak elő a cukorgyárak. Nagy úr a kényszer Az aszályos területeken gazdálkodó nagyüzemi veze­tők persze nemcsak a köz­ponti segítséget várták. Már a nyár derekán ismerték vár­ható gondjaikat, ezért apró­lékosan kidolgozták, miként tudják saját erejükből is pó­tolni a hiányzó takarmányt. Ennek kézenfekvő módszere­ként kínálkozott a mellék- termékek ésszerű hasznosí­tása. Az elmúlt őszön a ko­rábbiaknál nagyobb becsüle­te volt a kukoricaszárnak; gazdára talál mostanában a máskor kallódó növényolaj­ipari melléktermék, az olaj­iszap, eladható a szeszgyári moslék. Nagy úr lett a kény­szer, s a gazdaságok egy ré­sze szinte valamennyi mel­léktermékét betakarította. Nem volt ez idáig jellem­ző, hiszen a mellékterméke­ket nehezen kezelhető takar­mánynak tekintették az ál­lattenyésztők, ezért vonakod­tak azokat jászolba rakni. Az elmúlt esztendőben viszont az állati eredetű hulladékok­nak a 85 százalékát, a növé­nyi eredetűeknek a felét hasznosították. Dúsították a a szalmát, a kukoricaszárat, húspéppé dolgozták fel a vá­góhídi hulladékokat. Természetesen a mellék- termékek nem pótolhatják teljesen a jó minőségű takar­mányokat. Sőt, a szántóföl­dön termesztett tömegtakar­mányok tápanyagtartalma is kiegészítésre szorul. Várha­tóan több tápot, szemes abra­kot etetnek majd a gazdasá­gokban, ahhoz, hogy egy ki­logramm súlygyarapodást el­érjenek, egy liter tejet ter­meljenek. Ezzel számol az idei terv is, hiszen fehérje- takarmányokból mintegy 40 ezer, szemes abrakfélékből 90 ezer tonnával nagyobb felhasználást terveztünk a tavalyinál. Semmiképpen sem lehet azonban pocsékolni az abra­kot. Ez nem lesz érdeke a gazdaságnak, hiszen az im­port eredetű fehérjetakarmá­nyok ára 9,3 százalékkal, a hazai termelésűeké 6,2 szá­zalékkal emelkedett; a tápok pedig mintegy 5—6 száza­lékkal drágábbak. Az árak emelkedése ésszerű gazdál­kodásra, takarékos takarmá­nyozásra készteti a nagy­üzemeket. Bizakodó kistermelők Elegendőek tehát a készle­tek, biztonságosnak ígérkezik az állatok átteleltetése. Ezt egyebek között segíti az is, hogy várhatóan kevesebb tö­megtakarmányra lesz szük­ség, mint más esztendőben. Számos gazdaságban felka­roltak egy régi, már-már fe­ledésbe merülő gyakorlatot: az őszi takarmánykeverékek vetését. A repcés, rozsos ke­verékek kora tavasszal gyor­san növekednek, áprilisban már jó minőségű zöldtakar­mányt adnak. A különféle őszi keverékből több mint 37 ezer hektáron vetettek a gaz­daságok, mintegy 10 ezer hektárral többet a szokásos­nál. Nem panaszkodnak a kis­termelők sem. Az elmúlt esz­tendőben a gabonaforgalmi vállalatok 4 százalékkal több szemes abrakot, tápot érté­kesítettek a háztáji gazdasá­goknak, mint 1982-ben, El­látják tápboltjainkat a ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok is. Számos nagy­üzemben gyakorlat, hogy a takarmányt a kistermelők udvarába szállítják, az árát meghitelezik, törleszteni csak akkor kell az abrakért, ha már az állatokat értékesítet­ték. Falun és városon lakók egyaránt aggódtak a mező- gazdaságért az elmúlt hóna­pokban. A gazdaságok azon­ban bebizonyították, hogy képesek úrrá lenni nehézsé­geiken. A bajban összefog­tak, segítették egymást. A Dunántúlról távoli vidékek­re vándorol a széna, a kuko­rica, de végül is nincs éhes jószág az országban. FARKAS JÓZSEF A népgazdaság munkaerő-mérlege A központi statisztikai hi­vatal legújabb adatai szerint az 1976. évi 59-ről napjain­kig 57 százalékra esett visz- sza a munkavállalási korúak — a 15—55 éves nők, illetve a 15—60 éves férfiak — rész­aránya. Számuk mintegy 6,1 millió, s közülük 4 millió 970 ezer az aktív kereső, 123 ezerrel kevesebb, mint 8 év­vel ezelőtt. A változások kö­vetkeztében 100 dolgozóra 115 eltartott jut, nyolccal több, mitn az elmúlt évtized közepén. A KSH felméréséből az is kitűnik, hogy az aktív kere­sők nemenkénti összetétele fokozatosan a nők javára to­lódik el, arányuk 45,1 száza­lék, szemben a 8 évvel ko­rábbi 43,7 százalékkal. Magyarországon évtizede­ken keresztül tartott a dol­gozóknak a mezőgazdaság­ból a népgazdaság más te­rületeire való átáramlása. Ez a folyamat az V. ötéves terv idején lelassult, az utóbbi három évben pedig már el­lenkező irányú változás ta­pasztalható. A hatvanas évek végéig döntően az iparban és az építőiparban dolgozók aránya növekedett, az élet- színvonal és az életmód vál­tozásával párhuzamosan azonban mindinkább előtér­be kerültek a gazdasági, egészségügyi, szociális, kul­turális és egyéb szolgáltatá­sok, valamint a bővülő ide­genforgalom -létszámigényei. A hetvenes évek közepén a nem mezőgazdasági ágaza­tokban dolgozók egyötödét foglalkoztatták, ma pedig már csaknem egynegyedét alkalmazzák a szolgáltatási jellegű munkahelyeken. Az iparban, építőiparban, vala­mint a közlekedés és hírköz­lés területén csökkent a dol­gozók létszáma, az adatok szerint azonban növekvő mértékben végeznek ipari tevékenységet más, főként a mezőgazdasági ágazatba so­rolt üzemekben is. A kereskedelemben — igaz, mérsékelten — gyarapodott a foglalkoztatottak száma. Arányuk is növekedett, je­lenleg eléri az összes dolgo­zók 10 százalékát. A szellemi dolgozók lét­számgyarapodása az utóbbi években elsősorban az egész­ségügyben, a szociális és kulturálsi munkaterületeken volt jelentős, 16,8 százalék. Az igazgatási, gazdasági munkakörökben is viszony­lag lényeges a számszerű nö­vekedés, főként az utolsó két évben. A műszaki foglalko­zásúak körében nem történt lényeges változás, a számvi­teli-ügyviteli munkaköröket ellátók létszáma pedig csak­nem egytizedével csökkent. A szellemi foglalkozásúak alkotják ma az aktív kere­sők több mint egynegyedét, 26,1 százalékát. A kisárutermelők és kis­kereskedők száma emelke­dett ugyan az utóbbi évek­ben, de az aktív keresők kö­zötti részarányuk továbbra sem jelentős: 3,7 százalék. ta segíti a kistermelőket ab­ban, hogy a helyi igényekhez is alkalmazkodhassanak. Akár különlegességeket is termeszthetnek. A szaporító­anyag egy részét külföldről szerzik be, a zöldségfélék közül mindenekelőtt a ká­posztafajtákat. Az idei tavaszon drazsé formában árusítanak majd sárgarépa, petrezselyem, fe­jes saláta, hónapos retek és hagyma vetőmagot; ezzel a „formázott maggal” az egyen­letes kelést biztosítják és azt, hogy a kiskertekben is el­hagyhassák a munkaigényes folyamatot, az egyelést. A korábbinál nagyobb té­telekben árusítanak korszerű csomagolásban virágmagva­kat, az így védett vetőmag eredésére nagyobb az esély. Tavaszi vetőmagellátás A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat raktárai­ból már szállítják a keres­kedelmi hálózatba a tavasz- szal felhasználásra kerülő növényi szaporítóanyagot. A kistermelők érdeklődése nagy; a piackutatás szerint minden eddiginél gazdagabb készletekre lesz szükség ah­hoz, hogy a vetőmag-kiren­deltségek megfelelhessenek a várakozásnak. Mindent egybevetve az idén 45,5 mil­lió tasak vetőmagot kínál­nak majd a kistermelőknek, a kertészkedőknek, a ház körül virágot, zöldséget ter­mesztőknek. Tavaly az aszály termés- kiesést okozott a vetőmag­termelőknek is, a hiányt azonban a vállalat a tarta­lékokból pótolta. Külföldről is nagyobb tételeket vásárol­tak. A lakossági forgalomba csak zöldség vetőmagból 241 fajta kerül, tehát olyan vá­laszték, amely valóban pár­ját ritkítja. Akik virágot ter­mesztenek, 61 fajtából válo­gathatnak, éspedig 328 faj­tát, csaknem ötvennel töb­bet, mint egy évvel koráb­ban. Gondoltak azokra is, akik gazdasági vetőmagvak­kal akarnak foglalkozni, számukra nagyobb súlyegy­ségben hoznak forgalomba 31 növényfajt, közöttük nap­raforgót, hibridkukoricát, szóját, a legkülönfélébb ta­karmánynövényeket stb. Nem kevesebb mint 56 faj­Fehér foltok a szekszárdi meleg víz körül Megértés is szükségeltetik! A fölháborodott fiatalasz- szony a szekszárdi Béri Ba­logh Ádám utcában liaikiik. Arról panaszkodik, mint so­kan mások, azon a környé­ken: — Az esti órákban nincs meleg vizünk. Főleg a hétvé­geken. Noha fizetjük rende­sen a díjat. Gondolhatja, két kisgyermekünk van, akiket este hót óra körül fürdet­nénk. Ha nem melegítek vi­zet az automata mosógép­ben, akkor nincs fürdővíz. Viszont a gép fogyasztja az áramot, vagyis duplán fize­tünk. A Városgazdálkodási Vállalat viszont nem téríti vissza a pluszköltséget. Kérdezhetnénk, hogy mire niiinos ellenpélda. Mondhat- juk, hogy erre is van! Hát nézzük: — Az asszony összeszedi a vaosaraedényt, s miellőtt a mosogatáshoz lótna, meg­nyitja a meleg vizes csapot, s öblögetni kezdi az edényt. Közben megszólal a telefon... Kilép az előszobába, öröm­mel üdvözli a „régen hallott” barátnőit, s míg csevegnek, folyik a meleg víz... szaka­datlanul. Lehet, hogy ponto- isain az előbbi család egyik kisgyermekének fürdővizét csurgatta el felelőtlenül. Ha nem is felelőttlenül, akkor éppen meggondolatlanul. Meggondolatlanul, ahogyan kényeleimből, figyelmetlen­ségből, s ki .tudja miiből számtalan egyéb dologgal fe­sztünk, föl sem mérve csele­kedetünk sólyáit, mely má­sokra — de esetenként ön­magunkra — üt vissza. És érkeznek a panaszok egyre-másra a legkülönbö­zőbb fórumokhoz ... Méré­sek, vizsgálat, újabb méré­sek, vizsgálat. Végűi is nem 'lehet föltételezni a Város­gazdálkodási Vállalatról, il­letve a 'Déli-fűtőműről, hogy a felületesség, netán a la­kókkal való „kiszúrás, pac- fcázás, szórakozás”, a moz­gatója, illetve a fékje a szekszárdi meleg víznek. De fény az is, hogy 1983. december 1. és 1984. január 10-e között a vállalat szak­emberei 178 rutinmérést vé­geztek a városban, s mind­össze 14 esetben nem volt megfelelő a csapból folyó meleg víz hőfoka. Ezzel szemben — ugyanebben az időszakban — 101 panasz ér­kezett a vállalathoz, s közü­lük 60 vOlit a jogos. A szomszédban pedig el­lenőrzik a víz hőfokát — Minden közműre énvé- ínyes, hogy annak kimaradá­sa elviselhetetlen — szögezi la Orbán György, a Város­gazdálkodási Vállalat igaz­gatója. •— Természetesen ez vonatkozik a központi fű­tésre és a melegvízellátásra egyaránt. Egyébként az or­szág energiagazdálkodását szabályozó normatívák sze­rint nem az ahszolút ellátás­ra kell méretezni (például) a melegvízellátást, illetve az azt szolgáló berendezéseket. Megjegyzem, hogy ilyen tö­rekvések, illetve szabályok nálunk jóval gazdagabb or­szágban sem élnek. — Viszont Magyarországon a lakosság móretlenül kapja a meleg vizet — teszi hozzá Balogh János, a vállalat mű­szaki igazgatóhelyettese. — Amikor a csapból már-már feltétel nélkül folyik a meleg víz, senki nem gondol arra, hogy azt valahol tárolni kell, hogy az előállítása igen sok pénzbe kerül, s a pazarlás­sal másokat károsítanak. S a fényekhez tartozik még, hogy a többletf agyasztás nem jár több tétfizetéssel. — Miért nem vezetik be az egyedi mérést, Magyarán, hogy minden család vízfo­gyasztása tükrében fizessen... Ügy vélem, hagy ezzel meg­szűnnének a gondok. — Ebben egyetértünk — mondja 'Balogh János. — Ezt a módszert kísérletként már bevezették Budapesten és Székesfehérvárott. Hihetet­len volt az. eredmény. — És szekszárdi folytatás nem várható? Vagy mikorra várható az országos beveze­tés? — Az ÉVM olyan rendele­tét hozott, hogy az 1981-től átadásra kerülő lakásokba már be legyen szerelve a használati melegvíz fogyasz­tást mérő óra. Ugyancsak ÉVM-ileiratban szerepelt ké­sőbb, hogy 1984 után a la­kások és a meleg víz hőmér­sékletét épületcsoportonként kell mérni. Az elsőként em­lített rendelet betartása alól felmentették a vállalatokat, mert az 1981-ben szabadal­mazott mérőszerkezet nem vált be. A második módszer­rel kapcsolatban ugyancsak mérőműszer-gond adódott: az osztrák műszer — néhá­nyat vásároltunk — ugyan bevált, de nem volt lehető­ség a behozatalukra, ezen­kívül ezeknek a szerkezetek­nek .itthon szervize sincs. Reménykedünk a megoldás­ban, ugyanis ez utóbbi mű­szer ilicencét megvásárolták. — Közismert, hogy a szek­szárdi víz sótartalma rend­kívül magas, gyorsan vízkö­vesednek a tárolók... — Évente általában két al­kalommal végzünk vízkőte- lenátést, melyre szintén több­féle módszert alkalmaztunk. A degújiabbat, a „csodaszer­ként” emlegetett mágneses vízkőkezelőt tavaly novem­ber óta alkalmazzuk — kí­sérletképpen — mondja is­mét a műszaki igazgatóhe­lyettes, akit most egy kis szá­molásra kérünk. Meglepőek az eredmények: A normatívák szerint egy lakó egy nap alatt 100 'liter 40 C-fokos meleg vizet fo­gyaszthat, vi-szont ennek kö­rülbelül a duplája az ered­mény. Egy köbméter vízért a lakónak tíz forint 20 fü­lért kell fizetnie. Ugyaneny- nyi vízre az állami dotáció 41 forint 82 fillér, vagyis 410 százalék. Hasonló a helyzet a fűtéssel, ugyanis a lakó a tényleges költségnek egyötö­dét fizeti — mindössze. Megyeszékhelyünkön 4270 lakásban biztosít a Város- gazdáákodási Vállalat (no és az állam) meleg vizet. A ki­mutatások szerint a tervezett dupláját használják el. (Az megegyezik az országos át­laggal.) Viszont azok a csa­ládok, amelyek saját maguk finanszírozzák a számukra szükséges meleg víz előállí­tását, gyakorta a 120 literes, illetve a 200 literes villany- bojlerban levő víz mennyi­ségével is tudnak gazdálkod­ni. Tudnák, akarnak, hiszen a „zsebükre megy”. Reménykedjünk, hogy pa­zarlásunkról mielőbb sike­redik leszoknunk. Hiszen az esti csúcsidőben a melegvíz- hiányt leggyakrabban a la­kók okozzák saját maguk­nak. Amennyiben a beren­dezések hibája okozza a problémát, a szakemberek azonnal a helyszínre sietnek. Így volt ez hétfőn is, amikor Ligeti Ferenc, a Béri Ba­logh Ádáim utca 99-ből, tett hibabejelentést. Fél óra múl­va a vállalat szakembere, Sü­veges József elvégezte a szükséges méréseket — s 'megkezdték a javítást. Amikor Szántódról Tihany­ba — vagy fordítva —■ aka­rok átjutni komppal a Ba­latonon, mindig megdöbbe­nek. A magyar gépkocsi-tu­lajdonosok a várakozási idő­ben vagy járatják a motort, vagy ki-tbe kapcsolják asze­rint, hogy álljt vagy iraduijt parancsol a forgalom. A kül­földi luxuskocsi-tulajdono­sok kiszállnak, s tolják a jár­művet a két-három-öt méte­renkénti szakaszon... V. HORVATH MARIA Fotó: Czakó Sándor. Ligetieknél a lakás hőmérsékletét mérik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents