Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

1984. február 4. rtÉPÜJSÁG 11 Arany-kéziratok újrafelfedezése A Nagy-Ida kéziratának első versszakai Napjainkban a hazai mú­zeumok ismeretterjesztő és értékmegőrző szerepükön .túl arra Is (törekednek, hogy tu­dományos műhelyekké vál­janak. E harmadik funkciót példás intenzitással gyako­rolja, megújulásit, szellemi mozgalmasságot sürgetve a nagykőrösi Arany János Mú­zeum. A nagy költő halálának 100. évfordulójára jelent meg az Arany-kéziratok gyűjte­ménye, mely szinte újrafel­fedezés a nagyközönség szá­mára. A gazdag dokumen­tumanyagból Novak László válogatott, s ő írta hozzá az előszót. Ez a bevezetés meg­jelöli az Arany-kéziratok forrásait, kiemelve Arany János nagykőrösi tartózko­dását 1851 és 1860 között, ér­tékelve iMamtavidh Ferenc, Szász Károly kollegiális fi­gyelmét a költő iránt. Fi­lológiai alapossággal tárta fel Novak László az Arany- dokumentáoió nagykőrösi fe­jezetét, mely száz esztendő közös gyűjtésének, tudomá­nyos munkájának kollektív eredménye. Ebhen részes elődeiként Arany László, a költő fia, továbbá Arany LásZióné, s napjainkig foly­tatva a sort Benkó Imre, Thuróczi Dezső, Bálint Sán­dor, Fazekas István, Dezső Kázmér, Tőrös László, Vodmo- vich Géza, Gergely Pál, Fe­kete István, budapesti, sze­gedi, kiskunfélegyházi, kis- kunlhaiiasd levéltárosok, gyűj­tők, irodalomtörténészek. Az Arany-kéziratok nagykőrösi gyűjteményéből kiemelhet­jük a hivatali iratokat — köztük az 1847-ben Nagysza­lontán kiélt lópasszust, me­lyet Arany János állított ki másodjegyzőként — a költő nagykőrösi leveleit, Divius- óravázlaitait. Jelentős értéket képvisel­nek Arany János autográf művei, közte a Katalin és a Nagy-Ida kézirata, melyet Arany családja hagyatóko- zott a nagykőrösi múzeumra. Novak László becses adat­tára felsorolja hiányok nél­kül azon filológusokat, akik őrizték, gondozták Arany kéziratait, .részűik van a hasonmás kiadásokban1, az iratok fölkutatásában és átadásában. így bukkan­nunk ismételten Tőrös László, Szilágyi Sándor ne­vére, továbbá Benkó Imire és Hegedűs Endre alakjára. A költő Nagykőrösön közel száz költeményt írt, ebből őriznek egynéhányat az egy­kori ad földi mezővárosban. A sont Arany és családjá­nak iratai zárják, köztük ta­lálhatók Arany Jánosné, Arany László, Széli Piroska levelei. Feltárásukban, meg­őrzésükben szintén Berakó Imrének volt nagy szerepe. Novák László másik tekin­télyes könyve az Arany Já­nos Múzeum kismonográfiái II. köteteként jelent meg nemrégen, és Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd rendkívül gazdag mezővárosi népmű­vészetének történetét, emlé­keit elemzi beható tudomá­nyossággal. Vizsgálódásai so­rán számba veszi összegező feldolgozással nemcsak a tárgyi emlékeket, hanem a témával kapcsolatos szakiro­dalmait. A leltári pontosságú adattár szervesen illeszkedik a szövegelemzés tömörségé­hez, mely egyszerre tudomá­nyos értékű, s olvasmányos. E pompás nagykőrösi kis­monográfia-sorozat iro­dalomtörténeti és néprajzi jellege mellett fontos műve­lődésitörténeti és művészet- történeti problémákat tárhat fel a továbbiakban, Így a következőkben kiadhatnák Stróbl Alajos nagykőrösi munkásságát ismertető mű­vet, a család birtokában lé­vő dokumentumok felhasz­nálásával, valamint Remsey Jenő festőművész életművét, aki Nagykőrösön született 1885-ban, és a magyar sze­cesszió egyik legnagyobb alakja volt. LOSONCI MIKLÓS Régi magyar kőhidak Régi hídjaink zömét fából építették, amelyek azonban napjainkra elenyésztek, vagy lebontatták őket, (kevés öreg hidunk van. Ami megmaradt, az mind kőhíd, mert csak ezek az építmények dacoltak az idővel, s most hint adnak a hajdani építőmesterekről, a XVIII—XIX. századi ma­gyar hídépítő kultúr ár ól. Il­lő kötelességünk, hogy meg­becsüljük, számba vegyük őket. Elsőként a legismertebbet említjük, amely egyúttal ha­zánk leghosszabb kőhídja, a levezető hídfő-számyfallak- kal együtt 167,3 méteres köz­úti híd, s a Hortobágy-fo- lyót íveli át. Évszázadok óta álló fajármos gerendahíd he­lyére épült, amelynek fenn­tartása igen sokba kerülvén, Debrecen 1824-ben elhatá­rozta, hogy helyébe köhidat •rakat. Tervezője Povolny Fe­renc, kivitelezője Littsmann József volit. Az 1827—1833 közötti években épült „ki- lencldfcú” híd pi.llérközei 8,53 méter hosszúaik. A mell­védfalakkal együtt a híd 5— 6 méternyire emelkedik a víz szintje fölé. Nagyméretű kőhíd volt a rárosá Ipoly-híd is, de 1907- ben. vashíddal cserélték ki. Más nagy közúti híd nem is maradt fenn, mert annak idején nem szívesen építet­tek ilyet. Ugyanis a kisnyílé- sú boltozat akadályozza a víz szabad folyását, a nagynyí­lású, magas (púpos) hidak építéséhez rendszerint pe­dig a terepviszonyok nem voltak alkalmasak. Még akis bolbozatűakat is gyakran magasabbra építették a kel­leténél. Ennek hátrányát ré­gen nem érezték, mert a !ó- ós ökörhúzta kocsi rázkódás nélkül kapaszkodott fel rá. A nagy sebességű autó azon­ban kellemetlenül és veszé­lyesen zökken a hidra érve, amin feltöltéssel segítettek a XX. században. A hortobágyihoz hasonló­an ugyancsak kilenc nyílású volt a Karcag határában álló Zádor-híd, amelynek azon­ban ma már csak öt nyílása — négy pillére — van, a töb­bit lebontatták, mert a Tisza szabályozása után az ártér megcsappant. A karcagi kő­híd élőbb épült, mint a hor­tobágyi (1806—1809 között), s 'annak előfutára egyszerűbb kiviteliben. Még a karcaginál is ko­rábban, 1802-ben építette Czigler Antal azt az egy íves kis kőhidait Gyula városá­ban, mélynek egyik végén kapusház áll. 1811—1813 kö­zött építette Ráhel Károly Jász dézsán iá Tarna-patak partjait összekötő köhidat, amely csakúgy, mint az elő­zőek, műemléki védelem alatt áll. Ugyancsak a Tama-paita- kot íveld át a XIX. század elején épített kápolnád híd is. Ez a háromnyílású ihíd értékes kuilcspont volt az 1849. február 26—27-én zaj­lott csatában, amelyben Dembinszki honvédéi mér­ték össze erejüket Windisch- graetz katonáival. Az ütkö­zet hevében a stratégiai fon­tosságú híd többször cserélt gazdát a döntetlen kimenete­lű összecsapásban. A szabadságharcban még egy kőhíd vált ismertté: a váci. 1849. április JO-én ezen a hídon 'erőszakolta ki a honvédsereg az áttörést a körülzárt Komárom felmen­tésére. A híres váci hídcsa- tát több külföldi és magyar festőművész is .megörökítet­te, tekintettel arra, hogy itt esett el a császári sereg ve­zére, Goetz tábornok, akiinek — az egyik festmény szierint — haldoklása közben kezet nyújt a győztes magyar had­vezér, Görgey. A kétnyílásos hidat Al- tbann M. Károly építtette Oracsek Ignáceal 1753—1757 között, tehát az eddig ismer­tetett hidaknál jó fél év­századdal előbb. A hidat Bechert József álltai faragott szobrok díszítik, amelyeket Forgács püspök készíttetett Nepomuki Szent János szob­rának 'kivételével (ez utób­bit a város fizette). A hidat és a szobrokat az 1775. évi jeges árvíz, majd az 1849. április 10-4 ütközet megron­gálta. A hidat és a szobrokat 1948-ban kijavították, kon­zerválták. A váci híd a szob­rokkal egyedülálló együttest képvisel hazánkban. Talán legöregebb az a köhídunk, amely Tápióság és Zsiger határában, régen fontos kereskedelmi útvona­lában állva a Sajgó-patak két partja között biztosította az átkelést. A kétnyílásos híd egyetlen pillére a patak kö­zepén áll. A hídnak nincs korlátja. Építésének idő­pontja a múlt ködébe vész. A szájhagyomány úgy tartja, hogy még a törökök építet­ték. A Gyöngyösön, valamint Gyöngyöspatán látható kóhi- dak XVIII. századiak. Ez utóbbi kétnyílású hidat vala­mikor szöbrak díszítették. A gyöngyösinek csupán egyet­len kosáríve van, a Nagy- paibakot hidalja át. A pásztói egyíves kőhíd a XVIII. szá­zadban épült. Dr. Csonkaréti Károly A karcagi kőhíd Magyar plakettművészet Finta Sándor: Sztrájk Teles Ede: Hiúság A Nagyszalontán írt lópasszus 1841-ből, Arany János — mint másod jegyző — aláírásával. Róna József: Emlékplakett Beck ö. Fülöp: Ráth-plakett Fotó: Gottvald Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents