Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-29 / 50. szám
1981. február 29. Képújság s A Duna őrei A vízirendészet számvetése Kovács Gábor százados, parancsnok értékelte az önkéntes rendőrök munkáját Kovács Gábor rendőr százados 'nagyon készüli arra a ■napra, amikor -beosztottai elé kellett állnia, beszámolni a csapat -munkájáról. Hetvenhat önkéntes rendőrről, húsz víziúttörőrői és húsz if- júgárddsiáról keliletit értékelést adni. Olyan emberek munkájáról, akik segítik a Dunán, partjain a rendet fenntartani, akik vigyáznak embertársaink életére, biztonságára, a nép vagyonára. A Duna-parton, a paksi vasútállomás szomszédságában szerény kis épület áll. Ablakai a „népek országút- jára” néznek, ahol nagy -terhektől nyögő nehéz vontatók és tolók haladnak te és fel, ahova eljut a sóderkitermelő gépegységek zaja. litt áll önt néhány hivatásos rendőr, ám a vízen több mint százan vannak. A Duna mindkét partján, a dunaföldvári hídtól Érsefcasanádiig van a nem rövid nevű őrs területe. Így hívják ezt a csapatot: „Dunai Vízirendészetá Rendőrkapitányság ■ paksi ví- zirendészati, rendőrőrse”. Hosszú -név, amelyet mi önkényesen rövidítsünk csak te vízirendészetre. Ment erről van szó, a rendről. Hogy a motorcsonakosok ne zavarják a strandozóbat, hogy ■az uszályoknak kitűzött útja legyen, s abban is haladjanak, hogyha valamelyik viza jármű segítségre szorul, azonnal ott legyenek, tehát éljen a Dunán és partjain a rendőri munka — eleven, figyelőkész maradjon még most az ünnepség napján is, a folyam felett úszó ködbe, amikor csak egy vontatmány araszol fölfelé. Tóth Sándor Szóljunk azonban az ünnepségről. A paksi ifjúsági ház nagytermében itantják. A vízáúttörők sorfala között vonul be az önkéntes rendőrök (tanácskozásának itáisztd- kara, Péter Gyula főtörzsőrmester, pánttiitkár vezetésével. Tucatnyi vezető beosztású ember az önkéntes rendőrök sorában is, például Orbán György igazgató, a szekszárdi csoport (tagja, és Bay Endre személyzeti vezető, Lux Sándor nyugdíjas igazgató. És iltt vannak a .túloldali” képviselők ás, például Tóth Sándor hatvanöt évesen, aki tíz évig volt traktoros, de abban az időben az volt, s most is „vízi- ember”. Béleczki Emil a be- nedeki ítéesz csordása, a parton legelteti jószágait, ám vigyázó szeme nemcsak az állatokra, hanem a vízre is irányul. Béleczki Emil Dicséri munkatársait a százados. Joggal. Hiszen a szolgálatra mindig pontosan megjelennek, a kiképzéseken rendszeresen részt vesznek, és továbbképezik magukat, és egyre 'többször hallhatjuk munkájuk dicséretét a tanácsi szervek, a gazdaságok vezetői részéről is. Kiss Ernő rendőr őrnagy, a rendőrkapitányság közbiztonsági alosztályvezetője is elismerően szólt az önkéntesek, fiatalok, idősebbek munkájáról. Veres György nyugállományú rendőr alezredes, aki az önkéntes rendőrök tanácsadó csapatának a vezetője pedig arról szólt, hogy az idei kiképzési, szolgálati év sem lesz könnyebb, mint a (tavalyi— A gyűlés végén a legjobbaknak, a kiválóknak jutalmakat adtak át. Pálkovács—Gottvald önkéntes rendőrök I Ifjúgárdisták A közösség nem elcsépelt szó Egyedi gyártmányokból - export [ Az esztergályosok is alakítottak szakcsoportot, így a gépek kihasználtsága a második műszakban is biztosított. öt év az ember életében is sok. Visszaemlékezve örömök és kudarcok váltják egymást. A kettő kiegészíti az ember mindenkori hangulatát. Mert bánat nélkül az öröm sem érzékelhető, de ez igaz fordítva is. Egy közösség életében az öt év ugyanezt jelenti: hullámhegyek és völgyek. Csak ebben az esetben a közösség előbb tud változtatni, mert azért közösség. Természetesen azt hozzá kell tenni: ha közösség és nem néhány száz ember gyülekezete. A Bonyhádi Vasipari Szövetkezetét jól ismerem, ezért is merem azt mondani, hogy közösség. Olyan gazdasági egység, ahol az ott dolgozók mindig is együttesen próbálták megoldani a legnehezebb feladatokat is. Azt nem állítom, hogy nem voltak ösze- koccanások. Sőt, akkor lennék szomorú, ha valaki azt állítaná, hogy itt öt év alatt simán ment az élet a maga útján. Ez azt jelentené, hogy nem is próbáltak beleavatkozni, hagyták, hogy a sors vezérelje a szövetkezetei. Sok tény bizonyítja: ebben a kollektívában minden évben tudtak valami újat, olyat tenni, ami az előrehaladás biztosítéka volt. Pedig voltak olyan helyzetben, mint az 1980-as év, amikor terveztek 50 millió forintos exportot és lett ötmillió. Ez termeléskiesést és természetesen eredménykiesést is jelentett. Ezenfelül természetesen nem tudtak olyan kiegyensúlyozottan dolgozni, mint máskor, még talán a fizetési borítékok is vékonyabbak voltak a szokásosnál. A munkaellátottság is nehézkes volt. Mégis, a következő évben már a 6,2 millió forint nyereség helyett több mint hétmilliót értek el, tehát kilábaltak a bajból. A bonyhádi szövetkezet termeléséhez mérten jelentős exportáló. Ez meghatározza mindenkor a eredményességet. Ám a kannakiön- tőn kívül nincs állandó exportgyártmányuk. Azon lehetne vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz. Bizonyos fokig az esetlegességet erősíti, de másrészt jó, mert amennyiben megfelelő mennyiségű exportjuk van, és az olyan összetételű, ami a szövetkezetnek „fekszik”, akkor az eredmény is jelentős lehet. Az utóbbi években gyártottak cementgyári porelszívó részegységet, műanyag hullámlemez gyártó gépsort, takarmánykeverő egységeket. Ott vannak termékeik a nyugat-európai országokban, de Kínában is és Algériában is. Ez az utolsó öt év dinamikus fejlődést hozott. Ügy, hogy a termékek egynegyede a visszatérő, a többi mindig az adott évben „megszerzett üzlet”, egyedi gyártmány. Aki kicsit is járatos a gazdasági életben, az tudja, hogy egy közösségben mit is jelent az export. Sokkal több munkát és idegességet... És természetesen bukást is. Nem nagy bukást, mert éppen ebből fakad, hogy a kollektíva egy-egy rossz üzlet után sem bomlik fel, hanem az újabb üzleten töri a fejét, újabb gyártmányon dolgozik, mert csak így lehet az előbbi veszteséget kompenzálni. Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt óriási üzlet volt kilátásban: a szeneskályha. Hónapok alatt készültek el az első szériával. Óriási üzletnek ígérkezett, de mégsem lett az. Nem roppant össze a szövetkezet, mert a következő évben ismét léptek egyet. Ezért is érhették el, hogy 1983-ban a 64 millió forintos termelési értékből 22 milliót tett ki az export. A szövetkezet a napokban tartotta mérlegzáró közgyűlését. Nemcsak a múlt év eredményeivel foglalkoztak, hanem visszatekintettek az utolsó öt évre is. Már csak azért is, mert a vezetőségnek lejárt a mandátuma, és Ilyenkor értékelni kell munkájukat. Természetesen ez alkalommal nemcsak a vezetőség számolt be munkájáról, hanem a felügyelő bizottság, a szövetkezeti bizottság és a nőbizottság is. A döntőbizottság csak azért nem szerepelt a programban, mert az öt év alatt nem volt egyetlen döntőbizottsági ügy sem. Mi minden történt az öt év alatt. Nehezen fogalmazható meg. Rengeteg gondjuk volt — a mai gazdasági helyzet — ez kicsit elcsépelt. A külkereskedelem nehézségei, az anyagbeszerzés gyötrelmei és számtalan más, ami lehet, hogy a közgyűlés résztvevőinek eszébe sem jutott, hiszen az öt év eredményes volt. Ebből következik, hogy a szövetkezet tagsága Máthé Gyulát újabb öt évre megbízta az elnöki teendők ellátásával. A beszámolóban a következőket olvasom: „Termelésünk évről évre nőtt, ehhez köze volt a szakcsoportjaink munkájának is. Különösen vonatkozik ez az exportmunkára. 1983-ban már 9 szakcsoport dolgozott a szövetkezetben, 110 taggal (ez létszámunk 44 százaléka). A szakcsoportoknak folyamatos munkát, tagjainknak jelentős többletjövedelmet tudtunk és tudunk adni. Átlagos állományi létszámunk 261-ről 250-re csökkent, ezt a csökkenést a szakcsoportok pótolták. így szerződést tudtunk kötni az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal 1983/84. évi 6,2 százalékos létszámcsökkenésre, amiért nagyobb az adómentes bérfejlesztési lehetőségünk. A létszámfelvételi zárlatot 1984-re is fenntartjuk.” Az előbbi idézet egyben a jövőt, az újat is jelenti. Konkrétan ez számokban 1984-re: 66 millió forintos termelési érték előállítása, amiből 28 millió forint az export és természetesen egyedi gyártmány. H. J. — G. K. A lakatosok legtöbbször egyedi gyártmányokat készíte nek, ami jó felkészültséget igényel A dombóvári csavargyár feladatai (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Gyárunk 'kollektívája eredményes évet zánt 1983-lbam. Mintegy 15 százalékkal emelkedett az egy főre jutó termelési énték, az időnként akadozó alapanyag-ellátás melllett is biztosítani tudtuk, ■hogy a itermékcsoportonikén- ti készáruterv teljesüljön. Dolgozóink havi átlagkeresete 5,1 százalékkal növekedett, az üzemi eredmény- terv túlteljesítése mintegy 20 százalékos. Az idei évben — a tavalyihoz képesít — 19—20 százalékkal magasabb a termelési érték terve, az év eleji árváltozásokból adódóan 20 —21 százalékkal magasabb a termékcsoportonkénti kötőelem-termelési éntékiterv. Ez azt jeleníti, hogy facsavarból 471 millió, szegecsből 282 millió, hatlapú anyából 108 millió darabot kell gyártani. Mindezt a 40 órás munkahétre történő átállás miatt, az előző éviinél 2,5 százalékkal kevesebb idő alatt kell .teljesíteni, számottevő létszám és gépi kapacitás növekedése néikül. Gyárunkban 2 termelő VGMK működik és a Baranya megyei baiksai Ezüstka- ■iász Mgtsz-el állunk kooperációs kapcsolatban. Ezen 'túlmenően folyamatban van a szorosad! Koppányvölgye Mg. Termelőszövetkezettel egy — facsavargyártó célgépkihelyezéssel járó — kooperációs szerződés megkötése. Ezen partnereink az idei évben is nagy részt vállalnak a termelési terv teljesítésében. A gyár gazdasági vezetése január elején aiktí- vaértekezleten tájékoztatta a dolgozókat az 1984. év feladatairól. A tájékoztatóban hangsúlyt kapott a hatékony, minőségi munka, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság. A gyár valamennyi dolgozója érzi, hogy az 1984. évi célikiitűzéseiniket csak összehangolt, lelkiismeretes munkával liehet megvalósítani és egyben erőt is érez magában, hogy év végén jó szívvel tudjon számot adni sikeres, eredményes tevékenységéről. KISS BÉLA
