Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-29 / 50. szám

1984. február 29. "népújság 3 A Pártéletből Kiállás és egyértelműség nyomán milyen jelentős vál­A tavaszt várják a KSZE-ben Megérkeztek a gépek Kétszázötvenegy taggazdaság termelését szervezik (90000 hektáron A Pártélet februári számi­ban szerkesztőségi cikk jelent meg, amely — Kiállás és egy­értelműség — címmel abból indul ki, hogy jelenleg bizo­nyos értelemben az útkeresés állapotában vagyunk. Miköz­ben keressük a legjobb meg­oldási formákat, nagy szám­ban vetődnek fel új kérdések, egymásnak ellentmondó véle­mények. Mindez szellemi éle­tünk megélénküléséről is ta-; núskodik. A különböző vélemények azonban nem mindig szem­besülnek egymással és főleg a helyes marxista álláspont­tal. Ez zavart okoz a köztu­datban, politikai problémákat okoz. Ezért a cikk hangsú­lyozza a kommunisták politi­kai felelősségét, felhívja a figyelmet arra, hogy a kul­túra, a sajtó, a szellemi élet vezető posztjain elsősorban az ő kötelességük lenne, hogy biztosítsák a marxista pozí­ciók vezető szerepét. Ez azon­ban nem mindig van így: „ ... mintha a párttagok egy részében bizonyos kettősség lakozna: kommunistának vallják magukat, de meg­nyilvánulásaik nemegyszer ellentétesek a párt álláspont­jával, politikai vonalával”. Vitába száll a cikk azok­kal az érvekkel, amelyek az új kérdésekben a párt állás­pontja! n ak kii d olgozartl ansá - gával magyarázza a passzivi­tást. Rámutat arra, hogy a párt politikai irányvonala, h a tároza tai, állásfoglalásai elég alapot adnak ahhoz, hogy a kommunisták megfe­lelő álláspontot kép visel je­nek társadalmi-politikai éle­tünk legfőbb vitakérdésed­ben. A határozattabb fellé­pésnek és kiállásnak viszont fontos feltétele a kérdések egységes értelmezése. Ennek kialakításához sokat segít­hetnek a pártszerű viták, vagyis az eltérő vélemények szembesítése a különböző pántfórumokon. A cikk fel­hívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek szel­lemi életünk vitáinak gya­korlatát jellemzik; a kom­munisták gondolati bátorsá­gának szükségességére, a szubjektivizmustól, klikk szellemtől mentes elvszerű­ségre, a realitástól való el­szakadás veszélyeire, a vég­letesség hibáira, és hangsú­lyozza a türelem fontossá­gát, a vitához elengedhetet­len demokratizmus szüksé­gességét is. Az egész kórdéskomp- ilexum időszerűsége most ab­ban is rejlik, ibogy 1985-ben esedékes a párt soron követ­kező kongresszusa. A fel­készülés fontos része, hogy minél több kérdésben váljék világosabbá a párt pozíciója. Ugyancsak a februári szám különösen figyelemreméltó írása Schmidt Péter: A ma­gyar politikai rendszer fej­lesztésének irányai című cikke. Ebben a szerző abból indul ki, hogy a szocializ­mus politikai rendszere a maga szervezeteivel, intéz­ményeivel és működési me­chanizmusával -nem örökér­vényű, nem egyszer, s min­denkorra adott szükségletet elégít ki. Tartalmában és módszereiben gazdagításra, fejlesztésire szorul, hogy hoz­záigazodjon a megváltozott társadalmi struktúrához. A korunkra jellemző változá­sok legfőbb lényege: a tár­sadalom szociális struktúrá­jának és ennek következté­ben politikai1 arculatának egységesebbé válása. Ez az egység azonban maga sem mentes -belső differenciáktól, sajátos, a korábbiaktól lé­nyegesen -különböző érdek­és véleményeltéréseket tar­talmaz. Ezek -már a szocia­lizmus talaján keletkeztek és kezelésük is merőben sajátos követelményeket támaszt: engedni kell őket kifejezésre jutni és tudni kell a demok­rácia szabályainak megfele­lően integrálni. A cikk felvázolja, hogy az MSZMP kezdeményezése itozások mentek végbe a poli­tikai berendezkedésben, így például a fokozott politikai érzékenység a társadalom különböző rétegeinek véle­ményére; garanciális szabá­lyok létrehozása és intézmé­nyek kiépítése a hatalom mai való visszaélés megakadá­lyozására. E változtatásokkal kapcsolatban a szerző-érinti az ezt kísérő vitákat, ame­lyek döntően arról folynak, hogy az új intézkedések a Valóságban mennyire műkö­dőképesek, -mi .szükséges ah­hoz, hogy a demokratizmust erősíteni -hivatott intézkedé­sek ne látszat, hanem való­ságos garanciák legyenek. A szocialista demokrácia egyik jellemző sajátosságá­nak azt tartja, hogy az a centrális politikai és állami vezetéshez az intézmények önállóságának, autonómiájá­nak megteremtésével való­sult meg. Politikai rendszerünkben jelentős változások történ­tek az elmúlt évtizedben. Ma határozottabban és markán­sabban fejeződnek ki az ér­dekképviseleti funkciók (SZOT, Kereskedelmi Ka­mara). „A pozitív irányú vál­tozások ellenére — állapítja meg a szerző — a politikai szervezetrendszerünk ma -még nem tudja eléggé kezel­ni, -integrálni az előbb jel­zett társadalmi folyamato­kat.” A változások ezért nem kielégítsek, s ez tulajdonkép­pen utal a feladatokra is. Az e kérdések körül folyó viták szélsőséges pólusai is jelent­keznek : egyesek szűkre -szab­ják, másak parttalanul értel­mezik a külön érdekek, vé­lemények képviseletét. Ezért vannak viták a KISZ, -a szak- szervezetek érdekképvisele­téről, a párt vezető szerepé­nek értelmezéséről. Nagyon fontos -feladat, hogy ezek a viták megfelelő teret kapja­nak a politikai szervezetek fórumain is. (KS) A szekszárdi növényter­mesztési rendszerben is ké­szülnek a tavaszra. Rein- chardt Jenő igazgatóhelyet­tes részletesen tájékoztatta munkatársunkat az eddig el­végzett munkáról. A terme­lési rendszer 251 üzemben integrálja a munkát. Az idén a gabonatermesztés ke­rült előtérbe, az intenzív gabonatermesztési program III. részéhez most érkeztek meg a nagy teljesítményű gépek. Ezek null-szervizelé- sét megkezdték, s folyama­tosan küldik a gazdaságok­ba a traktorokat, vetőgépe­ket, talajművelőket és majd a kombájnokat. A tavasszal 190 000 hektá­ron vetnek a taggazdaságok­ban kukoricát, 35 ezer hek­táron silókukoricát, 57 ezer hektáron napraforgót és 6000 hektáron borsót. Sajnos az idén ismét csökken a cukor­répa területe, a tervezett 15 ezer hektárnak csak a het­venöt-nyolcvan százalékát tudják elvettetni. A KSZE Tolna megyében is jelentős szerepet vállal, hiszen itt 45 ezer hektáron kukoricát, 11,5 ezer hektá­ron napraforgót és 2300 hektáron borsót kell a ta­vasszal elvetni. A kezdéshez minden tár­gyi feltételt előteremtettek. A vetőmagok már a gazdasá­gokban vannak, hiány egye­dül a Pi 3732-es kukorica­magból van. A keresett műtrágyák né­melyike idén is hiánycikk. A Maloránt például napra­forgós gazdaságoknak adják, de szükség van a foszfor- és káli-műtrágyák gondosabb elosztására is, illetve a hi­ányzó szerek mással való pótlására. A III. gabonaprogram ke­retében megérkeztek az idei tavaszi munkákhoz szüksé­ges gépek. Itt vannak már a különlegesen jó munkát vég­ző kombinátorok, huszonhat darab érkezett, ezek közül három kerül megyei gazda­ságba. Az NSZK és francia gyártmányú vetőgépek is részben beérkeztek, a terve­zett 42 gép már hazánkban van, s megkezdik kiszállítá­sukat a gazdaságokba. E ti­zenkét soros vetőgépekböl — amelyek három anyagot is kijuttatnak egyszerre, vető­magot, startert, növényvédő szert vagy gyomirtót — ti­zenegy kerüi a megyei gaz­daságokba, például Hőgyész- re, Paksra, Decsre és Bölcs­kére. Idén nagyobb mennyi­ségben tudtak a gabonaprog­ram révén beszerezni Fiat traktorokat. Az elmúlt héten 58 érkezett, s megkezdték ezek kiszállítását is. A Szek­szárdi Állami Gazdaság, a tolnai termelőszövetkezet, a szekszárdi Aranyfürt kap ezekből. Látványnak is szép, amint felsorakoztatták az Agroker udvarán — a KSZE-telepen nincs hely — a beérkezett 104 kombájnt. Ezek szervi­zelését későbbre halasztják, hiszen most a tavaszi mun­kákhoz szükséges gépek ki­adásán van a hangsúly. Ezekből a Claas kombájnok­ból 26 kerül a megyébe. Három személy látja el a műszaki segélyszolgálat ten­nivalóit, s állandó kapcsolat­ban vannak az üzemekben folyó, javító, felkészülő munkát végzőkkel, így az összehangolt munka ered­ményeképpen bizakodva te­kintenek a tavasz elé a rendszerben. A munkákhoz legfontosabb eszközök, anya­gok, rendelkezésre állnak. (Pj - Cz) Szinte óránként érkezik a telepre alkatrész gyárakból, külkeresked elmi raktárakból Tóth János nullszervizvezető munkatársaival — Süveges ‘Jánossal és Péter Józseffel — egy vetőgépet vizsgál Városi hétköznapok Tamásiban des Tamásiban a Deák Fe­renc utca 8. sz. ház, amit a közigazgatás részére emeltek még a negyvenes éveik elején valamikor, s amelynek leg­utóbbi „lakója” a január 1- től nem létező járási hivatal vált. Minit arról beszámol­tunk 'annak idején, december utolsó két hetében kezdő­dött és zajlott az akikor még csak leendő városi tanács honfoglalása. Aki látta a költözködők nyüzsgését, to­vábbá azt, hogy egy birtok­bavétel mekkora felfordulást tud eredményezni, gondolom sokáig nem felejti el. Mek­kora volt a zűr? Ha azt mondom, konnektort se lehe­tett találni, hogy teával vagy kávéval kínálják meg az ilyenkor csak hátramozdító, de azért mégis szívesen lá­tott vendéget... A leültetésre se igen volt mód, annyira „forrt” a teremtés alatt álló kis világ. Tanácsi dolgozók, verejtékező katonafiúk hó- rukikoltak együtt és sok em­lékezetes napjuk telt el fi­zikai fáradtságot okozón azoknak, alkok most félszáz- nál eggyel többen a fiatal város tanácsapparáitusát je­lenítik. S akik ezekben a na­pokban már szellemileg £p- rasTithatják el magukat ak­kor is, ha az egyemeletes vá­rosházán nem mindig tolon­ganak az ügyfelek. Megte­hetnék pedig most is, hiszen az oszlopsoros főbejárattól balra ott várja a város pol­gárait az ügyfélszolgálati iroda. S szemben a bejárat­tal a városi tanácsnak az a táblája, mely nemcsak a tájékozódást segíti figyelme­szönti is a betérőket. — A hétfő gyönge nap szo­kott lenni — közük érdeklő­désünkre az ügyfélszolgála­tosok, de senki se higgye azért, hogy unatkoznak dél­után kettő és öt között. A legerősebb nap a szerda a keddi szünet után. Akkor reggel 8-tól délig, utána pe­dig ötig kopogtatnák az ügy­felek. Szenzáció? Nem, azzal nem tudnak szolgálni se itt, se a föld­szinti szomszédságban. Ami azt illeti, az emeleten elhe­lyezkedő titkárság és a ME­SO se kivétel. Hogy mi a manó ez az utóbbi? Hát ké­rem ez egy három ágazatot egyesítő, úgy is mondhatnám mamutosztály. No, nem lét­számát tekintve, inkább ami a feladatait illeti. A MESO a művelődési, egészségügyi és sportosztály. Itt Tamási­ban így jött össze. Másutt MüES a szakigazgatási együttes neve. Az elnöki titkárságon ven­dégszerető derű. Amikor ezt megelőzően itt jártam a vá­rosi tanács házon kívül tar­tózkodó vezetőit keresve, rumi is volt a tisztségviselők rezidenciájának előszobája. A hallgatagán serénykedő karbantartók azon fáradoz­tak, hogy eltüntessék még a városi tanács alakuló ülése napján történt kávéfőző­robbanás nyomait. — Hát az jó ribillió volt — mesélték ki tudja már há­nyadszor a „lányok”, majd házigazdaként biztattak meg- pihenésre. Náluk még most, hogy teljes a ház élete és végzi az öt osztály a maga törvények szabta teendőit, sok a látogató. Hivatalos és baráti egyaránt, s „csak­ugyan ritka, amikor egyszer­re mindhárom vezető — el­nök, elnökhelyettes és titkár — a helyén van”. De hát ez nem is lehetne másként. A városépítés java most követ­kezik és a városi tanács ap­parátusának nemcsak a he­lyi közigazgatási feladatok városi színvonalú ellátásá­ban keli helyt állnia. Ott a bonyolultabb lecke: önálló­ságuk tiszteletben tartásával segítem ja városkörnyéki községek tanácsait. Leül az ember itt a titkár­ságon és könnyed traccsolás címén tülajdonképpen min­dent megtudhat. Így például azt, hogy az együttes munka feloldotta azt a görcsöt, ami a megszűnt járási hivatal és a nagyközségi közös tanács apparátusának válogatással elegy összeházasítása jelen­tett. Miikor? Még január el­ső hetében is. Bár nem úgy igaz ez sem, ahogy akkor egyesek vélték, mert lám ne­heztelnek picit fővárosi lap­társunknak arra a riporteré­re, aki 3-án járt a városban és azt a címet adta 21-én publikált riportjának, hogy Tamáskodnak Tamásiban. — Nem tamáskodás volt az, amit érzékelhetett az új felállás első napjaiban a cikk szerzője — mondják az ak­kor megszólaltaitattak, dr. Sárréti Gyula vb-tiitkár, Fel- linger Károlyné titkársági csoportvezető és a „pénzügy­miniszter-asszony”, Ősik Já- nosné pénzügyi osztályveze­tő. A „hanem mi volt” kér­désre válaszolva megtudom, hogy rendezésre várt még egy csokorra való probléma, és mert emberek a végre­hajtói a közigazgatás korsze­rűsítésének, volt némi bi­zonytalankodás. — És most? — Most? — kérdez vissza mosolyogva dir. Sárréti Gyu­la vb-titkár — minden rend­ben, olyannyira, hogy a meg­kívánható munkarend kiala­kítására nem lesz szükség a kifutásra meghatározott fél­évre. Az persze nem jelenti azt, hogy már fenékig tejföl az élet. Elkezdődött a város­környéki községekkel az új tartalmú kapcsolatteremtés. E munkában kétségkívül azok vannak előnyben, akik korábban a járási hivatal­ban dolgoztak. Nekik ugyan­is nem kell úgy „megtanul- niok” a városkörnyéket, ahogy azoknak, akik csak Ta­másit és társközségét Parit ismerték alaposan. — Minap volt a városi ta­nács első, ünnepinek már nem nevezhető ülése. Milyen volt? — Eleven, de még érzékel­hető az a bánat, hogy a me­gye városai között mi va­gyunk a legszegényebbek. Hát, ami azt illeti, e té­nyen nincs mit szépíteni. A korábban avatott városok szerencsésebbek voltak, mert nem olyan nehéz gazdasági, gazdálkodási körülmények között öveztettek föl a váro­si ranggal, s mindazzal, ami feladatként ezzel jár. Lehet is számítani arra, hogy Ta­mási város tanácstagjainak interpellációi sokáig tartal­mazzák majd a türelmetlen­ség felhangjaVt. Egyebek kö­zött például akkor, amikor útépítést határoz el a tanács úgy, hogy adja a tervet anyagot, a műszaki vezetést, a lakosság pedig társadalmi munkáját. Evekkel ezelőtt alighanem az akkor még városnak fia­ltál Bonyhádon fogalmazta meg a tanács valamelyik ve­zetője, hogy „minden telepü­lés olyan, amilyenné a lakói teszik. Társadalmi összefo­gással”. A mondás bármely városunkra, községünkre ér­vényes. Tamásira is az. Mél­tán került tehát az első ne­gyedévi tanácsülés által el­fogadott 1984. évi költség­vetési és fejlesztési tervbe a lakosság 8 millió értékű tár­sadalmi munkája. Ez a vár­ható — egyesek szerint 1— 1,5 millióval túlteljesíthető érték ráadása annak, amit a fejlesztési célokra a városi tanács saját pénzeszközeiből, s az átvett pénzeszközökből, támogatásból fordíthat. Mennyi ez? 44 millió 300 ezer forint. Sok, ha magán­személyként mondatik ki ek­kora tőke. Kevés, ha egy olyan ifjú város tanácsának „zsebében” csörög, mely ta­nács tovább akar lépkedni a kezdett úton és mind össz­komfortosabbá kívánja ten­ni a városi létet és segíteni is tulajdonképpen már csak némely ponton szorító kere­teit. — Ügy tapasztaltam, hogy nem szabad Tamásiba várat­lanul érkezni, ha az újságíró a vezetők valamelyikével kí­ván beszélni. — Később ez bizonyosan változik. Most még renge­teg a korábban kialakult kapcsolatok erősítését célzó megbeszélés. „Névjegy” a házon Példák? Hát íme: körülbe­lül tíz éve jogosnak elismert igény egy új TÜZÉP-telep megépítése. Makacs utánjá­rás nélkül eltelhetne akár újabb tíz év. Nem lesz erre szükség. Aztán... ez évben indul a 65-ös főközlekedési út korszerűsítése az átkelé­si szakaszon. Rendelkezésre áll a 61-es, 65-ös főközleke­dési utak kereszteződésétől a Bábolnai Mg. kombinát ta­mási üzeméig, a terv, A kivi­telezés a II. félévben kez­dődik és 1985-ben fejeződik be. Ebben az évben látnak hozzá a 61-es és 65-ös utak kereszteződésétől a ráczvöl- gyi szakasz korszerűsítésé­hez is. A befejezés itt 1986. Tárgyalások, megállapodá­sok sora van a városi tanács mögött. A cél: „a jót, a még jobb váltsa föl.” Aki ezt ta- méskodva fogadja, látogas­son el Tamásiba, ahol ma is köszöntik a város bevezető útjain a vendéget és ahol ugyanitt a viszontlátás remé­nyében búcsúztatják. LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents