Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-26 / 48. szám
1984. február 26. 4 NÉPÚJSÁG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Háztáji-Képíró József, Mucsi, Dózsa Gy. u. 27. szám alaitiá lakkos a következőket írttá levelében: „1982-ben léptem be a mucsi Egyetértés Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetbe, mint állatgondozó. Erre az évre — új belépőnek — még csak részben járt az illetmény kukorica. De 1983-ban már teljes illetmény illetett volna meg. Ebben az évben azonban szeptember 14-én saját hibámon kívül elmentem a tsz-ből. Az évi illetmény kukorica mennyisége 25 mázsa lett volna, de nem kaptam még 5 mázsát sem. A termelőszövetkezettől azt a választ kaptam, hogy nincs meg a kívánt órám. Van a házamhoz egy szántóföld is, amire a tsz lefogta a kukoricát. Kérdésem: Mennyi kukorica jár nekem és mennyit lett volna szabad lefogni?”-A kérdéseikre a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége válaszolt. „A itermelőszövetkezet munkaügyi nyilvántartása szerint 1983. évben 1671 munkaóráit teljesített a szövetkezet közös munkaszervezetében. A szövetkezet alapszabálya szerint 1500—1900 óra munkateljesítés esetén a tag 3000 négyzetméteres szántóterületre, illetve 1250 kilogramm tér mén y j úttartásra (kukorica) jogosult. A szövetkezet a háztáji területébe beszámította a háznál lévő 1834 -négyzetméter területet, így munkavégzésére figyelemmel 1166 négyzet- méterben, illetve ennek megfelelő 485 kilogramm ter- ményjuttaftásiban állapította meg háztájira való jogosultságát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény 72. § (il) bekezdése értelmében a szövetkezet tagjainak háztáji földet vagy terményt -köteles biztosítani, ha a tag a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget teljesítette. 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet 81. § (1) bekezdése értelmében a -háztáji föld -területébe be kell számítani a T elefonszámunk: 16-211 tag személyi tulajdonában lévő földet. A termeiőszöveitkezet a háztá ji mértékének megállapításánál a hivatkozott jogszabályok értelmében helyesen járt el és az alapszabályban meghatározott munkateljesítéshez igazodóan jogszerűen határozta meg a háztájira való jogosultság mértékéit. A háznál lévő >1834 négyzetméter terület beszámítása is jogszerű, hisz ezt a területet a tagsági viszony megszűnésétől függetlenül használta, illeit v>es továbbra is használja, így a beszámítás csökkentésére lehetőség nines.” Gázellátás Laj’vérpusztán és Kövesden-Harmincnégy lajvérpusztai lakos a következő bejelentéssel fordult szerkesztőségünkhöz: „November óta már erősen akadozott, január óta pedig teljesen megszűnt lakóhelyünkön a gázellátás. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a helyi vegyesbolton keresztül cserélhettünk gázpalackot, de az áfész ezt megszüntette. Most, ha kicserélni szeret, nénk az üres palackunkat, Bátaszékre kell beutazni, a buszon viszont tilos gázpalackot szállítani. Az idősebb emberek még kerékpárral sem tudják ezt megoldani. Többször fordultunk már az áfészhez, de mindig elutasító választ kaptunk, még arra a javaslatra is, hogy hetente legalább egyszer hozzon ki az áfész-kocsi gázpalackot, amit azonnal kicserélhetnénk.” Bognár Jenő, a báta&zékd Nagyközségi -Közös Tanács elnöke az ailábhi (tájékoztatásit -adta: „Az említett települések pb -gázellátásának megszűnéséről >1984. január 19-én értesültünk, lakossági bejelentés kapcsán. Azonnal felvettük a kapcsolatot a lera- ikaitot üzemeltető Bátaszék és Vidék Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettel, amelynek illetékesei — hi- vaitkozva az Energiafelügyelet megállapításaira — közölték, hogy a gázosenetelepek szabályos -működéséhez szükséges személyi, (technikai, pénzügyi feltételeket nem tudják biztosítani, így az értékesítést véglegesen megszüntetik. Miután a két pusztán mintegy 600 személyt érintene a gázellátás beszüntetése, természetesen ehhez nem járultunk hozzá. Állásfoglalást kértünk a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályától. A kereskedelmi osztály megbeszélést hívott össze a MÉSZÖV, az áfész és a szak- igazgatási szerv képviselőivel, ahol megállapodás született a pb-gázellátásn-ak az eddigiekhez hasonló biztosításáról. Abban is megállapodás született, hogy a két település gázcseretelepeinek szabályos működéséhez szükséges feltételeket az áfész és a tanács közösen teremtik meg.” Érvényes-e a jognyilatkozat? Több olvasónk érdeklődött, hogy a szeflllemi fogyatékos gyermeke, unokája által tebt jognyilatkozat érvényesbe? ör. Deák Konirád a következő (tájékoztatást adta: „Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy agyermek korlátozottan cselekvőképes-e, vagy pedig a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, azaz teljesen cselekvőképtelen-e, ezt pedig -nem ránézéssel lehet eldönteni, -hanem — a Polgári Törvénykönyv szerint — koniá- tozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit >a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett, cselekvőképtelen pedig az, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A korlátozottan cselekvő- képes személy jognyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének (beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása -szükséges, de a törvényes képviselő közreműködése nélkül is megköthet, például olyan szerződéseket, amelyekkel 'kizárólag előnyt (szerez. A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselője jár el. A hatóságok (gyámhatóság, városi bíróság, megyei bíróság) mindezeket a körülményeket tisztázta s így hozott döntést, szerkesztőségünk nem igazságszolgáltatási fórum, így nem hivatott a bírósági döntéseik felülvizsgálatára. Ha azonban a bíróság döntését törvénysértőnek tartja, törvényességi óvás iránt -kérelmet nyújthat be a legfőbb ügyészhez (s ezt a lakóhely szerinti városi ügyészségen jegyzőkönyvbe mondhatja) vagy a Legfelsőbb Bírósiág elnökéhez (ezt pedig a lakóhely szerinti városi bíróságon mondhatja panasznapon jegyzőkönyvbe). ” Házasság külföldön Schafer Sándor, Dombóvár, Móricz Zs. u. 4. iszám alatti lakos szeretné megtudni, hogy milyen engedély szükséges ahhoz, hogy magyar állampolgár házasságot köthessen külföldön — Csehszlovákiában. A -kérdésre dr. Deák Kon- rád válaszolt „Ahhoz, hogy ön külföldi állampolgárral házasságot kössön, külön hatósági engedélyre nincs szükség. Ha ön külföldi állampolgárral a Magyar Népköztársaság területén kíván házasságot kötni, a külföldi állampolgárnak a következő igazolásokat kell csatolnia: — tanúsítványt arról, hogy a házasságkötés a saját hazájának joga szerint nem ütközik akadályba (adott esetben a csehszlovák jog szerint nincs akadálya a házasság- költésének), — születési anyakönyvi kivonatát, — ha elvált, a korábbi házasság felbontását kimondó ítéletet, — ha özvegy, a korábbi házastárs halotti anyakönyvi kivonatát. Mindezeknek hiteles magyar fordítását. Ha ön külföldön kíván házasságot kötni, javasoljuk, hogy a leendő házastársa az ottani hatóságoktól érdeklődje meg, a házasság megkötéséhez az ottani hatóságok öntől milyen igazolásokat kívánnak meg, ezt ugyanis az ottani jogszabályok írják elő, amelyeket mi megfelelő részletességgel nem ismerünk. Megfelelően pontos választ az ön leendő házastársa a csehszlovák hatóságoktól kap.” Ml VÁLASZOLUNK--------- A felsőoktatási tn$ l ézményekbe való felvétel szabályozásáról szóló korábbi jogszabályt módo.--------- sítja a művelődési m iniszter 7/1984. (II. 14.) MM számú rendelete, amely kimondja többek között, hogy az esti valamint a -levelező tagozatra való jelentkezést az illetékes minisztérium, illetőleg egyes szakok tekintetében a felsőoktatási intézmény meghatározott munkakör betöltéséhez, továbbá a korábbi jogszabályban megjelöltektől eltérő időtartamú munkaviszonyhoz kötheti. Részletesen felsorolja a rendelet, hogy mely tantárgyakból milyen versenyeken, vetélkedőkön elért milyen helyezések esetében nem kéll felvételi vizsgát tenni, kimondja azt is, hogy az a jelentkező, akit a nevelési ismeretek fakultatív tantárgyból szerzett bizonyítványa alapján képesítés nélküli pedagógusként az általános iskola alsó tagozatán alkalmaztak, az alkalmazás időpontjától számított két tanéven belül — ha a munkáltató véleménye szerint a pedogógus pályára alkalmas — a tanítóképző főiskola esti vagy levelező tagozatán, a gyakorlati tevékenységével megegyező szakon, felvételi vizsga nélkül folytathatja tanulmányait. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 5/1984. (II. 14.) ÁBMH számú rendelkezése a más munkáltatóhoz történő munkaerő-kirendelés egyes kérdéseiről szól. A rendelkezés szerint a kirendelt dolgozók után a felek írásbeli megállapodásának megfelelően a foglalkoztató költségátalányként a munkáltató részére megtérítheti azokat a szociális és igazgatási költségeket, amelyek a munkáltatónál merülnek fel (pl. gyermekintézmények, üdülés). A térítendő összeget előzetesen kell a kirendelési szerződésben rögzíteni, a kikötött költségátalány azonban nem haladhatja meg a kirendelés időtartama alatt az érintett dolgozók részére kifizetett bérköltség 15 százalékát. Hangsúlyozandó, hogy nagyobb létszámot (10 főnél többet) érintő és hat nap időtartamot meghaladó kirendelés esetén a munkáltató erről előzetesen köteles értesíteni a szerződés szerinti telephely tekintetében illetékes munkaközvetítő szervet. Az átképzési támogatásról szóló korábbi jogszabályt módosítja az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének a 6/1984. (II. 14.) ÁBMH számú rendelkezése. E módosítás szerint támogatás állapítható meg — a jogszabályban rögzített feltételek fennforgása esetén — az azonos munkáltatónál történő munkaerő-átcsoportosítás esetén is, a megyei tanács vb. munkaügyi feladatot elütő szakigazgatási szerve pedig a gazdasági hatékonyság fokozását szolgáló, jelentős létszámot (50 főnél többet) érintő átképzéssel járó, azonos munkáltatónál történő (belső) munkaerő-átcsoportosítás esetén is engedélyezheti a támogatást. A fenti valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 7. számában jelent meg és kihirdetése napján hatályba lépett. Az Ipari Közlöny idei 1. számában olvasható az ipari miniszter 104/1984. Ip M számú utasítása a Paksi Atomerőmű kivitelezésén foglalkoztatott dolgozók bérpótlékáról, mely utasítás szerint a Paksi Atomerőmű kivitelezésén a helyszínen folyamatos munkaidő-beosztásban foglalkoztatottak részére a kifizetett havi törzsbér (nem fizikai foglalkozásúaknál az alapbér 20%-át kitevő bérpótlékot kell fizetni, a vállalatok a kollektív szerződésben ennél magasabb összegű bérpótlékot is megállapíthatnak. A kollektív szerződések 1984. évi módosításának elkészítéséhez pedig az Ipari Közlöny idei 2. számában olvashatók irányelvek, melyekből itt csupán ennyit idézünk: „Az 1984. évi módosításnál — az előző évekhez hasonlóan — elkerülhetetlen a kollektív szerződés teljes szövegének gondos felülvizsgálata." Indokoltnak tartjuk a figyelmet felhívni arra, hogy a kollektív szerződések 1984. évi módosítását a tárgyév április 30-ig végre kell hajtani, illetve ki kell hirdetni ahhoz, hogy az abban foglaltak január 1. napjáig visszamenő- leges hatállyal alkalmazhatók legyenek. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Hazai tájakon A Nagykunság Ma is legel a tehéncsorda a kunmadarast réten Most, amikor kiváló néprajztudósunk, Győrffy István születésének századik évfordulójára emlékezünk, illendő is, hasznos is bemutatni hazánknak ezt a tájegységét, amelyet ő olyannyira szeretett, és amelyről több tanulmányt is írt. A Nagykunság — ez az Alföld közepén elterülő, a Sárrét, a Hajdúság meg a Hortobágy által határolt kis birodalom — több okból is magára vonta a jeles folklorista figyelmét. Egyrészt a táj története, másrészt meg az ott élők — mindenekelőtt a szilaj- pásztorok — életmódja, szokásai kínáltak rengeteg ku- tatni valót. Lakói éppen 745 esztendeje, 1239-ben IV. Béla királyunk hívására telepedtek le a nékik kijelölt helyen. Az uralkodó a tatárok ellen hívta segítségül a kunokat és a velük később elvegyülő jászokat. Vad, harcias, afféle vándornép volt akkor még a kunság és a jászság, olyasféleképpen éltek, mint honfoglaló eleink, így aztán az akkor mér megtelepült magyarságnak egyáltalán nem tetszett, hogy bevetett földjeiket lelegeltették a jövevények. A következő századokban aztán elsimultak az ellentétek: megtelepedtek, és keresztény hitre tértek át a kunok. Még nyelvüket is feladták; hajdani beszédükből csupán egyetlen emlék, a híres kun miatyánk és néhány szó maradt fenn. A javarészt aprófalvakból Nagykunsági pásztor álló Nagykunság a török időkben elnéptelenedett: a jászkunok néhány nagyhatá- rú faluban, mezővárosban kerestek menedéket. Itt, ezekben a településekben fogalmazódott meg később, a törökök kiűzése után, hogy nemcsak az ősök földjére kellene visszaköltözni, hanem a régi kiváltságokat is újból meg kellene szerezni. Ez azonban nem ment könnyen. Mivel a nagykunsági birtokosok nem tudták hitelt érdemlően igazolni, hogy kinek hol terült el a birodalma, a bécsi udvar áruba bocsátotta az országnak ezt a jókora szegletét. 1702-ben a német lovagrend annak rendje és módja szerint meg is vásárolta. Mária Terézia 1745-ben ugyan akként rendelkezett, hogy a jászkunok ismét élhetnek hagyományos előjogaikkal, de az idegen kézre juttatott földjeiket csak úgy kapták vissza, hogy magának a lakosságnak kellett kártalanítania az új birtokosokat. Meghányván-vetvén a tennivalókat, a népcsoport bölcsei úgy határoztak, hogy a summát arányosan elosztják városaik — nevezetesen Kunhegyes, Kunmadaras, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmárton — között. Persze nem mindenki tudott fizetni. Aki hozzájárult a redempció — a megváltás — költségeihez, az az előkelőbb redemptusok társaságához tartozott, aki viszont nem, az kirekesztődött, és a szegényebb irredemptusok közé süllyedt. (Ez a társadalmi megosztódás egészen a jászkun kiváltságok eltörléséig, 1876-ig éreztette hatását.) A redempció után mindenki annyi földet kapott a határban, amennyi az általa befizetett összeg arányában járt. A szántókat ki-ki maga művelte, a legelőket — szintén a megváltásra adott summa szerint — arányosan fölosztva, de közösen használták. A folyószabályozásoknak köszönhetően, alig egy évszázada tűnt el a Nagykunság területéről az a vízi világ, amely — a régi térképek jól mutatják — a tájegységnek kétharmadát állandóan vagy időszakosan elfoglalta. A pásztorok elsősorban juhot és szarvasmarhát legeltettek. Télire persze a jószág, meg a juhász és a gulyás is beszorult az úgynevezett pitarólakba, ezekbe az egyetlen helyiségből álló, vályogfalú, nádfödeles építményekbe. Itt vészelték át a legzordabb heteket. Egy-két nyáj, csorda azonban a fagyos, havas időben is a pusztán maradt. Ezek voltak a szilaj nyájak, szilaj gulyák — alkalmasint szilajménesek —, melyek felügyeletét a természeti viszontagságokat híresen jól elviselő szilajpász- torokra bízták. (Győrffy István különösen sokat és nagy szeretettel írt erről a pásztornépről.) A vízrendezés után nyerte el a Nagykunság mai képét, amely szinte észrevétlenül simul bele a Nagy-Alföldbe. Egykori elkülönülésére legföljebb ha néhány régi, oszlopos tornácú ház és a lakberendezési tárgyak egyike-másika emlékeztet. Az utóbbiak közül a virágdíszes tulipános ládák, a helybéli fazekasok cserépedényei és a rackajuh gyap- jából készült kunhfmzések érdemelnek említést. Virág- mintá'k középről kifelé világosodnak vagy sötétednek — egy egészen ősi díszítési rend szabályai szerint... A. L. (Kunkovács László felvételei)
