Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-23 / 45. szám
1984. február 23. ™epüjsäg 5 A közoktatás kérdései Gyakorlatra - gyakorlattal Dr. Péchy Benjamin, Kern Mária, Tanner Éva és Egle Anikó konzultáció közben A címben foglalt két szó dr. Péchy Benjamin, a szekszárdi tanítóképző főiskola adjunktusának, egy kísérletet értékelő gondolatának összegezéseként hangzott el. Kísérlet értékelése. Miről is van szó? A Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatának hallgatói a hétvégeken megyénk két nevelőotthonában — Hőgyé- szen és Faddon — nevelési gyakorlaton vesznek részt. E tényben mi keltett mégis feltűnést? Az, hogy ez országos viszonylatban is kezdeményezés. Ahhoz az állás- foglaláshoz kapcsolódik, amely a KISZ-bizottságok részére feladatokat határoz meg, veszélyeztetett gyermekek és fiatalok helyzetének javítása érdekében. Kimondja egyebek között, hogy a nevelőotthonokban és nevelő- intézetekben élő gyermekek patronálását, ezt a mozgalmat fejleszteni kell. Szükség van a társadalmi szervezetek kezdeményező és szervező tevékenységére, annak érdekében, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem legfontosabb feladatainak ellátására, a feszítő problémák enyhítésére szolgáljanak. A KISZ Tolna megyei Bizottsága e határozat szellemében gyűjtött tapasztalatokat a már említett két nevelőotthonban. Majd javaslattal fordult a tanítóképző főiskolához, annak KISZ- szervezetéhez, hogy segítsen az ötnapos munkahét bevezetése miatt kialakult hétvégi pedagógushiány enyhítésében. — örömmel fogadunk minden olyan kezdeményezést — kezdi dr. Péchy Benjamin —, amely elősegíti tanulóink képességeinek fejlesztését. A képességek, mint ismeretes, csak a nekik megfelelő tevékenységek révén fejlődhetnek igazán. Leendő pedagógusok esetében ehhez pedagógiai gyakorlat szükséges. Gyakorlatra pedig csak gyakorlattal lehet felkészíteni. Ilyen vonatkozásban a lehetőségeink korlátozottak. Hallgatóink az első félévben a négyszáznegyven órából tizenhét órán vesznek részt gyakorlaton, hospitáláson, kisdobosvezetői foglalkozáson. A többi évfolyamokon ez a helyzet valamelyest javul. A „valós élettel” azonban így sem állnak szemtől szembe. Valamennyi pedagógusképző intézet inkább elméleti felkészülést biztosít, így amikor valahol önkéntesen vállalható gyakorlási lehetőség nyílik, a tagozatunkon maximális támogatást kap. így van ez jelen esetben is. Erre a hétvégi nevelőotthoni munkára másodéves hallgatók jelentkeztek. Kísérletképpen az elmúlt évben indítottuk ezt. Egy féléves ciklusban páronként legalább két hét végén vállalnak munkát, amelynek megfelelő ellátása esetén a hallgatók felmentést nyerhetnek a nyári kötelező gyakorlat teljesítése alól. Természetesen a pedagógusoknak járó óradíjat is megkapják. A hallgatók munkáit a nevelőotthonok vezetői értékelik. Dr. Péchy Benjamin társaságában azokkal a diákokkal beszélgetünk, akikre olyan hatással volt a nevelőotthoni munka, hogy szakdolgozati témájukat is e tárgyból választották. Sőt, akadt akiben az is megfogalmazódott, hogy esetleg valamelyik otthonban majdan nevelőként vállaljon munkát. Ez utóbbi diáklány Egle Anikó, aki a faddi otthonban szerzett élményeiről így ad számot: — Az ott élő gyerekek érzik leginkább a szeretet hiányát. A pedagógusokon múlik, hogy emberré válnak, vagy esetleg eltűnnek a forgatagban. Komoly pedagógiai munkának, próbatételnek érzem ezt a nevelői feladatot. Társammal december 3-án és 4-én voltunk Faddon. Vetélkedővel, játéktanítással készültünk a foglalkozásra. Vasárnap délután diafilmet vetítettünk. Rájöttem, nem arra van szükségük, hogy programokat készítsünk nekik, hanem arra, hogy érezzék, szeretjük őket... — Egész nap a gyerekek között voltunk — emlékezik Kern Mária is. Sok gyereket megismertünk. Ök egészen mások, mint akikkel a gyakorlóiskolában találkozunk. A második alkalommal már előre jeleztük, hogy foglalkozásainkhoz milyen technikai felszerelésre lesz szükségünk, így az már zökkenő- mentesebb volt, mint az első. Szakdolgozatom témájaként a munkára nevelés tevékenységrendszerének vizsgálatát választottam, amelyet alsótagozatos nevelőotthoni gyermekek körében végzek majd. — Én pedig — csatlakozik Tanner Éva —, a szabadidős tevékenységet vizsgálom majd a szakdolgozatomban, szintén az alsótagozatos gyermekek között. Én Hő- gyészen voltam gyakorlaton. Szívesen fogadtak bennünket. Üjszerű volt a feladat számunkra, hiszen itt nem a „tanítás” nehézségeivel, hanem a „nevelés” problémáival kellett megbirkóznunk. Jónak értékeljük, hogy a pedagógiai tevékenység egy másik oldalát is megismerhettük. Itt nevelni, tanítani, a szülőket helyettesíteni egyszerre kellett. * E kísérletet értékelő megbeszélésen a megyei tanács, a megyei KISZ-bizottság, a két nevelőotthon képviselői mellett a főiskola előzőekben említett hallgatói és tanára is részt vettek. A tapasztalatok öszegezése után mindenki mindenkinek, mindent megköszönt. Nem udvarias- kodó formalitás volt ez, hanem egy jó ügy szolgálatának öröme, amelyben az elmélet találkozott a gyakorlattal. Decsi Kiss János Jogról, mindenkinek Kié a haszonélvezeti jog? Kavácsék hosszú éviekig jó házasságiban élitek. A férfinak uigytan az előző házasságából wilt két fia, de az asz- szony soha, egyetlen szóval sem panaszkodott rájuk. Rendes, melegszívű gyerekek voltaik. Amikor édesapjuk meghalt, biztosították az özvegyet arról, hogy nem fogják „kipisz- kálni” a családi házból. Tudják, hogy a fél ház tulajdonjoga a mostohaanyjuké, ők meg nem szorulnak rá arra, hogy minden áron hozzájussanak apai részükhöz. Így hát Kovácsné megnyugodhatott, hogy a fél ház kizárólag az övé, a másik részen meg háborítatlanul gyakorolhatja haszonélvezeti jogát. Derült égből villámcsapásként érte a néhány nap múlva előkerült végrendelet. Merthogy élete pár ja bizony készített ilyet az ő tudta nélkül, és azt egy ügyvédnél 'letétbe helyezte. Szóval a végrendeletben az állít, hogy a saját részének haszonélvezeti jogát idős édesanyja számára biztosítja. Ilyet még nem hallottak — bizonygatták Kováosné- nak a „jogban járatos” ismerősök. Valami hiba csúszott a számításiba — mondogatták: Nos, nézzük, mi itt a jogi helyzet? Az örökhagyó há- zaistársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem 5 örököl. Ezt nevezzük más szóval özvegyi jognak. Haszonélvezeti jog a túlélő házastársat két esetben, illeti meg. Első, ha az örökhagyónak leszármazó! .maradtak, akik a hagyaték állagát örökliik, — ilyenkor valamennyi hagyatéki vagyon haszonélvezete a házastársé. A másik eset az, amikor az örökhagyó úgynevezett ági vagyont hagy maga után, amelyet a felmenőitől, szülőktől, nagyszülőktől, testvéreitől kaipott. Ezt elméletben vissza kellene adni nekik, de a túlélő házastársinak a jogszabály élete végéig biztosítja a haszonélvezeti jogot. Az özvegyi jog törvényen alapuló jog. Ha az örökhagyó végrendeletben úgy intézkedik, hogy me a törvényes öröklési rend érvényesüljön, azt bizony a haszon- élvezeti jog tekintetében is tiszteletben tartja a jogszabály. Ha tehát az örökhagyó az egész vagyonáról rendelkezik, és azt szétosztotta a rokonai között, de a ’házas- társáról semmiféle formában nem emlékezett meg, a túlélő házastárs csak az özvegyi jog köteles részét kérheti. A kötelesrész elég széles körben ismert fogalom. Annáik a felét jelenti 'mennyiségileg, amit az örökös akkor örököl, ha a törvényes öröklési rend érvényesül, ment nem maradt hátra végrendelet. Ezért nem érdemes Kovács. nénak sem szidnia a végrendeletet készítő és megőrző ügyvédet. Bele kell törődnie, hogy a férje után maradt házrész haszonélvezeti jogán anyásával kell osztoznia. DR. KERTÉSZ ÉVA Viták az egyenjogúságról Sokat beszélünk az egyenjogúságról, melynek értelmezése korántsem egységes, nem is szólva a megvalósulásról. Ma már a nők többsége dolgozik, tehát a nők éppen úgy részt vesznek a társadalmi munkamegosztásban, akár a férfiak. Jogaik is ugyanazok, ennek ellenére nem egyszer alárendeltek mind a munkahelyeken, mind pedig a családban. Ne taglaljuk most azt, hogy miért maradnak el sokan az önképzésben, miért kevesebb közöttük a szakképzett, a diplomás, s emiatt a vezető beosztású, miért nem érvényesül még napjainkban sem az egyenlő munkáért egyenlő bérezés elve — csupán azt nézzük meg, hogyan alakul életük a családban. Időszakonként újra meg újra kiéleződnek a viták a családi munkamegosztásról, valamint a család hierarchiájában elfoglalt hely megítéléséről. Meglepően erősen tartják magukat azok az ó-konzervatív nézetek, amelyek szerint „a férfiak dolga a pénzkeresés és a közéleti munka, míg a nőké a háztartás és a gyerméknevelés”. A kettős hivatás sok családban még ma is csak a nőkre érvényes. „Ha olyan ambiciózusak, hát vegyék ki a részüket a munkából, ám maradéktalanul feleljenek meg a család elvárásainak is” — hallhatjuk sokszor... A férfiak kötelessége a munkavállalás és a családról való anyagi gondoskodás, tőlük igazán nem kívánható meg az otthoni munkamegosztás felvállalása, legfeljebb szívességet tesznek, s korántsem a kötelességüket teljesítik, amikor besegítenek a főzésbe, a takarításba, a gyermeknevelésbe — szól a folytatás. A gyakorlati elvárásoknak megfelelően alakulnak az ideális tulajdonságokra vonatkozó igények is ó-konzer- vatívéknál. A férfiak legyenek műveltek, intelligensek, határozottak, igazodjanak el a világ ügyes-bajos dolgaiban, értsenek a politikához, és szeressék a munkájukat. A nők ezzel szemben akkor felelnek meg igazán az ideálnak, ha háziasak, türelmesek, szolgálatkészek, szelídek, szépek, gyermekszeretők. Egyáltalán nem lényeges kívánalom az értelmesség, a talpraesettség, a műveltség, még az sem fontos, hogy szeressék a munkájukat és harmonikusan illeszkedjenek be a munkahelyi közösségbe, amelyben napjaink döntő részét töltik. A nőknél tehát szinte mellékes, hogyan alkalmazkodnak a társadalom tágabb köreihez, elegendő, ha a szűkebb családban megállják a helyüket. A családi békét biztosító tulajdonságok, például a béketűrés, az engedékenység, és a szorgalom viszont annál fontosabbak. Sajátos tudathasadásos jelenség, hogy az eszményi feleség típusa szolid, engedékeny, családias nő, ugyanakkor az eszményi partner, a férfiak nőideálja az egyenjogú, szellemileg egyenrangú, vonzó, szexuális partner, aki a közéletben is társa a férfinak. Talán ez az ellentmondás az egyik oka a házasságkötés után kialakuló kisebb-nagyobb feszültségeknek. A férfiak többsége azt igényli, hogy a házasságkötéssel egyidejűleg az ideális nőből váljék ideális feleség. Csak az a baj, hogy e két nőideál szöges ellentétben áll egymással. Közvetlen a házasságkötés után a család megalapozásának nagyszerű feladata éppen úgy lázban tartja a férjet, mint a feleséget. A kettős hivatás körüli viták még nem éleződnek úgy ki, mint a későbbiekben. Általában az első gyermek megszületésekor, szinte észrevétlenül csúszik a háztartás és a gyermeknevelés összes feladata az asszonyok kezébe. Aggodalomra az a tapasztalat ad okot, hogy a gyermekgondozási segély lejárta után, amikor az asszony ismét munkába áll, a családi munkamegosztás terén semmi sem változik. Azok a férjek, akik ezekben az években megszokták, hogy otthon lényegesén kevesebbet segítettek és többet voltak távöl, mint korában, nem, vagy csak igen nehezen vállalják ismét a családon belüli munkát. Az asszonyoknak pedig a nyakukba szakad a kettős műszak. Mind jobban lemaradnak, sem a szakmájukban, sem a művelődésben, sem a szórakozásban nem tudnak lépést tartani férjükkel. Veszélyes dolog ez? De még mennyire! A család így köny- nyen formális közösséggé válhat, amelyben elkezdenek külön utakon járni a házas- társak, mígnem teljesen elválnak az útjaik. Mindezek ellenére vannak biztató jelek is. Elsősorban azoknál a fiataloknál, akik önálló otthonban kezdték meg házaséletüket, ahol gyorsan ráébredtek arra, hogy közös teherviselés nélkül, ésszerű munkamegosztás híján nem sokra mennek, ök az okosak, ők csinálják jól, s igen nagy kár lenne, ha kétszemélyes közmegegyezésükbe beleszólást engednének. —a— Rövidesen befejeződik a rendelőintézet bővítése Kevés olyan építkezése van a megyeszékhelyinek, mély annyira a közérdeklődés homlokterében áll, mint a megyei kórház járóbeteg-ellátó részlegének, a rendelőintézetnek a bővítése. A régi szárny 24 munkahelye évente közel kétszer annyi beteget fogad, mint ahány lakója a megyének van. Tavaly a rmdelőiintézet szakrendelésein nem kevesebb, mint 478 861 járóbeteget láttak el. S aki itt megfordult, a napi zsúfoltságban aligha érzékelhette, hogy 1983-ban 42 ezerrel kevesebben voltak a beutaltak, mint 1982-ben, amikor a forgalom meghaladta a fólmállMót. Az új szárny — ahol tizenegy további munkahellyel bővülhet a rendelőintézet — nem készült el a kivitelező TOTÉV által megajánlott határidőre, 1983. december 30- ra. Látjuk is a kárát ennek még jó ideig, bár a meglévő 2110 négyzetméteres alapterület mellé nagyon kellene már az új szárny 1260 négyzetmétere. Kinőttük a megyei kórház rendelőintézetét és nem is csak il—<2 évvel ezelőtt konstatálhattuk először ezt a tényt. A rendelőintézet bővítésének befejezési határideje 1984 júniusa. A berendezés, az új szárny munkába állítása így az év második felének feladatta lesz. Ipari tanulók mázolják az ablakkereteket Még állványok övezik az új szárnyat
