Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-03 / 28. szám

1984. február 3. TOLNA ' m rtÉPÜJSAG 3 A bizalmi testület helye a Simontornyai Bőrgyárban Az étet a iLegzseniálisabb rendező. Tudom, ezzel nem mondtam valami nagy okos­ságát, csak egy olcsó közhe­lyet ismételtem, -de minit min­dem közhelyben, ebben is van, — nem is kevés — igaz­ság. Szóval, rendezni se lehe­tett volna jobban a toőrgyári bizalmi itestüilet ülésén való részvétalemot. A csaktamó miatt — ha az olvasó vél fölfedezni csattanót — a vé­gével kezdem. A községi pártbizottság titkárával, régi barátság okán, találkozni kívántam és erre a találkozóra, szobá­jában -sor is került. Egy beszélgetés kellő -kö­zepébe -csöppentem, amely éppen a szakszervezeti szer­vek, tisztségviselők szerepé­ről, súlyáról, ilehetőséged-krő'l folyt a titkár és egy — va­lamilyen hivatalos -okból ki­folyólag éppen oittHtartózko- dó — megyei intézményi dolgozóval. Marasztaltak, maradtam, fölszólítottak, vegyek -részt a beszélgetésben, részt vet­tem. Annál is könnyebben .te­hettem, mivel túl voltam egy szakszervezeti tanácskozá­son, tarsolyomban nem ke­vés tapasztalattal, a beszá­moló és a hozzászólások jó­voltából, . seregnyi ismeret­anyaggal — és egyelőre iki- alakuitait-lan, de formálódó véleménnyel. Beszélgetőtársunk, sőt vi- tatá-rsunk -azt bizonygatta, hogy a szakszervezet így, vagy úgy, de vég-üil is kiszol­gáltatottja a -gazdasági ve­zetésnek. Hiszen az alá- és fölérendeltségi viszony, a pénzeszközökkel való gazdál­kodás joga, és így tovább, olyan előnyhöz juttatja a gazdasági vezetésit, amelyet a szakszervezeti -tisztségvi­selők semmiképpen sem tudnak ellensúlyozni. Ha most azt mondanám, hogy ebben nincs igazság, akkor azt is elmondhatnám magamra, hogy demagóg va­gyok a „hiaitailom” -oldalán. Ha kerek-perec az ellenke­zője mellett voksolok, akkor demagóg vagyak a másik -ol­dalon. De álljunk meg egy szóra, ml az hogy „egyik” oldal és mi az, hogy a „másik” ol­dal. Hia valahol ez -egyálta­lán kérdés, úgy a mélyben vannak a bajok és bizony ásó kell ahhoz, hogy felszín­re hozzuk azokat. Először is — és ez az egyik nagy -tanulsága a bőr,gyáriak ülésének — nincsenek kü­lönböző oldalak, legfeljebb a megközelítés különböző, ami­kor ugyanazon célok meg­valósítására -törekszünk. Aztán a másik dolog, amelynek megítéléséhez ugyancsak segítséget kap­tam a bőrgyári bizalmi tes­tületi ülésen, pozícióféltés ott van, ahol nem megfelelő a légkör — nevén nevezve a gyereket —, -ahol az üzemi demokrácia körül nincs min­den rendjén. Jó, hogy a helyi példánál maradjunk, egy függetlení­tett szakszervezeti vezetőnek a helyzete messze könnyebb, mint egy iigazániból társadal­mi munkásé. De, ha a szak­szervezeti tisztségviselők amúgy alárendeltségi vi­szonyban vannak a -gazdasá­gi vezetéssel, ugyan van-e akkora ereje a szakszerve­zetnek — hogy a pártszerve­zetről ne is szóljak —, hogy a lehetséges retorzióktól megvédje az igazságot kép­viselő szakszervezeti tiszt­ségviselőt? Tapasztalataim szerint általában igen. Ahol nincs, -azokon senki ember­fia nem tud segíteni, önma­guk teremthetnek valóságos demokráciát az önmaguk üzemén beiül. Tudom, hogy általánossá­gokat mondok még mindig, de itt is érvényes az, hogy az általánoshoz a konkréton keresztül vezet az út. A konkrétumot megadta a bi­zalmiak gyűlése, az általános kimondására viszont a párt- títkár szobájában elhangzot­tak buzdítottak. Tapasztalataim szerint a legtöbb -helyen — megbizo­nyosodtam irólla, hagy a bőr­gyárban szintúgy — azok lettek tisztségviselők, akik­nek van véleményük, aikfk a munkások legjobbjai közül kerülnek ki, akik megfelelő felel ősségérzetitel tudnak megközelíteni kérdéseket, le­gyenek azok az egész üzem­re vonatkozóak, vagy akár csak egyes emberek gondjai. No és azok, akik olyan -tisz­tességgel végzik munkáju­kat, hogy „beléjük kötni” ugyancsak nehéz lenne. A szakszervezet nem min­denható? Nem. Ne -is legyen. A pántszervezet sem az. De nem iis erről van szó. A tár­sadalom egészébe beiillesz- kedver saját területén talál­ja -meg mindenki tennivalóit — sőt iné csak tennivalóit, hanem azt ,-i-s, hogy mi módon kell cselekednie. Mintha a Simontornyai Bőrgyárban így lenne. De azért ne -avassunk szentté senkit: -mintha sikeresen ha­ladnának ebben az irány­ban. Lányomnak mondom, me­nyem is értsen belőle — most már tényleg a „leg- simonitomyaiibb” dolgokról lesz szó. Taiká-czi János szb-titkár tartotta a tájékoztatót. Nem azért sorolom föl a -beszá­molóban tárgyalt kérdéseket, mintha azokról ne lennének tájékozottak a bőrgyáriak, inkább azért, lássák mások is, mennyi minden üggyel foglalkozik — kénytelen fog­lalkozni — munkája során a szakszervezeti bizottság. Tehát: a termelési, gaz­dálkodási feladatok segítése; az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése; a szakszer­vezeti mevelőmumika javítása; a .szakszervezeti élet demok­ratizmusának itováhbfejilesz- tése; az anyagi ösztönzési rendszer továbbfejlesztése; ésszerű, takarékos -pénzügyi gazdálkodás megvalósítása. A beszámoló tájékoztató kiemelten foglalkozott a szocialista demokratizmus témakörén bedül a szakszer­vezeti munka nyilvánosságá­val. Nem .pazarolnék rá szót, ha 'ham lennének olyan ta­pasztalataim, hogy — mint sok mást — a szakszervezeti munkát is megpróbálják egyesek misztifikálni, ahe­lyett, hogy ügyes-bajos dol­gaikkal odaálljanak a nyil­vánosság elé. Kétségtelen-, hogy manap­ság a .gazdasági, termelési feladatok állnak .az érdeklő­dés középpontjában, de... Igen, ez a bizonyos „de”. A bőrgyára ak rájöttek, hogy a termelési tevékenység min­denhatósága csak úgy való­sulhat meg, ha azt megfelelő nevelőmunka támasztja alá. A beszámoló két megálla­pításához van megjegyzé­sem. Az egyik így hangzott: ,yKözéníhető, nem jogászi nyelven megfogalmazott sza­bályzat kell.” így igaz, nem vitatkozom vele, sőt tapso­lok, ha kell. A másik: „A dolgozók a termelőmunkával foglalkozzanak”. Ha ez úgy értendő, hogy az üzem- és munkaszervezés során min­den feltételt teremtsenek meg a zavartalan termelőte­vékenységhez, akkor egyetér­tek vele, ha viszont arról van szó — és nem hiszem, hogy erről lenne szó —, hogy a dolgozó csak é» kizárólag a saját feladataival foglal­kozzék, akkor nekem más a véleményem. De hiszem, mondom nem erről, hanem az előbbiről van szó. Nem sökan szólaltaik föl a bizalmi testületi ülésen. Ez egy kissé meg is lepett. Ha­zafelé jövet Egyed Dezsővel, az SZMT főmunkatársával is beszélgettünk erről, aztán megkérdeztem néhány olyan kollégámat, -aki bővebb is­meretiekkel rendelkeziik a Si- mantomyai Bőrgyárat illető­en. Megállapodtunk abban, hogy két eset lehetséges: Vagy jól megy a munka és tulajdoniképpen ez a gyűlés már egy befejező aktus volt, amolyan ünnepi rendezvény; vagy pedig valahol nagy ba­jok vannak. Nos, a .tapasztalataim úgy mutatják, de az volt az SZ.MT illetékesének vélemé­nye is, megerősítettek kollé­gáim, meg akit elsőként kel­lett volna említenem, a köz­ségi pártbizottság titkára, hogy az első feltételezésről van szó: A Simontornyai Bőrgyárban jól megy a szak- szervezeti munka. Márpedig, ha az jól megy, a többivel sem lehetnek na­gyon nagy .bajok. LETENYEI GYÖRGY Nagyobb szerepet a körzeti népfront-tanácskozásoknak A járások megszűntével kialakult új közigazgatási rend megkívánja, hogy a társadalmi szervezetek is a megváltozott feltételekhez igazítsák belső felépítésüket, munkájukat. Ennek kapcsán a Hazafias Népfront Orszá­gos Titkárságán az MTI munkatársának elmondot­ták, hogy a népfrontmozga­lomban jelentős szervezeti változtatások nem szüksége­sek, mivel 1976-ban, a moz­galom VI. kongresszusa után megszűntek a járási bizottságok. E testületek fel­adatait a városi népfront­szervezetek vették át, s en­nek nyomán számottevően javultak a tartalmi munka feltételei. Az erőfeszítések kézzelfogható eredmények­ben mutatkoztak meg: or­szágszerte megnövekedett az állampolgárok aktivitása; mind több kérdésben hallat­ták hangjukat, fejtették ki jobbító szándékú, kezdemé­nyező, illetve bíráló észre­vételeiket. Némely települé­sen azonban túl messze ke­rültek egymától az irányítók és a végrehajtók. Ennek ki­küszöbölésére — mintegy kísérletként — 16 helység­ben összevont városi-járási népfrontbizottságokat alakí­tottak ki. 1984. január 1-é- vel ezek a testületek vissza­alakultak helyi, városi-köz­ségi bizottságokká. Az érdekek összehangolá­sára elsősorban a körzeti ta­nácskozások hivatottak. Ezek a fórumok már koráb­ban is léteztek, elsősorban a városokban, de a további­akban szélesíteni, illetve bő­víteni kell hatáskörüket. A körzeti megbeszéléseken mód nyílhat például arra, hogy ismertessék, illetve mérlegre tegyék az orszá­gos tanács, vagy a megyei népfrontbizottság javasolta mozgalmi teendőket; górcső alá vehetik a település fej­lesztési terveit, illetőleg mindazon kérdéseket, ame­lyek az ott élőket leginkább foglalkoztatják. Sort kerít­hetnek a törvénytervezetek, de az előkészületben lévő megyei rendelkezések tar­talmának széles körű megvi­tatására is. A tervek szerint az első ilyen körzeti tanács­kozásokat február végén rendezik meg. Öntözőberendezések,; exportra is A huzalozóban tavaly hatvan kilométer vezeték készült el A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat várdombi gyáregy­ségének igazgató főmérnöke, Véner Zoltán a következő­ket mondta el idei terveiről, feladatairól: — Vállalatunk igen fontos elvként kezeli a munkaerő­gazdálkodást. Az egyik leg­fontosabb eredménynek tart­juk, hogy az előző évekhez viszonyítva háromfős lét­számnövekedést értünk el az elmúlt évben. Van egy rész­legünk, ahol nőket foglal­koztatunk. Innen nyolc em­ber megy nyugdíjba a közel­jövőben, ebből hat nő, akik­nek a pótlását megfelelően meg kívánjuk oldani. Az idén megnövekedett a gmk iránti érdeklődés. Nagyobb arányban szeretnénk terhel­ni őket, és ez a plusz kapa­citásnál igen fontos szerepet játszik. Jelenleg 132 dolgo­zónk van. Az idén öntöző- berendezések gyártása in­dult meg, az első negyedév­ben 20 darab Turbómat 90- es berendezés gyártására ké­szültünk fel, valamint 15 darab ÖB—A öntözőberen­dezés készül el, melyből tíz kerül Mongóliába. Tavaly 70 milliós tervcélkitűzésünk volt, a termelési tevékeny­ségünk jónak minősült. Ké­sőbb várhatóan átalakított öntözőberendezések kerül­nek még exportra. Bányá­szati gépek gyártása is szóba került, valamint a Dunai Vasmű és az Egyesült Villa- mosgépgyár számára is dol­gozunk kooperációban. Idei 80 milliós tervünket szeret­nénk maradéktalanul telje­síteni. Sz. S. Fotó: Cz. S. Glöckner Albert, a Turbómat öntözőgép dobjának sze­relési munkáit végzi A szocialista nevelésügy szolgálatában ’ i ................................. ......................... A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata alapvető feladatának tekinti, hogy munkájával hozzájáruljon a pedagógiai közgondolkodás fejlesztéséhez, a pedagó­gus hivatástudat elmélyítéséhez, és az if­júság szocialista nevelésének hatékonyab­bá tételéhez. A feladatok megvalósítását felolvasó ülé­sek és szakmai előadások szervezésével, különböző pályázatokon történő részvétel­lel és szakcikkek közzétételével kívánta szolgálni. A célkitűzéseknek megfelelően került sor a szekszárdi tanítóképző főiskolán vég­zett oktatástechnikai-technológiai és mód­szertani kutató-fejlesztő munka legújabb eredményeinek megismertetésére, és az új eljárások hatékony alkalmazhatóságának bemutatására. Az önértékelési modell-lehe- tőségek és módszerek ismertetése azt bizo­nyította, milyen komoly szerepet játszhat a különböző feltételek hatását alaposan fel­táró önértékelés. Komoly pedagógiai segít­séget jelentett a résztvevő pedagógusok számára az a kerekaszial-konferencia, ame­lyik a mentálhigiénés problémák elemzé­sével hozzájárult az ingerlékeny, indulatos, szorongó fiatalokkal való bánásmód helyes alakításához. Az ankéton pszichológusok és opvosok is kifejtették véleményüket az egyre sűrűbben jelentkező mentálhigiénés problémákkal kapcsolatban. A megyei köz­oktatásirányítás tartalmát és módszereit ismertető előadás részletesen elemezte az irányító munkában bekövetkezett változá­sokat. Kiemelte a decentralizáció funkcio­nális hatásait, a komplex pedagógiai fel­adatrendszer szerepét, valamint az ú. n. „háttérintézmények” jelentőségét. A múlt pedagógiai kezdeményezéseit tárta fel az a két előadás, amely a Magyar Pedagógiai Társaság megalakulását követő 33 esztendő tevékenységét, valamint a Tol­na megyei tagozat 12 esztendős munkássá­gát mutatta be. A jelen korszerű pedagó­giai célkitűzéseinek konkrét megvalósítá­sát tekintette meg a tagság a szentlőrinci kísérleti iskolában. A tagozat arra törekedett, hogy lehetővé tegye az elmélet és gyakorlat munkásainak találkozását, a témákkal kapcsolatos észre­vételek nyílt megfogalmazását, a helyes ta­pasztal ati anyag közkinccsé tételét, a fe­lelős, alkotói légkör kialakítását. Tette ezt azért, hogy elősegítse az önelemző képesség fejlesztését, hogy erősítse a pedagógusok­ban az önbizalmat, a munkájuk értékelé­sébe vetett hitet. Van reális lehetőség a pedagógiai meg­újulásra. Ehhez azonban az szükséges, hogy kialakítsuk a pedagógus-generációk közötti élénkebb eszmecserét, a fiatalokkal való értelmes kapcsolatot, és felszámoljuk a még érezhető közönyt. A Pedagógiai,Tár­saság megyei tagozatának nagy felelőssége fűződik ahhoz, hogy minden lehetőséget megragadjon a pedagógusok közérzetének kedvező befolyásolására, és ezáltal is se­gítse a szocialista nevelésügyet, az ered­ményesebb nevelő munkát. KEDVES HENRIK a megyei tagozat titkára V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents