Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-21 / 43. szám
1984. február 21. NÉPÚJSÁG 3 Tolnai vizeken Vízben nem vagyunk szegények, mi Tolna megyeiek. Folyó, csatorna, patak fakad bőséggel, meg egyéb természetes víz is. A természetes vizek azonban egyre kevésbé természetesek, hiszen az ember jelenléte és jelenvalósága a jó mellett hoz rosszat is, éppenséggel nem is keveset. Mindettől függetlenül a víz nagy ajándék, nagy kincs. Becsüljük hát kellőképpen, magunk és utódaink hasznára. Ebből az alapállásból indult ez az írás és ha valaki úgy véli, hogy figyelmeztetés kíván lenni, nem téved. Legnagyobb vizünk az élő Duna, amely keleti oldalán majdnem teljes hosszában határolja a megyét, az 1465- ös folyamkilométertől az 1570-esig. Egy érdekes hírt mondtak a megyei tanácson éppúgy, mint a vízügyi igazgatóságon. Jelesen arról van szó, hogy az utóbbi években nem romlott a természetes vizek minősége. sőt a Dunáé még valamelyest javult is. Ez nagyon jól lemérhető a halászok és horgászok fogási eredményein és azon, hogy emelkedett a nemes, tehát a víztisztaságra érzékenyebb, halak száma. A Sió-csatornával már nem ilyen jó a helyzet, legalábbis az alsó, a Nádor-csatorna betorkolása alatti, szakaszon. A csatorna 120 kilométer hoszú, ebből mintegy száz kilométer jut Tolna megyére. Egy ideig nagymértékű szennyező volt a Simontor- nyai Bőrgyár, de mióta megépítették a tisztító berendezésüket, azóta a szakemberek szerint tisztább vizet engednek a Sióba, mint amilyent előzőleg üzemi célra kiemeltek. A Kapósból 67 kilométert mondhatunk a magunkénak. Néha bizony nem sok köszönet van benne. Elsősorban Kaposvár a „bűnös”. A csatornán levonuló szennyvíz 94 százalékát p. cukorgyár és Kaposvár kommunális szennyvize adja. Aztán a miénk még a Koppány 34 kilométere. Vízminősége erősen vitatható és javulásra se számíthatunk, pláne ha ezen vezetik le a Balaton déli partja nagyobb részének szennyvizét. Van még egy folyóvizünk, a Nádor-csatorna, közkeletű nevén, a Sárvíz. Bár ne lenne. Ez már egyértelműen szennyvízcsatorna. Olyannyira, hogy pántján már a növényzet is pusztul. Hajiakról pedig, „akik nincsenek, szó ne tétessék”. Pedig 43 kilométer hosszú szakaszról van szó csak Tolna megyében. Tehát, amint a szakemberek mondják: a Dunán van némi javulás, de ezt csak a kezdeti lépésnek tekinthetjük, mert további javulást kell elérni. A Kapóson — és így a Sió egy szakaszán — várható, hogy nemsokára jobb lesz a helyzet. A Nádorcsatorna azonban reménytelennek tűnik. Arra a kérdésre, hogy minek köszönhetjük az eddigi eredményeket, egyrészt a környezetvédelmi törvényt jelölik meg, másrészt pedig azt, hogy az üzemek „hozzáállá. sa” lényegesen jobb, mint akár csak pár évvel ezelőtt is volt és mindezeken túl, széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki természetes vizeink védelmében. A vizek hasznosítása sokrétű, köztük egyik igen tekintélyes a halászat. Tolna megyében két halászati termelőszövetkezet működik — a paksi és a tolnai — és három állami gazdaság — a dal- mandi, a tamási és a hőgyé- szi folytat intenzív halgazdálkodást. Az összes halastóterület mintegy másfél ezer hektár. A halastavak vízminőségével nincs gond, a célnak, általában megfelelnek. Van még mintegy száz kis- szerszámos halász is a megyében, az ő működési területük kizárólag a természetes vizekre korlátozódik. Érdemes néhány mondatot a halfogásnak is szentelni. A halászok tavaly öszesen 272 vagon halat fogtak, ebből a természetes vizekre 63, a halastavakra — területük 1203 hektár — 209 vagon jutott. Föltétlenül szólni kell a nyolcezer Tolna megyei horgász szórakozását, kikapcsolódását szolgáló húsz horgászvízről is. Mintegy ötszáz hektár területen nyújtanak halfogási lehetőséget a horgászoknak. Legnagyobb ezek közül, a maga 160 hektárjával, a faddi holt Duna, utána következik, 57+5,7 hektárral a szálkai víztározó. Van aztán az említett húsz között 25 hektáros is, de alig másfél hektár nagyságú is. A két nagyon kívül a legjelentősebb a dombóvári, a ’ dunaföldvári horgászok kezelésében lévő solti kis Duna, a tamási tórendszer, a bonyhádi tározó és a sötétvölgyi horgásztó. A legszebb kétségtelenül a váraljai tórendszer és a tengelici horgásztó. Vannak elképzelések Paks térségében újabb horgásztó kialakítására, valamint Kis- tápén tározó létesítésére és a belecskai tőzeggödrök horgászcélú hasznosítására. A horgászás célja nem csupán a halfogás, de természetesen az sem elhanyagolható. Részben a sikerélmény miatt, részben azért, mert aki megfogja a halát, az nem jelentkezik fogyasztóként a piacon. A víz azon túl, hogy életünkhöz nélkülözhetetlen, jóbarát, de ellenséggé is válhat adott esetben. Elég az 1956- os jeges árvízre utalni, amely hatalmas károkat okozott megyénkben. Hogy hasonló helyzet még egyszer ne fordulhasson elő, azon a vízügyi szervek munkálkodnak. A szekszárdi szakaszmérnökségen elmondták, hogy a töltések állapota megnyugtató, egy 1956-os méretű áradást minden további nélkül képesek kivédeni. A karbantartás rendszeres, az új gátak, és amelyek erősítése jelenleg folyik, a legkorszerűbbek. Aggodalomra tehát most már nincs ok. Legnagyobb természetes vizünk, az élő Duna, Paksnál LETENYEI GYÖRGY Fotó: Gottvald Károly Tudósítás üzemekből, gyárakból, gazdaságokból A mezőgazdaságban magasabbak a hnzamok, az iparban versenyképesek az áruk A termelést a szalagon állandóan ellenőrzik a Bony-KS szövetkezetben Válogathatnak a kereskedők csak tőkés importból (tudja A hatodik ötéves terv negyedik évének második hónapjában van mód annak felmérésére, hogy a Tolna megyei gazdaságok miként indították a munkát. Az év legelején beszámoltunk néhány üzem munkakezdéséről. Az első hónap is kedvező tapaszta- * latokkal szolgált. A Tolna megyei városok, nagyközségek pártbizottságai megvizsgálták, hogy területükön mi jellemezte a munkát, s ennek nyomán értékelték a kollektívák teljesítményét. Természetesen nemcsak pozitív példák, hanem negatív jelenségek is vannak. így teljes a kép. Az az általános vélemény, hogy a folytatásnak is jónak kell lenni, hiszen a rendelésállomány mindenütt szinte egész évi munkát biztosít. Ugyanakkor a kezdeti nehézségeken még úrrá lehet lenni. Tudósításainkban arról számolunk be, hogyan kezdték legjelentősebb ipari-gazdasági körzeteinkben az 1984. évet. Romybád és környéke évtizedeken ált arról volt híres, hogy iaz ipari, mezőgazdasági üzemekben :az új iránit igen fogékonyaik, s képesek voltak alkalmazkodni a változó piaci igényekhez. Az 1984. évi célkitűzések is e régi jó hagyományt húzzák alá, haing- súlyozottan a következő témákban kívánnak előrehaladni: — az .iparban a versenyképes áruk termelése, az export növelése, — a készletgazdálkodás színvonalának javítása, — 'az import csökkentése, ennek hazai, illetve szooia- iiisita államokból származókkal való pótlása, — a mezőgazdaság adott /területén 2—3 százalékos hozamnövekedés, — a -gabonaprogramibain a magasabb hozamok elérése, — a vágómarha, ,a vágósertés és a tej értékesítésének növelése. Mindezen tervek jó alapról indulnak, hiszen az elmúlt gazdasági évben stabil gazdálkodás volt a városban és környékén, a 'gazdaságok a 'lehetőségeket kihasználták a nehéz vagy nehezedő helyzet áthidalására. A város környékén működő üzemek nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a népgazdaság célkitűzéseivel összhangban szervezzék a munkát, folytassák a termelést. A /tervek készítésénél azzal is számoltak, amit a dolgozók a munkaértekezleteken, a termelési tanácskozásokon elmondtak. Tehát a termelő munkában a munkapadnál részt vevők véleménye is megtestesült az egész éves tervben. így a magasabb terméshozamok, az ipar versenyképesebbé tétele a dolgozók napi feladatává vált, mert velük e kérdésről konkrétan, névreszó- lóan megállapodtak. Az ipari üzemek megfelelő rendelésállománnyal kezdték az évet, úgy hogy egész évben biztosított a munka minden területen. Az évkezdést egy-kót üzemben zavarta csupán az a tény, hogy a januári kedvezőtlen időjárás miatt 'késve érkeztek a munkahelyre a dolgozók, volt rá példa, hogy be sem tudtak munkahelyükre menni. A termelés folyamatossága a rendelés alapján biztosítottnak látszana, ha néhány anyag hiánya bizonytalanná nem tenné az év hátralevő részében a munkát, ami nem van le annak értékéből semmit, hogy miilyen alaposan készültek fel az idei tennivalók elvégzésére. A cipőgyár felsőbőrelilátási zav arakra számít, a zománcárugyár alapanyag-szükségletének egy részét, a zamáncalapanyagot fedezni. Az építőanyaga par Bonyhád térségében sem tud kedvezőbb helyzeteit terem- Itenii, mint a megye más részében, így a 'kivitelezőknek jobban kell szervezni a munkát, hogy az esetleges szál- ilíitóiselimanadáisak miatt ne akiadjon fenn egy-egy ház építésének rendje, üteme. A /gazdasági egységek idei árbevétele nagyjából a tavalyi szinten marad. Érdekes viszont az a tény, hogy az export áruik termelésének felfutása várható a térségben. Például a szocialista országokba küldendő áruk értékét 13,8 millió forintról 40 millióra, a inem rubel elszámolású exportot pedig 19 millióról 22 millió forintra kívánják növelni. Tehát ebben a térségben az ipari üzemek termelésének jelentős része az idén is exportálásra kerül, azzal együtt, hogy a beilkereske- délmi szállításokat is a múlt évi szintnél magasabban akarják tartani. A zornánc- ánugyár idei rendelése a hazai piacra elérte a kapacitás száz százalékát. Az ipari szövetkezetek mintegy 12 százalékkal kívánják növelni idei belkereskedelmi szállításaikat. A bonyhádi üzemek keresik az új piacot, annak érdekében, hogy egyre nagyobb jövedelmet tudjanak elérni. Ennek érdekében a termékek minőségére, kivitelére nagyobb gondot fordítanak. A cipőipari szövetkezet 50 ezer párral növeli a Salamander cégnek szállítását, a cipőgyár a nyugatnémet Manz céggel lépett üzleti kapcsolatba, a mostani szállítások még nem jelentősek, de ha a gyártmányok minősége a vevő igényét kielégíti, akkor a következő években várható nagyobb rendelés. A vasipari szövetkezet is hasonló módon bővíti árutermelési -érték esíté si kapcs óla - italt. Bonyhád környékén az iparban, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma az idén alig 1—2 százalékkal növekszik, létszámcsökkenést a zománcárugyárban terveznek. Az üzemek többsége a kellő műszaki-technikai szervezés után áttért a negyvenórás munkahétre, ám a [továbbiakban arra lesz szükség, hogy , ,kar banitantsák ’ ’ a normákat, a munkaidő-elemzést, a munkaszervezést napirenden tartsák, hogy a munkaidő-csökkenés elitemére iis a termelés, a gazdaságosság ne csökkenjék. A negyvenórás munkahétre var ló áttérés, a hatékonyabb munkára való törekvés és más tényezők együttes hatásaként a bérszínvonal a térségben 3—4 százalékkal 'tesz növelhető. A beruházások tekintetében lényeges változás nem ílesz. A zománcárugyárban befejeződött ax export-árualapot bővítő beruházás, folytatják a sütőüzem rekonstrukcióját, és a cipőipari szövetkezet kisegítő üzemének építését. A városban és a térségben lévő üzemekben megkezdték a szocialista munkavenseny szervezését, korszerűbb alapokra való helyezését. A vállalásokat főleg a vállalati célkitűzések teljesítésére irányítják, ugyanakkor az értékelés módjában is előbhre- lépnek. A termelőszövetkezetekben most tartják a zárszámadó közgyűléseket. Tavaly az üzemek termelése 2—3 százalékkal emelkedett, a nyereség 9,4 százalékkal haladta meg az elmúlt évi szintet Az exportárualap bővítésére irányuló MBM-pályázatra halt városkörnyéki üzem nyújtott be pályázatot. Idén az élelmiszergazdasági üzemek termelésüket, hozamaikat néhány százalékkal a múlt évi szintnél magasabbra tervezték. A termelés, állattenyésztés munkájának megalapozottsága tehetővé teszi a tervezett szintek élérését. PÄLKOVÄCS JENŐ Kotorják a Sió medrét a csatorna alsó szakaszán