Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-15 / 38. szám
1984. február 15. KÉPÚJSÁG 5 Felfutóban a nutria Jönnek a külföldi szőrmekereskeik A Kisállat, tenyésztők Beszerző és Értékesítő Szövetkezetének elnöke, Varga Jenő bizakodó nuitriaiügyben, annak eleméire, hogy e pré- mesóllliat felettit is meghúzták a vészharangot. — Tapasztállaltaink iszerint szinte húszéves ciklusokra lehet beosztani a tenyésztés és éntékesités vertikumát — kezdte tájékoztatóját —. A nagy felfutás 1962-iben volt, amikor sokam kezditek foglalkozni ezzel az állaittail a gyors siker és sok pénz reményében. Igen hosszú regenerációs idő (húsz év) telt öl, mire ismét piaca lett a nutriónak. Akkoriban sokan forgalmaztak tanyészanyagot, ami egy ideig jói is fizetett. Ez a itö- megtenyésztós a nem kellő hozzáértéssel párosulva „el- színezte” a kínálatot, ami egyértelműen vezetett a kereslet csökkenéséhez. Ma huszonöt .gazdaság és szövetkezet foglalkozik a prémes- álilatok nevelésévél. A mi szövetkezetünk erkölcsi .tartására az volt mindig ia jellemző, hogy a kihelyezett állatokat újna meg is vásároltuk a kistermelőktől. — Kikkel álltak kapcsolatban? — Az elmúlt évék során a békéscsabai áfész, a Prém- kop, és a Pannónia Szőrme- keneskedelmi Vállalat volt a pantnerüink. Sánszemtmihá- lyon van egy nubriavágóhíd, egy ideig oda szállítottuk 'az állatainkat, de a múlt év elejétől. már nem vágtak állatokat, így mii is berendezkedtünk a telepünkön a vágásra és prémfeldolgozá'sr a. — Mekkora ez a telep, és miit itamtamaik ott? — Jelenleg száz tenyészállatunk van, és anmalk az éves szaporulta, ami 'nyolc- száz és ezer körül alakul. Vásároltunk kétszáznegyven skót hibrid itenyészgörényit, amire azért volt szükség, hgy .a nútriahúst egy ibakar- mányláncon keresztül értékesítsük. Nem kell szállítani és hasznosul is a hús. A tenyészállatokat négyezer forintért vásároltuk, de ma már dtt tartunk, hogy tudunk az érdeklődő és te- nvésztiend kívánó kistermelőknek ,is adni belőlük, de egyelőre csak készpénzért. — Van piaca a görény gereznájának is? — Jigen, a keresett szőrmefélék között tartják számon, de itt is ügyelni kell a színre és a kidolgozás minőségére. Jelenleg a görény prémjéért kiilencszáz forintot tizét a vevő. — Hogyan oldották meg a vágást és a feldolgozásit? — Az INTBRCOQP adott számunkra megfelelő valuta- keretet és két lengyel 'szakember jött Szekszárdira, akiktől a telep dolgozói igen sokat tanultaik. A hagyományos módszerrel, amit mi ismertünk, harminc percig tartott egy álltat nyúzása, az új módszerrel másfél percre csökkent ez. Gyorsabb, hatékonyabb és kevésbé sérül így a szőrme. A kistermelő ezt nem (tudja saját maga ilyen precízen megoldani, megsérül a bőr, és azonnal énték- teáenmé válik. — Milyen a jó prém, ami eladható a piacon? — Beszéltem már a prémek „elszíneződéséről”, ami gondat okoz. Ma a legkeresettebb szín a grönlandi zafír (mogyoró szín), ami minden időben és 'mennyiségben eladható, ha a minőségi előírásoknak megfelel. Ezért haltszáz forint körüli átlagárat lehet kapni, viszont az úgynevezett szbenderd színekért nevetségesen alacsony, hetven forint körüli árat lehelt kapni, ha egyáltalán megveszik. — Mi a teendő ebben az esetben? — Minőségben és színben egyaránt a 'keresletnek megfelelő árut kell piacra adni. Ezt a kistermelők is megtehetik, de a mi segítségünkkel. Tenyészállatokkal és genetikai tanácsokkal látjuk el a kistermelőinket. Negyedévenként szakcsoport-értekezletet tartunk, ahol ismét a rendelkezésükre állunk, segítséget adunk. — Az idei helyzetkép milyen? — Egyedüli partnerünk a Tainn.impex lett. velük társasági szerződésit kötöttünk, így négyszáznégy forintos átlagáron ltudjuk értékesíteni az árunkat. A héten volt egy francia vevőnk, aiki 1800 prémet vett meg tőlünk. Raktáron 1300 van még, amire spanyol vevőt várunk, a napokban. Példaképpen mondom el, hogy az arany- és ezüsit- sztendemd nem adható el. Volt egy holland vevőnk, aki ezer darabot kiválasztott, de a többi már nem érdekelte. A Tainmimpex 15 ezer prémre vevő, de mi ért a mennyiséget Tolna, Baranya és Somogy megyéből, ami a mi körzietünk, nem tudjuk jelenleg felvásárolni, ezért az ország különböző helyeiről pótoljuk. — Mi várható a nultria- páacon? — A nutniia ismét felfutóban van. Biztatjuk a 'kistermelőket, tartsanak mitriát és görényt, de a mi szaktanácsainknak és a piaci keresletnek megfelelő színben és minőségben. Grönlandi zafírt kell tenyészteni, amit biztonsággal el is tudunk adni. Szs. Fotó: CzS. A borfogyasztás kultúrája Hol a helyünk a bortermelésben? Érdemes megjegyezni néhány adatot; a világ bortermelése 300—350 millió hektoliter évente. Hazánkban 5,5—6 millió hektoliter bor terem. Ennek 20 százaléka vörös, a többi fehér bor. A déli országokban a vörös borok aránya jóval magasabb. Országunk a 46— 48. földrajzi szélességi fokon fekszik, itt már kevesebb a napsütéses napok száma, így a fehér fajták dominálnak. Az utóbbi húsz esztendőben nagymértékben elterjedt a szőlőtermesztés kisüzemi szinten. A borvidékek környékén elszaporodtak a kiskertek, zömében városiak vásárolták meg a hétvégi kerteket, és a szőlőtelepítésnél már eleve a korszerűbb művelési módokat vették figyelembe. A régi présházak mellett feliépültek a kis hétvégi házak pincékkel, fgy a szőlővidékek képe megváltozott. Nem minden esetben előnyösen. Amíg a hagyományos, régi présházak fehérre meszelt falaikkal, barnára vagy zöldre festett ajtókkal, valóban kellemes benyomást keltettek a zöld szőlőskertekben, addig az új présházak, vagy hétvégi házak nem egyszer csempével kirakott homlokzataikkal, hivalkodó, festett mintázataikkal bántóan elütnek környezetüktől. E „szépséghibától” eltekintve azonban az „újgazdák” nagy gonddal, figyelemreméltó hozzáértéssel művelik szőlőiket, kezelik boraikat. A kultúrált borfogyasztás azonban -más kérdés. El kell jutnunk odáig, hogy a bor- fogyasztást beleillesszük a gasztronómiába. Vagyis étel- nek-italnak szép harmóniában kell egyesülnie. Születésnapok, névnapok, családi évfordulók, baráti összejövetelek, továbbá hagyományos ünnepek során a szépen terített asztalon megjelenő 'bor esztétikai élményt is nyújt. Borászok mondják; „Bort csak fehér abroszon!” Persze, a vendéglősök egyi- ke-másikának eltér a véleménye, a vörös bor kimosha- tatlanul megfesti a fehér abroszt. De azért mi ne adjuk föl igényességünket. A bort talpas pohárban kínáljuk fel. Szabály: először a házigazda (vendéglőben az, aki rendel) ízlelje meg a bort, mert ugye, az ördög nem alszik ... Megnézzük, tiszta-e. Legjobban a gyertyafény elé tartott pohár mutatja meg a bor tisztaságát. Azt mondják: ha nem tiszta, ott már az ízzel is baj van... Az emberi szem a fekete és a fehér között ötezer színárnyalat megkülönböztetésére képes. A gyakorlott borászok már a pohárba töltött bor súlyáról is megállapítják, gazdag bel- tartalmú borról van-e szó, vagy gyengébbről. A jó bornak kellemes illata van. A talpas pohár szája szűkül, így a bor illata töményebben árad az orrunk felé. A pohár szárát fogva, kissé meg kell táncoltatni, hogy az illat szabadabban kiáradjon. Az illat minden esetben visszautal a bor fajtájára. Ezután következik az ízlelés. Ez úgy történik, hogy az italt szinte átpréseljük a száj úgynevezett ízlelő mezőjébe az ajkakon, fogsoron át. Az íz- és zamatanyag el- oszlik a szájüregben, az ízlelő bimbók szinte alkotórészeire bontják az italt, megkezdik a bor „minősítését”. A jó minőségű, vagy ahogy mondják, „hosszú bor” sokkal tovább foglalkoztatja az ízlelőszerveket, mint a silányabb, „üres és rövid”. Szakértői körökben az íz- és zamatanyag gazdagságától függően — a 4—5. nyeletű borokat már a jó borok közé sorolják. A házigazda elvégezve az ízlelést, bólint: a bor jó, Iható. Ezután töltik meg a vendégek poharát. Nem tele persze, csak kétharmadig, úgy gusztusos. A kultúrált borfogyasztásnak csupán része a fenti ténykedés. Hiszen a bort inni étkezés nélkül általában nem ildomos. Az étel-ital összhangban történő fogyasztása nagyszerű élvezeti élményt nyújt. Sajnos, az étterembe betérő népesebb társaság a pincértől először a bort rendeli meg, természetesen ízlésüknek megfelelően, és csak utána az ételt, amely sok esetben nem harmonizál az itallal. De hát éppen a felszolgáló feladata lenne: az elsőként rendelt ételhez ajánlani a bort. Például a szárnyasételekhez általában vörös bort, a sült, vagy rántott halakhoz pécsi oifrandlit, vagy siklósi riz- linget, a ropogós malacsült- höz szárazabb borokat, mint mondjuk az abasári rizlin- get, badacsonyi kéknyelűt, de a vörös bor kedvelőinek a villányi burgundit, szekszárdi kadarkát, a rántott sertéshúshoz nagyobb alkoholtartalmú és kissé gazdagabb bort, mint a tenkes- hegyi olaszrizlinget, de lehet villányi medoc noirt is. Egyébként is: az ételek, italok párosítását tanítják a vendéglátóipari szakiskolákban. Manapság igazán nem panaszkodhatunk a borválasztékot illetően. A vörös bor ma divatos ital, de persze nem egyszerű divat. Csupán arról van szó, hogy a táplálkozáskultúrában már elértünk egy bizonyos szintet, kényesebbek vagyunk nemcsak ételeinkre, hanem italainkra is, tudjuk, hogy a borok közül a vörös bor igényli a gondosabb, igényesebb kezelési módot. Nagyobb a bizalmunk a jó vörös bor iránt. Köztudomású, hogy manapság mennyire kelendők az ismételten megjelenő szakácskönyvek, italkönyvek. Egyre több ember — s köztük egyre több férfi! — talál élvezetet már magában az ételék elkészítésében is. A korszerű táplálkozás nem zárja ki a kultúrált borfogyasztást. Egy francia mondást idéznék: „Azok a gondolkodó emberek, akik bármilyen ételt csak azért nyelnek, hogy a test szükségleteit kielégítsék, lehetnek rendkívül eszes emberek, de nélkülözik az életet kellemessé tevő ízlést...” Télen a kertben A lombhullás után a kertben összegyűt fertőzött növénymaradványokat, lombot, sokan helytelenül csak késő tavasszal, az idő fel- melegedésekor égetik el. Pedig a kórokozók és kártevők jelentős része a lehullott, fertőzött növényi maradványokon telel át. Ha tavaszra halasztjuk megsemmisítésüket, a fertőzött helyek kitöredeznek és szétszóródnak a földön, rajtuk a veszélyes kórokozók áttelelő alakjaival. így azután ezek olyan fertőzési gócokat képeznek, amelyek számukra kedvező időjárás esetén járványok elindítói lehetnek. Az alma, a körte, a birs leveleinek összegyűjtésével, elégetésével például elpusztíthatjuk a csak levélen telelő alma- és körtefa-vara- sodás, a körtefalevél fehér- és barnafoltosság kórokozóját. Ezzel tehetjük hatásosabbá az újabban egyre terjedő levélaknázó molyok elleni védekezést is. A cseresznye- és meggyfák leveleit gyakran teszi tönkre a cilindrospóriumos levélfoltosság és a levéllyukacsoso- dás. E kórokozók áttelelő alakjait megsemmisíthetjük, ha gondosan összegereblyézzük a leveleket az enyhébb napokon, és elégetjük. Ne mulasszuk el a szilvalevelek polisztigmás levélfoltossággal, szilvarozsdával, a kajszibarackfák gnomóniás levélfoltossággal fertőzött leveleinek elpusztítását sem. Feltétlenül gyűjtsük össze, semmisítsük meg a diófák leveleit, a termések burkolatát, mert mindegyiken áttelelnek a dió újabban egyre jobban terjedő veszedelmes kórokozói. Ne feledkezzünk el a ribiszke, a köszméte és a málna leveleinek összesze- déséről sem, mert ezzel a levélfoltosságok, a málna vesszőfoltosság megjelenését, terejdését csökkenthetjük. Egyúttal tüzeljük el a letermett málnavesszőket és a szőlők fertőzött leveleit is. Jó eredményt érhetünk el az almatermésűek, a csonthéjasok, a birsek termését, virágát, hajtásait, ágait károsító moníliás betegségekkel szemben is, ha átnézzük a fákat és az észlelhető fertőzési gócok, az úgynevezett „gyümölcsműmiák”, a károsított levelek, hajtásvégek, ágrészek eltávolításával igyekszünk csökkenteni a kórokozók későbbi elszaporodását. A fertőzött ágrészeket fagymentes időben mindig élő darabbal együtt metsszük le, mert a kórokozó már az elpusztult rész melletti, egészségesnek tűnő részekben is élhet. Pusztíthatjuk a kórokozókat úgy is, ha a fertőzött növényi maradványokat mélyen beforgatjuk a talajba. A kártevőket alaposan meg- gyéríthetjük, ha a téli időszakban nagy figyelemmel végezzük el az ág- és törzstisztítást. Az ágak védettebb részein tojás alakban, sűrűbb tömegben telelnek a piros gyümölcsfa takácsatkák. A gyapjaspille tojáscsomói a fák törzsén helyezkednek el. A vértetű lárvái a károsításuk helyén, a viaszváladékkal borított, rákosodó sebek zugaiban vagy az elhalt, felrepedt kéregrészek védelmében bújnak meg. A fák törzsén a kéreg alatti járataikban húzódnak meg a kéregmoly hernyói. Báb állapotban telel át a fákon és a törzs repedéseiben az amerikai fehér szövőlepke, az ágakon a kardospille. Alaposan kutassuk fel a kártevők búvóhelyeit. Ennek érdekében rügyfakadásig, amikor a hőmérséklet fagypont felett van, fűrészeljük le a sérült, letört, félig vagy teljesen elhalt ágakat. A sebeket Santar SM vagy Celloid sebkezelő szerrel kenjük be. A gyümölcsfák, díszfák törzsén, vastagabb ágain meghúzódó pajzstetveket, takácsatkákat, mohákat, zuzmókat óvatosan kéreg- kaparóval, drótkefével távolítsuk el a felpattogzott kéregrészekkel együtt. Ügyeljünk, hogy ne sebezzük meg a fát! A hulladékot a munka után azonnal gyűjtsük össze, égessük el. A szerszámokat minden fa után tisztogassuk le külön ruhával, és 5—6 százalékos rézgálic- oldatba mártással fertőtlenítsük. Az alapos, szakszerű mechanikai védelem lehetőséget ad a vegyszerek használatának ésszerű mérséklésére, a környezet fokozottabb védelmére is. Könyvajánlat allategészségtan Szerkesztette: dr. Szép I ván A könyv mindazokat az alapvető ismereteket tárgyalja, amelyek 'tudása az álfla- tok egészségének megvédésében, a betegségek megelőzéséhez, a termelés biztosságának elősegítéséhez szükséges. A könyv megismerteti aiz olvasót az egészségi állapotot befolyásoló tényezőkkel, a genetikai vonatkozásokkal, a szervezet védőimechanizmusaival, majd a betegséggel minit élet jelenséggel. (A környezethigiénia keretében tárgyalja -a légkör hatása, a suigárhigiénia, a talaj- és vízhigiénia, a környezetvédelem és az áWaithiigiénia kapcsolatának ismereteit.) Külön fejezetben ismerteti a mesterséges termelési környezet higiéniáját, majd az állattenyésztő üzemek .tervezésének. telepítésének és kivitelezésének álliath igiéniai feltétteleit. 'Ezt követően a iakanmányhdigiénia ismereteit- foglalja össze. Nagyobb terjedelemben foglalkoznak a szerzők a belgyógyászati betegségekkel, az anyagcsere és az anyagforgalom betegségeivel, a sebészeti és szülészeti betegségekkel. Megfelelő ismeretek sajátíthatok el a vírusok, baktériumok, gombák és paraziták okozta, valamint a mézelő méhek betegségeiről, hangsúlyozva a felismerhető tüneteket, elváltozásokat és a védekezés, a megelőzés teendőit. KERTESZEK NÖVÉNYVÉDELMI ZS EBKÖN V VE Szerkesztette: dir. Bognár Sándor Hazánkban az összes gyümölcstermés 90 százaléka a házikertek és a zártkentek fáiról származik, az itt megtermett zöldségfélék mennyisége is nagy. A még több és jobb minőségű kertészeti termék előállítása nemcsak a nagyüzemek, a kistermelők, hanem a népgazdaság, valamennyiünk érdeke. A sikernek azonban feltétele a korszerű növényvédelem. A könyv célja, hogy köny- nyen áttiertdinthertő formában, röviden, táblázatokba foglalva ismertesse a kertészeti növényvédelem gyakorlatában (üzemekben és házikertekben) hasznosítható tudnivalókat. Az -anyag általános- része tömör áttekintést ad a beteg, károsodott növényről, a gyomnövények álltai okozott károkról, a védekezési módszerekről, a kémiai védekezés anyagairól. Nutriacsalád Ketrecben
