Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-15 / 38. szám

1984. február 15. tíÉPÜJSÁG 3 A KKM megyei megbízottai Bonyhád és a városkörnyék Kis üzlet - nem rossz üzlet Ma még mindig újdonság­nak számít, s éppen ezért gyakran találkozhatunk olyan híradásokkal, hogy egy vidéki üzem, szövetke­zet vagy kisvállalkozás kis tételben exportál. Száz vagy akár ezer darab marmon- kanna valóban nem rengeti meg a magyar külkereske­delmet, de az utóbbi évek­ben bebizonyosodott, hogy a kis üzleteket sem szabad elhanyagolni, hiszen már 1982-ben is 42 millió dollár­nyi exportot hoztak a hat­millió forintnál kisebb üzle­tek. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium is 1982-ben hatá­rozta el, hogy megbízottai személyesen járnak utána a kis üzleteknek. Még abban az évben szeptember else­jén Vas megyében dolgozni kezdett a külkereskedelmi megbízott, s azóta 13 megyé­ben építették ki a hálózatot. Idén már teljes lesz a kör, így Heves, Komárom, Veszp­rém és Fejér megyében is dolgozik majd megbízottjuk. Talán csak Pest megye ma­rad ki a sorból a fővároshoz való közelsége miatt, bár még ezen is gondolkoznak a szakemberek. Jó fogadtatás A megbízottak a miniszté­rium alkalmazottai, s a me­gyei tanácsok kereskedelmi vagy ipari osztályai mellett dolgoznak. Az a dolguk, hogy felfedezve a lehetséges és fölös kapacitásokat, köz­vetítsenek a termelő és a kereskedő között. Óhatatlan, hogy munkájukban gyorsa­ságra. és rugalmasságra tö­rekedjenek, és ezenfelül, megismerve a helyi körül­ményeket, megkönnyíthetik az információáramlást is. Deák János, a Külkereske­delmi Minisztérium vállalat­felügyeleti és ellenőrzési fő­osztályvezető-helyettese el­mondta, hogy a megbízottak­tól néhány üzletnél jóval többet remélnek. Hat hónap alatt minden üzemet, áfészt, tsz-t és kisvállalkozást be kell járniuk, meg kell is­merniük, ahol az exportra bármi lehetőség adódik. Rendszeresen tartják a kap­csolatot a külkereskedelmi vállalatokkal, s közvetítő­ként dolgoznak azért, hogy a lehetőségekből valóban üzlet legyen. Természetesen a külkeres­kedelmi vállalatok is felké­szültek, s többnyire egy osz­tályt vagy csoportot bíztak meg ezek bonyolításával. A Tannimpexnél és a Hunga- rotexnél tavaly vállalkozási Árszakértői Az áru nem megfelelő mi­nősítése miatt még gyakran keverednek a különböző ka­tegóriájú termékek, a pult alóli árusítást nem sikerült visszaszorítani, s az ár fel­tüntetésének hiánya is sok­szor okoz bonyodalmat a ke­reskedelemben ; a szolgálta­tások körében a munka szín­vonala hagy kívánnivalót maga után — csupán néhány azon észrevételek közül, ame­lyet a Fogyasztók Országos Tanácsa mellett működő ár­szakértői bizottság tett a kö­zelmúltban. A bizottság egy éve kíséri figyelemmel: miként érvé­nyesülnek a fogyasztói jogok. A társadalmi szervezet — amely egyebek mellett aján­lásaival segíti a gazdálkodó szervezetek fogyasztókat is érintő tevékenységét — a la­kosság jelzéseire is figyelve eddig három nagyobb vizs­gálatot végzett. A zöldség-gyümölcs keres­kedelem árképzési rendsze­rét áttekintve például meg­állapították: a felvásárlói ér­dekeltség nem teremtődött osztály alakult. Az üzletkö­tőknek nemcsak az a dolguk, hogy a saját területükön ta­lálható lehetőségeket kihasz­nálják, hanem maguk is vé­geznek piackutatást. A mi­nisztérium fölöttébb támo­gatná, ha ezek az osztályok leányvállalattá alakulnának (három-öt fős is lehet egy leányvállalat), mert akkor csak a kis üzletekből kellene megélniük, s ez mindenkép­pen jótékony hatással lenne azok megítélésére is. A lát­szat ellenére a kis üzlet nem rossz üzlet. A cikkünk ele­jén már említett 42 millió dollárt ugyan 720 termelő 780 terméke hozta, de a min­denkori árfolyamnál is gaz­daságosabban, ami nagyon kedvező mérlegnek számít a magyar külkereskedelemben. A megbízottak megyei fo­gadtatása talán még a várt­nál is jobb volt, a helyi szervek segítik a munkáju­kat. Természetesen a megyék érdeke is az export növelé­se, s ahol például több tsz is van, amely kénytelen gyenge hozamú földeken gazdálkodni, ott már-már létkérdés az ipari tevékeny­ség; gyártsanak akár gyur­mát, cherryt vagy kerti bú­torokat. S ezek közül bizony többnek csak külföldön le­het piacot találni. A kis té­teleknek, az 500 dolláros vagy 10 ezer márkás termé­keknek viszont éppúgy meg kell felelnie a szigorú minő­ségi követelményeknek, mint a nagy exportáló cégek áruinak. A körültekintő, gondos szervezést bizonyítja, hogy eddig nem is voltak lé­nyeges minőségi kifogások, egyik nyugati importőr sem küldött vissza árut. Pestről kimozdulni Egy év alatt, 1982 és 1983 szeptembere között az akko­ri hat megyei megbízott 180 témát ajánlott a külkeres­kedelmi vállalatoknak, s ezek közül 30 ajánlatból lett üzlet. Az arány a magyar külkereskedelmi viszonyok között meglehetősen jónak számít. A kiválasztott ter­mékek, szolgáltatások vá­lasztéka fölöttébb színes, s különösen az szembetűnő, hogy a filléres üzleteket is megbecsülik. A legkisebb rendelés játékokra érkezett, az importőr ötven holland guldent fizetett. A Jászsági Ipari Szövetkezet 3900 nyu­gatnémet márkáért szállított külföldre marmonkannát. A Zalai Erdővállalat többek között 35 köbméter akácele­met szállított 26 ezer már­káért az NSZK-ba. S még egy érdekes üzlet, amiről már a napisajtó is beszá­vizsgálatok meg mindenütt, a szerződé­sek sok esetben előnytelenek a termelők részére. Akadnak viszont olyanok, akik a for­galmazásból kívánnak arány, tálán hasznot húzni, az áru. mielőtt piacra kerülne, több­ször cserél gazdát, mestersé­gesen növelve így az árakat. A termelői és fogyasztói árak közötti különbséget vizsgálva megállapították, hogy a kü­lönbözet általában nem több 40 százaléknál, kivéve per­sze, ha az eladók nyerészked­ni akarnak. A szolgáltatói árrendszert, a karbantartó tevékenységet vizsgálva arra hívták fel a figyelmet, hogy nem is any- nyira az árak alakulása, mint inkább a jó minőségű mun­ka hiánya bosszantja a meg. rendelőket. A megrendelő sokszor nem ismeri ki ma­gát a számlákon, így azt sem tudja figyelemmel kísérni, ellenőrizni, hogy az elvégzett munka és az érte kért összeg arányban van-e egymással. A fogyasztói érdekek védel­mére könnyen kezelhető, jól áttekinthető építési, lakás­mólt. A soproni Dózsa György Tsz szántási bér­munkát vállalt a szomszé­dos osztrák földön, 61 ezer schillingért. Ez utóbbi vár­hatóan rendszeres munka lesz a következő években. Igazán nem nagy üzletek, de a 42 millió dolláros végösz- szeg mégis jelentős, nálunk gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy ne törődjenek a hason­ló megrendelésekkel. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium vezetői joggal mutatnak rá arra, hogy a megyei megbízottak a kül­kereskedelmi vállalatok munkáját is segítik. Ami a minisztériumra érvényes, az érvényes a vállalatokra is: érdemes Budapestről ki­mozdulni. Ennek szellemében a Kon- sumex már öt megyében nyi­tott irodát. Vas megyében azóta az Elektroimpex, a Generalimpex, és a Hunga- rotex is az ottani megbí­zottjával kötteti az üzlete­ket. Az Elektroimpex szom­bathelyi irodája például már két kooperációt szervezett osztrák partnerekkel, játék­automaták és vegyes tüzelé­sű kazánok gyártására. Az Intercoopnak Békéscsabán, a Technoimpexnek Győrben, az Artexnak pedig Sopron­ban van irodája. Ügy hírlik, hogy hamarosan újabb iro­dákat nyit vidéken a Gene­ralimpex és a Lignimpex is. Saját érdekük A jó példák mellett termé­szetesen még akadnak a kis üzleteket hátráltató körül­mények is, s ezt a miniszté­rium vezetői sem tagadják. Ám, azt is rögtön hozzáte­szik, hogy ezek egyike sem megváltoztathatatlan. A leg­nagyobb gond kétségtelenül az, hogy még nem mindegyik magyar cég, főleg nagyvál­lalat látta be a kis üzletek fontosságát. Gyakran szóba se állnak a kisebb anyag­vagy alkatrészrendelést fel­adó „kicsikkel”. Márpedig, ha nincs miből dolgozni, ha néhány forintos csavar hiányzik, akkor már „lőttek” az üzletnek. Legutóbb az egyik bőrgyár nem akarta teljesíteni az ötezer négyzet- méter alatti megrendelése­ket. A minisztérium közbe­lépett, de nem szerezhetnek minden hasonló esetről tu­domást, s talán nem is ez volna a legjobb megoldás. A gyáraknak, vállalatoknak kellene belátniuk, hogy a kis üzletek megbecsülése — mindenekelőtt az ő érdekük. DALIA LÁSZLÓ karbantartási tájékoztatóra lenne szükség, amely a gyak­rabban előforduló hibák ja­vításának költségeit tartal­mazná. Az Országos Anyag- és Árhivatal ugyan kiadott egy ilyen jegyzéket, ez azon­ban csak hosszas utánjárás­sal hozzáférhető. Az élelmiszer-kereskede­lemben az árkiírások, az áral­kalmazások mikéntjét vizs­gálta a bizottság. Krónikus­nak mondható problémák árváltozásokkor — főként csomagolóanyag-hiány miatt — a termelő sokszor hónapo­kig a régi áron „futtatja” termékét és sok helyütt a pultokon sem tüntetik fel az árakat. A feltárt visszásságok meg­szüntetésére az árszakértői bizottság valamennyi vizsgált terület gazdájához eljuttatta véleményét, s szorgalmazta: az állami-tanácsi felügyeleti szervek, a hivatásos ellenő­rök szigorítsák ellenőrzési te­vékenységüket. A TOT árszakértői bizott­sága az idén áttekinti az ár­változások végrehajtása meg­szervezésének, a szolgáltatói árrendszer továbbfejlesztésé­nek tapasztalatait, s véle­ményt alkot arról, vajon a vendéglátói árrendszer módo­sítása javította-e az ellátás színvonalát. (MTI) A fogyasztók védelmében „Egymás nélkül nem tudnak lépni” Megoldódik a szennyvízelvezetés a November 7. utcában Az új településfejlesztési koncepciónak két igen tan­ítás és roppant imponáló jel­lemvonása viam. Az egyik, hogy a településfejlesztéshez az egész itelepülésrenidszerre határozza meg a feladatokat, célokait — központi inányí- tássad. A máisik pedig, hogy növelni keli a helyi önálló- ságot, mégpedig úgy, hogy szélesedjék a települések kö­zötti együttműködés. Az utóbbi egyértelműen lehető­vé teszii a fejlesztési erőfor­rások hatékonyabb hasznosí­tását. Megyénkben már néhány esztendővel ezelőtt megkez­dődött; a közigazgatási hatá­rok kiigazítása, mégpedig oly módon, hogy a korábbi határokat eltörölték, s a ite- lepülésék helyzetét, jellem­zőit, adottságát véve figye­lembe, alakították ki az új közigazgatási egységekeit, te- lepüléslténségéket. Bonyhád 1977. április 1-én lett város, majd 1979. január 1-vel, a bonyhádi járás meg­szűnésével alakították ki, il­letve határozták meg az úgy­nevezett városkörnyéket. A korábbi járás 'területéről (le­csatolták társközségeikkel együtt Hőgyészt és Zombát, így jelenleg nyolc tanács, vagyis húsz település jelenti a bonyhádi városkörnyéket. Ezer Mihállilyal, Bonyhád város Tanácsa elnökével be­szélgettünk az átszervezés jelentette gondokról, az új feladatokról, a szerepkörök megváltozásáról és természe­tesen azokról az ésszerűsé­gekről, melyek az új közigaz­gatási terület létrejöttével teret kaphattak. — Kezdem a problémák­kal, ugyanis abból van a legkevesebb. Az átszervezés szinte zökkenőmentes volt. Igaz, a járás összevonásával több ember került új pozí­cióba, viszont egészen rövid idő aliatt megértették az új feladatokat. Hogy mire gon­dolok? Hogy a járások csak irányítottak, felügyelitek. A város vonatkozásában más a helyzet: olyan emíber megy ki a községekbe, aki az el­lenőrzendő munkát maga is csinálja, így más szemüve­gen át látja a feladatokat, gondokat. A községek is úgy vélekednek, hogy ezek az emberek emberközelben van­nak velük. — Miként alakult a tele­pülések érdekszférája? — Míg a járási hivatal csupán „hivatsaűiílag” fogta össze a területet, a város és városkörnyék érdekközösség­ben ól, egymás nélkül nem tudnak lépni. Szükségük van egymásra, kiegészítik egy­mást. s a községek városra fűződése a mindkét telepü­léskategória fejlődését segíti. — Mondana erre példát? — Az eltelt rövid idő miatt csak példaimozzanaitokat tu­dok említeni, de azok önma­gukért beszélnek. Ilyen, pél­dául a szemétszállítás, me­lyet a költségvetési üzem vé­gez. Amíg csak Benyílódon szervezték meg, két szállító­kocsink volt. Ha egyik meg­hibásodott, bizony volt fenn­akadás. Ekkor bekapcsoltuk Nagymányokat is, s (megvet­tük a harmadik kocsit. Most van egy tarttatókjárművünk, a lkát forgatómban llevő pe­dig elegendő a két település­re, sőt esetleg el tudná látni Kakaisd és Clkó szemétszállí­tását is. Ezzel a kocsik kaipa- citás-kihasználása is jobb lenne. Céljaink közé tarto­zik, hogy az üzemet úgy bő­vítsük, hogy képes legyen a környéken átlátná a külön­böző építési feladatokat. — A művelődési központ évek óta rendez a környező településeken igen szimpa­tikus és színvonalas közmű­velődési napokait, heteket. Idén, mármint ebben az ok­tatási évben megnyújtot- ták az időtartamot — ligán, kihelyezett hóna­pokat szerveznek. Most ép­pen izményben. és Győrén van ilyen. Kezdeményezé­sükben is a jövőt 'látom, mély az aprófalvas települé­sek számára igen jelentős, de ugyancsak az a város számá­ra is. Hiszen a mai kultu­rális színvonalnak meg nem felelő kultúrházakat a kö­zépfokú központ irányításá­val, igényes (programokkal lehet megtölteni, viszont a kistelepülések is — megfele­lő irányítás mellett — érté­kes műsorokat hoznak Bony­hádira. (Egyébként örömünk­re szolgál, hogy bármilyen programot szerveznek Bony- hádan, abba bekapcsolódik a környék is. Ezután Ezer Mihály más­milyen „bekapcsolódásról’’ is beszélt. Történetesen a bonyhádi kórház- és rendelő­intézet építéséről, melynek támogatására semmivel sem volt nehezebb megnyerni a városkörnyék üzemeit, szö­vetkezeteit, mdnt magát Banyháidat. — Sót, sok esetben a kör­nyék 'hozzáállása még pozi­tívabb, mint a városé — mondja az elnök, aki ezután a tanácsok együttműködését ecseteli: A leglényegesebb az, hogy a községi tanácsok nincsenek alárendelve a bonyhádi Vá­rosi Tanácsnak, s ez a mel­lérendeltségi viszony most egyértelműen megfogalmazó­dott a jogszabályokban is. Viszont a városi tanácsnak be kel töltenie a felügyeleti és az irányító szerepet is. Bonyhád lakóinak száma 15 406, a városkörnyéké pe­dig 18 660. S nemcsak Bony- hádon épül új lakótelep, ha­nem szépen alakul Nagymá- nyokon is az új családi há­zas telep. Májason az új ut­ca fogadja a Bonyhád felől érkezőt. Grábócon és Kís- vejkén évék óta nem épült új ház — most fordult a koc­ka.... Konyhádon tavaly 67 la­káshasználatba vételi enge­délyt adtak ki, a városkör­nyékben 59-«t. Csokiként a községekből elvándorlók szá­ma is. A város és a város­Űj utca Majoson környék lakosságának száma együttesen öt esztendeje nem emelkedett. De a tavalyi esz­tendő ebben is változást ho­zott: az ott élők száma 53- mai itöbb, mint az előző év­ben vollit. De folyik a gázvezeték épí­tése, mely elkészültével az ott lakók kényelmét szolgál­ja; a November 7. utcában a szennyvíz-vezetéket fektetik. És a sort még lehetne foly­tatni. A szemmel látható örömteli változások száma nem kevés. De az óiké sem, melyeiket a kívülálló, az arra járó nem érzékelhet. Csak azok, akik ott élnek. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Bakó Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents