Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-11 / 8. szám

1984. január 11.

TOt-NA 'S

ÜÉPÜJSÁG 3

Rendelet a villamoshálózatfejlesztési hozzájárulásról

A népgazdaság energiafelhasználása összességében nem növekedett az utóbbi években, de ezen belül évi 3—4 százalékkal emelkedett az ország vilamosenergia- fogyasztása, és különösen dinamikusan bővült a ’"háztartásoké, tavaly például 9 százalékkal. Az ország rendelkezésére álló beruházási eszközök nagyobb részét jelenleg is az energetikai fejlesztések kötik le. Ahhoz pedig, hogy a fogyasztók több villamos energiához jussanak, kilowattonként 40—60 ezer forintot új erőmű s 25—30 ezer forintot pedig a hálózat fejlesztésére kell fordítani. A települések egy részén az érdekelt lakosok — az 1966-ban megjelent jogszabály alapján — önkéntes anyagi hozzájárulással részben, vagy egészében maguk fedezték az elosztóhálózat fejlesztési költségeit. Ám a méltányosabb teherviselés az eddigi gyakorlat megváltoztatását, az elavult jogszabály korszerűsítését indokolta. Ezért a kormány most rendeletben szabályozta az új, kisfeszültségű elosztó vezetékhálózat létesítését, a meglévők bővítését.

A Minisztertanács rámutat, hogy továbbra is elsősorban az állam, és ezen belül a tanácsok, az áramszolgáltató vállalatok pénzügyi eszközei- bőil kell fedezni a vezetéképítés költségeit, s csak rendkívül indokolt esetben lehet a lakosság önkéntes költségmegtérítésére alapozni a beruházásokat. S ha igénybe vesznek önkéntes hozzájárulást, annak eddigi gyakorlatán változtatni kelll. A Minisztertanács rendelete értelmében a költségeket — az eddigiektől eltérően — nem a fogyasztók, — épületek, háztartások stb. — száma szerint egyenlően, hanem a vilamosenergia-igény arányában osztják meg. Az önkéntes hozzájárulással épült hálózatra, — annak üzembe helyezésétől számított tíz éven belül — csak olyan fogyasztó csatlakozhat, aki a hozzájárulást szintén befizette. Ezzel rendeződik az önkéntes hozzájárulásban részt nem vevők, a később odaköltözők és vilanyáramra igényt tartók eddig sok vitát kiváltó helyzete.

Az új kormányrendelet e beruházások eddigi pénzügyi forrásait kibővítette azzal, hogy bevezeti a hálózatfejlesztési hozzájárulást, amit azok fizetnek, akik az átlagot meghaladó villamosenergia- teljesítményt igényelnek. A kormánytól kapott felhatalmazás alapján az ipari miniszter rendeletben szabályozza a hálózatfjelesztési hozzájárulás mértékét, megfizetésének és felhasználásának módját.

A háztartások átlagos igénye 3,3 kilowatt villamos- energia-teljesítmény. A rendelet ezt az átlagot meghaladó új. vagy többletigények kielégítését köti kötelező'hálózatfejlesztési hozzájárulás megfizetéséhez. A többlet- igénnyel járó hozzájárulás 3,3-től 12 kilowattig progresz- szíven emelkedik: kilowattonként kétezer forint fizetendő az 5,5 kilowattig, ezen felül kilowattonként háromezer forint a 7,7 kilowattig, és négyezer forint a 12 kilowattig terjedő, majd egységesen hatezer forint a hozzájárulás a 12 kilowattot meghaladó teljesítmény esetén. A na- gvobb villamosenergia-telje- sítményhez nagyobb villanyórát — szakszerű elnevezéssel kismegszakítót — szerelnek fél. A 3,3 kilowatthoz — amely után még nem kell

hozzájárulást fizetni — elegendő a 15—16 amperes kismegszakító. Aki például 5,5 kilowattot igényel és ezért 15 amperes óráját 25 ampe- resre cserélteti, annak 4400 forint egyszeri hálózatfejlesztési hozzájárulást kell fizetnie. A vállalatok, intézmények és egyéb nem lakossági fogyasztók, — az iskolák, óvodák és más költségvetési szervek kivételével — egységesen kilovoltamperenként 7800 forint hozzájárulást fizetnek az új, vagy többlet- igények teljesítéséért.

A rendelet előírja, hogy az áramszolgáltató vállalatnak vagy a tanácsnak befizetett hálózatfejlesztési hozzájárulást elkülönítetten kezeljék és kizárólag új hálózat létesítésére, a régiek meghosz- szabbítására, bővítésére használják fel. Az új rendelet nem szünteti meg a szerzett jogokat, sőt a jogszabály hatálybalépéséig még nem teljesített, de vállalt igények kielégítéséért sem kél hozzájárulást fizetni. A jogszabály felsorolja azokat az eseteket, amikor nem követelhető kötelező hozzájárulást. így például mentesülnek ettől a befizetéstől az önkéntes fogyasztói hozzájárulás résztvevői, az új tanácsi lakások bérlői, az új szövetkezeti és öröklakások tulajdonosai, ha nincs nagyobb igényük a műszaki tervben, vagy az áramszolgáltató vállalattal kötött szerződésben rögzítettnél, mert ilyen esetekben az építési költség már fedezte a hálózatfejlesztési kiadásokat is.

A minisztertanácsi és a miniszteri rendelet a kihirdetéssel lépett hatályba, s ezzel egyidejűleg érvényét vesztette a villamoshálózat-fejlesztés szabályozásáról 18 évvel ezelőtt megjelent régi jogszabály. •

Az én szakmám: minősített hegesztő

Még most is él az a hiedelem, hogy hegeszteni mindenki tud. Így is adják sokan gyerekeiket erre a szakmára. Soha sem volt rangja, annyira nem, hogy Aranyi János minősített hegesztő, annak idején 1960-ban géplakatos szakmát kezdett tanulni. Csak később, az NDK-ban nyergeit át, lett hegesztő szakmunkás, olyan szakember, aki manapság már Szekszárdon a Gyár- és Gépszerelő Vállalat oktatóbázisán szakoktató. Olyan oktató, aki felnőtt szakembereket tanít. Hegesztőket képez át minősített hegesztővé. Nemcsak hazai hegesztővé, hanem az NSZK-szabványok szerint, ami annyit jelent, hogy a Szekszárdon szerzett bizonyítvánnyal szerte a világban dolgozhat. Lévén a legszigorúbb és a legjobban elfogadott a világban az NSZK minősítés, vagyis a vizsgakötelezettség.

Mert óriási különbség van a hefftölés — ez is hegesztés — és az AWI—C 1/3/B minősítés között. Ez utóbbi argon védőgázas ívhegesztés, vagyis a legkorszerűbb technika. Az atomerőmű csőrendszerének hegesztési varratait készítheti az ilyen bizonyítvánnyal rendelkező. De ugyanaz az ember elhelyezkedhet akár Kuwaitban, vagy Irakban is a gázcsövek hegesztésére.

Óriási fejlődés ez. Nincs még egy olyan szakma, ami 20 év alatt ekkorát változott, fejlődött volna. És ebben az ágazatban van tisztességesen különbség szakember és szakember között. Elfogadott tény, hogy két hegesztő között lehetséges akár 15—20 forint órabérkülönbség a minősített hegesztő javára.

De mindennek ára van, a kiemelt fizetésnek is. A minősített hegesztőnek — a következők nem nagy szavak — olyan embernek kell lennie, aki a szakmáját hivatásának tekinti, aki nyugodt, még akkor is, ha a „hátán fát vágnak”, aki megfontolt, kiegyensúlyozott és tudja azt is, hogy esténként meddig szórakozhat... Mert a bizonyítványt nemcsak megszerezni kell, hanem megőrizni is. Háromévenként, ha törik, ha szakad , meg kell védeni a diplomát — nyugodtan mondhatjuk ezt is —, mert aki nem tud újra levizsgázni, azt visszaminősítik közönséges szakmunkássá, ami a minősített hegesztők között felér a világ összeomlásával...

Egyszerűen csak arról van szó, hogy elveszik az azonosító beütő számát, ami ebben a szakmában a pecsét, olyan mint az ember aláírása. Képzeljük el, ha valame- lyikőnket megfosztanának aláírási lehetőségétől. Pedig a hegesztőknél ez van. A sikertelen vizsga után már nem használhatja az azonosítási számot, tehát nem dolAranyi János

gozhat olyan helyen, ahol komoly és felelősségteljes munka van. Nem érezheti többet azt a kellemes érzést, hogy amikor „meglövik” — röntgenezik — a hegesztési varratát és a filmen egyetlen folytonossági hiány sem mutatkozik...

Persze mondanánk azt is, hogy könnyű Aranyi Jánosnak: bejárta a fél világot, az NDK-t, az NSZK-t, a hazai nagy beruházásokat. Könnyű neki, gyakorlatot szerzett és most nagy pénzért embereket oktat. De, gondoljunk bele, hogy még mindig szinte naponta vizsgázik. Ügy kell megtanítania Szekszárdon a hegesztőket, hogy az NSZK-ból érkező hegesztőmérnök minden vizsgázónak kiadja a bizonyítványt. Ha nem, akkor az „égés” a mesternek is, mert nem sikerült a szakmát úgy átadnia, ahogy az a nagykönyvben le van írva...

Hegsztő szakmát megtanulni egyszerű és könnyű, minősített hegesztővé válni kemény dolog, de éppen ezért érdemes a szakma közelébe férkőzni, mert a kihívásnak megfelelni és végül győzni a legfontosabb és a legkellemesebb emberi érzések közé tartozik.

H. J. — G. K.

Atomerőmű-építkezés

A csillebérci reaktortól Paksig

Beszélgetős Verte Győző igazgatóval

Nem véletlen, hogy Verle Győzőt, az Erőmű Beruházási Vállalat igazgatói székében találjuk. Mindig is kereste a feladatot. A nagyobb feladatot, olyat, amivel nem lehet egykönnyen boldogulni. Máskülönben unalmas lenne lett volna az élete. Természetesen a véletlenek is hozzájárulnak egy életút alakításához. De véletlenül is csak az talál föl valamit, aki tudósa a szakmájának. így aztán nem véletlen, hogy Verle Győző 1956 tavaszán Csillebércre került, az első magyar kísérleti atomreaktorhoz. A villamosenergia-ipar öt szakemberét jelölték ki a két megawattos berendezés irányítására, közöttük volt Verle Győző is.

— Akkor már szó volt arról, hogy Magyarországon épül olyan atomerőmű, amelyik villamos energiát termel. Természetesen szívesen vállaltam a munkát.

Egy idő után azonban már ismét újat kellett keresni, mert a jövő (atomerőmű építés) kitolódott, Csillebércen meg jól mentek a dolgok. Verle Győző huszonvalahány évesen a Duna menti Hőerőmű főmérnöke lett... Az a „gép” is az akkori idők legmodernebb és legnagyobb berendezése volt. Azon már nem is kell csodálkoznunk, hogy 1979-ben az Erőmű Beruházási Vállalat igazgatójának nevezték ki. Pakson épült és épül a villamosener- gia-ipar legkorszerűbb és legnagyobb berendezése... ha valakinek, hát akkor Verle Győzőnek Pakson volt és van a helye.

— Ezt a beruházást rengeteg támadás érte — mondja most, amikor dolgozik már az egyes blokk, tehát bebizonyosodott, hogy létjogosultsága van az atomerőműnek.

— Mi volt az ellendrukkerek kifogása?

— Lehet, hogy nem jó a kifejezés, hogy ellendrukkerek, mert komoly szakemberek vetették föl, joggal, hogy megéri-e a tízszeres beruházási költség. És ők a termelő iparba akarták befektetni azt a pénzt. Azt már senki sem ismerte fel időben, hogy az atomenergetika mennyire fontos a termelő ipar számára, mert energia nélkül nem lehet egyetlen lépést sem előrehaladni. Az a vita fontos és komoly volt. Csak később, amikor eldőlt, hogy atomerőművet építünk, akkor már egyszerűbb volt ellenezni, mint beismerni a tévedést.

— Két év késés azonban az ellenzők malmára hajtotta a vizet.

— De, vajon késés volt-e? Vagy rosszul határoztuk meg a határidőket? Amikor tudtuk, hogy a világon még egyetlen atomerőmű sem készült el határidőre. Amikor még kész terveink sem voltak. Amikor Kijevből szinte naponta hozták a rajzokat. Amikor ragaszkodtunk ahhoz, hogy a biztonságnál nincs fontosabb és ennek érdekében még a késéseket, a vitákat is vállaltuk. Mindezek megítélési gondok. Meggyőződésem, hogy az 1980-as határidő nem volt reális.

— És mi volt az első siker?

— Igazunkat bizonyította be, hogy az első blokk integrális tömörségvizsgálata harminc százalékkal volt jobb, mint az előírások. Ilyen eddig — és ez már minőség kérdése — egyetlen blokknál sem sikerült, csak a paksinál. Ezt a szovjet szakemberek is elismerik, még akkor is, ha azt mondják, hogy hat hónappal előbb is üzemelhetett volna az első blokk, ha mi nem vagyunk maximalisták.

— Az egyes blokk építésének és üzembe helyezésének tapasztalatait tudják hasznosítani a kettes blokknál?

— Eddig tudtuk. Csak any- nyit kell mondani, hogy jelenleg a cirkulációs mosatások idején lényegesen jobb készültségi fokban volt a

„De vajon késés volt-e?”

„Vagy rosszul határoztuk meg a határidőket?”

if

„Vannak viták, de ez nem paksi ellentét.”

kettes blokk, mint annak idején az egyes.

— Tavaly nyár óta más szervezeti felépítés alapján dolgoznak. Szabó Benjamin kormánybiztos más feladatot kapott. Vajon ez a tény segíti, vagy gátolja most a munkát?

— A kormány 1978-ban felismerte, hogy Pakson nagy baj van. Egy kézbe kell adni a beruházás irányítását. Az akkor az egyetlen lehetőség volt. Szükség volt a miniszteri biztosokra, még akkor is, ha ők tárcaérdekeket képviseltek. Ugyanúgy fontos felismerés, hogy manapság már maguk a vállalatok is meg tudnak birkózni a feladatokkal. Tehát kormánybiztos és miniszteri biztosok nélkül is lehet dolgozni. Mert, amit négy-öt éve egy 15—20 fős bizottság irányított, azt ma egy művezető megoldja. Akkor szükség volt a bizottságra, a körültekintésre, ma meg már rendelkeznek olyan tudással a paksi szakemberek, hogy dönteni tudnak egy-egy fontos kérdésben.

— Nemcsak az irányításban, hanem a feladat megosztásában is vannak változások. Az üzembe helyezésre gondolok.

— Annak ideién az ERBE- től elvették az üzembe helyezést. Hogy ez jó volt-e vagy sem? Ne vitatkozzunk rajta. Bizonyíték az egyes blokk kifogástalan működése. Ma már, a kettes blokk üzembe helyezését a tröszt

koordinálja és az EHBE. a VERTESZ és a PAV hajtja végre. A Magyar Villamos Művek Tröszt a beruházó, az ERBE a beruházási vállalat, a VERTESZ pedig az irányítástechnikáért felelős vállalat, a PAV pedig az üzemeltető. A közös munkamegosztás szükséges. Ugyanazon tröszthöz tartozunk, érvényesülni kell a tröszti felfogásnak. Az ERBÉ-nek ma már van egy 96 fős üzembe helyező csapata és feladatainkat meg tudjuk oldani.

— Ügy hallom, hogy ellentétek vannak a PAV és az ERBE között.

— Vannak viták, de ez nem paksi ellentét. Az érdekünk ugyanaz, egy-két dologban vitatkozunk, néha sokat is, de még mindenkor meg is egyeztünk. Nagy ellentétek nem is lehetnek közöttünk. Mert például a cirkulációs mosatásig az ERBE feladata volt az üzembe helyezés, most pedig a PAV folytatja a munkát, mert rengeteg üzemviteli feladat van. Az egyes és a kettes revíziót is a PAV végzi... szóval együtt kell dolgoznunk.

— Milyen a kapcsolat a technológiai szerelőkkel?

— Lényegesen javultak a kapcsolataink. Normális viszony alakult ki a Gyár- és Gépszerelő Vállalat és a többi szerelő vállalat között. Sok gondunk van még mindig a szerelési tisztasággal. Azt már elérték ezek a vállalatok, hogy az emberek figyelnek és kényesek a saját munkájukra, de a környezetre egyáltalán nem figyelnek. És a rendetlenség kimondottan sok időveszteséget okoz. Nem lehet olyan mentségünk sem, hogy az atomerőmű-szerelés újdonság, mert legutóbb a hármas turbinánál napokig piszkos volt a turbinaolaj. és a turbinaszerelés hagyományos, jól begyakorolt feladat. A turbinaolaj piszkossága egyértelműen a szerelési tisztaságot kérdőjelezi meg.

— Szót kell ejtenünk az anyagi elismerésről is, mert a kormánybiztosi prémium megszűnt, de gondoskodtak-e helyette ösztönzőről?

— A 200 millió forintos kormánybiztosi preferencia tényleg elfogyott. Másfél évig tartott a vita, mire az újabb ösztönzési rendszert kidolgozták. Az új ösztönzési rendszernek az a lényege, hogy távlatokban ösztönöz. A vita talán ezért is tartott ilyen sokáig. Mert nem biztos, hogy az a vállalati dolgozó kapja meg a prémiumot, aki végrehajtotta a feladatot, hanem az, aki éppen akkor van a vállalat állományában.

— Részletezhetjük ezt a rendszert?

— A beruházási javaslat munkalapjain vannak előirányzott költségek. Ha a szerződéskötésnél a vállalatok kevesebb összegért vállalják a kivitelezést, akkor a megtakarítás 15 százalékát megkapjuk. Ha a blokk előbb lép üzembe, akkor a megtakarított kamatterhek egy részét is megkapjuk. Ha előbb termel a blokk és ezáltal kevesebb olajat kell felhasználnia az országnak villamos energiára, akkor a megtakarított olaj után is jár osztozó. Ha a PAV forgóalapmegtakarítást ér el, akkor az is költségcsökkentő tényező. De, ezek mind utólagos elszámolás alapján kerülnek vissza a vállalatokhoz.

— Miből fizetnek most?

— Az egyes blokk 1983- ban többet termelt mint a tervezett, ez alapján kap a vállalat visszatérítést vagy jutalmat és ezt fel tudjuk használni 1984-es feladataink végrehajtására. \

— És mi a feladat 1984- ben?

— A kettes blokk párhuzamos kapcsolását szeptember 30-ig végre kell hajtani.

— Köszönöm a beszégetést.

HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly