Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Mai számunkból KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK (9. old.) AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 5. szám ARA: 1,80 Ft 1984. január 7., szombat Átemelők következnek Bevezetőül két, egymástól látszólag független szá­mítás: Az elsőre Berend T. Iván történészünk hívta fel a figyelmet, amikor arról írt, hogy a második világ­háború során elszenvedett háborús pusztítások összegé­vel ér fel az a kár, amely 1973—82 között ért bennün­ket, a cserearányromlás következtében. A másik számításról — amelynek látszólag semmi köze sincs Berend T. Iván fejtegetéséhez — dr. Láng István, az MTA főtitkárhelyettese tájékoztatta még szeptemberben az újságírókat. Elmondta, hogy a tudó­sok felmérték, mire képes a magyar mezőgazdaság 2000-ig, 1980-hoz viszonyítva. A jelzett húsz év alatt legfeljebb 80 százalékkal lehet növelni a bruttó hoza­mokat. Többet nem várhatunk a biológiai meg az egyéb korlátok miatt. Ez a két — megismételjük: csak látszatra egymástól független — számítás a magyar népgazdaság 1984. évi tervét olvasva jutott az eszembe. Minthogy a tervről részletesen beszámolt a sajtó, a rádió: csak a legfonto­sabb előirányzatokat idézem emlékeztetőül: a nemzeti jövedelem 101,5—102, a belföldi felhasználás 98—99, az ipari termelés 101,5—102, a mezőgazdasági termékek termelése 100—101, a lakossági fogyasztás 100—100,5, az egy lakosra jutó reáljövedelem pedig 100 százalékra alakul 1983-hoz képest. Visszatérve Berend T. Iván és dr. Láng István gon­dolataira, illetve a jövő évi terv főbb mutatóira, most már elvégezhetjük a szintézist. Vagyis leszögezhetjük, hogy ha boldogulni akarunk, akkor mindenekelőtt az iparban kell fordulatot elérnünk. Semmiképpen sem lebecsülve ezzel a mezőgazdasá­got, amely az ország legnagyobb természeti kincsével, a termőfölddel és a napfénnyel gazdálkodik; amelytől 15 millió tonna gabonát várunk 1984-ben (többet, mint az ország történetében bármikor); amely egységnyi értékű termékre vetítve több konvertibilis hozadékú exportra képes, mint az ipar általában. De miközben e tényeket kiemeljük, látnunk kell, hogy a kivitel zö­mét már rég az ipar adja, mint ahogy az ipar termeli meg az ország nemzeti jövedelmének oroszlánrészét is. Az a népgazdasági ág, amelynek fejlődése előtt nincs biológiai korlát. Az ipar nélkül a nemzet félkarú óriás, mondotta haj­dan Kossuth Lajos, amit ma már minden felső tago­zatba járó általános iskolás tud. Nos. ennek a népgaz­dasági ágnak (az ipar tennivalóival foglalkozik egyéb­ként a legrészletesebben a népgazdaság jövő évi terve is), igen nehéz, sőt, rendkívüli körülmények között kell fokoznia a teljesítő képességét. Hogy csak egy — nagy sóhajokkal tudomásul vett — dologról beszéljünk, a 84-es terv szerint 7—8 százalékkal kevesebb jut az ál­lami és 5—7 százalékkal a vállalati-szövetkezeti beru­házásokra. S mégis, ilyen körülmények között sem mondhatunk le a műszaki fejlesztésről, jövőnk egyik legfőbb biztosítékáról. Végtére még így is több mint 200 milliárd forint jut beruházásokra. Ha sopánkodás helyett minden vállalatnál azt vizsgálnák, miképp le­hetne a kevesebből többet produkálni, akkor meggyő­ződhetnek arról: még így is sok a lehetőség. Valahogy olyképpen, mint ahogy a mecseki szénbányászat fej­lesztésére, illetve a Dunai Vasmű kokszolóműve ellátá­sára hivatott — liász-program kidolgozása idején tet­ték, illetve — a végrehajtása szakaszába érve— ma is teszik. A mértékadó ipari, szakmai körök szerint ennél a beruházásnál a jelek szerint 1—2 év időnyereségre teszünk szert, s több milliárd forintot takarítunk meg, mert a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, a Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat szakemberei, meg mások szakítani tudtak az évszázados, beidegzett beruházási szemléletükkel. Ha a liász-programnál képesek vagyunk erre a fordulatra, ki mondhatná, hogy más szakmák­ban nincs ilyen lehetőség? Egyébként még ez a 23 milliárdos liász-program is arra figyelmeztet (olyan bányaépítési eljárást vettünk a többi között át, amit a Szovjetunióban, Lengyelország­ban, az NDK-ban rég alkalmaznak), hogy iparunk ed­dig főként a könnyebben mozgósítható tartalékokat vette igénybe. Mind az energia-, mind az anyaggazdál­kodásra az jellemző például, hogy a legszembetűnőbb pazarlások, felesleges kiadások megszüntetésére össz­pontosítottak elsősorban. (A sikerek persze így is érté­kesek!) A valóban energia- és anyagtakarékos, egyben versenyképes konstrukciók, gyártmányok kidolgozása nagyobb részt még hátravan. Más szavakkal azt is mondhatjuk, hogy iparunknál eddig a passzív alkalmazkodás dominált. Az aktív al­kalmazkodás kibontakozásáról csak akkor lehet be­szélni. ha nagyobb léptékű lesz a termékszerkezetek korszerűsítése, ha nő a versenyképes termékek száma. Végtére is — hadd utaljak ismét Berend T. Iván szá­mításaira — ha nem akarunk tovább veszíteni a nem­zetközi porondon, nincs más választásunk. Mindent egybevetve, az 1984-es terv nemcsak egysze­rűen a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének terve, hanem egyben a felkészülés terve. Felkészülés a jobb helytállás, a dinamikusabb fejlődés időszakára, számba véve, hogy mit kell tenni ennek megalapozásáért. A népgazdaság szintjén ezt már megtették, möst már a vállalatok és a szövetkezetek, a termelők következnek. MAGYAR LÁSZLÓ Városavató ünnepi tanácsülések iPénteken Móron, Sümegen és Zaliaszentgróton vehették át a település várossá nyil­vánításáról szóló oklevelet. A három helység az Elnöki Ta­nács rendelete alapján visel­heti január elsejétől a ma­gasabb közigazgatási címet. Fejér megye harmadik, legifjabb városa, Mór ta­nácsülésén részt vett Loson­cai Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának .tagja, az El­nöki Tanács elnöke. A szőlő- kultúrájáról, s az utóbbi években iparáról is híres te­lepülés fejlődését Káldi Béla, városi tanácselnök idézte fel. Ezután Lasonczi Pál mon­dott ünnepi beszédet. Hang­súlyozta, hogy a városi rang több évtizedes anyagi és szel­lemi erőfeszítés, áldozatos munka eredménye. A móri­ak két év alatt 24 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végezitek, egészséges lo­kálpatriotizmusuk és a tele­püléshez kötődésük bizonyí­tékaként. Mór nem előleget kapott, hanem az Elnöki Ta­nács elismeri és nyugtázza azt a fáradozást, amit a vá­rosépítő munkában elért és bizonyított — mondotta Lo- sonczi Pál, majid átadta Kál­di Bélának a várossá nyil­vánítást tanúsító oklevelet. A várossá nyilvánítás al­kalmából a település műve­lődési központjában megnyi­tották a Móron élő és alkotó képzőművészek kiállítását. Sümegen, a Kisfaludy Mű­velődési Házban tartották az ünnepi nyilvános tanácsülést. A városi rang értékéről, a múlt hagyományainak meg­becsüléséről, az alkotásban és a közösségi életben való megújulási készségről beszélt ünnepi köszöntőjében Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, aki átadta a városi cím odaítéléséről szóló oklevelet Nagy (Istvánnak, a városi ta­nács elnökének. Zala megye ötödik városá­nak avatóünnepsógén részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának 'tagja, a Központi Bi­zottság titkára, aki meleg szavakkal köszöntötte az ifjú város lakosságát. A várossá nyilvánításról szóló oklevelet Abraham Kálmán, építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter adta át Ács László tanácselnöknek. HÉTRŐL HÉTRE, hírről hírre (3. old.) A BUSZON (4. old.) JELADÁS A MUNKÁRA (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.) A KIVÁLÓ ISKOLA (9. old.) EGY KIS KÖLTÉSZET (10. old.) ARCOK ÉS SORSOK (11. Old.) E j „TESSÉK A ROSSZ KEDVET LETÖRÖLNI” (7. old.) RAJZOL A GÉP (12. old.) BABANYELV (12. old.) A TELHETETLEN KIRÁLYLÁNY (13. old.) TEHERAUTÓK GRÚZIÁBÓL (8. old.) ÉVSZÁZADOS FÖLDG0MBÖK (8. old.) SIÓFOKON A DÓZSA LABDARUGÓI (14. old.) Uaddisznolesen Vadkárelhárító vadászatot rendezett az Egresmenti Vadásztársaság Bátaapátiban. Erről szóló képriportunk az ötödik oldalon található.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents