Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-31 / 25. szám
( TCH.NA'\ aüepüjsag 1984. január 31. Moziban Tévénapló Gallipoli Bizonyára minden nemzetnek megvan a maga Do- berdója, Isonzója, amelyeket sokáig a hűség és becsület fogalmával azonosítanak emlékművek, regények, filmek. Addig, amíg homályba nem borítja őket egy Don- kanvar, hogy utána a húsdaráló és vágóhíd képzete váltsa fel a korábbi hősi legendákat. Szerencsésebb országok, úgy látszik, képesek a tragikus közbenső állomást kikerülve is ledönteni a mi- liltarizmus évszázadokon át kétkedés nélkül tisztelt bálványát. Ezt teszi Peter Weil rendező Gallipoli című filmjével az ausztrálok számára, vagy az ő nevükben, márpedig ez az alapvizsga a béke iskolájában. Jó érzékkel választ főhőséül egy farmerfiút, akii „örömkaitona” és mégis végig rokonszenves a néző számára. Archy gyorsfutó őstehetség, hallatlan akaraterővel és kitartással rendelkezik. De a nagy verseny ezúttal csak alkalom számára, hogy fiatal kora ellenére bejusson a hadseregbe, amely 1915-bein már. átesett a tűzkeresztségen. Egyszerűen nem képes arra, hogy ebből kimaradjon. Amikor elutasítják, spar.tvetály- társból lett barátjával egy távoli városba <• indul, ahol nem ismerik, így besorozzák. Barátjának semmi kedve a háborúhoz, de a lányok csak az egyenruhához vonzódnak, így végül mindketten az egyiptomi kiképzőtáborban, majd a kietlen török félszigeten, GaMipoliban találják magukat. Ez már csatatér, az ausztrálok embertelen körülmények között erőszakolták ki a partraszállásit és tartják a kis földdarabot, hogy álcázzák az angolok egy másik, fohKönyv A közelmúltban jelent meg Szij ártó István Sipos' Gyula kétszeres József Attila-díjas költőről írott könyve. Sipos Gyula 1976 nyarán hunyt el és a pusztai cselédek, kétkezi munkások világából érkezett. Ez és a szülőföld életre szólóan meghatározó élményeket adott a költőnek. Rokonai, barátai, kortársai, harcostársai, s mindazok, akiknek elveit vallotta, a falusi és városi szegénység sorából kerültek ki.„A föld fiaként” született 1921-ben a Dombóvár melletti Tüskepusztán. Hadak útja volt ez a föld, egy kis folyónak, a Kapósnak völgye, északi oldalán a Balatonra nyíló szelídebb, ligetes tájjal, délre a Dráváig meredek dombok nagy erdőségeivel.” A felszabadulás után Győrf- fy-kollégista diákvezetőként, a Nemzeti Parasztpárt balszárnyának politikusaként jelentős közéleti szerepet töltött be. Nemzedékének egyik reprezentáns költője, aki hűséges maradt a szegénységhez, a népiség és a lírai realizmus eszményeihez: „Mi győztünk, mert igazunk volt! — én így tanultam. Nézd a pöífeszkedőket Hogy zeng szavukban a régi nóta: — Mi győztünk, hát igazunk van!” (Kiskirályok) Ezt bizonyítja a „Pusztaiak” című szociográfiai munkája Alsóhetényröl: „A pusztaiak nagy többsége még annyira sem szabadult meg hátrányos helyzetétől, mint az alsóhe- tényiek. Csak hajszálerecskék kötik össze őket a világgal, gyerekeik iskolázási nehézségekkel, ők maguk sárral, porral, rossz lakás- és munka- körülményekkel, ellátási bajokkal küszködnek. Az alsó- hetényi beszámolót úgy adhatos hadműveletéit. Archyt egy sorsdöntő roham előtt parancsnoka futárnak jelöli ki, de ő maga helyett annak idején legyőzött barátiját, Frankéit ajánlja a veszélytelenebbnek vélt feladatra. És az utolsó képsorokban Frank lábainak gyorsaságától függ, hogy időben odaérne a támadást halasztó paranccsal, amelyen sok száz bajitársá- val együtt Arohynak is az életet jelenítheti... A rendező mindig a kellő időben és mértékben humort is adagol. Ugyanakkor meglepő realizmussal jelzi, hogy aljasul szolgává a kiképző-tábornak helyet adó — lényegében megszállt — ország népe. Egyaránt ért a hátorsizági, viszonylag gondtalan élet és a front véres valósága közti ellentét és a katonai vezetés ostobaságának és . embertelenségének bemutatásához. A dinamikus rendezést kitűnő operatőri tóm át azoknak, akiket e kis település gondja foglalkoztat, mint példát, hogy így is lehet.” E könyvet a Kossuth Kiadó nyolcezer példányban az 1977. évi könyvhétre jelentette meg, s szinte még a könyv- sátrakból elfogyott. írásaiban emberi örömökről, közösségi boldogságról szól, de bemutatja a gondverte földet is, a csírázó mag hatalmát, énekli. Autonóm a világgal szembenéző költő, akinek verseiben, prózájában az önmagunkkal és lehetőségeinkkel szembeni elégedetlenség szikráztat feszültséget. A Pusztaiak bizonyítja, hogy Sipos azok közé a szerencsés alkotók közé tartozik, akiknek szellemi arcát egy zárt tájegység sajátos világa formálta. Ahogy az általa igen nagyra becsült írói példakép, Móricz Zsigmond számára Tiszacsécse, a jeles parasztpolitikus író Szabó Pálnak Biharugra, Veres. Péternek Balmazújváros, Illyésnek/ Rácegrespuszta, a szellemi vezérként is tisztelt és szeretett tudós-író-politikus- nak: Erdei Ferencnek Makó, Tamási Áronnak Farkaslak, Kós Károlynak Kalotaszeg — úgy Sípos Gyulának Tüskepuszta volt a tűzhányó, mely belső feszültségtől izzó szikladarabként kivetett hírvivőnek — és tanúságtevőnek. „Amennyit nemzetemért tenni tudtam, annyit tettem az emberiségért”...' — írja egyik kötetében. Tizenegy verseskötete, két regénye, egy szociográfiai írása és a Győrffy-kollégisták emlékére írott könyve jelent meg e rövid életút alatt. Rá emlékezik e kis'könyv, mely rövidesen megjelenik — az Akadémiai Kiadó jóvoltából — a könyvesboltokban. munka egészíti ki, akár egy forgatagos tömegjelenet -befogása, akár egy gondolat vagy érzés végtelenül leegyszerűsített formában való megjelenítése a feladat. Ez a film úgy gyűlöLteti meg nézőjével a háborút, hogy közben a hősiesség, hősiesség és a -vágóhíd vágóhíd marad. Így látszólag minden együtt van, hogy nagy film szülessen. A megrendülés mégis elmarad. Nagynehe- zen rájövök, hogy talán azért, mert a lovagkor kard- csattogásánál meseszerűbbé távolítja a csata előtti szu- romyköszörülés, a töl-ténysza- lagot faló gépfegyver képének félelmetességét mindennapi ív-híradónk, a maga fenyegetően meredező r-aké- takilövő- állásaival és valódi, mai harcterek fölött száguldó szupergépeivel. CSONTOS KAROLY Riportcsokor az érdekről A Kossuth rádió egyik szórakoztatóan-komoly adása, a minden vasárnap délelőtt jelentkező Szivárvány ezúttal — 'tegnapelőtt — teljes kilencven percét egyetlen témának szentelte. S mi volt az a nagyon fontos téma ? Az, ami életünk minden cselekvésében, -minden -reakciójában, minden gondolatában jelen van. Formál, irányít, támad, szeret és rombol. Ez pedig: az ÉRDEK. A Szivárvány alkotógárdája a műsoridő adta lehetőségeken belül talán mi-n-den részterületet érintett, ami az érdek tar.tomán yába tartozott és tartozik. Foglalkozott vele, elemezni próbálta, ám mindvégig attól óvta a hallgatót, hoigy azt a konklúziót vonja le az egyes riportokból, amit a műsorvezető vagy a -riporter fontosnak tart. Ment a hallott kilenc riport témája azokban a tartományokban mozgott, ami minden -ember életében jelen van. Az egyik riport — Kapusi Rózsa munkája — egy felesége által kisemmizett, de jókedélyét és életörömét megőrző férfiről szólt. A másik — Széli Júliáé — néhány perc alatt ismét bizonyította azt a tételt, hogy milyen sok embernél a gyermeki és a hitvesi szeretet egyetlen ára a ház, a vagyon. A műsort hallgatva ki tetszhetett : miközben az alkotók szuverén véleménynyilvánítási és értékitéletalkotási jogot biztosítanak a hallgatóknak. egyvalamire nagyon ügyelnek. Mégpedig arra, hogy az arányt még véletlenül se tolják ©1 vagy felejtsék k-i valamelyik érdek k ategóriát. Ne sakalljanak be a-z „egyéniből” vagy kevoslően bánjanak a „csoporttal”, főleg (!) az össztársadalmival. Jelenet a filmből Szíjártó István: Sípos Gyula Rádió Wagner 1849 tavaszán a drezdai barikádokon egy hatvan év körüli férfi ágál, akiben Wagnerre kell ismernünk, de aki ebben az esztendőben mindössze 36 éves, foglalkozását tekintve szász királyi karmester. Már itt zavarba jövünk, mert Richard Burton valóban jó színész, sőt világsztár, évei számát azonban nem tudja megfordítani, s a film során tíz, majd húsz évfel is ugyanazt a Burtont látjuk, jóllehet, közben az igazi Wagner felett már tíz, húsz év szállt el. A képzelet megtorpan, botladozva tudja csak követni az életrajz eseményeit, melyekkel egyébként is elég szűkmarkúan bánt a film írója. Mi is történt Drezdában? A felkelés nyomán — egyes részletei valamennyi Wagner-életrajzban megtalálhatók — a porosz csapatok megindultak Drezda ellen, végül az ideiglenes kormány a város kiürítése mellett döntött, elsősorban a felkelést szervező Bakunyin tanácsára, akinek nevével a munkásmozgalom történetében gyakran találkozunk. A menekülő kormányelnököt, Heubnert és Bakunyint elfogták, Wagnernek azonban, aki közben másutt is járt, sikerült Weimarba jutnia, ahol Liszt várta, Mi történt még, mielőtt elkezdődik a film? Wagner mögött egy sor maradandó mű áll: bemutatták a Bolygó hollandit, már 1845-ben elkészült a Tannhäuser, amit Liszt mutatott be, s 1848-ban befejezte a Lohengrint is. Amikor tehát 1849. május 27-én hamis útlevéllel átlépi a svájci határt, elismert komponista. 1850-ben már a Siegfried foglalkoztatja, 1851 februárjában pedig ezt írja Lisztnek: „Elkészült egy igen terjedelmes könyvem, címe Opera és dráma." Minderről azonban az angol—magyar Wagner-filmben szó sem esik. Ez a Wagner pontosan olyan, amilyennek a kispolgár képzeli a lángészt: hiú, házsártos, kötekedő, hűtlen, állandó pénzzavarban él, a hazudozás sem idegen tőle, mert jóhiszemű hitelezőit sorra becsapja. Wagnernek nem volt nyugodt élete, a romantikus póz sem volt tőle idegen, mindezt a Wagner-életrajzok hitelt érdemlően tanúsítják. Ám ha valaki csak ezt látja Wagnerben és általában a lángelmében, a lényeget kerüli meg, függetlenül attól, hogy ebben a formában nem is igaz. Mert az a Wagner, akinek állandóan anyagi gondjai voltak, s közben szerelmi viszonyokat is szőtt, fáradhatatlan erőfeszítéssel dolgozott, s a svájci idill sem múlt el nyomtalanul, bizonyíték rá a Wesendonck\ dalok sorozata vagy éppen maga a Tristan, aminek kéziratával érkezett a lelkes II. Lajos udvarába. . Sajnos, a film megreked a külsőségeknél s azt sugallja, hogy bárki lehet lángész, ha könnyelműen és hóbortosán viselkedik, vagy éppenséggel sok az adóssága. Tudjuk, hatásosabb, ha a mű maradandó- sága helyett az emberi gyengeségek kapnak hangsúlyt, de így az igazságtól távolodunk el egyre jobban. Közben, talán épp a hatásosság kedvéért, a tényekkel is bajok vannak. A Tann- häusert 1861 márciusában mutatták be Párizsban, ahol nem égy, hanem három előadást ért meg. s bár botrány is volt bőven, Gounod, a Faust komponistája így sóhajtott fel: „Bár adna isten nekem is ilyen bukást!” — Baudelaire, a költő pedig nagy tanulmányban ünnepelte a „jövő zenéjét". Pedig nagyon szép film, az is látszik, hogy alkotóinak nem voltak anyagi gondjaik. Pompás tájak, történelmi környezetek, kosztümös jelenetek váltják egymást, mi pedig egyre csak arra gondolunk, hogy Wagnernek mindenre jutott ideje. Emiatt csónakázik a Zürichi tavon, most éppen felolvas, pénzt kér kölcsön, szerelmeskedik, királyi pártfogójával sétál a festői pagolyban, csak éppen azt nem tudjuk elképzelni, hogy mikor írta meg az opera- irodalom maradandó remekműveit. CSANYILÁSZLÓ Mit ők Egy tévésorozat indulásakor, egyetlen adásból még nem lehet következtetni, hogy siker lesz-e, avagy sem, sőt még arra sem szabad tippelni a látott egyetlen műsor után, hogy maga a sorozat milyen színvonalat nyújt. Pontosan ezért mindössze gondolataimat rovom papírra a Mitiök, azaz a Tinirandevú szombat délutáni — első — adása kapcsán. Olvasva Petrucz Miklós szerkesztő írását, mely egyaránt tekinthető ajánlásnak, meghívásnak; ugyanakkor kéri a tiniket, hogy a közös szerkesztéshez tippjeikkel álljanak elő. Először is az jut eszembe, hogy vajon ' szerencsés-e a műsornak szombatonként, a délutáni órákban való sugárzása. (Az első adás fél négy után kezdődött, és fél ötig tartott.) A cikk szerzője, azaz a műsor szerkesztője is fölveti, hogy a tinik igen elfoglaltak... Hát ezt vetem föl én is. Igaz, szombat délutánonként csak ritkán van edzés, olyankor inkább a versenyek bonyolódnak. Abban az időben nincs szakköri foglalozás, viszont kezdődik a disco. Nem éppen akkor kell elkészíteni a leckét, viszont akkortájt kapnak kimenőt a kollégisták, sőt, apu és anyu is olyankor engedi el otthonról tizenéves lányát, fiát. Az időpont kiválasztásával kapcsolatban többet nem akarok akadékoskodni, inkább néhány gondolat az első adásról, amely igen jól szerkesztett, egybefogott, és célratörő volt. Előnyéül szolgált, hogy az ifjúsági szerkesztőség fiatal munkatársai nem' akartak egyszerre sokat markolni, nem vesztek el a sok téma, a sok színhely között. A Debreceni Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákjai roppant elfogulatlanul, imponáló objektivitással beszéltek problémáikról, tárták a nézők elé terveiket, lehetőségeiket. A riportokat igazán fölkészülten készítette, s tartotta vágányon a két ifjú riporter; Radványi Dorottya és Héder Barna. Viszont zavart, hogy a riport felnőtt résztvevői, azaz néhány tanár mód felett szertartásos volt, melytől modoros szerepjátszássá vált közreműködésük. Leszögezhetjük, hogy könnyed hangnemben zajlott, ámde elmélyült volt a Mitiök első adása. Még sok ilyen sikeres „föllépést" kívánunk a problémákat megoldani akaró fiataloknak! — hm — BODO IMRE szűcs Kedves másunk, jobbik felünk Igen, ekként ismertük eddig is Dajkc argitot, aki a televízió jóvoltából leheteti indégünk az elmúlt hét szerdáján. Kár ->gy kissé későn, az úgyszintén, hogy rö- d időre. Vagy a képernyőn végig látha- tlan Molnár Gál Péter riporteri bűne jgy kurtának tűnt a közel egy óra? Alig- inem ez az igazság, kivált ha továbl mdolja az ember, valahogy így: ugyai it hozott volna ki ebből a beszélgetésbő televízió mind ez ideig legnagyobb és légibb kérdezője, Vitray Tamás? Rá ugyani: galább annyira jellemző az őszinteség amor és önirónia, mint arra a Dajka Mar tra, aki túl a hetvenen se kíván művész 5nek szállíttatni. Nem. ö Margit, Margit 2 vagy Margit néni. Miközben úgy tue .indent a színészmesterségről, ahogy a; lőtte járt legnagyobbak, vagy a vele azo os korú nagyok, de van bátorsága „igyek 5 dilettánsnak" nevezni magát, jóllehet jy kivételes gazdag és kimagasló színész letmű birtokosa, ö a színművész, ha úgi :tszik csupa nagybetűvel, még akor is, h< zt vallja, hogy csak akkor tud mindent a jók és emberségesek hozzá. Kik? Hát e lemző a csak jóság és csak emberség. ■ De amelyik jó-rossz sokszínűségében, kedveli azt a mitoszűző őszinteséget és emberiességet, mely másokra legfeljebb kivételes pillanatokban, Dajka Margitra egyfolytában jellemző volt és maradt is a színház világán belül. Már csak ezért is megérdemelt volna egy készültebb — s igen, le kell írni — gyön- gédebb partnert a beszélgetésben, mely nem a megszólaltatott hibájából vált egyenetlenné, s befejezésében — amikor a 77. évét taposó színésznőnek a szerelemről, szerelmi életéről kellett (?!) volna vallania — odacsapottá. Dajka Margitot, a páratlan drámai hőst, az ízléses nevetteni tudás nagy mesterét, a drága komédiást rásze- dettnek éreztük és drukkolását, zavartsá- gát is végig megalapozottnak. Nem valószínű, hogy egyhamar sikerül ismét a tévé kamerái elé ültetni, pedig de sok — szerencsénkre — még mindig a mondanivalója a vele közös nevezőn lévőkről, rólunk, emberekről. —óa—
