Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-05 / 3. szám
1984. január 5. ©^ifePÜJSÄG Kézilabda NB II Elégedettek lehetünk női csapatainkkal Megyénk két NB Il-es női kézilabdacsapata -a közápcso- portba ínyért beosztást. A Szekszárdi Spartacus gárdája az idényt az ötödik, míg a Tolnai Vörös Lobogó együttese a hatodik helyen fejezte be. Ha figyelembe vesszük, hogy a bajnokságban 12 csapat van, helyezésük jónak mondható, még akkor is, ha a Spartacus az elmúlt bajnoksághoz képest — amikor másodikként végzett — kissé visszaesett. Ezek után nézzük részleteiben a két csapat helytállását. A gondok változatlanok Szekszárdon A Szekszárdi Spartacusnál az előző évhez képest változatlanok a gondok. A játékosállomány ismét csökkent, Kadosa Erzsébet visz- szavonult. Ö elsősorban a védekezésben jeleskedett, amit nem is tudtak azóta pótolni. További gondot jelenített, hogy a tavaszi szezon közepén kivált a csapatból Jauch József né is — anyai örömök miatt —, így a játékosállomány minőségileg és mennyiségileg is csökkent. A gondok enyhítésére a sportegyesület vezetői nem kis áldozatok árán egy volt 'NB I-es játékost igazoltak, aki azonban alig egy hónap után szó nélkül távozott Szekszárdról. A fiatal, írutiimtalan csapat főleg vidéken jött könnyen zavarba, bár hazai pályán sem volt zökkenőmentes a játékuk. A védekezésben különösen megmutatkozott Kadosa hiánya, így ennek is következménye a kapott 399 gól. Mindössze négy csapat volt a mezőnyben, mely ennél többet kapott, közülük kettő búcsút is mondhatott az NB Unnék. A támadójáték viszont jó volt, mely főleg Hosnyánszki Perememé érdeme. A csapat 430 gólt szerzett. A középcsoport 12 csapatából ennél csak három együttes tudott többet lőni. Az összes gól 52 százalékát, szám szerint 224-©t Hos- nyánszkiné szerezte, de figyelemre méltó Tökauer Anita 66 és Katzenberger Éva 52 gólos teljesítménye. Addig, míg Hosnyánszkiné és Tefcauer viszonylag egyenletes teljesítményt mutatott, Katzenberger tavasszal 20, ősszel már 32 gólt lőtt. A szűkös játékosállomány miatt néhányan visszsaéltek a helyzettel. A fegyelmezetlenségeket, gondokat — mely elég gyakran előfordult — a szakosztályvezetés megnyugtatóan rendezte. A csapat éves felkészülési lehetőségei megfelelőek voltak. A vezetőség biztosította a megfelelő felkészülést, a .különböző tornákon való részvételt. A napközis rendszerű edzőtáborozással is sikerült a kívánt célokat elérni. Az ifjúsági csapat megnyerte Tolnia .megye 1983. évi bajnokságát — méghozzá veretlenül. Sajnos, 1983-ban elmaradt az Ambrus Péter em- léktorna, mélyre eddig három alkalommal került sor. Hogy az emléktoma-sorozat folytatódjon, körültekintőbben kell a szervezést végezni!. A szakosztálynál gondot jelent az is, hogy a II. sz. Általános Iskolánál — jó kezdés után — a helyzet nem a legbiztatóbb. Az egyesület vezetése megegyezett az V. sz. Általános Iskola vezetőivel, hogy azokat a lányokat, akik a labdajátékokhoz orientálódnak, a kézilabdasport irányába egyengetik útjukat. Ami biztató, néhány hete már mintegy ötven gyerek vett részt a szervezett kézilabda- oktatáson az iskolában. A szervezeti élet a szakosztály vezetésében esetenként akadozik és ez gondot jelenít. Rendszeresebben és szervezettebben kellene a társadalmi aktívák véleményét kikérni és segítő szándékukat igénybe venni. Mivel egyre 'kevesebben vállalják a fiatalok közül a .rendszeres elfoglaltságot, az erős fizikai igénybevételt, így a jövőiben az erkölcsi megbe- csülésit is jobban kell érvényre juttatni náluk. A szakosztályvezetés véleménye, hogy a csapatoknál történt edzőválitozások nem ókoznak törést és .tulajdonképpen változattam összetételben szerepel majd mind a felnőtt-, mind az ifjúsági csapat. Tolnai VL: céltudatos, eredményes munka A mözsi csapat az 1982-es bajnoki évben, újoncként csak az osztályozón keresztül tudta meghosszabbítani az 1983-as évre szereplési jogát az NiB II-ben. A község sportéletében eddig még nem volt példa arra, hogy a csapat teát éven keresztül biztosítani tudta volna helyét a bajnokság harmadik vonal álban. .Nagy volt az öröm a csapat háza táján, de lelkesedett a község sportszerető közönsége is, amely az NB II nyugati csoportjában a legnépesebb volt. A fenntartó gazdasági szerv, a mözsi Üj Élet Termelőszövetkezet vezetői közel sem fogadták lelkesedéssel, így a nagyközségi pántbizottság javaslatára, a megyei spor.tveze- tés egyetértésével a szakosztály fuzionált a Tolnai Vörös Lobogóval. Ez alapvető változást hozott a szakosztály életében. Megteremtődtek a zavartalan szakmai és nevelőmunkóhoz szükséges anyagi és erkölcsi támogatás feltételei. A szakosztály játékosállománya annyiban változott, hogy Győri Anna visszaigazolt Szedresbe, Meksz Anikót pedig a Tatabánya NB I- es csapata igazolta le. Ezzel szemben Fausztné, Lóridon és Héffner került a csapathoz, áklik korábban a Szekszárdi Spartacus színeiben játszottak. Az elhúzódó fúzió miatt csak egy hónap késéssel indult be a szakmai munka, ennek ellenére a szakosztály vezetése a bent- maradást biztosító 7—8. hely megszerzését tűzte célul az együttes elé. A zömében gyermekes anyákból álló csapat tagjainál objektív tényként kellett elfogadni, most már évek távlatában, hogy nincs mód, ■lehetőség a heti három edzésszám növelésére. A célkitűzést a csapat túlteljesítette, az NB II középcsoportjában a hatodik helyen végzett 22 ponttal, 50 .százalékos teljesítménnyel. A tavaszi és őszi eredményekre ,a kiegyensúlyozott szereplés volt a jellemző, mindkét fordulóban 11 pontot gyűjtött a csapat. Igen kedvező a hazai mérleg, 11 mérkőzésből 7 .győzelem, egy döntetlen és három vereség. Mindhárom vereség minimális gólará- nyú volt. Az elmúlt évihez viszonyítva némileg javultak a vidéki eredmények is, az idén a .tavalyi 5 ponttal szemben 7 pontot szerzett a csapat. A kiesés elkerülése szempontjából döntő volt, hogy olyan csapatok ellen sikerült vidéken pontokat szerezni, amelyek riválisként a táblázat középső harmadában végeztek. (Csepel Autó, Lőrinci Fonó, Taurus, Szegedi TK). Sajnálatos vonása volt a vidéki szereplésnek, hogy az élmezőnyhöz tartozó -együttesek ellen a csapat már a mérkőzés első felében féladta a küzdelmeit, ami azután négy nagy gólarányú vereséget eredményezett. A csapat a bajnoki évben 380 gólt kapott, ami 17,2-es mérkőzésenkénti átlagnak felel meg. A véd5játék viszonylag jó színvonalát igazolja, hogy ennél imóg a bajnokságot nyert Szegedi Textil is négy góllal többet kapott. Schellné .a kapuban igazi vetélytárs nélkül is igazolta, hogy az NB II-.es mezőny egyik legjobb kapusa. A bajnoki év során a csapat 369 alkalommal talált az ellenfél kapujába, ebből csupán 92 az átlövésből elért gólok száma. A legnagyobb fejlődést a gyors indításoknál érte el a csapat. Míg az elmúlt évben 23 gólt dobtak gyors indításból, az idén már 58 alkalommal tudtak eredményesek lenni ebből a támadásfajtából. A dobott gólok játékosonkéniti megoszlása, zárójelben a büntetőből elért gólok. Fazekasraé 82 (41), Herczigné 69 (25), Bagómé 59 (10), Bauerné 52, Fausztné 50, Vigh 27, Somor- jai 23, Konyecsnyi 3, Lóridon 2 (1), Kláb 2. A szakosztály vezetősége az idei évben komoly erőfeszítéseket tett az utánpót- lásnevelés tervszerűségének, hatékonyságának növelése érdekében. E munka eredménye .azonban csak évek múlva jelentkezik a felnőttcsapat szintjén. A szakosztály jelenleg a jövő évi munka tervezésével, előkészítésével foglalkozik. Az 1984-es év fő célkitűzése — a reális lehetőségek figyelembevételével — nem lehet más, mint az NB Il-es szereplés jogának megújítása az 1985- ös bajnoki idényre, erre kötelez az idei évben elért hatodik hely is. A bajnokság végeredménye: NB II. Közép Nők: 1. Szegedi Textil 22 18 1 3 505-384 37 2. Jánoshalma 22 17 1 4 412-330 35 3. ÁFOR SK 22 16 1 5 465-369 33 4. DUTÉP SC 22 12 — 10 400-353 24 5. Szekszárdi Szöv. 22 10 4 8 432-399 24 6. Tolnai VL 22 10 2 10 369-380 22 7. Csepel Autó 22 10 1 11 471-506 21 8. Lőrinci Fonó 22 9 2 11 402-377 20 9. Taurus SC 22 7 5 10 375-382 19 10. Szegedi Főiskola 22 6 1 15 388-472 13 11. D. Vendéglátó 22 4 2 16 382-454 10 12. Kiskunmajsa 22 2 2 18 298-493 6 Kosárlabdahírek Dombóvárról Munkacsarnok ünnepélyes átadása A Dombóvári VMSE NB Il-es férfi kosárlabdacsapata már az idei feladatokra készül. Ennek első állomása az MNK mérkőzéssorozat következő találkozója,. melyre január 11-én, szerdán kerül sor Százhalombattán, amikor az NB II középcsoportjában a hatodik helyen lévő együtteshez látogatnak. Papírforma szerint — mint ezt Er- _dősi Lajos edző mondotta — a dombóvári csapatnak győznie kell. Január 12-én, csütörtökön nagy eseményre kerül sor, mely minden szempontból döntő Dombóvár város kosárlabdasportja szempontjából. Ezen a napon adják át azt a munkacsarnokot, mely otthont ad az NB Il-es kosárlabda-gárdának is. Az ünnepélyes átadást követően — mely 16 órakor lesz — a Pécsi VSK NB I-es csapata ellen játszanak a dombóváriak barátságos mérkőzést. A terem adta lehetőséget kihasználva az átadást követő másnapon, január 13- ón kezdődik négy csapat részvételével a nemzetközi Gunaras Kupa. A nemzetközi jelleget a pozsonyi Start csapata adja, rajtuk kívül a Kaposvári Táncsics NB lies. valamint az ugyancsak NB Il-es Pécsi Postás lesz a vendég. A verseny első napján, 13-án 17 órakor kerül sor az első mérkőzésre, míg a második kezdési ideje 18.30. Szombaton, 14-én 9 órakor lesz az első mérkőzés. A további időpontok: 10.30, 14„ majd 15.30. A csapatok körmérkőzést játszanak, tehát valamennyi találkozik egymással a pályán. Mire felnőnek... Merre haladnak az USE cselgáncsosai? Az Atomerőmű SE cselgáncs-szakosztálya kinőtte már eredeti rendeltetését, amellyel beindították — azaz csupán a város gyerekeinek mozgáslehetőségének biztosítását. Megerősödött, országosan is rangot szerzett. Ez a dinamikus fejlődés Tuncsik József vezető edző irányításával indult be, s ma már mintegy 140 fiatalt számlálnak a szakosztályban. Ha az elmúlt évet értékeljük, mindenképpen a szakosztály vezetésének célkitűzését kell alapul vennünk. Ebben az úttörőkorosztál.y versenyeztetésére helyeztek elsősorban hangsúlyt. Mindezek eredményeképpen az országos úttörőbajnokságról, Miskolcról szép érmekkel tértek haza: Géhl Tamás +53 kg-ban bajnok lett, Hirth és Feil pedig bronzérmet szerzett. Szakberkekben a legnagyobb elismerést talán a csapat harmadik helyezése váltotta ki. Szükség lenne azonban arra, hogy a legtehetségesebb, legügyesebb 20—30 gyerekkel külön, differenciáltan foglalkozhassanak az edzők. Itt legnagyobb akadályt a teremhiány jelenti. Bár összességében a teremellátottság jónak mondható — kitűnő kapcsolatot alakítottak ki az általános iskolákkal — de még így is korlátot szab az edzéslehetőségeknek a teremgond. Ennek megoldására az idén külön edzőterem felépítését tervezik, amit rugós szőnyegekkel szerelnek fel a sérülések, ízületi bántalmak megakadályozására. Országszerte ismertté vált 1983-ban a paksi női csel- gáncsozók neve. Vajer Brigitta és Toronyi Zsuzsa országos bajnok. Molnár ezüst-, Ungor pedig bronzérmet szerzett. A válogatottkeret tagjaként Vajer az osztrák— magyar nemzetközi viadalon is szerepelt. Az ifjúságiak közül az ezüstjelvényes Bárdos László teljesítménye emelkedett ki, rajta kívül még hatan bronzjelvényes szintet értek el. A felnőtt- korosztályban a másodosztályú Móczár Imre az egyéni országos bajnokságon a dobogó második fokára állhatott. Tizenketten harmadosztályú minősítést értek el. A felnőtt versenyeztetés — legalábbis egyelőre — nem profilja az ASE-nak. Csak akkor válik azzá, ha felnő a mostani fiatal gárda, „beérnek” ezek a gyerekek. Az azonban biztos, hogy ők valóban kötődnek majd a városhoz, és nem anyagiakkal lesznek az egyesülethez „láncolva”. E mag köré szeretnének építeni a paksiak, és ha már a törzs megvan, akkor néhány nagynevű versenyzőt is le lehet igazolni. De csak akkor. Addig azonban a legfiatalabb kortól kezdve, a fokozatosság gondos betartásával készítik fel a gyerekeket. Nem siettetik, bevárják, amíg beérnek az eredmények és hogy mindezt nem sikertelenül: bizonyítja az elmúlt évi szereplésük. Az is figyelemre méltó, hogy a Szekszárdi Dózsának nyolc versenyzőt adott át az ASE szakosztálya, bár ez jelentős „vérveszteséget” jelentett számukra. A szakosztály további fejlődéséhez, színvonalas versenyzési lehetőségekre, jó ellenfelekre van szükség. Ezért érthető a szakvezetés törekvése: nagyobb egyesületekkel, más körzetekkel felvenni a kapcsolatot. És ez nem a szűkebb környezet cserbenhagyása, sokkal inkább megyénk sportjának érdeke. Mint az is, hogy megoldódjon a gyerekek „feláramlása”. így valósulhat csak meg, hogy élversenyzők, klasszisok igazolása nélkül is jelentős cselgáncsbázis jöjjön létre, és az után- pótláskorúakhoz hasonlóan más korosztályok is az élvonalban lehessenek a paksiak. TAKÁCS ZS. Fotó: KAPFINGER A, Bemelegítés közben Ki az erősebb?
