Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

1984. január 28. TOC NA X _ a "rshÉPÜJSAG NDK „Ültess egy fát!” Az NDK-ban manapság igen jelentős program a környe­zet védelme. Az ilyen jelleg­zetesen ipari országban meg­I lehetősen nagy szükség is van erre, hiszen a gyárvá­rosok, bányaüzemek környé­kén kincset ér minden egyes fa, minden szál virág. Az iparvárosokban éppen ezért sorra alakítják ki az úgyne­vezett „zöld szalagot”, azt az élő növényekből álló öveze­tet, amely — a kellemes lát­ványon .túl — friss, ózondús levegőt nyújit a lakosságnak. Így van ez Halléban is. Az iparváros lakói a hetvenes évek elején még mem ismer­ték a „zöld szalag” előnye­it. Egy-egy hallei lakosra mindössze 0,0067 hektár er­dős terület jutott, ami jóval az országos átlag alatt volt. Ezért aztán sietve megtették az első környezetvédelmi in­tézkedéseket : védelem alá helyeztek minden 1 méter­nél magasabb fát, s évente 10 ezer újat telepítettek a város parkjaiban, lakótele­pein. Mozgalom indult „Ül­tess egy fát!” jelszóval, s ma Halle joggal pályázhat az egyik legzöldebb város cí­mére. A berliniek sincsenek ötle­tek híjával, ha városuk kör­nyezetvédelméről kell gon­doskodniuk. A fővárosban 250 erdő- és természetvédő járja szabadidejében a par­kokat, városi erdőket. Több . mint 13 millió fenyőt, töl­gyet, bükkot, jegenyét és még ki tudná felsorolni, hányféle haszon- és díszfát óvnak a pusztulástól. Az er­dővédőknek százával akad segítőtársuk a diákok és a természetkedvelő felnőttek között is. A közös munka eredményeként például ma már a 127,3 négyzetkilomé­ter területű köpenicki város­negyed 54 százaléka liget és = erdő. Az erdős táj levegőjét a környékbeli hét tó, vala­mint a Dahme és a Spree folyó is frissíti. Az arany sínszeg beverése előtt Hidak máslél kilométerenként A Léna folyót átívelő híd a Bajkál—Amur vasúti fővonal nyugati szakaszán A Bajkál—Amür vasútvo­nal, a BAM építésében je­lentős esemény következik be: a Kodari-hegygerinc tér­ségében, 1984 októberében leverik az aranysí nszeget, amely a két irányból — ke­let felől Tinda állomásról, és nyugat felől a Bajkál térsé­géből — haladó vágányokat összekapcsolja. — Aki ma repülőgépen re­pül át ott, ahova vonattal még nem lehet eljutni, lát­hatja, hogy a hidak építése jelentősen túlszárnyalja a vasúti pályatest építését — mondja A. Zsuravel, a Szov­jet Tudományos Akadémia BAM-problémáival foglalko­zó tanácsának tagja, a no- voszibirszkd vasúti mérnöki főiskola professzora. Hogyan sikerült a hídépí­tőknek ennyire megelőzniök a vágányfektetőket? Hiszen összesen mintegy 2300, azaz átlagosan a nyomvonal min­den másfél kilométeres sza­kaszán egy hidat kellett épí­teniük. S kezdetben, mint is­meretes, olyan lassan halad­tak, hogy a sínfektetést is akadályozták. A kérdésre a választ „A hídépítés új módszerei a BAM bonyolult feltételei kö­zött” című munka adja meg. A tudományos munka egyik szerzőjét, Leonyid Blinko- vot, a Mosztosztroj—10 tröszt vezetőjét kértük meg, hogy beszéljen a lényegéről. — A több miint háromezer kilométer hosszú Bajkál— Amur vasúti fővonal zord éghajlatú, hegyes terepdom­borzatú, lakatlan itajgai te­rületeken halad keresztül, ahol hiányoznak a közleke­dési útvonalak. A BAM kü­lönösen a hídépítőkre rótt bonyolult feladatokat. A gyors folyású északi hegyi folyókon kellett átkelési he­lyeket építeniök, olyan kö­rülmények között, amikor a tartós nyári áradások idő­szakában a víz szintje jelen­tősen ingadozik. A vízzel el­árasztott örökké fagyott talaj viszonyai között, amely nyá­ron mélyen felenged, télen pedig kőkeményre fagy. A talajban az örök fagy alatto­mos tulajdonságainak a fi­gyelembevételével biztosíta­niuk kellett az alépítmé­nyek szerkezetének védel­mét az örvénylés ereje ellen, amely száz tonnákkal mér­hető. Mindezt olyan szeizmo- aktív övezetben, ahol a 9 erősségi fokú földrengések jelentősen megnehezítik a számításokat és következés­képpen a vállalt munka egy­ségét. A szovjet szakemberek a kis és közepes hidak építésé­nél elvileg új szerkezeti- technológiai megoldásokat találtak, az úgynevezett tar­tóoszlopos hidakat. Ez a tám- szerkezet több, 80 centimé­ter átmérőjű, előregyártott vasbeton tartóoszlopból áll, amelyeket egyméteres átmé­rőjű fúrólyukakba ágyaz­nak. Ezekre szerelik az elő­re gyártott oszlopsisaikakat és a szekrény alakú blokkot a boltozat szekrényteste részé­re. Ilymódon teljesen le­mondtak az építési gödör ki­ásásáról.. Ebben van az új­donság lényege. Természete­sen, hogy lemondjunk a ha­gyományos alapozásról, egész technikai arzenálunkat gyö­keresen felül kellett Vizsgál­nunk. Például új fúróberen­dezéseket dolgoztunk ki, a régieket korszerűsítettük. A teljesen előregyártott tartóoszlopok meghonosítása lehetővé tette a földmunkák 10—20-szoros csökkentését, a kézi erő teljes megszünteté­sét, a; anyagigényesség 3-4- szeres csökkentését, s vég­eredményben a hidak építé­sének csaknem kétszeres meggyorsítását. Maga a munkaszervezés szerkezete is figyelmet érde­mel. Itt rögtön a kezdet kez­detén az építőbrigádok sza­kosításának az elvét válasz­tották : önálló gépesítési igazgatóságokat hoztak lét­re, gyártástechnikai készle­tezőket, mozgékony hídépítő- részlegeket, amelyek állandó ipari bázissal és lakóhellyel rendelkezve, a nyomvonalon sztahanovista műszakban építik az objektumokat. A sok éve, 1974 óta épült hidak üzemben tartása azt mutatja, hogy szilárdságuk megbízható, semmiféle de- formálódás nincs rajtuk. A tudósok számításai szerint, az állam a BAM építésének befejezéséig mintegy 80 mil­lió rubelt takarít meg. LEONYID BLINKOV Kohók vetélkedője Az egyre emelkedő koksz­árak és energiaköltségek ar­ra sarkallják a kohászokat, hogy optimális nagyságú ko­hókat építsenek, és külön­féle módszerekkel minimá­lisra csökkentsék a vas ko- hósíitásának energiakölitsé- . gét. így azután a nagyol­vasztók az iparág valóságos gigászai lettek. Egy évtized­del ezelőtt még a 12 méte­res medenceátmérő és a 2600 köbméteres hasznos térfogat jelentette a gyakorlati maxi­mumot. Ma már viszont egy- re-másra épülnek a 14 mé­ter medenceátmérőjű, 4000— 5000 köbméter hasznos tér­fogatú olvasztók, amelyek­nek napi termelése eléri a 10—12 ezer tonnát (ami évi 3,5—4,0 millió tonna nyers- vastermelésnek felel meg.) A méretek növelésén túl a fúvó szélhőmérséklet fokozá­sa is igen hatásos eszköze a teljesítménynövelésnek, a kokszmegtakarításnak, s ál­talában a hőgazdálkodás javításának. Nem volt köny- nyű feladat a nagyolvasztó előmelegített égéslevegőjé­nek hőmérsékletét 600—700 Celsius-f Okról 1000—1300 Celsius-fokra növelni. Ehhez speciális belső falazatú lég- hevíitő tornyokat kellett épí­teni. Később kiderült, hogy a nagyolvasztó fúvószelének oxigénnel való dúsítása még alacsonyabb kokszfogyasztá­si értékekhez vezethet, de alapos meggondolások és számos kísérlet alapján a mai körülmények között csak speciális nyersvasfaj - tak előállításánál érdemes ezt a módszert alkalmazni. Bebizonyosodott, hogy — nem kis mértékben — azál­tal is lehet csökkenteni a kokszszükségletiet, ha az ér­cet előzőleg szemcsékké zúzzák, rostálják, majd zsu­gorítják. Egy új szovjet óriáskohó, egy 4000 köbméter hasznos tér­fogatú nagyolvasztó építési munkálatai. E kohó már op­timális technológiával fogja előállítani a nyersvasat. Jugoszlávia Bútorok exportja A montenegrói Niksic Ja- vorak bútorgyár a közelmúlt­ban 210 millió dinár értékű megállapodást kötött szovjet és amerikai cégekkel, továb­bá közel-keleti országok meg­rendelőivel bútorok, furnér­lemezek és más faipari ter­mékek szállítására. A szerző, dés alapján az idén 30 millió dinár értékben továbbítanak árut a különböző rendeltetési helyekre. * A ljubljanai Lesnina bú­torgyár termékei iránt egyre nagyobb az érdeklődés a nyu­gati országokban is. Az NSZK például a gyár konyhabúto­raiból rendelt nagyobb meny- nyiséget. Ma a Lesnina állan­dó szerződéses kapcsolatban áll kanadai, amerikai cégek­kel és nyugat-európai orszá­gokkal. * A legutóbbi brnói vásáron a vranjei Simpo bútorgyár több terméke is aranyérmet kapott. A gyár tavaly 400 millió dinár értékben expor­tált népszerű cikkeiből. Részvételünk a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködésben Napjainkban egyre inkább reflektorfénybe kerülnek a nemzetközi műszaki-tudomá­nyos együttműködésnek a kérdései. A meglehetősen ösz- szetett témakörrel kapcsolat­ban felkerestük a Magyar Tudományos Akadémia mű­szaki tudományok osztályá­nak tudományos titkárát, Czeglédi Gyulát, aki nagy vo­nalakban ismertette a nem­zetközi együttműködés lehe­tőségeit, formáit és a szakte­rületeken elért eredményeket. Elmondta, hogy minden nem­zetközi együttműködés kere­tét államközi kulturális és tudományos együttműködési szerződések alapozzák meg, a további együttműködési for­mák pedig a főhatóságok és az egyes intézmények között alakulnak ki. A nemzetközi együttműkö­dés az elektronika és a szá­mítástechnika területén na­gyon széles. Magyarországon a fő bázis-intézetek közé tar­tozik: az MTA Számítástech­nikai és Automatizálási Ku­tató Intézet (SZTAKI), az MTA Matematikai Kutató In­tézet. A közösen kutatott terüle­tek közé tartoznak a számító- gépes hálózatok. A hazánk­ban telepített számítógépek természetesen külön-külön véges kapacitással rendelkez­nek, és kihasználtságuk mér­téke különböző. Éppen ezért célszerű e gépeket egy közös rendszerré szervezni, a gépek közötti jobb munkamegosz­tás érdekében. Lehetőség van arra, hogy a maximális igény helyett optimális igény kielé­gítésére törekedjünk. Maxi­mális igény esetén pedig a koordináció segít. Természe­tesen ezt nemzetközi mére­tekben is célszerű megvalósí­tani. Ugyancsak a nemzetközi hálózatokon keresztül lehet külföldi adatbankokhoz for­dulni bizonyos információ beszerzése céljából. Ilyen élő vonal van a Szovjetunióval, és Ausztrián keresztül a nyu­gati adatbankokkal. Egy konkrét, gyakorlati példán keresztül világíthatunk rá e nemzetközi együttműködés óriási előnyére. Az Akadémi­ai Könyvtárnak a SZTAKI-n keresztül módja van nagyon gyorsan bármilyen könyvtári információt beszerezni. Ha egy kutató például arra ki­váncsi, hogy valamilyen szakterületen egy bizonyos témában 1978 óta milyen publikációk jelentek meg, ak­kor igen rövid időn belül ki­elégítő választ kap az adat­banktól. A nemzetközi mun­kamegosztás területén termé­szetesen lehetőség van a spe- cializálásra. Napjaink egyik divatos té­mája a személyi számítógép. E gépek kutatása, tervezése és gyártása területén is je­lentős előrelépés mutatkozik az együttműködésben. Tulaj­donképpen miért van szük­ség ezekre? A személyi szá­mítógép a kutató asztalán van, és 'közvetlenül kisebb vagy nagyobb volumenű szá­mításoknak az adatelőkészí­tési, programszervezési szük­ségleteit elégíti ki. Közvetlen kapcsolatban lehet egy nagy- kapacitású géppel, a számí­tóprogramot közvetíti és be­táplálja a nagy számítógépbe, amely a feladatat elvégzi, s az eredmények ugyancsak a személyi számítógépen ’ ke­resztül jönnek vissza. A ku­tatók személyes szükségleteit elégíti tehát ki. A mikroszámítógépek ku­tatásában és tervezésében is bővültek az együttműködési lehetőségek. Ezek tulajdon­képpen céleszközök, mikro- célszámítógépek. A jövőben az automatizálás (irányítás- és szabályozástechnika) el­képzelhetetlen ezek nélkül. Ennek egyik példája lehet a villamos hajtások területe. Hazánk a villamos gépgyár­tásban nagy hagyományokra tekint vissza. A nemzetközi versenyképesség megköveteli a legnjodernebb szabályozási eljárások alkalmazását. Az alaptudományok terüle­tén elsősorban a műszaki mechanikai kutatásokban kü­lönböző az együttműködés. Információ- és publikáció- cserékre kerül sor. A mecha­nika eredményei című rangos nemzetközi szakfolyóirat köz­zéteszi a kutatási eredménye­ket és beszámol a KGST or­szágok együttműködéséről. Az anyagszerkezettani ku­tatások területén a Szovjet­unió különböző intézménye­ivel közös kutatásokat vég­zünk azzal a céllal, hogy az anyagtakarékos tervezés és gyártás érdekében a felhasz­nált szerkezeti anyagok mi­nőségét és megbízhatóságát javítsuk. Ebben részt vesz a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai In­tézete. mint profilgazda és az ELTE Általános Fizika Tan­széke. Olyan kis ország, mint ha­zánk, nemzetközi együttmű­ködés nélkül nem volna ké­pes a ráháruló összes műsza­ki kutatási, fejlesztési fela­dattal megbirkózni. Nemzet­közi koordinációra és munka- megosztásra feltétlenül szük­ség van. Az elkövetkezendő időszak­ban természetesen gondosan mérlegelni kell a nemzetközi tudományos együttműködés lehetséges konkrét formáit, s hogy a különböző szintű kap­csolatok milyen előnyöket és lehetőségeket jelentenek szá­munkra. Az elképzeléseket alapvetően meghatározza az együttműködésbe bevonható hazai kutatóhelyek szellemi és anyagi színvonala. A nem­zetközi együttműködésben azokat a témákat kell előny­ben részesíteni, amelyek a hazai kutatási tervekben is szerepelnek. Egyes kutatási területeken a külföldi ered­mények adaptációját sem nélkülözhetjük. Ezért erre a jövőben a mainál nagyobb figyelmet kell fordítani, és javítani kell az információ- szervezés mai helyzetét. El­engedhetetlenül szükség van a hazai tudományos informá­cióáramlás és adaptáció kor­szerűsítésére és megerősítésé­re is. DR. MÉRŐ ÉVA Értékes régészeti leletek Újkőkori település marad­ványait tárták fel koreai ré­gészek a rjonszongi járás egyik községében: Csang- csonban. A napvilágra került két ház és felszerelésének ma­radványai képet adnak arról, hogyan élt itt az ember 4 ezer évvel ezelőtt. A lakhe­lyek ovális alakúak, formá­juk leginkább fatörzsből vájt csónakhoz hasonlít. Az egyik ház hossza 7, szélessé­ge pedig 5 méter. A másik ennél valamivel kisebb. Az ősi hajlékban viszony­lag ép állapotban sokféle háztartási felszerelést talál­tak. Kiástak például egy na­gyobb agyagedényt, amely­nek átmérője 58 centiméter. A kisebb köcsögök 15 és 30 centiméter átmérőjűek. Az edények mind'vésett mintá- zatúak. A leletek között látható két pár kis malomkő, néhány mozsár, egy 8 centiméter hosszú kőbalta, több véső és egyéb kőszerszám töredéke is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents