Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-25 / 20. szám

1984. január 25. "rsfÉPÜJSÁGS • • Üzemi étkeztetés. A dolgozó nők, a naponta csak a délutáni órákban ta­lálkozó családok, idősek és egyedül élők gondjait nagymértékben se­gíti az üzemi és közétkeztetés. Ma már nincs szükség arra, hogy a csa­ládfenntartónak ebédet vigyenek, nemigen találkozunk felbatyu tan munkába sietőkkel sem. Ma már a legtöbb ember zsebében e jegyet találhatunk... Naponta kétezerhatszáz emberért Uzsonna, tízórai, ebód + rendezvények ök ketten négyfélét... A Tona megyei Vendéglátó­ipari Vállalat szekszárdi 103- as számú önkiszolgáló étter­me az idén lesz tíz éves. Negyvenhárom ember keze munkája biztosítja naponta átlagosan kétezerhatszáz em­ber ebédjét és több száz is­koláskorú gyermek uzsonná­ját, tízóraiját. Tatár Nándor üzletigazgató a következő­képpen mutatta be tevékeny­ségüket: — Az étterem jellegéből adódóan feladatunk a közét­keztetés megfelelő színvona­lon történő képviselése. Reg­gel hét órakor kezdünk és délután ötig egyfolytában dolgozunk. A csúcsidőszak természetesen az ebédidő. Már egyre inkább ételgyár jelleget öltünk. A tízórás nyitvatartás legkeményebb időszaka fél tizenkettő és fél három közé esik. E három óra alatt a forgalom kilenc­ven százaléka lebonyolódik. Sokszor úgy vélik, hogy ez az étterem Szekszárd városnak nagy, ebédidőben viszont majdnem kicsinek bizonyul. Évente több mint egymillió ember ebédel nálunk. — Milyen összetételű az ebédigénylők tábora? — Három csoportba tudom sorolni őket. Vállalati, hiva­tali dolgozók, és iskolások. A teljesség igénye nélkül: né­hány: Volán, nyomda, Nép­bolt, cipőszövetkezet, KPM, posta, földhivatal, általános iskola, gimnázium, és még sorolhatnám. — Változott az idén vala­mi? — Igen, az új jövedelemér­dekeltségi rendszer szerint már nemcsak az éves tervet kell teljesítenünk, hanem az üzemi nyereséget is biztosí­tanunk kell. Reméljük, ven­dégeink továbbra is elégedet­ten állnak fel az asztaltól... Ehhez persze még jobban meg kel.1 kapaszkodnunk és a vendégeinket megtartanunk. Jó kezdeményezés a vállalat és a népgazdaság szempontjá­ból egyaránt, hát igyekezni fogunk, hogy mi is megtalál­juk a számításunkat, a ven­dég is elégedett legyen ve­lünk. — 'Visznek innen ebédet valahova? — A Beruházási Vállalat­nak, a szekszárdi és a sió­agárdi téesznek, a postának, a MÁV-nak, és két öregek napközi otthonának biztosí­tunk ebédet. Vagy mi szál­lítjuk, vagy érte jönnek. — Rendezvényeket is vál­lalnak? — Igen. Másodosztályú ára­kon rendezvényeket is lebo­nyolítunk. Négy-öt hónapra előre foglaltak vagyunk ... Ezzel együtt jövedelmező a tömegétkeztetésünk. Itt a példa: február 25. nyomdász­bál, 150 személy, kétféle me­nü, pogácsa, virsli . .. — Különlegesség? — Azt hiszem, az ország­ban kevés helyen van, hogy a vendég, aki hozzánk bejön, gyakorlatilag azt választ, amit éppen kíván. Nézzük: 3 leves, 2 főzelék, 8 készétel, 4—5 frissen sült, 3—4 kis- adag, 2 menü, 10—15 féle cukrászsütemény között válo­gathat. Az ételsoron fél ket­tőig szinte teljes a választék. Ezt továbbra is szeretnénk biztosítani. — Mekkora kapacitással dolgoznak? — Gyakorlatilag teljes ki­használtsággal dolgozunk. Szakmai színvonalunkra jel­lemző: a konyhafőnökünk mesterszakács, s mellette ki­lenc szakképzett szakács dol­gozik. Pénztárral ellenőrzött szoros elszámolású üzem va­gyunk, összes forgalmunk ki- lencvenkét százalékát étel, és csak nyolc százalékát bizto­sítja az ital, aminek nagy ré­sze üdítő. Érdekességként em­lítem, hogy az ODOT idején napi hatezer adagot főztünk. Azt is elbírtuk, emberfeletti munkával, de az a szakma és a vendéglátás becsülete is volt. — Kik állítják össze az ét­rendet? — A vezetők és a konyha­főnök közösen készítik el elő­re két hétre, és a vállalatok, iskolák előre megkapják tő­lünk a menütervezetet. — Specialitásuk van-e? — A levesek között min­dennap jelentkezünk húsos levesekkel, amihez ha a ven­dég tésztát fogyaszt, akkor feltétlenül jóllakhat, „önki”- pecsenyénk olcsó, mégis ki­adós, szívesen is fogyasztják. A pogácsát mázsaszámra ké­szítjük, a fahéjas csigát pe­dig nem is győzzük sütni a tésztakonyhán, ahol állandó­an két ember dolgozik. — Érdekesség? — Ha az ebédlők számát szorozzuk a tányér-, evőesz­közök és pohárszükséglettel, akkor kiderül, hogy naponta 14—15 ezer darab mosogatni- való gyűlik össze, amit két dolgozónk még a gépesítés mellett is komoly munkával végezhet csak el. Nálunk a nyolc és fél óra minden per­cében van munka. Kedvez-' ményként napi egyszeri in­gyenes főétkezésben részesül­nek dolgozóink, a csúcsidő előtt. A déli csúcsidőszak a konyhában összehangolt munkát kíván A vasúti üzemi konyha Késői vacsora, éjszakai hidegtál Az üzemi konyhák kihasz­náltsága hétvégeken termé­szetesen meg sem közelíti azt a csúcsidőt melyet a munka­napokon tapasztalhatunk. Mit tesznek ilyenkor ezek­nek az intézményeknek a ve­zetői? Igyekeznek a lakókör­nyezet igényeinek és sajátos­ságainak megfelelően ezek­re az időszakokra bálokat, összejöveteleket és lakodal­makat lekötni. A nagymá- nyoki brikettgyár üzemi konyháján is hasonló mód­szerrel teszik kihasználttá és gazdaságossá a fenntartást. Lakodalmak megrendezését vállalják el. Általában az év minden hónapjára jut belő­le egy. Nem reklámozzák, mégis mindig megkeresik őket. Jó a hírük. Ízletesen főznek, és teljes egészében átvállalják az ilyen összejö­vetelek kapcsán adódó fel­adatokat. Áz örömszülőknek csupán annyi a gondjuk, hogy megrendeljék az ételt, italt, bejelentsék az időpon­tot, valamint zenéről gondos­kodjanak. Nyolcvan—száz személyre elegendő a helyük, de a jóidő beköszöntével a teraszra is sátor kerül. Hat asszony gondoskodik a terí­téstől a mulatságok utáni takarításig mindenről. Nézzük a legutóbbi lakoda­lom menüit és italait. Eskü­vő után úgy négy óra körül gyülekezik a nép, ebédre. Étvágygerjesztőnek konyak és pálinka kerül az asztalok­ra. Húsleves májgaluskával, rántott- és töltötthús, sült­csirke, köret és savanyúság között választhat mindenki. A vacsora mindig nyolc óra után örvendezteti meg a tánc­ban megéhezetteket. A va­csora sertéspörkölt galuská­val és töltöttkáposzta. A kí­vánt italok mennyisége fo­lyamatosan kerül pótlásra. Éjfélkor hidegtálat szolgál­nak fel. Ez a kilencven sze­mélyes lakodalom húszezer forintba került, ami egy főre kétszázharminc körül jön ki. Kiváló rétest készítenek itt a szakácsok, ami egyetlen esetben sem maradhatott még el. Az oldalt írta: Szabó Sándor és Pálkovács Jenő. Fotó: Czakó Sándor és A hátaszé-ki vasútállomás közvetlen szomszédságában találjuk a Pécsi Vasúti Igaz­gatóság üzemi konyháját. Na­ponta átlagosan háromszáz személyre főznek itt ebédet, és a fogyasztók nagy több­sége nehéz fizikai munkát végez. A MÁV hozzájárul dolgozói étkezési díjéhoz. Az üzemi konyha nyersanyag- költsége személyenként tíz forint ötven fillér. Minden­nap kétfogásos ebédet adunk. Levest és húst vagy tészta- ételt. Az asztalra hetente két alkalommal kerül tészta, hol édes, holl sós jellegű. Ilyen­kor a leves minden esetben hússal készül. A konyhán hat nő dolgozik. Mindennap már előre tudják, hogy kinek mi lesz a munkája, ki főzi a levest és ki a második fo­gást. Akik .aznap főznek, reg­gel Lévai Mihályné konyha- vezetőtől vételezik az árut. Délben hárman tálalnak, ketten mosogatnak és egy fo­lyamatosan besegít. Egyszer­re hatvan embert tudnak az étkezőben fogadni. A kony­hai munkát tésztadagasztó gép, robotgép, burgonyahá­mozó és galuskaszaggató könnyíti meg. Egy hűtőládá­juk és három hűtőszekré­nyük biztosítja a zavartalan munkavégzést. A húst az áfész boltjából egy vasutas nyugdíjas alkalmanként har­mincegy forintért száliltíja kiskocsival. A beszerzés bá­zisai : a mohácsi Füszért-fiók, a bajai hűtőház, a mözsi Zöl­dért és a kistermelők. Az ol­csóbb nyersanyagok vásárlá­sára .törekszenek, mert akkor többet tudnak az asztalra tenni. A burgonya kilója még két hete ötnegyven volt, ma már hathúszért lehet meg­venni, így .más, olcsóbban beszerezhető alapanyagok ke­rülnék előtérbe, és komoly szerep jut a kistermelők ál­tal eladásra kínált áruknak. — A fehér babért húsz, a tarkáért huszonöt forintot tudok adni. A múlt héten egy vasúti dolgozótól vettünk 140 kilót — említi a konyha- vezető. — Mindenki elégedett az­zal, amit nyújtani tudnak? — Nézze a panaszkönyvet. Három év alatt összesen há­rom bejegyzés. Olvassuk el! „A bátaszéki vasúti konyhán a mai ebéd kifogástalan mi­nőségű és mennyiségű. Külön köszönet az ízletes ebédért. A konyha patikaiisztaságú, a dolgozók udvariasak” — ed­dig a beírás. AZ ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONA Az öregek napközi otthona a vázkerámiagyántól kapja Szente Mihályné minden­nap tizenkettő után már viszi az ebédet az ebédet, mindennap autó­val hozzák, még forrón, ösz- szesen harminchat ebéd ke­rül ide, ebből nyolc ember­nek házhoz viszik, tíz itt ebédel benn az otthonban és tizennyolcán, akik még jól bírják magukat, hazaviszik az ebédet és otthon fogyaszt­ják el. Az étrendet mindig előre egy héttel mór meg­kapják, az összeállítással mindannyian elégedettek. A leves szabadmeréses tálalás­sal kerül az asztalira, ebből mindenki saját ízlésének és igényeinek megfelelően me­ríthet, a második fogás előre elkészített adagjait pedig felszolgálják. Aki igényli, reggelit és vacsorát is kaphat az öregek napköziotthoná­ban. Mindennap pontosan, szinte percre azonos időben, háromnegyed tizenkettő után hozzák az ebédet. Délben már ott gőzölög az asztalokon. Tizenkét óra múlt néhány perccel. A (napköziotthon ka­pujában megjelenik özv. Szente Mihályné. Kezében éthordót szorongat. Egy perc­re feltartjuk. — Kinek viszi az ebédet? — Már három hónapja, hogy én viszem az ételt a nyolcvankét esztendős Mo­nostori néninek. Nincs sen­kije, ezért mentem én oda gondját viselni. Az ételt pon­tosan szállítják ide autóval, szinte mindennap ugyanak­kor lépek ki a kapun. Az étel elég, sokszor még el sem tudja fogyasztani a néni. Jó adagokat adnak, az ember otthon sem tud mindig ilyen ízletesen főzni. Nem nagy fáradság, szívesen teszem, nekem is kényelmes ez így. Nyolc üzembe szállítják az ételt A Hőgyészi Állami Gazda­ság központjában néhány éve korszerű üzemi konyhát létesítettek azzal a céllal, hogy a dolgozókat jobban, ízletesebb ételekkel tudják ellátni. Most a téli hónapok­ban négyszáz személynek főznek, de nyáron, illetve az őszi szezoni munkák idején több mint hatszáz adag étéit főzhetnek. A hőgyészi hagyományok­hoz híven az ebéd mindig háromfogásos. A konyhát el­látják a lengyeli kertésze­tükből zöldséggel, savanyú­sággal, és a vágóhídról, illet­ve baromfitelepről hússal. A konyhán tíz személy dolgozik, vezetőjük híres cukrász, ta­lán ezért is van az, hogy a harmadik fogás gyakorta sü­temény. A legkedveltebb az Ekler-fánk. Ez könnyű pis­kóta szerű tésztából készül, krémmel töltőt és csokoládé­val öntik le. Az adagok bő­ségesek, fizikai munkásoknak is elegendő. Két menü közül lehet választani. Az ebédet nyolc üzembe szállítják ki, menetrend sze­rint. Minden munkahelyen korszerű melegítő-tálalókony­hát szereltek fel. És így a dolgozók frissen főzött ételt kapnak — még forrón. Az üzemi konyhának rend­kívül jó a kapcsolata a bajai hűtőházzal — a mirelit árut innen kapják. Az étrend vál­tozatosságára, kalóriatartal­mára szakemberek ügyelnek. Társadalmi szervek is „bele­szólnak” az étlap-szerkesz­tésbe, és véleményt monda­nak az asszonyok főztj érői A korszerű konyha egy része

Next

/
Thumbnails
Contents