Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
© NÉPÚJSÁG 1984. január 24. Ami közös bennük: a labdarúgás szeretete Öreg fiúk a fehér asztalok Labdarúgó öregfiúk találkoztak. Három éven ként, hagyományosan megszervezik ezt a baráti ösz- szejövetelt, melyen lehetőség nyílik az egykori emlékek, közös élmények, nagy összecsapások felidézésére. Az elmúlt évtizedek látványos mérkőzéseinek, híres játékosok és az azóta elhunyt társak emlékét megőrizve töltöttek el néhány órát a találkozó résztvevői. A hosszabb-röviidebb idő alatt persze szétszéledtek az egykori csapatok, az ország különböző pontjain telepedtek ile az emberek, de e meghívásra volt, aki Szegedről, sőt még Győrből is le- utazott. Sokan gyűltek tehát össze, különböző korúak, az élet .más-más területén tevékenykedők, akik azonban egyvalamiben közösek: a sport, a labdarúgás szerete- tát az évek, évtizedek sem tudták kitörölni belőlük. Sok örömet kaptak e sportágtól, tehát szívesen emlékeznek ma is. A több, mint 100 fős „nagy csapat” délután három órakor találkozott a szekszárdi Kispipa étteremben, ahonnan közösen vonultak át és tekintették meg a Sajtóházban a irógi labdarúgófényképek kiállítását. Ez a fotókiállítás számukra mem a történelmet jelentette, hanem életüknek egy szép — talán legszebb — szakaszát. S épp ezért talán nekik is mondott legtöbbet. Felkerülitek a szemüvegek, névsorolvasás • a képeken, kikkel .találkoztak az elmúlt években, kik mentek el azóta... Az egész kiállítás egyébként közös munka eredményeként született, sokan elhozták régi képeiket, albumokból, .fiókból, falról kerültek le ezek a fotók, hogy egy teljes megyei labdarúgótabló kerekedjen ki belőle. A legidősebbek, a 20—30-as évek generációjától kezdve egészen a Legutóbbi évtized labdarúgóiig minden korosztály képviseltette magát. Az éttermi asztal körül idős emberek ülnek. Közülük 'hárman, a legidősebbek a találkozón és ez egyben jelenti, hogy a megyei labdarúgás kezdeti időszakában űzték a .labdát. Joó Sándor bácsi már 1919. május elsején pályára lépett — 1910-től tartják számon megyénkben e sportágat. A Szekszárdi Törekvés egykori játékosaként a Szekszárd válogatottban a környék vörös alakulataiból összeállított futballcsapattal szemben 1-0- ra győztek. Mint elmondta, ettől az évtől kezdve egészen 1932-ig játszott a Törekvés színeiben, ■ s ez idő alatt a város és a megye állandó válogatottja lett. Mellette foglal helyett Debulay Antal, aki mosolyogva mondja: — Mi ketten hat éven keresztül1 riválisok voltunk. Sanyi bácsival, mint jobb hátvéddel mindig szembekerültem az SZSC együttesében balösszekötőként. Majd Landauer Sándor veszi át a szót: — Hét évet fociztam az SZSC színeiben. De ma sem szakadtam el a focitól, hiszen még kijárok a mécsesekre. Családi kötődésem is van., hiszen fiam is sportolt valamikor, .atletizált. — És természetesen itt vagyunk valamennyi öregfiúkmellett találkozón — veti közbe Debulay Antal. — Az utóbbi 20 évben nem hiányoztunk egyről sem. Minden alkalommal nagyon jó hangulatban zajlottak le ezek az összejövetelek, s találkozhattunk nemcsak a régi ismerősökkel, de a fiatalabbakkal is. Ha rangsorolnom kellene, a megye három legkiemelkedőbb játékosát, a következőképp ítélném: az 1920—30-as években (Dóra László, az 50— 60-asban Dósai István, azt követően pedig Freppán Miklós volt a „legnagyobb” a pályán. Egy másik asztalnál ismerős arc tűnik fel. Idősebb Somod! András nem hiányzik ma sem egyetlen NB 11-es meccsrőíl sem. S ezt a sport- szeretetet az is erősíti, hogy fia, Somodi András a lilafehérek rangidős játékosa, csapatkapitánya. Bár kicsit késve — edzésen volt — a fiatalabb „Soma” is megérkezik, most édesapját fag- gajtuk sportmúltjáról: — Aktív sportolóként 1940-től rúgtam a labdát. Felsorolni is sok lenne, hány hélyen fordultam meg, mégis legszebb, legemlékezetesebb időszakot a Martfű jelenítette számomra. Legjobb eredményeimnek tartom, hogy Tolna és Veszprém megye válogatottja voltam, sőt a közép-magyarországi válogatottba is bekerültem. Két fiam szintén labdarúgó lett, sőt biztosított az utánpótlás, négyéves kisunokám ugyanis már szintén „bűvöli” a pettyest. A jó kedvű társaságok egyikéből messziről kimagasodik Féhér László, ő az, akit korának egyik legsportszerűbb életmódú játékosának tartattak, s ma is így emlegetik. — Közel 16 évet töltöttem a pályán 1955-iig — emlékezik vissza. — A régi Tolna megyei SE-n, a Törekvésen kívül az Építők csapatában középhátvéd poszton játszottam. Legemlékezetesebb a 4-l-.es győzelmünk volt számomra, melyet egy bajnoki mérkőzésen a jóval erősebb Dózsa ellen értünk el. A Dózsa nagyon jó játékosaival szemben lelkesedésünkkel tudtuk kiharcolni ezt a szép sikert. Ennek az időszaknak — 1942-től 52-ig — volt egyik gólgyárosa Szabó Ferenc. Több ízben lett gólkirály a megyében, így például az 1943 és a 49-es évben. Menetrendszerűen „hozta” a Törekvésnek a győzelmet jelentő gólokat, és vált olyan alkalom is, amikor kilencszer talált a hálóba. — Legszívesebben az akkori kollektívára, összetartó közösségre emlékeztem, az jelentett számomra legtöbbet. Jó érzés volt az is, hogy ismertek, szerettek ibennün- ket a városban... Hirtelen éles sípszó szakítja félbe a beszélgetést. Németh Lajos, a rendezvény egyik szervezője vette át a játékvezetők szerepét és e füttyel megkezdődik a tombolasorsolás. Roskadásig ítéli asztal mutatja, senlki nem érkezett üres kézzel. Jófajta házi borokat, emlék- és ajándéktárgyakat sorsolnak ki, mindazt, amit a vendégek tarsolyukban hoztak. Az egykori Szekszárdi Petőfi társaságánál is tombolákkal „tapétázták le” a térítőt, de egyelőre még senkinek sem „húztak be”. Pedig vannak szép számmal, sok petőfis jött ej, sőt italán ők érkeztek legtöbben. Most a keret: Ludas, Baka, Hómiann, Benács, Rostási, Török, Gellert, Tancz, Roehi, Simon, Bandi, Greii feinstem. Számukra a stoplis szögre akasztása után nem ezek a kizárólagos találkozási alkalmak, Volt aki Szegedről érkezett. I.udas Béla (balról) a Petőfi egykori híres kapusa üdvözli a régi társakat. A találkozó rangidős résztvevői (balról) Landauer Sándor. Joó Sándor és Debulay Antal Idősebb és fiatalabb nemzedék együtt. Az „öreg" Somodi és fia, a Dózsa csapatkapitánya. hiszen sokan még a városi kispályás labdarúgó-bajnokság .résztvevői. És mint né- hányan elmondták, baráti szálak fűzik össze őket, ösz- szetartó társaság ma is. Így érthető, hogy három éve külön találkozót szerveztek a volt petőfiisek számára. Sőt, akadt, aki Szegedről — Ludas Béla személyében — érkezett, Terebessy Géza pedig Győrből tett meg nagy utat. — Szép élményeim fűződnek az 1952-től kezdődő labdarúgó pályámhoz. Legnagyobb kapcsot azonban a jó közösség jelenti. Ezért is tettem meg ezt a több száz kilométert. Visszaemlékezve, akkoriban a „si” csatársor volt a legjobb — „si”-re végződött valamennyiünk neve: — Dósai, Hetesi, Terebessy, Marosi, Sár ősi összeállításban. Ma sem hagytam ott a pályát: kispályázom és egy helyi területi csapat edzője vagyok. A legtöbb petőfis számára talán az 1953. szeptember 3-i dátum jelentett legmaradandóbb élményt. Ekkor játszottak ugyanis az aranycsapattal. Az eredmény 16-3-as vereség. Mégis emlegetik, Hó- mann Sándor például büszkén mondja: „Kocsis és Puskás között állhattam .. (Nem kívánhatunk mást, mint hogy továbbra is őrizzék meg ezt a jó kis társaságot, baráti szellemet, amit sokaiknak példáiként lehet felhozni ! Lassan elfogynak a sorsolásra szánt tombola nyeremények, újra megszólal a zenekar. A taláükozó .második félideje” talán még jobb hangulatban, még vidámabban folytatódik. Közösen emlékeznek labdarúgó öregfiúk, edzők, játékvezetők, szurkolók... T. Zs. Gyorsan és olcsón tudja megvalósítani szociális ellátási, raktározási, környezetvédelmi feladatait „Univerzál” konténer épületekkel és szerelhető’ épületelemekkel Tisztelt megrendelőinknek 1984-ben is rendelkezésükre állunk, várjuk megrendeléseiket. GYÁRTMÁNYAINK: Fürdő — öltöző — iroda — melegedő épületek Árudák — őrfülkék — köztéri és üzemi WC épületek. Elemekből összeszerelhető garázsok, raktárak. Műhelyberendezések, szerszámszekrények, satupadok, szállítókocsik. Hulladékgyűjtők, kerti padok. Egyedi tervezésű konténer épületek és berendezések gyártását is vállaljuk. Kérésére részletesebb áruismertetőt küldünk. Univerzál Vas- és Faipari Kisszövetkezet Kaposvár, Achim András u. 2-6. Tel.: 13-690,13-543. , , „Varia" raktár, garázs elemekből szerelhető kivitelben Szociális és iroda konténer jellegű épületek (549)
