Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
1984. január 21. 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Stockholmi konferencia Befejeződött a 35 résztvevő ország küldöttségvezetőjének felszólalása „Stockholm a remény városa lett” — jelentette ki a Vatikán „külügyminisztere” a stockholmi konferencia pénteki plenáris ülésén, amelyen öt nyilatkozat hangzott el, s ezzel lezárult a 35 résztvevő küldöttség általános politikai állásfoglalásainak sorozata. Achille Silvestrini bíboros felhívta a szembenálló feleket, tartózkodjanak egymás sértegetésétől, ne tulajdonítsanak egymásnak rossz szándékokat. Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter kiemelte országa aktív szerepét a vegyi fegyver betiltásával fog-* lalkozó tárgyalásokon, amelyek világméretű tilalmat hivatottak meghirdetni. Howe külügyminiszter ezzel közös nyugati taktikát követett. Ismeretesek a vegyi fegyver általános és teljes betiltására vonatkozó szovjet javaslatok, amelyeket a múltban a Nyugat rendre elvetett. Amikor ezért a szocialista országok most Európa vegyi- fegyver-mentesítését indítványozták, a Nyugat a világméretű tilalom szükségességét kezdte hangoztatni. A brit külügyminiszter a stockholmi konferencia első Csütörtökön este Casablancában véget ért az iszlám konferencia szervezetének (ICO) 4. csúcsértekezlete. A hat óráig tartó utolsó ülésen a konzervatív országok nyomására határozatot hoztak arról, hogy Egyiptom újra foglalja el helyét a 45 iszlám országot tömörítő szervezetben. A casablancai Földes Mihály: in. A kommunisták lépten- myomoin legyőzhetett ennek látszó akadályokba ütköztek, mégis szaporodtak a harcosok az üzemeikben. Sok múlott azon, hozzájutnak-e az illegalitásban dolgozók részére megfelelő személyazonossági igazolványokhoz. Több munkás és muinkásasz- szony az első szóra odaadta okmányait, pedig valameny- nyien tudták, mi vár rájuk, ha ez kiderül. Fokozatosan erősödött az ellenállás. Közeledett az a rég várt pillanat, amikor a fegyveres akciócsoportok elindítják a szabadságharcot. 1944. augusztusában azonban katasztrófa történt. Konspiráci- ós hibák miatt rés támadt az Illegális mozgalom acélfalán, a Gestapo benyomult rajta, s ennek száz meg száz magyar kommunista adta meg az árát. Az újpestiek közül letartóztatták Földes Lászlót is. A rendőrség már régen kereste őt, a politikai osztályon és a DEF-en mint ismert kommunista szervezőt tartották nyilván. 1942-ben fogták le először. Mihelyt kiszabadult, folytatta mozgalmi munkáját. 1944 augusztusában, elhurcolása után, az újpestiek ismét felső kapcsolat nélkül maradtak, s ez megint visszavetette a mozgalmat. De a sorból kiszakított vezetők helyébe mindig újak léptek. 1944 augusztusában sem roppant össze az ellenállás újpesti frontja. Igaz, időbe került a szétzilált sorok rendezése, mert ha egyszer a vonali megszakadt, neszakaszának témakörében négy intézkedést javasolt: a titkosság csökkentését a katonai tevékenység kölcsönös fokozott ellenőrzésével és az információcsere bátorításával, a katonai tevékenység elemeinek előrejelzését, a stabilitás növelését a katonai erőszak elvetésével, végül a válságok kezelését és a meglepetésszerű támadás megelőzését. Howe külügyminiszter elvetette az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról történő lemondást, mint amit „nem lehet ellenőrizni”, ugyanakkor nem tartotta kizártnak az áttérést a katonai tevékenység korlátozására békeidőben. San Marino Köztársaság külügyminiszterének rövid, általánosságokban mozgó beszéde után Stefan Andrei román külügyminiszter emelkedett szólásra. Hangoztatta, hogy a fegyverkezési verseny mellett nem lehet biztonságról beszélni. Szorgalmazta a .■szovjet—ameniikai csúcstalálkozót, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai külügyminisztereinek értekezletét, az európai országok katonai kaidásainak befagyasztását és csökkentését, atomhatározatot Habib Sattinak, az ICO főtitkárának a vezetésével miniszteri küldöttség viszi Kairóba. Egyiptom tagságát 1979-ben függesztették fel a Camp David-i egyezmény miatt. Casablancai források szerint az Egyiptom visszavételére irányuló kampányt a háttérből Szaúd- Arábia irányította. héz valit isimát összekötni. Apránként talpra álltak mégis, és most még jobban ügyeltek arra, hogy spiclik, provokátorok, kémek ne férkőzzenek közéjük. Ebben segítségükre volft a helyi viszonyok ismerete, s az illegális munkában szerzett sokféle tapasztalatuk. Augusztusban és szeptember elején főként a Békepárt röplapjai szabták meg tennivalójukat, mert a Kossuth rádió közléseit nem mindig sikerült elcsípniük. A Szovjet Hadsereg győzelmeiből merítettek erőt. Mindent tudták Ság vári Endre hősi haláláról is. Endre az elfogadására kiküldött detektívekkel tűzharcot vívott, s a harc közben elesett. E hír magasra lobbantotta bennük a bosszú lángját. 1944. szeptember 12-én újjáalakult a Kommunista Pánt, a harc igazi szervezője. Ugyanebben a hónapban megjelent az illegális Szabad Nép, majd a párt nagy jelentőségű kiáltványa. A párt puszta lélte új erőt öntött a harcosokba. • Az újpesti munkások éberek voltak, találékonyak, elszántak. Hamar kiismerték a németek taktikáját, és nem dőltek be nekik. Szervezőik, a tapasztalt kommunisták, nem titkolták a nehézségeiket, nem tagadták az illegális munlka kockázatát — az új harcosok száma mégis egyre nőtt. Németh János, Dinda Béla és Tárnics Jenő bőrgyári munkások eredményesen szerveztek maguk közé új társakat. Három derék szaktársuk, Hollacsek, Gál és Balog ilyen nehéz fegyvermentes övezetek létesítését, majd 15 pontból álló komplex javaslatot terjesztett be az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekre. A pénteki ülés utolsó felszólalója, Paavo Väyrynen finn külügyminiszter foglalkozott az észak-európai atomfegyvermentes övezet tervével, amelynek megvalósítása ebben a térségben „véget vethetne az atomstratégiából adódó spekulációknak”. Keserűen állapította meg, hogy a fegyverkezési hajszának áldozatul esett a rendezés egyetlen eszköze, a tárgyalás. Finnország óvatos derűlátással, de tevékenyen vesz részt a stockholmi konferencián, amelyen minden résztvevőtől komolyságot és határozottságot vár. Az ülésen elnöklő máltai külügyminiszter megállapította, hogy a stockholmi konferencia mind a 35 résztvevő állam küldöttségvezetőjének a bevezető nyilatkozatát meghallgatta. A következő plenáris ülésen, amelyet hétfő délután tartanak, a Földközi-tenger melléki, nem európai országok képviselői kapnak szót. Nem hivatalos értesülések szerint a határozatot parázs vita után, 32 szavazattal 7 ellenében, három tartózkodással fogadták el. A határozat elfogadása miatt Líbia, Szíria és a Jemeni NDK küldöttségeinek vezetői tiltakozásul kivonultak a tanácskozásról és hazautaztak. Nélkülük tartották meg a csúcs- értekezlet záróülését. időben lépett a kommunisták közé. Az Egyesült Izzó, a HPS, a Jutagyár, a Mauth- ner-bőrgyár és más üzemek katonai parancsnokai hamarosan észlelhették a munká- sök fokozódó ellenállását. Bizalmas jelentéseikben megkongatták a vészharangot. Elpanaszolták föl öltéseiknek, hogy a dolgozók minid hangosabban szidalmazzák a német fasisztákat, s egyre nyíltabban beszélnék a szovjet katonák hőstetteiről. A párt egy-egy röpirata kézről kézre járt: — Olvasd! — A pánt üzen neked! — Cselekedj! — iMég kevesebbet termeljünk a németeknek — mondatta társainak Kovács Gyula. — Akadályozzuk meg a gépek leszerelését és elszállítását. Okozzunk mennél több kárt a fasisztáknak, a mi végső győzelmünket szolgáljuk vele... A kommunisták minden lényeges eseményről tudtak az üzemekben. A pántonkí- vüli dolgozók rendszeresen tájékoztatták őket. A Mauth- nerban Bakos Lajos, Németh János és Bakonyi Gyula nyerte meg bizaJlmukat. Egy este, a műszak befejezése előtti percekben, odasúgták Bakonyinak: — Nézze meg az uszályt, szaki. — Hol? — A gyári rakodón. — Mi van vele? — Titokban megrakták. — Bőrrel ? — Igen. A németeknek. Reggel már vontatják is... A osillagtalan, hideg őszi éjszakán ismeretlen kezek HEVES Városavató ünnepi tanácsülést tartottak pénteken Hevesen. Az ülésen Borbándi Járos, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet, s átadta a várossá nyilvánításról szóló okmányt Kontra Gyulának, a városi tanács elnökének. MOSZKVA Pénteken visszaérkezett Moszkvába Andrej Gromi- ko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter. Gromi- ko Stockholmban a bizalom- és b i ztonságerő sí tő, valamint leszerelési kérdésekről tárgyaló konferencián vett részt. LONDON Michael Heseltine brit hadügyminiszter csütörtök este a Fálkland-(Malvin)- szágetekre érkezett. Az Argentínáit kormányzó Polgári Radikális Unió parlamenti képviselői nyilatkozatban ■tiltakoztak a brit hadügyminiszter látogatása ellen. BONN Az ellenzéki szociáldemokrata párt kezdeményezésére pénteken az NSZK parlamentjének hadügyi bizottsága parlamenti vizsgáló bizottsággá alakult át, abból a célból, hogy tisztázza Günter Kiessliing tábornoknak, a NATO európai legfelsőbb parancsnoksága volt főparancsnok-helyettesének idő előtti nyugdíjiaztatási ügyét. Mint ismeretes, a tábornioíkat homoszexuális vonzalommal vádolták, amit azonban ő tagadott, s bírósági úton is támad. NEW YORK Teljesen megalapozatlanok azok az okok, amelyekkel Washington hivatalosan indokolta az ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezetéből az UNESCO- ból való kilépését — állapítja meg Amadou-Máhtar M’Bow, a 161 államot tömörítő szervezet főigazgatója George Shultz amerikai külügyminiszterhez intézett levelében. átfestették az uszály számát és jelzéseit. Reggel aztán, a nyirkos dunai ködben — egy másik uszályt vontattak el a Bajor Lloyd hajósai. Ebben az uszályban bőr helyett sóder volt... A párt figyelme kiterjedt mindenre. A kommunisták feladata volt megnyerni a legjobb szakmunkásokat az ellenállásnak. Ennek alapján fogott hozzá Németh János, hogy beszervezze Bajor Bélát, a gyár üzemlakatosát. Bajort egy napon a parancsnok hívatta: — Az üzemi erőgépet le kell szerelni — mondotta neki. — Mikor? — Azonnal. — Egymagám? — Válogasson ki néhány megbízható emberit. — Parancsára. — Nagyon, nagyon sürgős. — Értem. A „megbízható” embereket, Németh és Bakonyi ajánlatták Bajornak. Nem sokat tanakodtak, elkezdték a munkát. Szorgalmasan dolgoztak —, csak éppen nem volt semmi eredménye. — Lazsálnák? — szidta őket a parancsnok. — Vasra veressem magukat? Nyomják meg a gombot, s mihelyt elkészülnek, ezer „Leventét” kapnak fejenként A gépet a dorogi bányában fogjuk elrejteni... A dorogi bányában? Bajor és társai egy szavát sem hitték a tisztnek. A parancsot nem tagadhatták meg, a munkát végül befejezték, a szétszedett alkatrészeket gondosan becsomagolták. Arról ők pesze „nem tehettek”, hogy a németek más ládákat vittek a „dorogi bányába”. Bajor és- társai elégedetten szívták a „Leventét”, jutott belőle társaiknak. ízlett... (Folytatjuk) Egyiptom visszavételéről döntött az iszlám csúcs Akik nem adták meg magukat... id. Dudás Antal 1907-1984 Megint szegényebbek lettünk egy igaz emberrel. Id. Dudás Antal nyugdíjas, aki 194 5 óta volt tagja pártunknak, elhunyt. A felszabadulás után évtizedeken át szolgálta kü- löböző, nagyon sokszor vezető beosztásban a szocializmus építésének ügyét. Élete végéig a közügyek iránti érdeklődés jellemezte, életeleme volt a cselekvés. 1907 január 6-án született a Fejér megyei Mezőszilas községben, hétgyerekes mezőgazdasági munkáscsaládban. Kisgyerekkora óta dolgozni kényszerült. 1922-ben kovácsinas lett egy közeli nagybirtokon, majd 1927-töl 1949-ig a Simontornyai Bőrgyárban dolgozott. 1949-ben a Tolna megyei szövetkezeti központba ke-■ rült Dudás Antal, ahol megyei titkár lett. Itt dolgozott két évig, majd kinevezték a Tolna megyei állami gazdaságok központja igazgatójának. Röviddel később a megyei tanács élelmiszeripari osztályának lett a vezetője, utána 1957-ben a Tolna megyei Húsipari Vállalat igazgatójává nevezték ki. 1964-ig dolgozott itt, ezt követően a Tolna megyei Szesz- és Udítőitalipari Vállalat vezetője volt nyugdíjazásáig. 1949-ben beválasztották a megyei tanácsba, 1950-ben pedig a megyei pártbizottságba. Mindkét testületben hosszabb ideig tevékenykedett. 1958-ban, egy cikluson át, országgyűlési képviselőnek is megválasztották. Munkája elismeréseként többször kitüntették, tulajdonosa volt, többek között, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek. Fordulat vagy beszédgyakorlat? Kis Csaba, az MTI hírmagyarázója írja: , Beszédgyakorlatnak nevezte Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter azt a hangnemváltást,'-amely az elmúlt hetekben, elsősorban az amerikai, de más nyugati vezetők állásfoglalásaiban is, megnyilvánult. Ez a váltás, amelyet a legjobban Reagan amerikai elnöknek a stockholmi konferencia megnyitásához időzített beszéde, és a washingtoni külügyminiszternek a konferencia plenáris ülésén elhangzott mondanivalója mutatott, meglehetősen sok találgatásra adott okot a nyugati sajtóban. Reagan egyszerre csak azt hangoztatta, hogy jó munka- viszonyt akar teremteni azzal a Szovjetunióval, amelyet nemrég még minden rossz forrásának nevezett, s békülékeny hangon szólt a szovjet—amerikai együttműködés lehetőségeiről olyan területeken is, amelyeken addig hallani sem akart ilyen kapcsolatról. Hozzá hasonló módon szóltak — tulajdonképpen már Reagan megnyilatkozása előtt — egyes nyugat-európai politikai vezetők is, azt bizonygatva, hogy nem rajtuk, csupán a Szovjetunión múlik a normális kapcsolatok helyreállítása, jószerével szinte az enyhülés légkörének újjáteremtése. Része volt az ilyen megnyilatkozásoknak az a spekuláció is amely Gromiko és Shultz stockholmi találkozója előtt azt igyekezett elhinteni a világban, hogy a munkakapcsolat felvétele a nyugat által felkínált lehetőség Moszkvának, felhívás arra, hogy „felejtse a múltat” és „térjen vissza a tárgyalásokhoz”. Már a Reagan-beszéd után elhangzott első moszkvai állás- foglalás is azt mutatta, hogy a Szovjetunió világosan látja, miről van szó tulajdonképpen: átgondolt, és előre megtervezett hangulatkeltő manőverről, amelynek kettős célja van. Egyrészt megnyitni az amerikai választási propaganda-kampányt, nyilván Reagan elnök újraválasztási kampányának megnyitójaként felszámolni azt a képet, amely róla kialakult az Egyesült Államok közvéleményének széles rétegeiben: az elvakult kommunistaellenes politikus, a fegyverkezés és a hidegháború hívének képét. Másrészt — s ez nem kevésbé fontos — megnyugtatni Nyugat-Európa politikusait és lakosait, akik a reagani politika súlyos, veszélyekkel terhes következményeit saját bőrükön érzik. Ez a kampány tulajdonképpen már korábban megkezdődött: a NATO miniszteri tanácsa decemberi ülése hangoztatta a „megbékülési készséget”, s ezt követően sok nyug at-európai politikai vezető pengetett hasonló húrokat. Reagan beszéde azután mintegy „megkoronázta” az ilyen jellegű propaganda-manővert. Hiba lenne eleve kétségbevonni azt, hogy a nyugat-európai megnyilatkozások jó része mögött őszinte aggodalom van. De az amerikai elnök beszédét éppen ilyen hiba volna fordulatnak minősíteni. Reagan maga is leszögezte, hogy Washington immár „kellően erős” az ilyen „módosításhoz”, s azt is világossá tette, hogy Washington továbbra is csupán az erő helyzetéből lenne hajlamos a tárgyalásra. Igaz, egyes kérdésekben nyilvánvaló a visszakozás — de egyetlen lényeges politikai probléma terén sincs kézzelfogható jele annak, hogy a Fehér Házban komolyan foglalkoznának a lehetséges kompromisz- szumok gondolatával, elfogadnák az alapvető elvet: az egyenlő biztonság elvét. A leginkább kritikus kérdésben, a nyugat-európai országokba vitt amerikai közepes hatótávolságú rakéták kérdésében pedig — olyan politikusok, mint a tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetője, Paul Nitze szavainak tanúsága szerint — nyoma sincs bármiféle „módosulásnak” az amerikai politikában. Érthető, hogy a Szovjetunió kénytelen nemet mondani az ilyen félrevezető „ajánlatokra". Gromiko külügyminiszter stockholmi beszéde, Shultz amerikai külügyminiszterrel, s jónéhány más, nyugat-európai kollégájával folytatott megbeszélése pontos képet adott arról, hogy mit jelent ez — a Nyugat által „merev elutasításnak” feltüntetett — válasz. Nem a tárgyalási készség hiányát, hiszen a szovjet külügyminiszter igen részletes tárgyalási programot terjesztett elő, a korábban már megfogalmazott szovjet, illetve a Varsói Szerződés tagállamai által kidolgozott közös javaslatok alapján. Nem is azt, hogy a Szovjetunió nem akar visszatérni a tárgyalóasztalhoz olyan kérdések megvitatására, mint a hadászati fegyverek korlátozása, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentése és megszüntetése, vagy a középeurópai fegyverzet és fegyveres erők csökkentése. De nem hajlandó eltekinteni attól, ami a nyugati „kezdeményezése- ket’j a washingtoni „fordulatot” megelőzte: az amerikai rakétatelepítéstől, a nemzetközi helyzet megrontására tett lépésektől. Ilyen körülmények között ugyanis nem lehet eredményesen tárgyalni. Gromiko világossá tette, s a munkakapcsolat felvételével bizonyította is, hogy a Szovjetunió kész az érdemi megbeszélésekre — de csakis akkor, ha azok valóban érdemiek lehetnek, nem pedig a változatlan amerikai politika álcázására szolgálnak. Addig ugyanis mindenfajta washingtoni „kezdeményezés" csak beszédgyakorlat marad.
