Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-20 / 16. szám
2 tÜEPÜJSÄG 1984. január 20. Värkonyi Péter beszéde (Folytatás az 1. oldalról) nem az együttműködést és a kölcsönös bizalmait, hanem a feszültséget és a ibizalmat- laságot növelik a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ezek váltották ki a fegyverkezési hajsza új fordulóját. Az európai helyzet kedvezőtlen alakulásának fő oka az, hogy a NATO vezető körei a itörténelmileg kialakult katonai erőegyensúly megbontására és katonai erőfölény megszerzésére törekednek. Ennek konkrét megnyilvánulása az amerikai közép-'hatásávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése. Az új amerikai rakéták nyugat-európai megjelenése lehetetlenné tette az európai nukleáris fegyverzetről szóló genfi szovjet—amerikai tárgyalások folytatását, s negatívan befolyásolja több más fegyverzetkorlátozási fórum helyzetét is. A kialakult helyzetben a Varsói Szerződés tagállamai arra kényszerültek, hogy a katonai erőegyensúly megőrzése érdekében megfelelő válaszlépéseket tegyenek. A magyar kormány megalapozottnak és szükségesnek tartja a szovjet kormánynak a saját országa és a Varsói Szerződés többi tagállama biztonságát szavatoló lépéseit. Egyetértünk azzal az állásponttal, hogy amennyiben az USA és nyugat-európai szövetségesei készséget mutatnak a rakétatelepítés előtti helyzet visszaállítására, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. A nyugat-európai rakétatelepítés megkezdése, figyelembe véve annak következményeit, több szempontból új helyzetet teremtett Európában. Politikai és katonai értelemben egyaránt rosszabbodtak az európai biztonság feltételei, s e változás elkerülhetetlenül hatással van az európai biztonsági folyamat továbbvitelének lehetőségeire is. Az összeurópai folyamat- ban részt vevő államok előtt az a kérdés vetődik fel, hogy milyen úton haladjanak tovább. Kövessük Helsinki példáját! Az egyik lehetőség az, hogy a katonai erőegyensúly megbontására irányuló negatív irányzatok jutnak érvényre, amelyek a katonai szembenállás kiéleződéséhez, a bizalmatlanság növekedéséhez vezethetnek kontinensünkön, és visszavethetik a kétoldalú kelet-nyugati kapcsolatokat is. Mi a magunk részéről változatlanul a másik — az egyetlen ésszerű — lehetőségben: a feszültség enyhítésében, az európai biztonsági folyamat továbbvitelében, a katonai konfrontáció veszélyének csökkentésében és normális nemzetközi együttműködés fejlesztésében vagyunk érdekeltek. A magyar küldöttség a stockholmi konferencián is ennek megfelelően, Helsinki és Madrid szellemében fog tevékenykedni. Meggyőződésünk: most arra van szükség, hogy a katonai szembenállás fokozódása helyett a békés viszonyokhoz, a kölcsönös biztonsághoz és az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapjanak elsőbbséget. Ugyanakkor az is világos, hogy a kapcsolatok gvengítése, vagy a párbeszéd hiánya megnehezíti a kölcsönös érdekek érvényesítését, a jelenlegi feszült helyzetből való kibontakozást. Döntő mértékben a résztvevők politikai akaratán és megállapodási szándékának komolyságán múlik, hogy a bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseik terén sikerül-e az adott nemzetközi helyzetben optimálisnak tekinthető eredményt elérni ezen a tanácskozáson. Mi a magunk részéről készek vagyunk ehhez lehetőségeinkhez mérten hozzájárulni. Tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy maximális mértékben ki kell használni a stockholmi konferencia kínálta lehetőségeket, és a munka menetében figyelembe kell venni az összeurópai érdekeket. A Magyar Népköztársaság kormánya kész folytatni a politikai és a katonai feszültség csökkentésére, valamint az ehhez szükséges párbeszéd fenntartására irányuló erőfeszítéseit. Arra törekszünk, hogy a békés egymás mellett élés elvei és a kölcsönös előnyök alapján fejlesszük Magyarország kétoldalú kapcsolatait az eltérő társadalmi rendszerű országokkal. Úgy véljük, hogy az államoknak közösen kell fellépniük a fegyverkezési versennyel szemben, hiszen korunkban a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. A fokozódó veszélyek csökkentése, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló leszerelési egyezmények elérése csak a kormányok közös erőfeszítésével érhető el. A közös erőfeszítéseknek ma sokkal inkább, mint korábban arra kell irányulniuk, hogy a vitás kérdéseket politikai eszközökkel, érdemi tárgyalások útján oldják meg, és hogy a kialakult katonai erőegyensúly a fegyverzeteknek lehető legalacsonyabb szintjén való- soljun meg. Ezért kulcskérdésnek tartjuk azt, hogy a nyugat-európai rakótatelepí- tésit megelőző helyzetre alapozva térjünk át a fegyverzetek korlátozására és csökkentésére, mert csak ez az út vezethet a tartós béke biztosításához. A magyar kormány abban érdekelt, hogy a konferencia teljesítse mandátumát, dolgozza ki az egymást kölcsönösen kiegészítő bizalom- és biztonságerősítő intézkedésék sorozatát, s azokat haladéktalanul léptesse életbe. A tárgyalásokon a megállapodás érdekében azt tartjuk célravezetőnek, hogy fokozatosan haladjunk előre az egyszerűbb kérdésektől a bonyolultabbak felé. A 'bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozása során tekintetbe kell venni minden részt vevő ország érdekeit. Természetesen az intézkedések megközelítésében eltérő és ellentétes felfogások kerülhetnek szembe egymással. Fontosnak tartjuk, hogy az álláspontok .mindenekelőtt Európa és a világ népeinek közös érdekeit vegyék alapul, és törekedjenek az ésszerű kompromisszumok kidolgozására. Bízunk abban, hogy nem találkozunk olyan törekvésekkel, amelyék nem felelnek meg az egyenlőség és az egyenlő biztonság követelményeinek. A kiegyensúlyozottságnak természetesen érvényesnek kell lenni az intézkedések területi hatályára is a konferencia mandátuma szer,int.' A mandátum kellő útmutatást ad a konferencia munkájához. Lehetővé teszi, hogy a kidolgozandó intézkedések ténylegesen erősítsék az államok közötti bizalmat, és megfeleljenek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének. E konferencia helsinki előkészítő értekezletén kidolgozott napirend és szervezési megoldások biztosítják tárgyalása ink megfelelő feltételeit. Tanácskozásunkon, véleményünk szerint, elsősorban arra kelti összpontosítani a figyelmet, ami érdemileg erősítheti a bizalmat a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. Ez a szándék tükröződik azokban a javaslatokban, amelyeket szövetségi rendszerünk tagországai, köztük Magyarország, az elmúlt időszakban terjesztettek elő. Első helyen említhetem az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás szükségszerűségét. A Magyar Népköztársaság is megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít annak, hogy a két szövetségi rendszer tagállamai vállaljanak olyan, harmadik országok számára is nyitva álló kötelezettséget, miszerint kölcsönösen lemondanak mind a nukleáris, mind a hagyományos katonai eszközök alkalmazásáról, és erőfeszítéseiket a békés kapcsolatok fejlesztésére összpontosítják. A párhuzamos és közös európai érdekeket szolgálná olyan kötelezettség vállalása is, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamatban részt vevő államok elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert egymással szemben. A Szovjetunió kormánya január 10-én juttatta el az érintett kormányokhoz a Varsói Szerződés tagállamainak azon közös javaslatát, hogy még az idén kezdődjenek tárgyalások a NATO és a VSZ között Európa vegyi fegyverektől való mentesítéséről. Meggyőződésünk, hogy ez a javaslat a tanácskozásunkon részt vevő valamennyi ország alapvető érdekét szolgálja. Magyarország kész — az említett javaslatokon kívül — komoly, érdemi tárgyalásokra arról is, hogy megfelelő feltételek mellett atomfegyvermentes övezetek jöjjenek létre Európa különböző térségeiben. Érdekeltek vagyunk abban, hogy Európa mentes legyen a nukleáris fegyverektől és a vegyi fegyverektől egyaránt. Ennek feltételeit fokozatosan meg lehet és meg is kell teremteni. Ily módon csökkenteni lehetne a nukleáris fenyegetettség érzését, és ez minden nép érdeke. Természetesen készek vagyunk partnereink javaslatait és biztonsági érdekeit figyelembe venni. Reméljük, hogy a NATO tagországai mielőbb érdemi választ adnak a Varsói Szerződés tagországainak a bizalom erősítésére és a leszerelésre vonatkozó javaslataira. A helsinki záróokmányban szereplő bizalomerősítő intézkedéseknek és azok teljesítésének is szerepe volt abban, hogy az összeurópai együttműködés folyamata a negatív törekvések ellenére is életképesnek bizonyult. Fontosnak tartjuk, hogy ezeket az intézkedéseket és előírásokat a konferencia tartsa szem előtt, bővítse ki és fejlessze tovább. Ügy véljük, hogy ez már a konferencia munkájának kezdeti szakaszában megvalósítható. Tanácskozásunknak kezdettől fogva a valamennyi európai országot foglalkoztató alapvető kérdésekre kell összpontosítania erőfeszítéseit, és arra kell törekednie, hogy a madridi mandátumnak megfelelően szerződéses, jogi keretekbe foglalja az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseket. Mindent megteszünk a tanácskozás sikeréért A jelenlegi nemzetközi körülmények között tanácskozásunk eredményessége komoly erőfeszítést kíván minden résztvevőtől. Számítunk partnereink, mind a NATO- tagállamok, mind a semleges és el nem kötelezett országok tevékeny közreműködésére, realitásérzékére és pozitív szándékaira. Valamennyiünkön múlik, hogy ez a közös elhatározás alapján induló vállalkozásunk gyümölcsöző legyen, és ily módon a most kezdődő első szakasz eredményeképpen lehetővé váljék az áttérés a konferenciának az európai biztonsággal és leszereléssel foglalkozó szakaszára. Meggyőződésem, hogy ha a részt vevő államok a helsinki záróokmánynak, mint a kelet— nyugati kapcsolatok hosszú távú programjának, valamint a madridi záródokumentumnak az alapján folytatják nemzetközi tevékenységüket, akkor az európai viszonyok iránya nem a további rosz- szabbodás, hanem a Helsinkiben megkezdett út folytatása lesz. Végezetül ismételten kifejezem a Magyar Népköztársaság kormányának azt a várakozását, hogy a most induló tárgyalássorozat tárgyszerű módon és konstruktív légkörben hozzá fog járulni a bizalom és biztonság erősítéséhez, valamint a leszerelés ügyének előmozdításához Európában. A magyar küldöttség mindent megtesz annak érdekében, hogy segítőkész partnere legyen minden küldöttségnek, és előmozdítsa ennek a célnak az elérését. A stockholmi bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencián a svéd fővárosban tartózkodó Vár- konyi Péter külügyminiszter csütörtökön találkozott Pierre Aubert svájci, Leo Tinde- mans belga, Lennart Bodst- röm svéd és Hans-Dietrich Genscher NSZK-beli külügyminiszterrel, akikkel áttekintették a stockholmi konferenciával és a kétoldalú kapcsolatainkkal összefüggő kérdéseket. * Hollandia, Svájc, Svédország, Ciprus, az NSZK és Görögország külügyminiszterei csütörtökön délelőtt szólaltak fel a stockholmi konferencia plenáris ülésén. Van Den Broek holland külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az államok közötti bizalom alapja a népek közötti jobb megértés, amit „az emberek, az eszmék és az információk cseréje” segíthet. Pierre Aubert svájci külügyminiszter megállapította; „Bizalom nélkül nincs biztonság, biztonság nélkül nincs leszerelés” — megjegyezve, hogy Stockholmban nem két tömb tárgyal, hanem 35 szuverén, független állam. Ciprus és Görögország képviselője jelentős teret szentelt beszédében Törökország fegyveres akciójának, amelynek következtében Ciprus területének immár több mint egyharmada „idegen megszállás alatt van”. Mindketten szóba hozták a földközi tengeri térség biztonsági problémáit is. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter különbséget tett a konfrontáció politikája és a konfrontáció nyelvezete között. Szólt Németország „megosztottságáról”, a decemberi NATO-ülésszak ajánlatairól, s „a kinyújtott kéz elfogadását” szorgalmazta. Beszédében két ízben is hitet tett a „keleti szerződések” mellett, ugyanakkor a szovjet rakétapotenciálra utalva kijelentette, hogy az NSZK „lemondott az atomfegyver birtoklásáról, de nem mondott le arról az igényről, hogy atomfenyegetéstől szabadon éljen”. Sík- raszállt Kelet és Nyugat egyenjogú és hosszú lejáratú gazdasági együttműködése mellett. Törökország külügyminisztere, a csütörtök délutáni ülés első felszólalója nem kívánt válaszolni a ciprusi és a görög külügyminiszter megjegyzéseire. Vahit Halefoglu a bizalomerősítő intézkedések problémájára kitérve elsősorban a beható ellenőrzés fontosságáról beszélt. Monaco képviselőjének formális felszólalása után Luxemburg külügyminisztere arra szólította fel a delegációkat, hogy Stockholmban senki ne próbáljon „pontokat szerezni az ideológiai harcban”. Kapolyi László hazaérkezett Moszkvából Hazaérkezett Moszkvából Kapolyi László ipari miniszter, aki szakértői delegáció élén a partner szovjet ágazati ipari minisztériumokban tárgyalásokat folytatott a magyar—szovjet ipari együttműködés időszerű kérdéseiről. A megbeszéléseken kiemelt figyelmet fordítottak az 1986—90. évi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés konkrét kérdéseinek és konzultációk megszervezésének, amelyek az ezredfordulóig kijelölhető közös iparfejlesztési feladatok ösz- szefüggéseit tárják fel. Kapolyi Lászlót fogadta Nyiko- laj Rizskov, az SZKP KB titkára, Alekszej Antonov, Nyikolaj Talizin, Leonyid Kosztandov és Gurij Marcsuk miniszterelnök-helyettesek. A megbeszéléseken jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. A tárgyalások időszerűségét külön kiemeli, hogy az MSZMP KB 1983. júliusi határozatai végrehajtásaként intézkedések sorozatát kell kidolgozni a magyar ipar termelési szerkezetének korszerűsítésére és a gyorsan változó piaci igényekhez való alkalmazkodási képességének növelésére. Kapolyi László találkozott Georgij Kolmo- gorovval, a Szovjetunió Szabványügyi Állami Bizottságának elnökével és Jevgenyij Pitovranovval, a Szovjetunió Kereskedelmi és Ipari Kamarájának elnökével. Shultz nyilatkozata a szerdai Shultz amerikai külügyminiszter csütörtöki nyilatkozata szerint Andrej Gromi- kóval szerdán megtartott eszmecseréje „őszinte, tárgyszerű légkörben” ment végbe. Az amerikai külügyminiszter egyúttal hangoztatta: „A tanácskozás nem olyan jellegű volt, amely bármiféle konkrét eredményit hozhatott volna, egyszerűen szükséges volt őszintén kifejteni nézeteinket egymás előtt.” Shultz azt mondotta, hogy a megbeszélés napirendjén szerepelt a közel- keleti helyzet, elsősorban a libanoni helyzet, Közép- Amerika, Dél-íAfrika, valamint Afganisztán kérdése is. Az AP amerikai hírügynökség a nyilatkozatból kiemelte: az amerikai külügyminiszter szerint Gromikó- val folytatott megbeszélései alapot teremtettek a szovjet —amerikai párbeszéd folytatására, — a nukleáris fegyverzetekről folytatott tárgyalások zsákutcába jutása ellenére. PANORAMA BUDAPEST A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Valerij Leo- nyodovics Muszatovmak, a Szovjetunió budapesti nagy- követsége (követtanácsosának a magyar—szovjet barátság és együttműködés elmélyítése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként a Béke és Barátság Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést csütörtökön Losanczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át a Parlamentben. BELGRAD Marjai József miniszterelnök-helyettes, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Végrehajtó Tanácsának meghívására január 17—19. között látogatást tett Jugoszláviában. Megbeszélést folytatott Petar Sztoam- boliccsal, a JSZS2K Elnökségének tagjával és Dobri- voje Vidiccsel, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének tagjával. Tárgyalt Boriszlav Szrebriccsel, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökével és más vezetőkkel is. Áttekintették azöknak a lehetséges és szükséges intézkedéseknek a körét, amelyekkel tovább serkenthető az együttműködés a kölcsönös érdekeltség és előnyök még fokozottabb érvényesülése érdekében. Marjai József csütörtökön este hazaérkezett Budapestre. BONN Bonnban megtartotta 7. ülését a magyar—NSZK gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság. Az ülés jegyzőkönyvét a vegyes bizottság elnökei — Veress Péter külkerestalálkozóról Az amerikai külügyminiszter kijelentette: októberben az ENSZ-közgyűlés ülésszakén ismét találkozni szeretne szovjet kollégájával. Mértéktartó beszámolókat közöl az amerikai sajtó a stockholmi szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóról: A lapok szemmel láthatóan elégedettek azzal az igen szerény, de az adott helyzetben fontos eredménynyel, hogy a két külügyminiszter között újra kezdődött a párbeszéd — írja az MTI washingtoni tudósítója. A The New York Times stockholmi beszámolójában arról ír, hogy tizenölt hónapja a stockholmi találkozó hozta az első lehetőséget a kérdések alapos megvitatására. A lap szerint „az a benyomás alakult ki, hogy a két miniszter a megoldások gyakorlati keresésére törekszik”, de — mint a beszámoló az amerikai küldöttség egyik tagját idézve megállapítja, — „az eredmények” megmutatkozásához még időre van szükség. kedeimi és Otto Lambsdorff szövetségi gazdasági miniszter — írták alá. OTTAWA Jurij Andropov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelet intézett Pierre Elliott Tru- deau-ihoz, és ebben támogatásáról biztosította a kanadai miniszterelnök novemberi békékezdeményezését. A hírt a kanadai kormányfő sajtótitkára közölte, a levél tartalmát azonban nem részletezte. BUENOS AIRES Raul Alfontson, Argentína elnöke tájékoztatta az Egyesült Államokat, hogy országa nem vesz részt többé a nicraguáií kormány megdöntésére törő erők kiképzésében — közölte csütörtökön a The Washington Post. Az airgentin elnök az amerikai kormányzat tudomására hozta: országa más latin-amerikai államokkal együtt a közép-amerikai helyzet békés megoldását keresi. BEJRÜT A libanoni nemzeti ellenállási front harcosai csütörtökön a sziidoni kikötő térségében támadást hajtottak végre az izraeli megszálló hadsereg egyik gépesített járőre éllen. Több izraeli katona megsebesült. Előzőleg két izraeli harckocsi gépfegyversorozatokat adott le Szidon központjában. Az izraeli katonák Szidonban és más dél-libanoni településeken több kereskedőt véresre vertek, üzleteiket szétdúlták, kifosztották, — így tarolva meg azt, hogy részt vettek a megszállás ellen rendezett keddi tiltakozó sztrájkban. A megszállók agyonlőttek egy 14 éves libanoni fiút.
