Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
1984. január Í8. NÉPÚJSÁG 5 „Nyugtalanság a méhészekben” Termelő tevékenység és mozgalom Téli nyugalom a méhesekben A jó méhész a méhcsaládok szakszerű betelelésének munkáit már augusztus közepén megkezdi és november elején be is fejezi. Ezt követően februárig nyugalom van a méhesekben. A méhész a méhek téli állapotáról időközönként zúgásuk meghallgatásával tájékozódik. Ha egyenletes, csendes zúgást hall a kaptárban, az a jó telelés jele. A beavatkozás ilyenkor szükségtelen. Miv'el írásomat a szakszerű beteleléssel kezdtem, mely gyakorlatilag jellemző a Tolna megyei méhészek többségére —, inkább a méhész teendőivel, gondjaival foglalkozom. Annak ellenére, hogy a méhesekben téli csend van, a méhészek mint egy megbolygatott kas, mozgásba lendültek. Tapasztalom ezt munkahelyemen is, mert naponta keresnek fel ügyes-bajos dolgaikkal. Elmondják, hogy számvetést készítettek a múlt év eredményeiről, és nem kis gonddal készülnek az idei méhészeti évre. Gond a méhészszakmában is a csapadékhiány, a szélsőséges időjárás, mely megbontja a méhcsalád biológiai életrendjét és veszélyt jelent a családok fejlődésére. Gond az is, hogy a termelési költségek emelkedései nincsenek szinkronban a bevételekkel, hogy önhibájukon kívül a tavalyi méztermés egy részét még nem tudták értékesíteni. Es igencsak nagy probléma, hogy megyénk méhészeteiben is megjelent az ázsiai méhatka (Varooa) parazita-fertőzés, mely gyógykezelés nélkül a méhcsaládok pusztulásához vezet. E veszedelmes kórokozót az 1900-as évek elején fedezték fel Jáva szigetén, majd 60 évvel később megtalálták mézelő méheken Kínában és a Szovjetunióban. Jelenleg az európai országok közül talán csak Svájc és Franciaország fertőzésmentes. Magyarország 1978 óta fertőzött, Tolna megyében tavaly találkoztunk először e kórokozóval a sárközi és Ten- gelic környéki méhészetekben. Szakmai szempontból adódóan bőven akad tennivalójuk a méhészeknek, az érdekelt hatóságoknak és szervezeteknek egyaránt. Az állat- egészségügy a méhbetegségek, különösképp a Varooa fertőzöttség terjedését igyekszik megakadályozni. Ennek érdekében a betegség felismeréséről és gyógykezeléséről szervezett előadásokat tartanak a méhészeknek. A MÉSZÖV méhész szakbizottsága a gondok és tervek egyeztetésére megyei értekezletet hív össze. A január 25-i megbeszélésen részt vesznek az áfészek és méhész szakcsoportok képviselői, továbbá meghívott előadóként Szakmár János, a HUNGA- RONEKTÁR igazgatója. A méhészek a szokásos barkácsolást végzik; javítják, újítják tartalékkaptáraikat. Sokan virágporcsapdákat készítenek, hogy a piaci igényekhez igazodva, virágport termeljenek. Nem feledkeznek meg az önképzésről sem, mert tudják, hogy a méhészetben is a fejlődést, a haladást csak tanulással érhetik el. Az elmúlt évben is igen szép eredményt hoztak megyénk méhészei. Közel 30 millió forint értékű mézet és egyéb méhészeti terméket termeltek, melynek körülbelül 60 százaléka került eddig felvásárlásra, illetve értékesítésre. örvendetes, hogy egyre több mezőgazdasági üzem ismeri el a méhek meg- porzó tevékenységének hasznosságát. Ebben élen jár a tamási Béke téesz, mert évek óta anyagilag is támogatja a méhek ilyen jellegű munkáját. A növekvő termelési költségek és a már említett Varooazis-fertőzés igencsak megnehezíti megyénkben a gazdaságos méhészkedést. Ezért nemcsak a méhészek, hanem a kereskedelmi és a társadalmi szervek összefogására is szükség van, hogy a kedvelt méhészeti termékekből a belföldi fogyasztók és az export igényeit ki tudjuk elégíteni. ZEHAN GERGELY Tolna megyei méhész szaktitkár Telelő méhészet Szekszárd határában, Cinkában Korszerűsíti termékválasztékát a Diósgyőri Papírgyár Az idén tovább javítják a műszaki feltételeket és korszerűsítik a termékválasztékot a 202 esztendős Diósgyőri Papírgyárban. Az öreg üzem évek óta energiiazava- rokkal küzd. A különleges minőségű papírok gyártásához ma már óránként több mint 5 tonna gőzre van szükség, a diósgyőri üzem energiarendszere azonban ennyit már nem tud szolgáltatni. A tervezett fejlesztés során éppen ezért először az energia- rendszert bővítik. Az e oéKt szolgáló 80 millió forintos beruházás során korszerű, gazdaságosan működő, nagy teljesítményű, széntüzelésű kazánokat szerelnek fel. Az első új kazánt már az év végén begyújtják. A diósgyőri üzem a papíripari vállalatok számára kiírt amyagracionalizálási pályázaton több mint 11 millió forintos díjat nyert a ne- mesrost-megtalkaritasi és minőségjavítási pályamunkával. Ennek felhasználásával olyan különleges ívszitákat helyeznek üzembe, amelyek felfogják a mindeddig veszendőbe menő rostokat. Javítják a papír átláthatatlanságát is. A fejlesztés eredményeként a Diósgyőri Papírgyár hagyományosan készített speciális termékein kívül kottapapírofcra, mélynyomású bélyegpapírökra, zeneműkiadványok nyomására szolgáló, úgynevezett melódiap>a- pírókra, térképek készítésére 'alkalmas papírokra is elfogad majd megrendeléseket. Közösségek a kertbarátkörök Fontos a termelés, de legalább annyira az emberformálás Boldog emlékezetű Klézli Ferenc bátyám, akiben unokanagybátyámat is tisztelhettem egyszersmind, mondta volt jó negyven esztendővel ennek előtte: — Kétféle ember van, egyik, aki kapál, metsz, szüretel, meg amit még köll; a másik, aki csak iszik. De igazit inni csak az előbbi tud. Volt ebben nem kis adag szekszárdi „pógár-paraszti” gőg, de egészen nem volt igazság híján. Mostanában mintha a földhöz való visszapártolásnak lennénk tanúi. Gőg nélkül s főleg anélkül, hogy a megélhetést a „birtok” jelentené, egyre többen törekednek hozzájutni, bérlet vagy személyi tulajdon formájában néhány négyszögölhöz, ahol aztán ki tücskörészik, ki termel — de egyként közvetlen kapcsolatba kerül az anyatermészettel. Kikívánkozott belőlem elmondani ezeket bevezetőül a kiskertmozgalom'bemutatásához. Mit bemutatásához? — ahhoz, hogy fölvillantsak valamennyit belőle, hiszen kötetnyit lehetne összeírni arról, mit is jelent a kertbarátmozgalom. Kezdjük azzal, amiről Halról Józseffel, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársával beszélgettünk. A kertbarátmozgalom politikai, mozgalmi irányítása a Hazafias Népfront tiszte. És itt álljunk meg egy szóra, nem véetlenül hasz- nálják-használjuk a mozgalom elnevezést. Elsősorban ugyanis a mozgalmi jelleg a meghatározó. Így fogalmaz Hanoi József is, aki a népfront megbízásából megyei méretekben szervezi a kertbarátkörök tevékenységét, de ezt erősíti meg Szobosz- lai Jenő, a MÉSZÖV szövetségi titkárságának vezetője, a kertbarátok és kistermelők megyei szövetségének elnöke. Legfőbb feladat közösségbe tömöríteni azonos érdeklődésű embereket, hasznos időtöltést szervezni számukra, elősegíteni ennek keretében termelő tevékenységüket. S ha nemcsak mint fogyasztók nem terhelik a piacot, hanem mint eladók is megjelennek a piacon — annál jobb. Azután az sem utolsó szempont, hogy ezek az emberek nagyon sok olyan földterületet hasznosítanak, amelyek művelésére a nagyüzem nem vállalkoznék, de nem is lenne képes. Megyénkben 1976-ban „bontott zászlót” a kertba- rábmozgalom Dunaföldvá- rott, tehát hat évvel az országos után. A dunaföldvárit rövidesen követte a többi, az iregszemcsei, a pincehelyi, a szekszárdi, hogy csak néhányat említsünk. Ma 35 kertbarátkor működik a megyében, a taglétszám több mint másfél ezer. Szoboszlai Jenő így fogalmaz: — A mi megyénkben ma már alig van olyan család, amely közvetlenül vagy közvetve ne lenne kapcsolatban a kertbarátmozgalommal. Mai, termelésközpontú korunkban talán kissé furcsa, hogy állandóan a mozgalmi jelleget hangsúlyozzuk, a termelési eredményekről nem szólunk. Szándékosan van így, bár senki se tagadja, hogy a kertészkedésből, kisállattenyésztésből származó jövedelem nagyon is jól jön a családok háztartásainak. De ennél a kérdésnél szabadjon megint Szoboszlai Jenőre hivatkoznom: — Hallatlanul fontos, hogy mozgalmunk keretében az idős embereket, a nyugdíjasokat ismét aktív emberekké tudjuk tenni. Nemcsak arról van szó, hogy elfoglaltságot találnák a kertiben vagy az állatok mellett, hanem legalább annyira arróíL, hogy érzik fontosságukat, hiszen hozzájárulnák a családi költségvetéshez. — És a fiatalok? — Javul a helyzet, de a fiatalok részvételével még nem lehetünk elégedettek. Pedig ha mást nem nézek, mint a kertbarátmozgalom szerepét a munkára nevelésben, már csak azért ás szeretnénk sokkal több fiatalt látni közöttünk. Itt közbeveti az újságíró, hogy Hanoi József, akivel előbb beszélt, elismeréssel szólt a fiatalok szerepéről, bár ő is szeretné, ha nőne a számuk a kertbarátkörökben. Elhangzott egy érdekes megállapítás, mindenki részéről, akivel csak szót válthattam: A mozgalom sikere legalább annak köszönhető, hogy bürokráciamentes, a foglalkoztatások f aku Lta ti vak, tehát az vesz részit rajtuk, aki akar. Volt aki ezt mondta: „Nagy a jelentősége annak, hogy nincs jelenléti ív.” A kertbarátkörök működésének középpontjában, természetesen, a termeléssel kapcsolatos tevékenység, az ezzel kapcsolatos ismeretek megszerzése, növelése áll. Ilyenek a 'tavaszi metszési bemutatók, a növényvédelmi bemutatók, a kertészeti kisgépek megismertetése — és még sok egyéb. De nem ritka a tapasztalatszerző látogatás sem, itt a megyében egymás közt, de országosan, sőt, külföldre is. Fórumokat is szerveznek a körök, elsősorban a község- politikával, a településfejlesztéssel és a környezetvédelemmel kapcsolatban, ahová meghívják a települések illetékes vezetőit. Volt már arra is példa, hogy tanárok irodalomról itantottak előadást a köri összejövetelen, vagy éppen Bogár István, a népművészet elismert tudósa a Sárköz népművészetét mutatta be. (Tehát „szűk praktici zmusról ’ ’ koránt- sincs szó.) * Elmaradhatatlan, hogy a megyei helyzet ismertetése mellett legalább egy kertbarátkörről is szóljunk. Véletlen, hogy éppen a szekszárdira esett a választás, de a többieknek mondjuk, lesz még alkalom arra, hogy az ő 'munkájukkal is foglalkozzunk. A szekszárdi kertbarátkor vezetője Ferencz Vilmos. Ö a fiatalabb korosztályt képviseli a mozgalomban és ez egyáltalán nem vált hátrányára a szekszárdi körnek. Ennek bizonysága az a sok minden, amit a kör fennála ha/»ms MXanm kiKtB«4r<w isK&iiwvísTTrtnooy/taos TÁKSAHAUH SZftWTStot \RAÍ- is KJSTtNYtSZTÖ VÍ0ZG410MMIY I •l['.illMI' i hk-'DMMI Ml \R\ilRT Ferenc Vilmos a .SOMOGYI IMKi " «.«u t / “N ' \<J £ A szekszárdi kertbarátkor vezetőjének kitüntetése, amely az egész kör munkájának elismerését is jelenti Kertbarátkörök terméket az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon lása óta csinált és amit a jövőben tenni kíván. A beszélgetés onnan indult ki, hogy Szekszárdion is volt, sőt, ma is van olyan terület, amely nagyüzemdleg nem hasznosítható, a kistermelés kereteiben viszont igen. Ennek különböző módozatai vannak, amelyek taglalásába nem mentünk bele, inkább megmaradtunk a kertbarátkornélL, amelynek fontosságát a kezdetben így fogalmazta meg a kör vezetője: — A termőföld nemzeti kincs, hasznosítása ma is fontos feladat, és egyre fontosabbá válik. Ne menjünk bele a gazdasági vonzatú kérdések tárgyalásába, maradjunk inkább annál, hogy a városiasodás előrehaladásával, a szabad idő növekedésével arányosan fokozódik az emberek természet utáni vágyódása. Ez és még egy sereg intézkedés a kenttu- lajdonosok számának ugrásszerű emelkedését idézte elő és alapul szolgált a kertba- rátmozgallom kialakulásához. Szekszárdán a népfront, az áfész és a művelődési központ támogatásával, szervezésében 1977. január 27-én alakult meg a kertbarátkor. Az igényeknek megfelelően rendszeresen tartanak szakmai foglalkozásokat, bemutatókat, kiállításokat, szerveznek tanulmányi utakat. Hosszú lenne felsorolni, hány termékkiállításon vettek részt a szekszárdiak — a megyeiek meg pláne —, elég az hozzá, hogy szégyent soha nem vallottak, sőt, mindig a három első legjobb között szerepeltek. Ugyanígy ne soroljuk fel a tanulmányi kirándulásokat sem — remélem nem sértődnek meg a kertbarátkörök tagjai a következő megállapításomon —, akkora a jövés-menés, hogy hasonló nagyon sok mozgalom, társadalmi szerv becsületéire válhatna — ha csinálnák. Hogy a kirándulásokon nemcsak a termelési ismeretek gyarapítása történt meg, hanem jobban megismerik hazánkat a Tolna megyei kertbarátok, vagy éppen a szomszédos országok hasonló cipőben járó kistermelőit, meg tájait, ez mindenképpen gazdagítja ismereteiket, műveltségüket. Nem azért, hogy befejezésül komorabbra fordítsam a szót, csupán az igazság kedvéért: gondoknak sincsenek híjával a kertbarátkö- rök, meg egyáltalán a kertbarátok. Mindössze néhány szekszárdi gondot említek, vélem, másutt is jelentkeznek ugyanezek. Sokszor gondot jelent a megtermelt zöldség-gyü- mölcs-szőlő értékesítése. Nem egyszer nem megfelelő a műtrágya- és növényvédő- szer-ellátás. A talajművelés sem gondtalan, hiszen nem mindenki rendelkezik megfelelő gépi vagy fogaterővél. A megközelítő utak állapota is sok kívánnivalót hagy maga után. (Itt, zárójelben, hadd tegye hozzá az újságíró, aki maga is fciskenttulaj- donos, a kertbarátkörök tagjai, meg azok is, akik nem tagok, de úthasználók, maguk ás tehetnének valamit a megközelítő utak karbantartására.) Hiányos a fajtaválaszték mind gyümölcsfában, mind szőlőben. (Megítélésem szerint javult a helyzet az utóbbi időben, viszont az ízléssel mintha nem lenne minden rendben. Sajnálatos módon olyan fajták is polgárjogot nyertek az egyes vidékeken, amelyek ott nem kívánatosaik.) Ne folytassuk, egyszerre ennyi is elég. Akiket a leírtak nem győztek meg a kertmozgalom fontosságáról, azoknak úgyis hiába beszéltem, akik meg benne vannak, azok úgyis teszik, amit tenniök kell. Igaz, hogy a kívánalmak nőnek, de az eredmények se maradtak azok alatt. Tapasztalataim alapján vallom, nem is fognak. 'Befejezésül: A Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusán hoztak egy olyan határozatot, miszerint a legközelebbi kongresszusig minden magyar községben legyen kertbarátkor. Úgy hiszem, nem szabad szó szerint értelmezni ezt, úgy ugyanis nem látszik megvalósíthatónak. Hanem úgy igen, hogy minden itelepYÜlés, ilyen érdeklődési lakói számára legyen lehetséges a kertbarát-mozgalomban való aktív részvétel. iHa másért nem, hogy szívhassák a szmogtól mentes valódi levegőt... LETENYEI GYÖRGY Fotó: Bakó Jenő
