Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

6 KÉPÚJSÁG 1984. január 17. Jól vizsgáztak a szekszárdi motocrossosok Hegy kategóriában három országos bajookság A díjkiosztó ünnepségen, Budapesten, a Vízitársulat SE legjobbjai. Balról az edző, Csötönyi Ferenc, jobbról Ma­yer Márton szakosztályvezető. Cselgáncs Két felnőtt versenyzővel képviseltette magát a Szek­szárdi Dózsa cselgáncs-szak­osztálya Miskolcon, a 4. Nem­zetközi Vasutas Kupán. A lila-fehérek mindkét indulója jól versenyzett, így két érem­mel tértek haza. A 27 főt számláló 78 kg-os súlycso­portban Hangyási László aranyérmet szerzett, míg plusz 95 kg-mal Boda János húsz induló közül harmadik lett. * Cselgáncs serdülő körzeti rangsorversenyen vettek részt a Szekszárdi Dózsa fiataljai. Jó felkészültségüket tükrözi, hogy a győzelmek nagy ré­sze iponnal született meg. Eredmények: 40 kg ... 5. Arató Szilárd, 44 kg ... 5. Karászi Péter, 48 kg . . . 3. Kohári Attila, 52 kg ... 5. Kozma Attila, 64 kg 1. Fet- zer János és plusz 68 kg 1. Kerekes Attila. Tenisz New Yorkban, a Mesterek Tornája teniszversenyen az amerikai McEnroe az egyéni­ben kivívott győzelme után a párosban is elsőséget szer­zett. Honfitársa, Fleming ol­dalán 6:2, 6:2 arányban győ­zött a nemrég páros világbaj­nokságot nyert csehszlovák Smid, Slozil duó ellen. A szekszárdi motocrosso­sok 1980-ban találtak végre olyan „gazdára”, ahol nem­csak a nevet adták, hanem az anyagi és az erkölcsi tá­mogatást is. A Szekszárdi Vízitársulat vállalta, hogy biztosítja a motocrossosok- nak a működéshez szükséges feltételeket. Néhány hét után hivatalosan is megalakult a sportegyesület, ^ mely a Szek­szárdi Vízitársulat SE nevet vette fel. A kezdet elég ne­héz volt, a sportolók — az előző évek keserű tapasztala­tai alapján — bizalmatlanok voltak, idő kellett, míg köl­csönösen megismerték egy­mást. Néhány hónap alatt aztán minden rendbe jött. Kialakult a szervezeti élet, az egyesületi elnök mellett aktívan bekapcsolódott a munkába a szakosztályveze­tő, az intéző és a szakosztály- elnök is. Az első év már bebizonyí­totta, a szakosztály tagjai megérdemlik a támogatást, eredményeik már akkor vá­rakozáson felüliek voltak. Tudni kell, hogy akkor még „lerobbant” motorokkal in­dultak, egy-egy futam köz­ben bütykölték .a gépeket. A második évben megindult a gépek felújítása, a blokkok cseréje. Ez a folyamat azóta is tart. 1983-ban két uj mo­tort vásároltak és a régi gé­pekbe nyolc új gyári blokk került. Ezenkívül sok alkat­részt és gumit is vettek, ez­zel megoldódott a felszerelés gondja. Az egész mezőnyben kevés olyan szakosztályt ta­lálni, ahol annyira biztosított az alkatrész, a gumi beszer­zése, pótlása, mint a szek­szárdiaknál. Igaz, volt gond is és furcsa módon ez a gyá­ri — új — gépeknél adódott. Úgyszólván a szakosztály valamennyi tagja autó- és motorszerelő, így a javítá­sok, az alkatrészek cseréje soha nem jelentett megold­hatatlan feladatot. Legtöbb­ször hétközben, a napi mun­kájuk elvégzése után javít­ják a gépeket, készülnek a soron következő versenyre. A szakosztály létszáma 16 —18 között mozog. Átlag — 1983-ban — egy-egy verse­nyen 12 sportolójuk állt rajthoz. Évente öt bajnoki futam van, ebből egy most már 3. esetben Szekszárdon. A versenyzők fejlődésének egyik alapfeltétele, hogy rendszeresen tudjanak indul­ni, vetélkedni. Ennek érde­kében az egyesület vezetősé­ge az öt bajnoki futam mel­lett 12 meghívásos versenyre is elvitte sportolóit. Ebből kettő különösen jól sikerült; a Balaton Kupát már másod­szor nyerték el. Amennyiben az idén is ők bizonyulnak a legjobbnak, végleg Szekszár­don marad a kupa. A másik ilyen sikeres szereplésük Sü­megen volt, ahonnan szintén elhozták a Vár Kupát. A szakosztály edzője hosz- szú évek óta Csötönyi Fe­renc, aki korábban aktív motocrossos volt. Nemcsak elméletben, hanem gyakor­latban is ismeri a sportágat. Tavaly segédedzői tanfolya­mot végzett, mint autó- és motorsport edző Nyíregyhá­zán vizsgázott. Érdekesség: ebben a sportágban a megyé­ből egyedül volt, sőt szakági vizsgát is tett, mint moto- cross-edző. Ilyen hazánkban mindössze — pillanatnyilag — kettő van. A szakosztály tagjai 1983- ban minden eddiginél jobb helyezéseket értek el. A négy kategóriában, melyben in­dultak, három 1. hely a szek­szárdiaké lett, s mellette ter­mészetesen sok helyezés is született. A másodosztályú bajnokságban Kovács Fe­rencnek tavaly nem jött ki a lépés, balszerencse üldözte, motorhibák miatt csak a ki­lencedik helyet tudta meg­szerezni. A III. osztályú bajnokságban a 125 köbcen­timéteresek kategóriájában Wolf László valamennyi ver­senyét megnyerve, 120 pon­tot szerezve, biztosan lett or­szágos első. Klubtársa, Nagy István 31 ponttal az ötödik, Bíró Endre 30 ponttal a ha­todikként fejezte be a sze­zont. Nagy Zoltán 12 pontjá­val a 27 induló között 16. lett. Az 50 köbcentiméteresek versenyében a szintén szek­szárdi Szabó Józsefé lett 94 ponttal az első hely. A 25 pontos Lajkó Zsolt a 9., míg az 5 pontos Kolompár Péter a 18. lett a 23 induló közül. A 125 köbcentiméteresek „C” kategóriájában az első hét közül öt a Vízitársulat SE versenyzője: Lőrincz Zol­tán első (99 pont), második Csiki Zoltán (66 pont), har­madik Bischoff Ferenc (63 pont), hatodik Szűcs János (52 pont), hetedik Pámer László (38 pont). Az ugyan­csak szekszárdi Bárdos Já­nos 13., Falusi Imre a 18;, Henning Menyhért 26. lett. Ami az 1984. évet illeti: megkezdték a felkészülést, december közepétől torna­teremben edzettek, Sőt janu­ár 15-én, vasárnap már a szabadban motoroztak. A szakosztályon belül változá­sok lesznek. Szűcs János ugyan tavaly még verseny­zett, de a korábbi sérülése miatt kénytelen visszavonul­ni. Pámer László ugyancsak versenyzett még tavaly, de az idén már nem számíthat­nak rá — szintén sérülés miatt. Nagy Zoltán két éven át versenyzett, megbízható sportoló volt — 6 is bejelen­tette visszavonulási szándé­kát. Gulácsi Attila tavaly nyáron megsérült, súlyos műtéten esett át, két hónapig kórházban volt. Azóta egész­ségileg rendbe jött, az idén ő versenyez, de magasabb kategóriában, speciál géppel.' Pillanatnyilag a szakosztály tagjai közül Kovács, Wolf és Lőrincz I. osztályú, míg Sza­bó, Nagy, Bíró, Bischoff II. osztályú versenyző. Szombaton Budapesten ke­rült sor az ünnepélyes díját­adásra, melyen természete­sen ott voltak a szekszárdi motocrossosok is. Kitűnő szereplésükre egyetlen adat: négy kategóriában indultak és három kategóriában or­szágos elsők lettek. Fotó: KAPFINGER A műkorcsolyázó és jégtánc EB után Mi lesz a tengerentúliak válasza A 75. műkorcsolyázó és jégtánc EB-n a Budapest Sportcsarnokban egy héten keresztül vizsgázott az öreg kontinens arról, hogy a XIV. téli olimpia előtt miként gyarapította tudását, ösz- szességében felemás képet és választ adtak, hiszen a pá­rosok és nők vetélkedője semmi újat, de különösebb színvonalat sem hozott. Eb­ből persze nem az követke­zik, hogy nívóttan versenyt vívtak, pusztán arról van szó, hogy előbbieknél a szovjet—'NDK-beli pároscsa­ta más nemzeteket alapo­san elkedvetleníthetett, mert továbbra is nagy különbség­gel jár e két nemzet a többiek előtt. Az ifjú Valo­va, Vasziljev kettős győzel­Szarajevóban ? versenyére, a szarajevói téli olimpiára és az ottawai VB- re. Feltéve, ha a tengeren­túlon nem készítettek elő meglepetést, hiszen az Egyesült Államok és Kanada országos bajnokságai most következnek. Ugyanez igaz a nőkre is. A budapesti eseményen a megjelent címvédők közül az újabb arany elnyerésében csak az NDK-beli Wiitt járt szerencsével, de neki is ne­héz dolga lehet, ment az amerikaiak világbajnoknője, Sumners nem éppen könnyű ellenfél. Ráadásul, ha a Budapest Sportcsarnokban a rövid program után vissza­lépni kényszerült szovjet Vo- dorezova is hasznosan tölti el a hátralévő heteket, akkor igazán lehetetlen tippelni az olimpiai elsőre. A női EB­mezőny egyébként eléggé szürke benyomást keltett. De ez régi, legalább fél évtizede igaz megállapítás... Kárpótlást nyújtott viszont a férfiak küdéime! Sokáig emlékezetes marad a „koz­mikus” lendületű szovjet fia­talember, Fagyejev. öt már a rajt előtt titkos eseélyes- nek jelölték meg. De nem mehetett biztosra. Győzel­méhez az is „kellett”, hogy a francia Simond betegség mi­att visszalépjen, a kétszeres Európa-bajnok nyugatnémet Schramm látványos kudarcot valljon, és hogy a csehszlo­vák Sabovcik is halványabb legyen a vártnál vizsgái és betegsége miatt. Tudni kell, hogy a pozsonyi fiatalember­nek ez volt idei első nem­zetközi fellépése... így az­után zöld utat kapott a „sö­tét lóként” versenyző Fagye­jev és mellette Budapest nagy felfedezettje, az ezüst­érmes nyugatnémet Cerne. így a férfi EB a meglepe­tések eseményeként vonul a sportág históriás könyvébe. Az említett budapesti „mu­tatványát” szemlélve való­színű, hogy Szarajevóban — az amerikaiakkal, főként a legutóbbi világelső Hamil- tonnal kiegészülve — az ő csatározásuk jeleníti majd a sportág leglátványosabb ver­sen yrészét. Ha a férfiverseny sokis- merellenes egyenlethez ha­sonlítható Szarajevó előtt, akkor ez nem igaz a jég­táncra. A torit Torvillék új távlatokat jelöltek ki, egy­szersmind Budapest egy újabb stílusvita kiinduló­pontja lehet. Szenvedélyes vita alakult ki arról, hogy Torvilléknek egy szerelem virágzásáról és az elkerül­nie szovjet „érát” jélez 1984 most következő két világ­A női egyéni aranyérmei Katarina Witt, az NDK ver­senyzője nyerte. Az Európa-bajnok edzői társaságában. Eredményhirdetés a párosoknál (balról jobbra): a Baess—Thierbach, a Valova—Va sziljev és a Lorenz—Schubert duó a dobogón. hetetlen végzetéről szóló kompozíciója — ez látvány­nak tökéletes volt — meny­nyiben jégtánc. Tudni kell, hogy több olyan technikád megoldást, emelést alkal­maztak, amelyek inkább a páros műkarcsolyázás vilá­gába tartoznak, semmint hogy a jégtánc szabályai kö­zé sorolhatók lennének. Tat­jana Taraszova, az ezüstér­mes, tavaly Európa-bajnok szovjet Besztemjanova, Bu­kin táncospár edzője így fa­kadt ki a sajtókonferencián: — Annak idején egy ko­rábbi párosom, a Mojszeje- va, Minyenkov táncospár stílusát sokan szabályelle­nesnek értékelték, holott Mojszejeváék is a jégtánc lí­raibb oldalán keresték a si­kert. Ha őket kritizálták, ak­kor hadd tegyem ezt én is a britek produkciója után. A bírók olyannyira oda varrnak értük, hogy még egy fél fej­mozdulatukra is erősebben nyomják meg a ceruzát... Taraszova pontosan idézte azokat a megoldásokat, ame­lyek a jégtáncban nem en­gedhetők meg. Torvillék rep­likája viszont az volt, hogy ha a pontozók igent mond­tak ezekre a hatos pontszá­mokkal, akkor joggal lép­hettek erre az új útra. Amely egyébként már nem tart so­káig, hiszen a VB után a nottinghami táncospár befe­jezi amatőr pályafutását. De­hogy Szarajevóig miként alakul a pontozók vélemé­nye „szabados” stílusukról, az nagy kérdés! És a szov­jet jégtánciskolát joggal ér­dekli, hogy a viták milyen megoldást nyernek, mert ha szó szerint értékelik a sza­bályokat, akkor egészen bi­zonyos, hogy Besztemjano- váék legalább annyira töké­letes tudásúak, mint a bri­tek. Ami a magyarok szerény teljesítményét illeti: a köte­lezők elsajátítása terén jog­gal érdemelnek kritikát. Már az első versenyszakasz után ugyanis eleve kilátástalan helyzetbe kerültek mindany- nyian, csupán a szabadkor- esolyázásban volt fantázia és lendület. Ez igaz Téglássy Tamarára, Száraz Andrásra és a két itáncospár köziül a fiatal Engi, Tóth kettősre. El kell ismerni: a mi legjobb magyar műkorcsolyázóink tu­dása „fényévekre” van az európai mezőnyétől. Ez alól némileg kivétel az Engi, Tóth kettős, mert bennük legalább látható ötlet, kez­deményezőkészség és tehet­ség is van.

Next

/
Thumbnails
Contents