Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
1984. január 15. A'imÉPÜJSAG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Menetrend módosítása Egy tamási olvasónk leveléből: „Meglepve olvastam a december 28-i újság egyik kérdését: A 11. sz. Volán Vállalat értesíti utasait, hogy X. sz. járatai szünetelnek és az X. sz. mezőkre is kiterjednek. Most csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez vállalaton belüli értesítés, vagy valóban az utasoknak szól. Aki nem a Volánnál dolgozik, az szerintem nem tudja ezeket a kódszámokat.” Pech József igazgató az alábbi választ adta: „Az autóbusz-menetrend módosítása országosan egységesen, szabályozottan történhet. Ugyanis a módosítás nemcsak az autóbuszjárat útvonala mentén lakókat érinti, hanem adott esetben bárkit, aki a kérdéses járaton kíván utazni. Köztudott, hogy a menetrendszerűen közlekedő járatokra vonatkozó — elsősorban az utasokat érintő — adatokat az autóbuszmenetrend tartalmazza. Abban pedig a járatszám fel van tüntetve. Az autóbuszmegállóhelyeken és pályaudvarokon a közönség számára elhelyezett menetrendek ugyancsak tartalmazzák a járatszámot. A menetrend ilyen módon történő változását az ország egész területén az autóbuszok menetrend- szerű közlekedésével foglalkozó szolgálati helyek átveszik. Ebből következik, hogy ilyen közlemény után, mint amilyen december 28-án megjelent az újságban, az utas tájékozódhat a saját menetrendjéből, ha ilyennel nem rendelkezik, a menetrendszerűen közlekedő autóbuszt üzemben tartó vállalatnál, vagy annak szolgálati helyein. A levélírónak nincs igaza abban, hogy a vállalat a kérdéses ügyben nem megfelelően tájékoztatta.” Fűtőolaj megrendelése Biniek József, Szekszárd, Hunyadi u. 3/a szám alatti lakos kétszer járt az olaj- szállításra a megrendelést felvevő Volán-kirendeltségnél. 300 liter olajat rendelt, ígéretet kapott, hogy december 23-án kiszállítják. Az ígéret csak ígéret maradt. Érdeklődésére azt a választ Telefonszámunk: 16-211 kapta, hogy nincs olaj, mindennap érdeklődjön. A levelet a 11. sz. Volán Vállalat igazgatójának, Pech Józsefnek küldtük el, aki a következő tájékoztatást adta: „A vállalatunk lakossági szolgáltatásként fűtőolaj - szállítást végez, mégpedig az ÁFOR mözsi telepéről a megrendelő címére. Vállalatunk azonban ilyen célból olajat nem tárol, készlettel nem rendelkezhet. A fűtőolajjal kapcsolatos szolgáltatásunk egyébként nem kereskedelmi, hanem fuvarozási, szállítmányozási tevékenység. Ebből következik, hogy megrendelőink igényét megt- felelően 'kielégíteni csak akkor áll móduftkban, ha az ÁFOR a már említett telepen vállalatunk tartály-gépkocsijait feltöltik. Ez a szolgáltatás általában zavartalan szokott lenni, ebben az esetben megrendelőink igényét pontosan teljesítjük. 1983. december hó utolsó harmadában azonban az ÁFOR a jelentkező igényeknek megfelelően az olajat nem tudta biztosítani. Ebből következik, hogy az ön számára a szállításra vonatkozóan megjelölt időpontot vállalatunk önhibáján kívül betartani nem tudta. A már említett zavarok miatt a szállítás várható időpontját sem tudjuk most megfelelően közölni annál is inkább, mert összesen mintegy 150 000 liter olaj kiszállításával vagyunk hátralékban.” Útiköltség megtérítése Nagy Zoltánná paksi olvasónk 14 kilométerre lakik munkahelyétől. Férje ugyancsak bejáró, és autóval jár, mivel napközben a munkaköréből adódóan erre szüksége van. Bérletet nem válthat, helyesebben nem adhat le, ezt a 14 kilométeres utat a másoknak is kifizetett áron (80 százalékosan) számolják el. Panaszosunk is férjével utazik, mert munkakezdésük azonos, ám Nagy Zoltánné munkahelye csak akkor tudna térítést fizetni, ha jegyet vagy bérletet váltana. Valóban nincs arra lehetőség, hogy a bérleteseket megillető térítést megkapja bérlet vagy jegy leadása nélkül? Dr. Deák Konrád a következő választ adta: „A Pénzügyi Közlöny 1982. évi 17. számában olvasható a 33/1951. (I. 31.) MT számú rendeletnek és az ezt módosító és kiegészítő jogszabályoknak — a saját gépjárműnek belföldi hivatalos kiküldetés (külszolgálat) alkalmával történő használatára vonatkozó — egységes szerkezetbe foglalt, 1982. november 1-től hatályos rendelkezései, ezekből idézünk: ,... a munkáltató megengedheti a dolgozónak, hogy belföldi hivatalos kiküldetése (külszolgálata) során a saját — casco-szerződéssel biztosított — személygépkocsiját használja. Ebben az esetben a dolgozónak az általa azonos távolságra vasúton (ahol vasúti közlekedés nincs, autóbuszon) történő utazásnál igényjogosultsága szerint felszámítható költség jár. Az engedéllyel együtt utazó kiküldöttek azonos költségei is elszámolhatók a saját személygépkocsit használó részére...’ Ez az egyetlen eset, amikor útiköltség számítható fel bérlet, vagy menetjegy felmutatása, leadása nélkül, de ebben az esetben is a személygépkocsi tulajdonosa részére jár ez a költségtérítés. Azon a címen, hogy valaki a feleségét gépkocsival elviszi annak munkahelyére, költségtérítés nem fizethető. önnek pedig a munkahelyére történő utazással az adott esetben költsége fel nem merült, munkáltatójának tehát nincs mit megtérítenie.” Milyen fizetés jár a szabadság alatt? Paczolai József paksi olvasónk jogi tanácsot kért szerkesztőségünktől. Panaszosunk munkaviszonya 35 év és 5 hónap, 60 éves, 1983. október 7-én kellett volna nyugdíjba mennie, de munkaadója kérésére 1983. december 31-ig vállalta a munkafeladatok teljesítését. Nyugdíjazása előtti szabadságát az évi rendes szabadsággal együtt október 1— november 3-ig töltötte le, majd december 3-ig ismét dolgozott, december 3—31-ig ismételten nyugdíj előtti szabadságra küldték. Ezekre az időkre milyen fizetés jár a részére? Dr. Deák Konrád válaszol: r „A Munka Törvénykönyve 42. paragrafusa kifejezetten akként rendelkezik, hogy: „A szabadság tartama alatt a dolgozónak átlagkeresete jár.” A tanácskérő levelében írtakból azonban arra kell gondolnunk, hogy ön talán az átlagkereset számítása tekintetében van tévedésben, az átlagkeresetbe ugyanis nem számít be minden olyan pénzösszeg, amit bérfizetési napon a „borítékban” kézhez kapunk, s itt nem az SZTK- járulék levonása vagy le nem vonása az irányadó. Az átlagkereset számítására nagy. vonalakban a következő szabályok vonatkoznak: a) Az átlagkereset kiszámításánál a dolgozó részére a munkaviszonya alapján a bérköltség és a részesedési alap terhére kifizetett minden díjazást alapul kell venni. Nem számít tehát be a külön megbízás, a saját munkáltatónál mellékfoglalkozás jellegű külön megállapodás alapján fizetett díjazás, továbbá az olyan díjazás, amelyet nem a bérköltség (részesedési alap) terhére számolnak el. A bérköltséget terhelő kifizetéseket a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott egységes statisztikai utasítások írják elő részletesen, ezeket itt nem ismertetjük, munkáltatójánál azonban betekinthetők. b) A bérköltség, illetve a részesedési alap terhére történt kifizetés ellenére — kivételesen — nem számítható be az átlagkeresetbe a szociális juttatás, a hűségjutalom, a jubileumi jutalom, az újítási díj, stb. A munkaruha-juttatás béren kívüli, úgynevezett szociális juttatás. c) Ha a kollektív szerződés rendelkezése szerint az átlag- keresetbe beszámító díjazást (például prémiumot vagy év végi részesedést) az esedékességkor a távollétre való tekintet nélkül csökkentés nélkül ki kell fizetni, a kétszeres kifizetés elkerülése végett az ilyen díjazást az átlagkereset-számításnál figyelmen kívül kell hagyni. Utalunk még arra, hogy másként történik a harminc napot meg nem haladó időre és a harminc napot meghaladó időtartamra történő átlagkereset-számítás, az ide vonatkozó szabályozás részletes ismertetését itt nem tartjuk szükségesnek. Ml VÁLASZOLUNK A külföldre utazásról és az útlevelekről szóló korábbi jogszabályt módosítja a belügyminiszter 8/1983. (XII. 10.) BM számú rendelete, amely szerint harminc napot meghaladó külföldi tartózkodás esetén a sorkatonai szolgálatot még nem teljesített sorköteles korú, hadköteles esetében a jövőben — 1984. évi január hó 1. napjától — csatolni kell a vonatkozó kérelemhez az illetékes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság engedélyét. A jogszabályban írt, a lakcím bejelentésére megállapított eddigi huszonnégy órán belüli határidő a módosítás szerint negyvennyolc órán belülire változik. A belügyminiszter 9 1983. (XII. 10.) BM számú rendelete a gazdasági munkaközösségek, a kisiparosok és a magánszemélyek által a tűzvédelem területén végezhető szolgáltatásokról szól, részletesen megjelöli a tűzvédelem területén végezhető szolgáltatásokat, előírja, hogy a szolgáltatást végzőnek megfelelő tűzvédelmi szakvizsgával, a tevékenység folytatásához szükséges tárgyi feltételekkel kell rendelkeznie, s azt is, hogy a tűzvédelem területén végzendő szolgáltatási tevékenységhez hatósági engedély szükséges. A pénzügyminiszternek az illetékekről szóló jogszabályokat módosító 51/1983. (XII. 10.) PM számú rendeletéből itt csupán arra utalunk, hogy 1984. január 1-től kezdődően a szolgálati útlevél és a magánútlevél illetéke — ide értve az útlevél érvényének meghosszabbítását is, valamint az ismételt kiutazás engedélyezését — kiutazási engedélyenként 350 forint. A kishatárforgalomban szükséges határátlépési engedély és az ismételt kiutazási engedély illetéke 100 forint. A pénzügyi, a vám- és a devizaszabálysértésekre, valamint a jövedékkel való visszaélésre vonatkozó eljárásról szól a pénzügyminiszter 53/1983. (XII. 10.) PM számú rendelete, amelynek az „Ellenőrzés” című fejezetéből idézzük az alábbiakat: „Ha az adóra, jövedékre, vámra vagy a devizagazdálkodásra vonatkozó jogszabály megsértésével kapcsolatban valamely körülmény megállapítása, tisztázása, bizonyítékok megszerzése, elrejtett dolog, illetőleg elrejtőzött személy felkutatása szükséges, ellenőrzést kell tartani”. A jogszabály előírja, hogy az ellenőrzést lehetőleg az érdekelt vagy megbízottja jelenlétében kell megtartani, megtartható azonban távollétükben is, de ebben az esetben hatósági tanú jelenléte szükséges. Rendelkezik a jogszabály a személyellenőrzésről és arról is, hogy miként kell eljárni, ha helyiség, csomag, jármű, készülék, berendezési tárgy, vagy zár feltörése szükséges. A rendelet 1984. évi január hó 1. napján lépett hatályba, s a fentebb említett valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny 1983. évi 55. számában olvasható. DR. DEÁK KONRAD a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Nukleáris diagnosztika A Gamma Művekben sorozatban készülnek szocialista piacra a nukleáris diagnosztikai adatfeldolgozó és megjelenítő berendezések, amelyeket a gyógyászatban hasznosítanak. A gaz holnapja Halljuk, olvassuk a híreket: itt is, ott is földgázra állítotak egy gyárat, egy várost. Mondhatjuk: a gáz korát éljük. Igen, csak aki ezt hallja, annak óhatatlanul eszébe juthat, ugyanezt egyszer már az olajról is mond- .ták-mondtuk... A következményeket nem kell részletezni, ma is érezzük. És a gáz, mármint a földgáz is ugyanúgy szénhidrogén, a messzi múltban keletkezett, készletei végesek. És mi lesz, ha ez is kimerül? Űjabb energia- válság? Egyáltalán, meddig tarthat a gáz kora? E kérdésekre kerestük a választ az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készített tanulmányban, amelynek címe: A földgáztermelés és fel- használás komplex fejlesztési feladatai 2000-ig. Kiegészítő kérdéseket is tettünk fel Francia József OMFM- főosztályvezetőnek, a tanulmány koordinátorának. Nézzük előbb a készletek, a termelés adatait: 25—30 éven belül a számítások szerint nagyobb gond a készletek miatt nem várható. Igaz, hogy a jelenleg ismert és kitermelés alatt álló gázmezők fokozatosan kimerülnek, részarányuk már a 2000-re tervezett forrás-megoszlásban is csökken, de ez több, már ismert, de még ki nem termelt gázmezőkből és a prognosztizált, kutatás alatt álló készletekből pótolható, sőt, a tervek a jelenlegi ösz- szes hazai földgáztermelés mintegy 10—15 százalékos növelésével számolnak 1990- re, és az addigra elért termelési szint 2000-ben is tartható lesz. Más kérdés, hogy a termelés egy részét (mintegy egyhetedét) a jelenleginél jóval mélyebben fúrt gázku- takból kell majd biztosítani, ami nyilvánvalóan a termelési költségek növekedését jelenti, de még így is olcsóbb lesz, mint az importolaj, vagy a nagy ráfordítással termelhető szén. A hazai szükséglet oldaláról nézve azonban az is ki-, tűnik, hogy 2000-ben már jelentős, az összes szükséglet felét kitévő importtal is számolni kell. És ez ismét olyan kérdés, amelytől sokan tartanak: import — a jelenlegi fizetési gondok mellett? A tanulmány megnyugtató választ ad erre: olcsóbb import, mint amit most importálunk, illetve olyan import, amelyért nem fizetési mérlegromlással kell fizetni. Pontosabban: a Szovjetunióban hatalmas, még nem hasznosított földgázkészletek vannak. Ezek várhatóan 25 évig nem merülnek ki, a jelenlegi szintnél intenzívebb kitermelés esetén sem. Nyu- gat-Európa, ezzel számolva, nagy üzleteket is kötött szovjet földgáz vásárlására. Ha a kitermelés beruházásaiban részt veszünk, valamint a nyugati irányú szállítások részben hazánkon — mint tranzitországon keresztül történik, akkor ezért eleve földgázt kaphatunk, és a nyugati irányú vezetékekből leágazással a szállítás is megoldható. De bizonyos mező- gazdasági szállítások ellentételeként is kaphatunk szovjet földgázt —, annál is inkább, mert a szovjet külkereskedelem tendenciájában a kőolajexport szinten tartása, azaz relatív csökkentése mellett a földgázexport növelésének szándéka figyelhető még. Nézzük részletesen, mire használjuk a földgázt... Például lakossági fogyasztásra. A földgáz 21 százalékát ma ipari technológiákhoz használják fel, itt jelentős növekedés a részarányban nem várható, mert nagyobb kohászati vagy építőanyag-ipari beruházás a következő években nem indul, ami ezt indokolná. Legfeljebb arról van szó, hogy a meglévő olajtüzelésű ipari berendezéseket az esedékes felújítás alkalmával szénpor-tüzelésre vagy földgázra állítják át. Ma a gáz 15 százaléka vegyipari alapanyag. Ez 2000-ben változhat, ha a tervezett új, nagy műtrágyagyár beindul. Számottevő növekedés várható viszont a mezőgazdasági fel- használásban, az olaj és származékai helyettesítése céljából, s a könnyebben használható, olcsóbb műanyag gázvezetékek és kisebb gázátadóállomások elterjedése révén. A lakossági fogyasztás a jelenlegi 7,8 százalékos részarányról 15, 'de optimális esetben 25 százalékra is nőhet. És ez már meglepő arány —, de indokolt. A fejlett ipari országokhoz hasonlítva komoly az elmaradás a vezetékes gázellátásban. (A magyar lakások 26,2 százalékában van vezetékes gáz, ugyanez az arány Ausztriában és Olaszországban több mint 40, Belgiumban közel 60, Angliában csaknem 90 százalék). A palackos PB- gáz akármilyen elterjedt, nem távlati megoldás, ezzel fűteni, fürdőszobát ellátni nemigen lehet, egyébként is kényelmetlen a szállítás, a palackcsere. És még valamiről nem szabad elfeledkezni: a magyar háztartásokban ma több mint 2 millió olajkályha és olajkazán működik, ahogy ezeket kiselejtezik, és átállítják a terjedő vezetékes gázra, úgy csökken az olajfogyasztás is a jövőben. Ma még az erőművekben sok földgázt használnak, az országos fogyasztói igény közel 30 százalékát. Ezt jelentősen — akár egyharmadával is — csökkenteni lehet az atomenergia és a szénerőművek révén, a felszabaduló mennyiséget a lakossági fogyasztásra lehet felhasználni. Mindehhez az is szükséges, hogy hatalmas föld alatti földgáztárolókkal (Hajdúszoboszló, Pusztaederics, Kardoskút) biztosítsák a téli fogyasztást. Mindezeket figyelembe véve 2000-ig a helyzet megnyugtatónak tűnik. De mi lesz azután? Hiszen például a lakosságnál a vezetékes gázhasználat életformává is válik, lakóházak tízezreiben erre épül minden, hely sincs a modern lakásokban másfajta tüzelésre. Mi lesz, ha 30—35 év múltán a földgáz elfogy? A vegyiparnak szintén szüksége van szénhidrogén alapanyagra. Nem kelle- ne-e már most takarékoskodni a földgázzal, a jövőre gondolva ? A szakemberek szerint, figyelembe véve gazdasági teherbíróképességünket, ez most nem járható út. A földgáz térhódítása egyszerűen létszükséglet. A jövő pedig más energiahordozóké lesz. Az újságíró részéről egyetlen megjegyzés kívánkozik ide: a jövőre gondolva nem kellene már most megkezdeni a kutatást a mostaninál hatékonyabb, szén-alapú gázgyártásra, hogy amikor esetleg 2010-ben már nem lesz elég sem a hazai, sem az import földgáz, a meglévő vezetékekbe, a panelházakba épített több százezer konvektorba mégis jusson gáz? Mert egész városnegyedeket akkor átállítani mondjuk melegvizes távfűtésre, elektromos konyhára — nos, ez akkor sem lenne könnyű feladat, ha addigra az országnak a mainál sokszorta több erőforrás állana’ rendelkezésére. És szenünk még 2000 után is lesz elegendő, a prognózisok szerint... SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN