Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
1984. január 14. C T(XN* _ _ N ÉPÜJSÁGI3 Gondoljunk az éhező madarakra! Szöszmósz, a hószmósz Egyszer, nem is olyan régen, megérkezett az Ősz Há- romkerekibe. Szőlőfürtöt majszolt, hideg esővel mosta a házak tetejét, és még arra is maradt ideje, hogy batyujából ködfátyolt cibáljon elő, és azzal borítsa be a három- kereki gyümölcsösöket. — Figyelem, figyelem! Fűt- setek be, emberek! Jön a tél! Jön a tél! Huuuuu, de hideg öreg tél! — fütyült be a kéményeken, döngette meg a kemencék búbos falát. És ez még mind semmi! Letépkedte a faleveleket, mindegyikre ráírta, hogy jön a tél, és szélnek eresztette őket. A há- romkereki postás hordta egy darabig, hordta a leveleket, de harmadnapra bizony elfáradt. Nemcsak a postaládákba, de az ablakpárkányokra, a küszöbökre, az udvarokba, sőt! A padláslépcsőkre is került a sárguló falevelekből. Fennen hirdették, hogy jön a tél. Szöszmósz, mint mindig, most is annyira el volt foglalva a saját lustaságával, hogy nem maradt ideje felkészülni a közelgő télre. A kertben aludt a kedvenc székében. Néha még fel is hor- tyantott. Az ősz azonban őt sem kerülte el. Szöszmósz orrára is biggyesztett egy falevelet. A fiú lassan fölnyitotta az egyik szemét, azt is csak résnyire. — Jön a tél — olvasta az orra hegyén billegő levelet, majd akkorát tüsszentett, hogy az ősz nyomban náthás lett. — Akkor itt lesz, ha jön — vont vállat, és újra elaludt. Addig-addig henyélt Szöszmósz, amíg tényleg megérkezett a tél. Végigballagott a háromkereki határon, jégvirágokat ajándékozott az ablakoknak, zúzmarával lepte meg a fák kopasz ágait, és jégcsapokkal díszítette a házak ereszét. Csak Szöszmósz- szal nem tudott mit kezdeni. — Jégcsapot ragasszak a füleire? Vagy tán zúzmarát szórjak a szemöldökére? De hisz’ még fázni is lusta ez a Szöszmósz! — csóválta a fejét a Tél, és hideg szigora lassan megenyhült; sajnálta szegény Szöszmószt. Elővette hópehely dunyháját, amivel a virágokat és a földeket szokta betakargatni. Igaz, nem érdemli meg Szöszmósz, hogy betakarja, morfondírozott magában, de végül is nagy betegség a lustaság. Másnap reggel a háromkereki gyerekek, amikor az iskolába igyekeztek, és elhaladtak Szöszmósz kertje előtt,' álmélkodva csapták össze a tenyerüket. — Nahát! Szöszmószból hóember lett! — Nini! A világlusta hólusta!' Okosi bíró is megvakarta irdatlan nagy eszét, és csak annyit mondott: — Szöszmósz, a hószmósz. Nosza, tanítás után rohantak haza a gyerekek. Sárgarépát kerestek, rossz fazekát, széndarabot és usgyi! De a kertek aljára! Versenyben gyúrták a hóembereket. De mit is beszélek? Nem hóembereket, hanem hószmószo- kat. » Még ma is élnének ezek a hószmószok, ha el nem olvadtak volna tavasszal. Vonuló madaraink csapatokba verődve Dél-Európába és Afrikába vándoroltak. Nagyon sok madárfaj azonban költőhelyén vészeli át a zord téli napokat. A lakott településekre, a kiskertekbe fokozatosan behúzódnak, ösz- szeszedegetik a kinnfelejtétt magvakat és hulladékot. Mégis sokat kell szenvedniük a zord időjárás és a táplálékhiány miatt. Ilyenkor az emberek által felállított etetők életmentők számukra. A kiskertekben felállított etetőnél fő szempont legyen, hogy ha már egyszer elhatároztuk a madarakról való gondoskodást, a tél végéig ne hagyjuk abba. A kis madárkák ugyanis könnyen oda- szoktathatók egy-egy etetőhöz, de azután ha a megszokott élelmet nem találják ott, az végzetes lehet számukra Az etetők leggyakoribb látogatói a cinegék, pintyek, zöldikék, csuszkák, rigófélék (feketerigó, fenyőrigó, vörösbegy). Ritkábban előfordul a mess? északról érkező csonttollú madár meggyvágó, süvöltő, sőt néha még a karvaly is. És természetesen a verebek. A madarak téli ellátására a mezőgazdaságban használatos magvak nagy része alkalmas. Napraforgó, köles, cirok, kendermag. Kedvelt madárcsemege a szalonna, faggyú, almacsutka, főtt burgonya, sárgarépa, sajtdarabkák. Nagyon szeretik a dióbéldarabo- kat és a kukoricadarát is. Az eleséget vagy etetőbe tegyük vagy lengő állapotban akasz- szuk ld. (A macskák veszélye miatt a földtől 160-170 centi- méteres magasságba.) ^ Kenyérbelet, kalácsot soha ne adjunk a kis madaraknak! Bélhurutot okozhat; mely a pusztulásukat jelentené. (Legfeljebb zsírban vagy olajban pirított kenyeret adhatunk, de ezt is csak egy napra való mennyiségben.) A cinegék legkedvesebb eledele a faggyú és a szalonna — még avas állapotban is. A rigófélék a lágy eleséget kedvelik: ilyenek a lekvár, a befőtt, a főtt répa, a főtt burIrjátok be az ábra üres négyzeteibe az f-től 19-ig terjedő számokat úgy, hogy a gonya, a kukoricadara, a főtt tészta. Az etetőket házilag készítsük el. Fából, furnérlemezből, kátrányos papírból. Esetleg üvegoldallal — könnyen összebarkácsolhatjuk. Nagyobb kertben szép és mutatós az úgynevezett ..galambdúc” etető. Ez oszlopra erősített, gúla alakú tetővel ellátott etető. Amennyiben oldalait üveggel borítjuk még a legnagyobb hófúvások idején is biztosan számíthatnak rá a madarak. Egy kicsivel több munkát igényel az ablakra szerelhető etető. Fából vagy furnérlemezből készítsük az oldalait, elülső fele üveg, a hátsó fala pedig maga az ablak (alsó bejáratuk). Legegyszerűbb megoldás a tölcsér. Készülhet keménypapírból, melyet gyertyafaggyú segítségével impregnálhatunk — vagy nylon anyaggal beszámok összege a vízszintes és függőleges sorokban egyformán 33—33 legyen! Három vonunk. A tölcsér alá üres konzervesdobozba tegyük a magvakat. Diót, szalonnát, faggyút köthetünk még a tölcsér alá. A háztartásokban számtalan műanyag flakon van, melyre semmi szükség nincsen. Ezekből is könnyen készíthetünk etetőket. A flakonok aljától számítva körülbelül 6-8 centiméter magasságban vágjunk ki félkör alakú kis nyílást — ez lesz a madarak számára a bejárat A fenti részen két nyílást vágjunk — ezen keresztül damilt, drótszálat vagy zsinórt húzzunk át s azután ezzel a szállal tudjuk az egészet felfüggeszteni. Falusi kertekben igen egyszerű megoldás, ha karóra felfűzünk néhány tányér napraforgót. Föléje tetőt szalmából készíthetünk. Ábráink ötletet adhatnak az etetők elkészítéséhez. K. K. számot könnyítésül előre beírtunk. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a következő: EDISON. (Az új szavak sorrendben: EGRES, DALOL, IRÁNY, SEPER, ORKÁN, NÉGER.) Pályázat A TOLNA MEGYEI TANÁCS V. B. I építési és vízügyi osztálya pályázatot hirdet a Tolna megyei Temetkezési Vállalat IGAZGATÓI ÁLLÁSÁNAK betöltésére, 5 éves időtartamra. A vállalat székhelye: Szekszárd, Béri Balogh Ádám u. 64. Főbb tevékenysége: temetkezési tennivalók ellátása, temetkezési cikkek' árusítása, koszorúkötészet, halottszállítás lebonyolítása A munkakör betöltésének feltétele: — felsőfokú iskolai és politikai végzettség, — legalább ötéves vezetői gyakorlat, — erkölcsi és politikai feddhetetlenség. Bérezés a „C” kategóriás vállalatokra érvényes bértarifa szerint. Pályázathoz mellékelni kell: — pályázó főbb személyi adatait, lakcímét, — jelenlegi bérét, — korábbi és jelenlegi munkájának megjelölését, — eddigi szakmai tevékenységének részletes ismertetését, — iskolai végzettségét tanúsító oklevelek másolatát. Á pályázat benyújtásának határideje 1984. január 31. A pályázatot a Tolna megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztályához kell beküldeni. Tolna megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztály (67) V ' Szűcs Mariann
