Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

1984. január 14. C T(XN* _ _ N ÉPÜJSÁGI3 Gondoljunk az éhező madarakra! Szöszmósz, a hószmósz Egyszer, nem is olyan ré­gen, megérkezett az Ősz Há- romkerekibe. Szőlőfürtöt majszolt, hideg esővel mosta a házak tetejét, és még arra is maradt ideje, hogy batyu­jából ködfátyolt cibáljon elő, és azzal borítsa be a három- kereki gyümölcsösöket. — Figyelem, figyelem! Fűt- setek be, emberek! Jön a tél! Jön a tél! Huuuuu, de hideg öreg tél! — fütyült be a ké­ményeken, döngette meg a kemencék búbos falát. És ez még mind semmi! Letépked­te a faleveleket, mindegyikre ráírta, hogy jön a tél, és szél­nek eresztette őket. A há- romkereki postás hordta egy darabig, hordta a leveleket, de harmadnapra bizony el­fáradt. Nemcsak a postalá­dákba, de az ablakpárká­nyokra, a küszöbökre, az ud­varokba, sőt! A padláslép­csőkre is került a sárguló falevelekből. Fennen hirdet­ték, hogy jön a tél. Szöszmósz, mint mindig, most is annyira el volt fog­lalva a saját lustaságával, hogy nem maradt ideje fel­készülni a közelgő télre. A kertben aludt a kedvenc szé­kében. Néha még fel is hor- tyantott. Az ősz azonban őt sem kerülte el. Szöszmósz orrára is biggyesztett egy fa­levelet. A fiú lassan fölnyi­totta az egyik szemét, azt is csak résnyire. — Jön a tél — olvasta az orra hegyén billegő levelet, majd akkorát tüsszentett, hogy az ősz nyomban náthás lett. — Akkor itt lesz, ha jön — vont vállat, és újra el­aludt. Addig-addig henyélt Szösz­mósz, amíg tényleg megér­kezett a tél. Végigballagott a háromkereki határon, jég­virágokat ajándékozott az ablakoknak, zúzmarával lep­te meg a fák kopasz ágait, és jégcsapokkal díszítette a há­zak ereszét. Csak Szöszmósz- szal nem tudott mit kezdeni. — Jégcsapot ragasszak a füleire? Vagy tán zúzmarát szórjak a szemöldökére? De hisz’ még fázni is lusta ez a Szöszmósz! — csóválta a fe­jét a Tél, és hideg szigora lassan megenyhült; sajnálta szegény Szöszmószt. Elővette hópehely dunyhá­ját, amivel a virágokat és a földeket szokta betakargatni. Igaz, nem érdemli meg Szöszmósz, hogy betakarja, morfondírozott magában, de végül is nagy betegség a lus­taság. Másnap reggel a háromke­reki gyerekek, amikor az is­kolába igyekeztek, és elha­ladtak Szöszmósz kertje előtt,' álmélkodva csapták össze a tenyerüket. — Nahát! Szöszmószból hó­ember lett! — Nini! A világlusta hó­lusta!' Okosi bíró is megvakarta irdatlan nagy eszét, és csak annyit mondott: — Szöszmósz, a hószmósz. Nosza, tanítás után rohan­tak haza a gyerekek. Sárga­répát kerestek, rossz fazekát, széndarabot és usgyi! De a kertek aljára! Versenyben gyúrták a hóembereket. De mit is beszélek? Nem hóem­bereket, hanem hószmószo- kat. » Még ma is élnének ezek a hószmószok, ha el nem ol­vadtak volna tavasszal. Vonuló madaraink csapa­tokba verődve Dél-Európába és Afrikába vándoroltak. Nagyon sok madárfaj azon­ban költőhelyén vészeli át a zord téli napokat. A lakott településekre, a kiskertekbe fokozatosan behúzódnak, ösz- szeszedegetik a kinnfelejtétt magvakat és hulladékot. Mé­gis sokat kell szenvedniük a zord időjárás és a táplálékhi­ány miatt. Ilyenkor az embe­rek által felállított etetők életmentők számukra. A kiskertekben felállított etetőnél fő szempont legyen, hogy ha már egyszer elhatá­roztuk a madarakról való gondoskodást, a tél végéig ne hagyjuk abba. A kis madár­kák ugyanis könnyen oda- szoktathatók egy-egy etető­höz, de azután ha a megszo­kott élelmet nem találják ott, az végzetes lehet számukra Az etetők leggyakoribb láto­gatói a cinegék, pintyek, zöl­dikék, csuszkák, rigófélék (feketerigó, fenyőrigó, vörös­begy). Ritkábban előfordul a mess? északról érkező csont­tollú madár meggyvágó, sü­völtő, sőt néha még a karvaly is. És természetesen a vere­bek. A madarak téli ellátására a mezőgazdaságban használa­tos magvak nagy része alkal­mas. Napraforgó, köles, cirok, kendermag. Kedvelt madár­csemege a szalonna, faggyú, almacsutka, főtt burgonya, sárgarépa, sajtdarabkák. Na­gyon szeretik a dióbéldarabo- kat és a kukoricadarát is. Az eleséget vagy etetőbe tegyük vagy lengő állapotban akasz- szuk ld. (A macskák veszélye miatt a földtől 160-170 centi- méteres magasságba.) ^ Ke­nyérbelet, kalácsot soha ne adjunk a kis madaraknak! Bélhurutot okozhat; mely a pusztulásukat jelentené. (Legfeljebb zsírban vagy olajban pirított kenyeret ad­hatunk, de ezt is csak egy napra való mennyiségben.) A cinegék legkedvesebb eledele a faggyú és a szalonna — még avas állapotban is. A ri­gófélék a lágy eleséget ked­velik: ilyenek a lekvár, a be­főtt, a főtt répa, a főtt bur­Irjátok be az ábra üres négyzeteibe az f-től 19-ig ter­jedő számokat úgy, hogy a gonya, a kukoricadara, a főtt tészta. Az etetőket házilag készít­sük el. Fából, furnérlemez­ből, kátrányos papírból. Eset­leg üvegoldallal — könnyen összebarkácsolhatjuk. Nagyobb kertben szép és mutatós az úgynevezett ..ga­lambdúc” etető. Ez oszlopra erősített, gúla alakú tetővel ellátott etető. Amennyiben oldalait üveggel borítjuk még a legnagyobb hófúvások ide­jén is biztosan számíthatnak rá a madarak. Egy kicsivel több munkát igényel az ablakra szerelhe­tő etető. Fából vagy furnér­lemezből készítsük az oldala­it, elülső fele üveg, a hátsó fala pedig maga az ablak (al­só bejáratuk). Legegyszerűbb megoldás a tölcsér. Készülhet keménypa­pírból, melyet gyertyafaggyú segítségével impregnálhatunk — vagy nylon anyaggal be­számok összege a vízszintes és függőleges sorokban egy­formán 33—33 legyen! Három vonunk. A tölcsér alá üres konzervesdobozba tegyük a magvakat. Diót, szalonnát, faggyút köthetünk még a töl­csér alá. A háztartásokban számta­lan műanyag flakon van, melyre semmi szükség nin­csen. Ezekből is könnyen ké­szíthetünk etetőket. A flako­nok aljától számítva körülbe­lül 6-8 centiméter magasság­ban vágjunk ki félkör alakú kis nyílást — ez lesz a mada­rak számára a bejárat A fen­ti részen két nyílást vágjunk — ezen keresztül damilt, drótszálat vagy zsinórt húz­zunk át s azután ezzel a szál­lal tudjuk az egészet felfüg­geszteni. Falusi kertekben igen egy­szerű megoldás, ha karóra felfűzünk néhány tányér napraforgót. Föléje tetőt szalmából készíthetünk. Ábráink ötletet adhatnak az etetők elkészítéséhez. K. K. számot könnyítésül előre be­írtunk. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a következő: EDISON. (Az új szavak sorrend­ben: EGRES, DALOL, IRÁNY, SEPER, ORKÁN, NÉGER.) Pályázat A TOLNA MEGYEI TANÁCS V. B. I építési és vízügyi osztálya pályázatot hirdet a Tolna megyei Temetkezési Vállalat IGAZGATÓI ÁLLÁSÁNAK betöltésére, 5 éves időtartamra. A vállalat székhelye: Szekszárd, Béri Balogh Ádám u. 64. Főbb tevékenysége: temetkezési tennivalók ellátása, temetkezési cikkek' árusítása, koszorúkötészet, halottszállítás lebonyolítása A munkakör betöltésének feltétele: — felsőfokú iskolai és politikai végzettség, — legalább ötéves vezetői gyakorlat, — erkölcsi és politikai feddhetetlenség. Bérezés a „C” kategóriás vállalatokra érvényes bértarifa szerint. Pályázathoz mellékelni kell: — pályázó főbb személyi adatait, lakcímét, — jelenlegi bérét, — korábbi és jelenlegi munkájának megjelölését, — eddigi szakmai tevékenységének részletes ismertetését, — iskolai végzettségét tanúsító oklevelek másolatát. Á pályázat benyújtásának határideje 1984. január 31. A pályázatot a Tolna megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztályához kell beküldeni. Tolna megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztály (67) V ' Szűcs Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents