Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
a Képújság 1983. december 11. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárdi Postafiók: 71 Bedolgozó Juhász Istvánná, Bikács, Kossuth u. 4. szám alatti lakos 8 évig dolgozott bedolgozóként és erre nem kapott nyugdíjat Levelét a -Társadalombiztosítási Igazgatósághoz küldtük. Nagy Zoltán megyei igazgató válaszolt a panaszosnak. „öregségi nyugdíjra az a dolgozó jogosult, aki a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte és a szükséges korhatárt betöltötte. Szolgálati időinek számít a munkaviszonyiban, bedolgozói jogiviszonyban, a szövetkezeti, mezőgazdasági szövetkezeti tagságii viszonyban, szakmunás tanulóviszonyban, katonai szolgálatban eltöltött idő. Levelében közölte, hogy 8 éven át a termel ős zö vetk e- zetban, minit besegítő családtag dolgozott. Szolgálati időnek kell beszámítani a mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában részt vevő vagy korábban részt vett családtagjának azt az idejét — legfeljebb azonban csak öt évet — amelyekben a közös gazdaságban végzett munkájával a 150, nő a 100 munkanapot teljesítette és amelyekre a nyugdíjjárulékot utólagosan megfizetheti. A közös munkában való részvételt, és a teljesítést a termelőszövetkezetnek egykorú okirattal kell igazolni. Az 1929—1935-ig terjedő munkaviszonyát a lakóhelye szerint illetékes tanács igazolhatja, közvetlen tudomás alapján. Mivel levelében más munkaviszonyt nem közölt, így megállapítható, hogy nyugdíjra csak akkor lehetne jogosult, ha a termelőszövetkezet a családtagként munkában töltött idejét egykorú okirati bizonyíték alapján igazolni tudja és a megvásárolni kívánt 5 évre utólagosan a nyugdíj járulékot megfizeti. Évbeszámítási kérelmét az igazgatóságunknál kell benyújtani, amelyhez csatolná kell a termelőszövetkezet igazolását, hogy 'az utólagosan beszámított kért években hány munkanapot dolgozott.” Ház eladása Harka Zoltánná szakályi lakos jogi tanácsot kért szerkesztőségünktől. A levélből: „Első férjein 1983. januárjában meghalt, egy 60 000 forint értékű háza volt. 1981- ben elváltam tőle, így két kiskorú gyermekünk. az egyedüli örökös. A ház egy hosszú házrész hátsó része, de különálló ingatlani rész. Az első részben lakó — tudomásom szerint neki elsőbbségi joga van a házvételre — meg szeretné vásárolni, mivel eladó. De már 9 hónapja csak hiteget. Küldtem másik vevőt, de ők elzavarták azzal, hogy már megvásárolták, pedig még egy fillért sem láttam tőlük. Ügyvédnél is voltam, s ő azt javasolta — jelentsem fel őket, de szeretném minél kíméletesebben elintézni ezt az ügyet. A papírok rendben vannak, a gyermekeim nevén van a ház. Mivel kiskorúak, a tamási gyámhatóságnál bejelentettem az eladási szándékomat, és ők bele is egyeztek ...” A levelet dr. Deák Konrád- hoz továbbítottuk, aki a következőket válaszolta: „Az elővásárlási jog azt jelenti, hogyha a tulajdonos az ingatlanát (vagy más vagyontárgyát) el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlással jogosulttal közölni. Ha az elővásárlásra jogosult az ajánlatot elfogadja, az adásvételi szerződés a tulajdonos és az elővásárlásra jogosult személy között jön létre. Ha az elővásárlásra jogosult a részére biztosított határidő alatt nem nyilatkozik, vagy éppen kifejezetten is lemond az elővásárlási jogáról, a tulajdonos az ajánlatnak megfelelően — de kedvezőtlenebb feltételekkel nem! — eladhatja ingatlanát. (Pl. a vevő ajánlatot tesz, hogy 100 000 forintért megvásárolja az ingatlant, ezt az ajánlatot kell közölni az elővásárlásra jogosulttal, s ha ő nem nyilatkozik, vagy úgy nyilatkozik, hogy ilyen összegért nem vásárolja meg az ingatlant, úgy az eladó természetesen nem adhatja olcsóbban az ajánlatot tevőnek, mint amennyit az ajánlott.) Ellenkező esetben az elővásárlási jogosultságot ki lehetne játszani. Nem akadálya az ingatlan eladásának az, hogy az eladó, vagy eladók kiskorúak, ők azoban csak a törvényes képviselőjük közreműködésével köthetnek ingatlanra adásvételi szerződést, ehhez azonban a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges. Tanácskérő levele szerint a gyámhatóság hozzájárul az ingatlan eladásához. Javasoljuk tehát, hogy ön hirdesse meg eladásra a szóban forgó házingatlant (vagy házrészt), a kiskorúak számára legkedvezőbb ajánlatot (tehát a legmagasabb összeget ígérő ajánlatot) közölje az elővásárlásra jogosulttal, s ha ő ugyanezt az árat megadja, önök között jött létre az adásvétel, ha nem nyilatkozik, vagy csak kevesebbet ígér, illetve lemond az elővásárlási" jogáról, úgy a gyámhatóság jóváhagyásával kösse meg az adásvételi szerződést az említett ajánlattevővel. Ismételten kihangsúlyozzuk azonban, hogy most már ennek az ajánlattevőnek sem adhatja olcsóbban, mint amennyit ajánlott. Egészen más kérdés, hogy „az első lakó bezárta a bejárati ajtót”, s önt, mint a kiskorú gyermekei törvényes képviselőjét, nem engedik be a gyermekek tulajdonát képező házba. Ezzel a kérdéssel valóban a községi tanács vb- titkárához kell fordulnia, s ott kell feljelentést tennie birtokháborítás miatt. Ezt a feljelentést természetesen írásban is megteheti, s így ezért nem kell Szakályból Tolnára, utaznia.” Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Az általános jövedelemadóról szól a Minisztertanács 45/ 1983. (XI. 20.) számú rendelete, s e rendelet mikénti végrehajtását szabályozza a pénzügyminiszter 45/1983. (XI. 20.) PüM. számú rendelete. E jogszabályok szerint a magánszemély — az „adó- mentesség” címszó alatt feltüntetettek kivételével — a jövedelme után általános jövedelemadót fizet, és ez a kötelezettség a belföldről származó jövedelmen kívül kiterjed a külföldről származó jövedelemre is, ha az adóalany lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Rendelkezik a jogszabály az adókötelezettség keletkezéséről és megszűnéséről, meghatározza az adó alapját, táblázatban tünteti fel annak mértékét, előírja az adóbevallási kötelezettséget és azt is, hogy az adóbevallás késedelmes benyújtása milyen következménnyel jár. A rendelet szerint az általános jövedelemadót a) 10 százalékkal emelten kell kivetni, ha az adóalany az adóbevallást nem az előírt időben nyújtja be, b) 20 százalékkal kell emelni, ha az adóbevallás benyújtásának, vagy a hiányok pótlásának az adóhatósági felhívásban megjelölt határidő után, de a felhívástól számított 30 napon belül tesz eleget, és 30 százalékkal emelten kell kivetni, ha az adóhatósági felhívástól számított 30 napon belül adóbevallást nem nyújt be, vagy a hiányokat nem pótolja. Megemlítendő, hogy a végrehajtási rendelet mellékleteként ún. „Értelmező rendelkezések” szerepelnek, aki tehát lelkiismeretesen eleget akar tenni adófizetési kötelezettségének, semmilyen vonatkozásban nem marad bizonytalanságban. A rendelet 1984. január hó 1-én lép hatályba. A társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 47/1983. (XI. 20.) számú rendelete, amely táblázatban tünteti fel a nyugdíjjárulék mértékét, kimondja, hogy a kisiparosok, a magánkereskedők, a kisipari, magánkereskedői tevékenység miatt a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben kivetett általános jövedelemadó alapját képező adóköteles jövedelem figyelembevételével I—XXI. osztályba tartoznak, és az osztályba sorolásnak megfelelően a jogszabályban összegszerűen megjelölt társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni. Ez a rendelet 1984. január 1-én lép hatályba. A belügyminiszter 6/1983. (XI. 20.) BM számú rendelete a lakcím bejelentéséről és nyilvántartásáról szól, előírja, hogy a Magyar Népköz- társaság területén állandó jelleggel tartózkodó magyar állampolgár és letelepedett külföldi köteles a lakóhelyére történő beköltözéskor, illetőleg kiköltözéskor a lakcímét, vagy annak megváltozását nyilvántartás céljából bejelenteni. A jogszabályban megjelölt kivételes esetben a bejelentést a rendőrségen, egyébként azonban és általában a lakóhely szerint illetékes tanács vb. népességnyilvántartási feladatot ellátó szakigazgatási szervnél kell teljesíteni. Rendelkezik a jogszabály a szállásadó idevonatkozó kötelességeiről, a véglegesen külföldre távozás esetén követendő eljárásról, a kereskedelmi és egyéb szálláshelyeken, munkás- szálláson és építkezési felvonulási lakóépületben, valamint az intézményekben tartózkodók nyilvántartásáról, a határsávban történő lakcím- bejelentésről, stb. E jogszabály hatálybalépésének időpontja is 1984. január 1. Dr. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Az én szakmám: műkőkészítő A störcöléstől mentsen meg minden műkőkészítő iparost a mindenhatók mindenhatója, a megrendelő. Ilyen sziszifuszi és türelmet követelő munka nincs több a világon, gondolják ők, de hozzáteszik, hogy a csiszolás sem „kutya", ott is van mit morgolódni a „bajusz alatt”. Persze, ha nem ilyen munkát kapnak, akkor meg az a baj, hogy unalmas, egyhangú az élet, azt meg egyáltalán nem szeretik a mesterek, inkább túlóráznak, és störcölnek akár hajnalig is. A störcölés olyan idegen szó, amit még kiejteni sem kellemes, de stör- cölni azért kell, mert úgy szép, úgy használható igazán az anyag, a műkő. Egyszerű az egész. Van egy lépcsőlap, ablakpárkány, és azokra apró kis bemélyedéseket kell folyamatosan „fölverni”. Ez annál szebb, minél keményebb az anyag — a műkő —, de annál nehezebb is csinálni. A vésőről lepattanó darabok meg bebújnak az inggallér alá, vagy csípik az ember izzadt hátát. Ha már látott valaki szépen fel- störcölt anyagot, az rögtön tudja, hogy itt milliónyi — és tökéletesen — egyforma ütés érte a követ. Tehát nemcsak a türelem a fontos, hanem a finomság is, mert ki tud más, ugyanakkora ütést mérni valamire, ha nem a műkőkészítő. Vogl János, a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat szakmunkása. Dupla szakmunkása, mert 1963-ban a pécsváradi ipari szövetkezetnél a kőműves szakmát tanulta ki. De nem tetszett neki, nem a szakma, hanem a vándorló élet. A mindennapi utazás, az örökké új munkaterület. Űj szakmát keresett, ebben segítségére volt 'apósa, aki a TOTÉV-nél volt kőfaragó. Így lett végül — átképzéssel — Vogl János műkőkészítő. Azóta egy helyen dolgozik és mégis változatos munkát végez annak ellenére, hogy a vállalatnál a műkőkészítők is szériában dolgoznak, és százával gyártanak lépcsőlapokat, loggiákat, vagy egyéb szerkezeti elemeket. Persze, elmélkedhetünk mi is a störcö- lésről, mégis a legnehezebb és legfontosabb munka a csiszolás. Ehhez kell a türeVogl János lem, mert a csiszolás adja meg a kész darab fazonját. A türelmetlen műköves minduntalan lecsiszolja a munkadarab sarkait, így aztán csúnya „dolgot" ad ki a kezéből. Ezt ők nevezik csúnyának, mert a közönséges halandó úgysem veszi észre azt a pár milliméteres horkert (lekerekítési). — Az az érdekes az egészben, hogy cement, kődara és kőliszt segítségével képesek vagyunk olyan tökéletes „követ" gyártani, mintha most hozták volna a kőbányából, vagy a márványbányából — mondja Vogl János. A műkő természetesen akkor az igazi, ha a szemcsézés sikerül, mert attól kapja meg igazán szépségét, ha a kőszemcséket pontosan, szinte egyformán helyezik el a mintába, ezután még lehet javítani a dolgon a csiszolással, de ha szabálytalanul rakja be valaki a szemcséket, akkor mehet a sóhivatalba panaszra, mert még a laikus sem mondja arra a darabra, hogy szép ... H. J. — G. K. Egy 1200 éves kemence A szekszárdi múzeum régészeti kiállításában rácsodálkozunk a irómai istenek bronzszobraira. Döbbenten nézzük az üvegpoharak és korsók leheletfinom mívessé- gét. Elkápráztatja szemünket a hun kori népek arany és ezüst ékszereinek villódzása. Ám talán értetlenül állunk meg egy pillanatra a méreteiben is impozáns, de dísztelen, szürke kemencénél. Csupán a régmúlt idő tanújának nem mindennapi épsége késztette a régészt arra, hogy a fáradságos munkával kibontott hatalmas kemencét kifűrészeltesse a földből és erős faládába cso- magoltatva behozassa a kiállításba, „érdekességet” kínálván fel a látogatónak? Ennél fontosabb „vallomást” sugall a nézőnek. Ebben a ma már kihűlt kemencében egy olyan nép mestere égette ki szebbnél- szebb edényeit, mely népről még a mai Európa is szívesen mondja ki ítéletét: barbárok voltak. Valahonnan Ázsiából jöttek, kultúrájuk „nomád” kultúra volt. Való igaz, <jz a nép, mely avarnak mondta magát, menekülni kényszerült ázsiai hazájából. Nem is egyetlen nép volt, hanem a leigázta- tás elől menekülő néptöredékek balsorsban összeko- vácsolódott egysége. E csoportok elhagyott hazájukban jól ismerték a letelepedett életmódot. Földet műveltek és egy sajátos anyagi kultúrát hoztak magukkal Európába, mely nem volt alább- való az itt találtnál. Az akkori „civilizált világ” félt tőlük, s e félelem szülte bizalmatlanság volt eredője azoknak a történeti feljegyzéseknek, melyek szándékosan ferdítették el e nép valós arculatát. E feljegyzések a „forrásai” Európa tudásának. Íme, itt áll szerényen egy kemence, mely körül a rég meghalt avar mester tette a dolgát. Korongon formált edényeiért élelmet vásárolt. Ez egyben társadalmuk tagozódását, magas színvonalát is jelenti. E „némának” tűnő régészeti bizonyosság — így tekintve — tán közelebb visz bennünket egy méltatlanul értett és feledett nép életének igaz megismeréséhez. Feltárt kemence a szekszárdi avar faluban
