Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
1983. december 10. ^fePÜJSÁG 9 Egyéni gazdaság — közös segítséggel Fejlődő háztáji gazdaságok a Szovjetunióban Litván SZSZK, kapszuki terület. A Pavasaris kolhoz dolgozói, a Romanauskas család a háztáji kertben Az élelmezés legfőbb forrása a Szovjetunióban a kolhoz és a szovhoz. Ok adják a gabona, napraforgó, cukorrépa, gyapot össztermelésének csaknem 100 százalékát. Nagy a részarányuk — több mint kétharmad — a hús, a tej, a tojás, a gyapjú össztermelésében is. Elsősorban a társadalmi termelésre támaszkodik a Szovjetunió élelmiszerprogramja is, ami az 1990-ig terjedő időszakra tervezi az agráripari komplexum fejlesztését. Ugyanebben az 1982-ben elfogadott programban szerepel az a feladat is, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek között minden falun élő családnak lehet egy darab háztáji földje, tarthat állatokat és baromfit. * Mivel az egyéni kisegítő gazdaságokban a kézzel végzett munka dominál, a termelékenysége jóval kisebb, mint a nagy, jól gépesített szövetkezeti és állami gazdaságokban. Ebből kiindulva, egyes szovjet gazdasági vezetők a falu fejlődésének különböző szakaszaiban az egyéni gazdaságok csökkentése mellett kardoskodtak, mert véleményük szerint nem elég hatékonyak. De az élet bebizonyította, hogy ezek a kijelentések — és olykor a tettek is — elhamarkodottak voltak. Kezdeményezőik nem vették figyelembe az ország sajátos körülményeit. A mezőgazdasági kisáru- termelés nagy tartalékok — mind emberi, mind anyagi — kihasználását teszi lehetővé. Ezért a kisegítő egyéni gazdaság, a benne végzett munka — viszonylag alacsony termelékenysége ellenére, gazdaságilag és társadalmilag bizonyította létjogosultságát, sőt, szükségességét. Köztudott dolog, hogy a Szovjetunió munkaerőhiánynyal küszködik, különösen a mezőgazdasági jellegű területen. Holott az ilyen helyeken nyugdíjasok, háziasszonyok, serdülőkorúak milliói élnek, akik állandó munkát nem tudnak vállalni a kolhozokban és a szovhozokban. Viszont az otthoni, ház körüli munka a kertben, az egyéni kisegítő gazdaságban olyan dolog, amit erejükhöz mérten el tudnak végezni. A másik fontos tartalék, hogy az úgynevezett haszontalan földeket, például út menti sávokat, erdei réteket, mélyedéseket, parlag földeket stb. be lehet vonni a mezőgazdasági termelésbe. Az ilven helyeken a mezőgazda- sági nagy gének használata nem kifizetődő, sőt, olykor egyszerűen lehetetlen is. Végül, a kisegítő egyéni gazdaságok fejlesztésénél számításba jön az is, hogy a Szovjetunió — az óriási távolságok országa. Sok település távol, olykor több száz kilométerre van a városoktól. A vidéki úthálózat is gyakran hagy kívánnivalót maga után. Ilyen körülmények között aztán gyorsan romló árut, tejet, friss zöldséget és gyümölcsöt szállítani minden településre — bonyolult és költséges dolog. Sokkal előnyösebb, ha ezeket helyben, a ház körül termelik meg. * Természetesen a háztáji gazdaság nagyon sok munkát ad a család felnőtt tagjainak, akik a közösben végzett munka után a szabad idejük meghatározott részét áldozzák rá. Jelenleg, a statisztikai adatok szerint, 35 millió családnak van háztáji földje a falvakban. A kolhozparaszt családok 99 százalékának van, ami pedig a munkásokat és alkalmazottakat illeti, ez az arány 81 százalék, beleértve az olyan szakmák képviselőit is, mint a tanítók, orvosok, a szolgáltató hálózat dolgozói. A háztáji föld nem nagy, 0,2 hektártól (öntözéses földeken) 0,5 hektárig terjedhet, összességében az ilyen megművelés alatt álló terület nagysága országos viszonylatban mégis megközelíti a 8 millió hektárt. A mezőgazdasági termelés több munkaigényes ágazatában részarányuk a következő: ők adják az ország teljes burgonyatermelésének 64 százalékát, a zöldség 39, a gyümölcsök és bogyófélék 59, a tej és a hús mintegy 30 százalékát. Az egyéni gazdaságok tulajdonosai ezeket a termékeket elsősorban saját maguk ellátására használják fel. Ök fogyasztják el például a megtermelt burgonya 80, a hús és a zöldség 66, a tej 86,5 százalékát. Ezért aránylag nem nagy, mindössze 12 százalék az a mennyiség, amellyel részt vesznek a mezőgazdasági termékek áruforgalmában. * A háztáji kisegítő gazdaság a Szovjetunióban távolról sem azonosítható a tőkés típusú kisárutermelő gazdasággal, társadalmilag, gazdaságilag egészen más természetű. A szovjet közgazdászok az egyéni háztáji gazdaságot az otthon végzett munka olyan formájának tekintik, amely szorosan integrált a szocialista gazdaság társadalmi szektorával, a közös gazdaságokkal. Két sajátosságot említenék. Mindenekelőtt azt, hogy a törvény tiltja a bérmunka alkalmazását a háztáji gazdaságokban. A második sajátosság ezekben a kis gazdaságokban, hogy a termelési költségek jelentős részéhez a társadalmi szektor hozzájárul. Mintegy tízmillió hektár legelő és közel 5 millió hektár kaszáló áll az egyéni háztáji földtulajdonosok rendelkezésére. A falusi lakosság kedvezményes áron kaphat a közös gazdaságoktól növendékborjút és baromfit, takarmányt. Ingyenes továbbá az állami állategészségügyi szolgálat, a vízellátás. A kolhozok és szovhozok gépei egyre többet segítenek a háztáji föld megművelésében. A szovjet sajtóban nagy vita folyik az egyéni háztáji gazdaságok támogatásáról. A témáról gyakran jelennek meg cikkek ilyen címszó alatt: „Egyéni gazdaság — közös segítséggel”. Valóban, az egyéni háztáji gazdaságok fontos szerepet töltenek be az ország élelmiszerellátásában. s ezzel elősegítik a nép életszínvonalának emelését. A. Dumov Grúz SZSZK. Abbázia. A D rúzsba kolhozban. Fent a hegyekben, az alpesi réteken a kolhoztagok saját nyájaikat legeltetik. Növekvő ideptoryalom Az élet normalizálódása, a fokozódó stabilizáció a Lengyelországba érkező turisták növekvő számán is lemérhető. Lényegesen emelkedett a nyáron a szocialista országokból érkező egyéni és csoportos látogatók száma. A lengyel idegenforgalmi vállalatok előrejelzése szerint 1985-ben Lengyelországot már ugyanannyi turista keresi fel, mint a hetvenes évek végén. Emelkedett a nyugati turisták száma is. 1982 első hét hónapjában Lengyelországot 40 ezer 500 nyugati vendég kereste fel. 1983 azonos időszakában ez a szám már megközelítette a 128 ezret. Növekedett a külföldre látogató lengyelek száma is. Az idén csak az ORBIS utazási iroda 240 ezer lengyel turista külföldi pihenéséről gondoskodott. Az egy évvél korábbihoz képest ez 50 százalékos emelkedést jelent. 1983-ban eddig 116 ezer lengyel utazott Magyarországra és 36 ezren töltötték szabadságukat Bulgáriában. Szovjet magánmúzeumok A harangok szerelmese Az irkutszki Vlagyimir Tetyenkin festőművész műterme különös gyűjtemény otthona. A művész több mint kétszáz harangot tudhat magáénak. Van itt toronyból való, templomi és hajóharang, súlyos öregharang és apró csengettyű. Mindegyiknek más-más hangja, mérete és rendeltetése volt: távoli ősök keltek és feküdtek a harangok hangjára, gyűltek az ünnepekre össze, de még a kenyér tésztáját is harang- szóra vetették kemencébe. A festőművész, vendégei kívánságára, olykor különleges koncertet rendez műtermében. A Szovjetunióban az állami múzeumokon és képtárakon kívül számos olyan magángyűjtemény van, melyeket tulajdonosaik szívesen mutatnak meg az érdeklődőknek. Ilyen magánmúzeum Tetyenkin haranggyűjteménye is, de vannak, akik jégkorongot, babákat, játék- katonákat gyűjtenek. Margarita Filimonova nyugdíjasnak a Tuvai Autonóm Köztársaság fővárosában, Kizilben 1500, a világ népeit képviselő babája van. Lakásában nap mint nap gyermekek érkeznek — nekik gyűjtötte kollekcióját. A múzeumok gyakran ké- gyűjteményeket, a filmgyá- szükséges ritkaságokat, amerik köcsön, hogy kiállíthas- rak pedig a lelkes gyűjtőktől lyeket máshol nem találhat- sák a legérdekesebb egyéni kölcsönzik a felvételekhez nak meg. Vlagyimir Tetyenkin festőm űvész műtermében kedves harangjaival Az energetika távlatai Fogyasztás A legutóbbi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a Szovjetunióban az egy főre jutó reáljövedelem növekedése az 1981—1983-as években 6,5 százalékos. A szociológusok ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy az életszí vonal alakulását minőségi változások kísérik. Jellemző erre, hogy manapság mire költ egy átlagos család. Általános tendencia, hogy egyre több tartós fogyasztási cikket vásárolnak, ugyanakkor megnőtt az igény olyan tápértékekben gazdagabb élelmiszerekre, mint a hús, a tojás, a tejtermék, a gyümölcs. Az 50—70-es években — bár a jelzett időszak alatt az egy főre jutó reáljövedelem 4,4-szeresére nőtt — a kereskedelmi áruforgalomban az élelmiszerek részaránya 44 százalékról 33 százalékra csökkent. Tartós fogyasztási cikkekből viszont a lakosság annyit vásárolt, hogy ez képezte a kereskedelmi áruforgalom 50 százalékát. A kul. túrcikkek vásárlása például megkétszereződött Napjainkban évenként 6,5—7 millió televíziót, közöttük 2,5 millió színes tévét, 4,7—5 millió hűtőgépet, 3,4— 3,7 millió mosógépet ad el a kereskedelem. És amíg 1960- ban minden száz család közül csak nyolcnak volt televíziója, ma száz család közül 92 már tévé-tulajdonos. Ugyanígy, száz család közül 4 helyett ma 89-nek van hűtőgépe, mosógépe száz család közül 70-nek van, az 1960-ban számon tartott négy helyett. A bolgár energetika századunk végéig tartó fejlődésének távlatait dolgozták ki az „Energetika” programban. Ebben világosan megfogalmazták az ágazat céljait és ezek elérésének módjait. A program sikeres megvalósításának záloga Bulgária korszerű energetikai bázisa, a KGST-tagországokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködés. A program vezető szerepet szán az atomenergia békés felhasználásának, mint a Bolgár Népköztársaság energiapolitikája fő irányának. Ügy tervezik, hogy 1985-re az atomerőművek termelik az összes előállított villamos energia 26 százalékát, 1990- re több mint 40 százalékát, 2000-ben pedig több mint 50 százalékát. Ezt a teljesítményt az 1000 megawattos VVER típusú reaktorok megépítésére és üzembe helyezésére alapozzák. A kozloduji atomerőmű harmadik lépcsőjének építése mellett megkezdték a Duna menti Belenben a második atomerőmű területelőkészítési munkálatait. Már folynak az építészeti munkák előkészületei is. A beleni atomerőmű négy, 1000 megawattos VVER reaktorból fokozatosan épül majd fel. Berendezései hasonlóak lesznek a koz'oduji atomerőmű ötödik blokkjához. Műszaki megoldásait összhangba hozzák a terület sajátosságaival. Rövidesen megkezdik Bulgária harmadik atomerőművének kutatási és tervezési munkálatait is. Előzetes számítások szerint ez az erőmű villamos energiát és technológiai hőenergiát egyaránt termel majd. Az iparvállalatok hőenergia-igénye, a lakóterületek fűtése és melegvíz- ellátása egyre nagyobb meny- nyiségű szerves fűtőanyagot igényel, amelyből egyébként is hiány van. Ezért vált az utóbbi években mind jelentősebbé a nukleáris üzemanyag alkalmazása. A tervezéshez a szovjet szakemberek azon tapasztalataira is építenek, amelyeket az elektromos energia termelésére szolgáló atomerőművek tervezése, berendezéseik gyártása és üzemeltetése során szereztek. Tanulmányozzák azokat a kérdéseket is, amelyek a kozloduji lakóterületnek és a bukjovci cellulózkombinátnak a beleni atomerőműtől történő távfűtésével, illetve gőzellátásával, valamint Bélén és Szvis- tov városoknak a beleni atomerőműről történő táv- hőellátásával kapcsolatosak. A terület biztonsága érdekében kiegészítő hőcserélő berendezések felszerelését tervezik. Tanulmányozzák az ipar- vállalatok atomerőművel történő gőzellátásának kérdéseit is. A tudósok valószínűleg annál a változatnál maradnak, hogy speciális 500 megawattos turbinát alkalmaznak. (Az atomerőművek alkalmazása gőz előállítására akkor kifizetődő, ha az iparvállalat folyamatos terhelést jelent a számukra.) Az energetikai fejlesztésben távlatilag olyan atomerőművek létrehozását irányozták elő egy sor városban, amelyek kombináltan villamos energiát és hőenergiát állítanak elő.
