Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-06 / 287. szám
19X'i. december (>. NÉPÚJSÁG 3 Befejeződött a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének VI. kongresszusa Vasárnap befejeződött a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének VI. kongresszusa az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának épületében. Jelen volt a tanácskozáson Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A kongresszus második napján szólalt fel S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Beszédében rámutatott: a szocializmust szolgáló társadalmi egység fenntartása és erősítése csak a nemzetiségek egyetértésével lehet teljes. De a nemzetiségi lét és fejlődés viszont csak a társadalmi egység talaján biztonságos és perspektivikus. A mi szövetségünk mindkét részről feltételezi a nemzeti önismeretet, a történelmi tudatot, a népi-nemzeti elkötelezettséget és a politikai, társadalmi felelősséget. Abból, amit politikánk és jogrendünk számunkra kiszabott, az alapvető feladatokat jórészt megvalósítottuk. A politikai, társadalmi, gazdasági és állampogári egyenlőség maradéktalanul megvalósult. A bonyolultabb és folyamatos feladatok jó része még előttünk áll. Ezek lényege a népi nemzeti és kulturális identitás megőrzése és az általános haladásnak megfelelő fejlesztése — hangsúlyozta a többi között. A kétnapos tanácskozás vitáját Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára összegezte. A kongresszus résztvevői a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, személy szerint Kádár János első titkárnak küldött levélben kinyilvánították, hogy a magyarországi németek szorgalmasan részt vesznek a szocializmus építésében. Magyarországot tekintik hazájuknak, és örülnek annak, hogy ma egyaránt ragaszkodhatnak hazájukhoz és nemzetiségükhöz, anélkül, hogy konfliktusba kerülnének önmagukkal. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatot, a szövetség alapszabályának módosítására tett javaslatokat, majd megválasztotta a száztagú országos választmányt. Ez a testület titkos szavazással megválasztotta az elnökséget: elnök újra Szende Béla, főtitkár pedig ismét Hambuch Géza lett. Küldöttgyűlés a paksi áfésznél Megtartotta ez évi második küldöttgyűlését a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Rauth János elnök beszámolt az első háromnegyed év gazdálkodási és mozgalmi munkájának eredményeiről, gondjairól, a jövő tennivalóiról. Bevezetőben szólt arról, hogy az áfész életében mindig kiemelkedő esemény, ha találkozhat tagjaival, szót válthat és szót érthet velük. A rendszeres felelős párbeszédre kölcsönös az igény. Különösen fontos e véleménycsere napjainkban, mikor nehezebbé váltak a gazdálkodás feltételei, beszűkültek az extenzív fejlődés lehetőségei. Ha valaha, hát most igazán szükség van a jó ötletekre, hasznos javaslatokra, a sokat emlegetett kollektív bölcsességre. Ezért határoztak úgy. hogy bár jogszabály kötelezően nem írja elő, mégis összehívják másodszor is a küldötteket. Az egyes tevékenységi köröket elemezve, az elnök elmondta, hogy a szövetkezet korábban megszokott dinamikus fejlődése lelassult. Az áfész nem teljesítette időarányos tervét. Ennek okai egyrészt a külső körülmények kedvezőtlen változásaiban kereshetők, de számos elkerülhető hiányosság is közrejátszott. Ilyenek voltak a forgalomszervezés fogyatékosságai, az anyag-, energia- és készletgazdálkodás elégtelenségei, kedvezőtlen leltáreredmények. Ellensúlyozásukra több intézkedés történt, és történik a jövőben is. Átalakítottak egységeket, tovább szélesítették a több csatornás árubeszerzést, profilrendezést hajtottak végre ott, ahol az szükségesnek bizonyult, kitelepüléseket szerveztek, bővítették az áruválasztékot, növelték a szerződéses üzletek számát, rendezvényeket tartottak, színesítették a reklámtevékenységet. A szövetkezetpolitikai munkáról szólva a beszámoló figyelemreméltó eredményekről adhatott számot. A választott testületek és bizottságok felelősen, jól végzik munkájukat, rendszeresen megvitatják a szövetkezetét érintő aktuális kérdéseket, közvetlen kapcsolatot tartanak a tagsággal, a helyi szervekkel. Az iskola- szövetkezetek sokat tesznek azért, hogy az ifjúsággal megismertessék és megszerettessék a szövetkezeti mozgalmat. Az elnök felvázolta az 1984-es év feladatait is. A beszámolót követő hozzászólások megerősítették a fentieket. Hirth János küldött egyebek között az emberi tényezők fontosságát hangsúlyozta.. Rónyai Sándor a Gerjenbe kihelyezett — a tagok részére kedvezményt adó — vásár kötődést erősítő hatásáról szólt. Fekete János abbéli véleményének adott hangot, hogy a bolti dolgozóknak úgy kell a szövetkezeti vagyont kezelni, mint a sajátjukat. Felhívta a figyelmet az egységenkénti termelési tanácskozások fontosságára, a helyi vásárlói igények gondosabb felmérésének szükségességére. Végül, az őszinte kritikus hangvételű, eredményeket és hiányosságokat egyaránt reálisan feltáró küldöttgyűlés elfogadta a beterjesztett határozati javaslatot. L. Z. Az én szakmám: esztergályos Budai Erzsébet esztergályos az MMG- AM szekszárdi műszergyárában, 1965 óta. A lányok közül, akik a szakmát 1962-ben kezdték, ő az egyetlen, aki még ma is a gép mellett áll, teljesítményben dolgozik. Munkájával elégedett, a fizetésével is — 5000 forint —, de azt azért, mint mindenki ő is szeretné, ha emelkedne. Persze, tőle is függ, hogy mennyi kerül a borítékba. A teljesítményszázalék kemény dolog. Nap mint nap teljesíteni kell a normát, s ha valaki szeretné, hogy az órabérénél több kerüljön a borítékba, akkor keményen kell dolgozni. Megtervezni a munkát, a napi munkát, hogy a hónap végén, az elszámoláskor „egyenesbe” érjen. A jó esztergályosnak illik legalább 105 százalékot teljesíteni .. . önmagának is tartozik ezzel, a százalék értékmérő is. Beszélgetéskor . kiderül: Budai Erzsébet szereti a szakmáját, de nehezen tudja megfogalmazni, hogy miért. Nem is a tudással van a baj. Számára természetes ma már, hogy esztergályos. Evidens, hogy reggel hat órakor megolajozza a gépét, előszedi a mérőeszközöket, a szerszámokat, hogy öt—tíz percig hagyja járatni, pörögni a tokmányt, mert a gépnek is kell mele- gedési idő, hogy ott van a rajz, az alkatrészek, amelyekből délután kettőre kész darabok válnak, olyanok, amit be lehet szerelni bármelyik műszerbe, mert azt ő, Budai Erzsébet gyártotta. Jöhet a meós és minden darabot megmérhet... Nyugodtan várja a műszak végét, mert dolgozott, teljesítette a napi normát. Olyan munkát végzett, amit szeret, ami ma már életeleme. Hogy miért nem ment el diszpécsernek, vagy minőségellenőrnek, mint a többi esztergályos lány? „Mert nem szeretek ülni” — mondja erre. Pedig az esztergályosok napi nyolc órai gép melletti „toporgása” igencsak fárasztó. Hogy bírja a lába? „Nincs semmi baj” — mondja, pedig otthon délutánonként, vagy esténként biztos, hogy sajog, de ha valaki nem szeret ülni, Budai Erzsébet esztergályos vagy más munkáját ellenőrizni, akkor csak ez marad; a szakma, amit egyszerűen csak azért tanult több mint húsz éve, hogy szakmája legyen, mert arról ő sem hallott előtte, hogy milyen szakma is az az eszter- gályosság. Nem is hallhatott, Szekszárdon a hatvanas években kevés szakmabeli volt. Ma meg már minden gyárkapun szinte kint a tábla: esztergályost felveszünk. Budai Erzsébet nem mond semmit a szakmaszeretetről, ezt vagy érti az ember, vagy nem. Holt anyagból kell az esztergályosnak kibontani a „szobrot", mert az esztergályos látja abban a darab vasban, acélban a kész darabot, azt, amit ő bont ki, a gép segítségével, és szakértelmével, a jól köszörült eszlergakéssel és a pontos mérni tudásával, a türelmével, az akaraterővel, ami egy esztergályosnak szükséges. H. J. — G. K. Félúton Jövedelemérdekeltségi rendszer a Korzó Áruházban „Jövedelemérdekeltségű az az üzlet, ahol a vezető a gazdálkodó szervezet által meghatározott önállósággal irányítja az áruforgalmat és gazdálkodást, továbbá az üzleti gazdálkodás eredményéből a vezető és a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre vállalkozó dolgozók — a munkabéren felül is — közvetlenül részesednek”. (A Minisztertanács 57 1982. (X. 22.) sz. rendelete). Idén, július elsején a Tolna megyei Népbolt Vállalat öit üzlete — egyelőre hároméves időtartamra — megállapodást kötött, hogy kísérletet tesznek a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre. Eltelt azóta majdnem fél év — a szekszárdi Korzó áruház igazgatóját, Király Pétert arról kérdeztem, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak ez idő alatt. Megérte? Nem érte meg? — Az áruház öt vezetője, köztük jó magam költöttük a megállapodást a megyei Népbalt vállalattal. Természetesen az eltelt időszak eredményei alapján már van némi képünk arról, hogy milyen sikerrel vagy sikertelenséggel járt ez a próbálkozásunk. — Az új rendszerre való áttérés nyilvánvalóan rengeteg olyan munkát rótt az üzlet vezetőire, amelyekkel eddig nem kellett számolniuk. Hogyan birkóztak meg a feladattal ? — Gyakorlatilag egész eddigi tevékenységünket át kellett szerveznünk. Az első hónapban szinte csak az adminisztratív tevékenységünk „átprogra rnoz ásá v a 1 ’ ’ vol tünk elfoglalva. Felül kellett bírálnunk és sok esetben átértékelnünk eddigi munkánkat ahhoz, hogy a megállapodásban foglaltaknak maradéktalanul eleget tehessünk. — A szerződés értelmében nemcsak mi vállaltuk, azt hogy eredményességünket növeljük, hanem a vállalat vezetőségétől sok olyan „engedményt” is kaptunk, amelyek maradéktalan kihasználásával, okos felhasználásával el is érhetjük a megkívánt szintet. Míg eddig csak meghatározott nagykereskedésekből vásórolhatfunk, most „szabad kezet” kaptunk — áruinkat az ország bármely nagykereskedelmi vállalatánál beszerezhetjük, vásárolhatunk kiskereskedőktől, termeltethetünk szövetkezetekkel. Módunk nyílt arra, hogy az egyik dunaújvárosi gazdasági társulástól, amely úgynevezett röviidszé- riás exkluzív ruhadarabokat gyárt — tehát 20—30 darabnál nem többet egy fazonból vásárolhassunk. Ezek a termékek, alighogy megérkeztek áruházunkba, egy-két órán belül már vevőre is találtak. Ugyanígy kelthettünk éves szerződést az egyik cipőket gyártó szövetkezettel. Tőlük olyan új modern cipőket kapunk, melyeket a nagykereskedelem nem forgalmaz. De kapcsolatunk van a pécsi Konzum Vállalattal is — tőlük NDK, bolgár, román, sőt egyes esetekben osztrák árukat vásárolhatunk. — A kibővült árubeszerzési lehetőségek milyen terheket róttak a dolgozókra? — Természetesen megemelkedtek az utazási költségek árubeszerzőink a jobb üzlet reményében jóval többet járják az országot, tetszetős és keresett árukat kutatva. — A Népbolt vállalat és a Korzó között történt megállapodás ugye nemcsak nagyobb önállóságot enged az áruháznak, hanem úgymond „követel” is? — Vállalásaink a nagyobb eredmény elérésére vonatkoznak, de ennek része az is, hogy saját hatáskörünkben úgy szervezhessük meg a munkánkat, hogy ezek a valós lehetőségeket tükröz„Ezt a ruhát én is szívesen hordanám!" Király Péter: „Vállalásainkkal több eredményt szeretnénk felmutatni" zék. Vállaltuk például azt, hogy az áruház készletét 45 nap alatt „megforgatjuk” — ez is a költségek csökkentését szolgálja. Ez persze nem azt jelenti, hogy a raktárakba 45 naponként új és újabb áru érkezik — az év végén értékeljük, hogyan sikerült. Ha nem, akkor az eddigi 14 százalék kamat helyett 15 századékot kell fizetnünk, s ez bizony — több 100 ezer forintos készletekről lévén szó — komoly „érvágás” lenne. Anni igazán új és merész, az az ármegállapítás, illetve az árak kialakítása. A központi és vállalati árpolitikai .irányelvek figyelembevételével mi dönhetjük el, hogy melyek azok az áruk, amelyeket drágábban árulhatunk, s ezzel nyereségünket növelhetjük. Az így szerzett többletet aztán — akciós árusítások keretében — adjuk visz- sza a vevőknek, biztosítva azt, hogy mindig forgalom- képes készletünk legyen. — Egyelőre csak az öt vezető vesz részit a jövedelem- érdekeltségi rendszerben... Hogyan tovább? — A dolgozók érdekeltsége pillanatnyilag csak a jutalékban mutatkozhat meg. Távolabbi terveinkben szerepel, hogy a kísérteti év értékelése után őket is belevonjuk. Ez nekünk csak akkor „éri meg”, ha kevesebb létszámmal nagyobb forgalmat bonyolítunk. Lehetőségünk van arra, hogy azokat a dolgozóinkat, akiknek magatartása, a kereskedelem iránti „elhivatottsága” nem megfelelő, más munkaterületre irányíthassuk. Nem mindegy, milyen munkaerővel dolgozunk. — Hányán dolgoznak most az áruházban? — Kényszerből a megengedett 105 dolgozónk helyett csak 96-an. S nem azért, mert már most tendencia lenne nálunk a minőségi válogatás. Egyszerűen munkaerőhiánnyal küszködünk. Köztudott, hogy a vendéglátás és a kereskedelem fizet a legrosszabbul, egy szakképzetlen eladó fizetése 1900 forint, s nem egyszer vágták már a szemembe: ezért a pénzért még mosolyogjon is a vevőre? Reméljük, ha ezzel az új rendszerrel anyagilag is érdekeltté tehetjük dolgozóinkat, újra visszatér a kereskedelem régi fénye és megbecsülése. De pillanatnyilag az a helyzet — országos tekintetben is —, hogy a kereskedelmi szakmunkás- tanulók tanulmányi eredménye a leggyengébb, hivatás- tudatuk, szakmaszeretetük mélyen az átlag alatt marad. Tudjuk, hogy sokkal nagyobb lenne a húzóerő, ha saját zsebükre, pénzben kifejezhető módon vennének részt az áruház munkájában. A mai fiatalok nagy része manapság arra törekszik, hogy kis munkával nagy pénzt markoljon. Mi pedig azt szeretnénk, ha több munkával, megérdemelten keresnének többet. Ha a dolgozóinkat is bevonjuk, úgy tervezzük, havonta 2—3 ezer forinttal többet vihetnek haza. De ehhez természetesen szervesen kapcsolódik az is, hogy ennek arányában az államkasszába is több kerüljön. — Milyen magatartást tanúsítottak az áruház dolgozói, mikor bejelentették az új gazdálkodási rendszert. — Mi is tartottunk egy kicsit attól, hogy majd az lesz a vélemény, hogy na, a vezetők megkapják a nagy pénzt, mi meg agyondolgozzuk magunkat. Szerencsére, nem így történt, összeültünk, és megbeszéltük az ezzel kapcsolatos szükséges változtatásokat, tájékoztattuk őket a nehézségekről is. Mi öten, akik felelősséget vállaltunk a jövedelemórdekeitségű rendszer bevezetéséért, alapbért kapunk, és a prémium 10 százalékát visszafogják. Ha a várt eredményt hozzuk, akkor kifizetik ezt a pénzt. De ha sikertelenül dolgozunk, akkor a már kifizetett prémium 40 százalékát visz- sza kell adnunk! — Hogyan foglalná össze edd igi eredményeiket ? — Elégedettek is lehetünk, meg nem is. Forgalom- lemaradásunk van. A tervezett forgalma 95 százalékát teljesítettük eddig. Bízunk benne, hogy ez decemberben kiegyenlítődik, de még akkor is csak 98 százalékos tervtel- jesítesre számítunk. Hogy hogyan dolgoztunk ? Ezt csak jövőre, a kísérteti év végén értékelhetjük teljes felelősséggel. klie Ágnes Fotó: Czakó S.
