Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1AÚÉPÜJSAG

1983. december 31,

Szilveszteri

Nyári este a sörkertben

Teltház, a pincérek szapo- rázzák lépteiket, mégis akart szomjas vendég. Az egyik asztalnál énekszó, majd han gos csetepaté. A futballcsapat csajtára hajthatatlan, sokadszor rázendít, £>ele a bús magyar éjszakába, hogy aszondja: Egy Jóska van a faluban, azt is bolond csavargónak hívják ...

A fehérkabátos pincérfiú közelebb lép, „sportosan” sommáz: „Ha a kedves vendég így folytatja, én úgy megcsapom az etetőjét, hogy mind a harminckét foga osz- tályozót játszik a bentmara- dásért.”

Képzelt riport egy edzőtáborból

1982. december, a Bak hava. Arany- és ezüstvasárnap közötti hét. Az apró szemekben hulló eső ködszerű per- metté válik a hideg szélben. A Séd-parti épület vendégvárásról árulkodik. Igen, itt ütötte fel edzőtábori főhadiszállását a labdarúgó NB II válogatottja.

Elsőként az agytröszt, a futballmágusok, menedzserek érkeznek kék-fehér Ladákon. Elöl a császár, mit császár, maga a király lépdel fel a gránit lépcsőkön. Az év embere. Egyedülálló karrier az övé: háztartásbeli alkalmazottból1 avanzsált királlyá. Álmában sem gondolta, hogy álmában is a labdarúgás köti majd le minden gondolatát. Hogyisne, hiszen egy olajozottan működő gépezetet mozgatott ez ideig szinte hiba nélkül.

— Nem vagyok híve az edzőtáborozásnak. Nekem lételemem a börze, a mozgás, a pályák világa. De hát ember tervez, a felsőbbség végez — mondja rezignáltam

Becsukódik mögötte az ajtó. Igen, a félsőbbség a táborozás megtartására voksolt. A királyi slepp falfehér arcú stábja gyáva nyusziként caplat a bejárat felé.

Aztán jönnek az NB Il-es válogatott keret tagjai. A második vonal krémje Ózd- tól Nagykanizsáig, Szombathelytől Komlóig. Legtöbbjük vadonatúj bundában feszít.

— Ügy döntöttünk, hogy meghívó helyett autót küldünk mindegyik fiúért. Tél van. dúl az influenzajárvány. Megszolgálták ezek a gyerekek, hogy holmi buszos, vonatos bumlizás helyett gyors járgányok gyűjtsék be őket — tájékoztat a karantén gondnoka.

Csúcsforgalom a Séd-parti épület folyosóin. Egymásnak adják a rézkilincset a jövevények.

— Uiramartyám! A létszám ellenőrzéséből kiderül: ilyen népes, bő kerettel labdarúgásunk történetében még egyetlen szövetségi kapitány sem dolgozott — állapítja meg csodákozva a mélynövésű ügyeletes.

— Bezzeg az olaszok, azok már ebben is megelőztek bennünket — súgja fülembe egy karpaszományos.

Elszállásolják a fiúkat. Némelyik dünnyög, kissé ridegnek találják az apartmant. Fülemüle ujjait ropogtatva dudorász: „Mikor Szekszárdira készültem, azt hittem, hogy minden rendben lesz ...” Szokatlan a vacsorái menü, éjszaka kemény a derékalj, reggel ömlik a cikória kávé a lefolyóba. Az első foglalkozás végképpen elűzi a kételyeket: ez nem hizlalda, avagy szoláriumos gairnis szálló, ide nem üdülni

jöttek! Szigorú a karantén fegyelme, nincs helye a tiszi- toszi lötyögésnek, sőt, a táborvezetők megjelenésekor kötelező a szobánkénti létszámjelentés is!

Január, az alapozás időszaka. Csakhogy itt labda egy fia se, napok múlnak tömény elméleti gyakorlással. Mérkőzésekre, eredményekre, meg az értük kapott ma- nira emlékeznek — nosztalgia nélkül. A pengés akciók helyett csupa pszichológiai kurzus. Bővül a létszám, merthogy jönnek a fekete ruhások, jönnek a sípos emberek. Hja, meccsek bírók nélkül...

Február, a tiszta felkészülés, a formábahozás intervalluma. A hónap kérdése: kijön, vagy nem jön ki? Nem, nem a medve téli odújából, árnyéknézőbe. Beállósok, söprögetők, portások a kapun. Mert akik átesnek a rosta likán, búcsúznak az edzőtábortól. Kint az utcán meg egymástól:

— Te és én, egy kissé megváltoztunk, te és én. Igaz, még focidresszt hortunk de hol van már a király, akiért örvendeztünk.

A király? Az még maradt, meg a sleppje is. ök, még tudósításom időpontjában sem énekelhetik, hogy: „Rácsos kapu, rácsos ablak, nemsokára itten hagylak.”

AZ ELŐRELÁTÓ

Csibész fény villan a szemében. Leültet, örökké a

A PRAKTIKUS

Kettéfűrészelt -Kázmér edző hátra dőlt a fotelban, füstfelhőket eregetett. Karját széttárta, szinte biztatott a ikérdéls feltevésére.

— Mester! Sehonnai hetek óta formán kívül játszik, mégis itagja a kezdő tizenegynek. Nem lenne helyes pihentetni ?

— Az a jó játékos, aki nem nálunk van. Egyébként a borban nemcsak igazság, hanem víz is van. De ne szólj szám, nem ver a klubelnököm.

A LÍRIKUS

Ubornyul Izidor, a sereghajtó ifjúsági kézilabdacsapat szakosztályvezetője. A falusi italbolt pultját támasztja, csuklik.

— A sorozatos kudarcok száműzték csapatuk háza tájáról a fiatalok sikerélményét. Milyen a gyerekek lelkivilága?

A szakosztályvezető rám mereszti gúvadt szemét, a konyakért nyúl.

— De szépen kérdezett, hapsi... Izé, szerkesztőkém. Én meg Shakes ... Shakespeare szonettjének soraival válaszolok. „Nincs más / nem is akarok más gyönyört / csak amit tőled kaptam / s kapok. / Koldusszegény királyi gazdagon / részeg vagyok és mindig szomjazom.”

A TEGEZÖS

Natúr Bamba Nárcisz úszótekintély — bár még egyetlen valamire való versenyzőt sem nevelt, s több helyről már eltanácsolták — bajszát pödörte. Szereti az újságos szereplést, s mert előrelátó, kérdezés nélkül kezembe nyomta a szöveget, önmagával készített interjút.

— Mikor kezdett edzősköd- ni?

— Én nem kezdtem, hogy úgy mondjam, edzőnek születtem.

— Kp a példaképe?

— Én, magam.

— Kit irigyel?

— önmagamat, ritka edzői sikereimért.

— Kedvenc olvasmánya?

— A betétkönyvem, de azt már rongyosra olvastam.

— Tervei 1984-re?

— Szeretnék színlelni boldog szeretőt.

mennyezetre bámul, egyébként meg isiét.

— Nem volt túl nagy merészség elvállalni a szakadék szélén táncoló csapat szakvezetését?

— Hogy az igazat megvall- jam és téged erről instruáljalak, a hogy is mondjam ... Életem a filozófiával spékelt intellektuális. Tudod, az ottani lakásomat kiadtam albérlőknek, nem tudtam, hogy vandáloknak. Letépték a tapétát is, itt az új klubnál meg sajnos nem kártalanítanak. Nézd, hogy úgy mondjam, én már akkor, a volt egyesületi környezetemből kiszakadva rádöbbentem és kontrolláltam a lehetőséget . . . Érted? Most rohanok, majd kihámozod belőle a lényeget. Oké?

Kolléganőm tekintete másfél dioptriás szemüvegén keresztül is tüzelt. Az, hogy az 0 népszerű rovatának címét plagizálom még hagyján — mondta —, de hogy kiforgatom, az megbocsáthatatlan bűn. Leültem, elmagyaráztam neki: akár hiszi, akár nem, de ’83-ban is többen baleknak néztek. Interjúk, riportok készítése során a kérdezettek alaposan mellé beszéltek.

..... .

Én: Mi a véleménye a megkérdezettek válaszáról? Ló: Szerkesztőkém, kifekszem a röhögéstől...

Grimasz

Félidő a hétközi NB I-es kosárlabda-mérkőzésen. Kimegyünk a csarnokból, a Zrínyi utcai iskola udvarán egy cigaretta erejéig „szellőzünk”. Anyuka érkezik, a suli folyosója előtt lefékez. Szomszédomhoz, egy dundi férfihez fordul kérdésével.

— Bocsánatot kérek, szintén gyereket vár?

A férfi végigsimít jól ápolt pocakján, majd epésen válaszol:

— Nem, asszonyom, ez a sörtől van.

Nehéz szakma

A gyúró: — Könyörtelenül nehéz, időnként lealacsonyító szakma a miénk. Gondolják meg, a bíróknak kezdésnél csak a csukák stoplijait mutogatják a játékosok. Nekünk bezzeg az öltözőben, meg a pálya kispadján, még a ...

Epetelex

REJTEKHELYRE vonult a Szekszárdi Dózsa NB IX-es labdarúgó-csapata. Az őszi gólképtelenségükbe belepirult lilák telefonon sem érhetők utol szilveszterkor a gratulálni akaró több ezres szurkolótáboruk legnagyobb fájdalmára.

•

NEVET VÁLTOZTAT megyénk három labdarúgója az új esztendőben. A tavaszi idényben az aparhanti Schanczenbacher már Socrates, a majosi Weiszenbur- ger Valdeiro, klubtársa, Eisen- sehr pedig Edu néven focizik.

*

Levél aerobic ügyben

Tisztelt Sportrovat!

Önök az egyetlen fórum a világon, ahol bizonyára meghallgatást talál rettenetes sérelmem. Abból az aspektusból zavarom önöket, hogy elpanaszoljam kálváriámat. Közel negyedszázados házasság után csúnya módon ösz- szekaptunk az urammal. A sport miatt. Még most is kiver a veríték, ha rágondolok arra a szeptemberi estére.

Mondják meg őszintén: hiba az, ha egy 40 fölötti falusi asszony lépést tart a korral, s ebből kifolyólag korszerűséget visz be a családja életébe? No, de rátérek a történtekre.

A tévében láttam, a maguk újságjában meg olvastam az aerobic gyakorlásáról. Mit mondjak, fenekestül felkavart a dolog, s bár tornából hajdanán felmentett voltam — nagy kedvet éreztem az aerobicolásra. Itt, Arany- pille-pusztán tanfolyam nem lévén, önmagára van utalva az ember lánya. Kapóra gyütt, hogy a szomszédom, Gazos Gizi Pestre utazott. Mondtam is neki: Gizus, aero- bicos szakkönyv nélkül haza ne gyere! Lánykori pajtások voltunk, titkunk egy se egymás előtt. Éppen ezért lepődtem meg furcsa válaszán:

— Mi a rossebet akarsz, te Bözsi? Aerobicsolni, vagy hogy a francba híjják?

— Képzeld, karban akarom tartani a testemet. Ha Jani Fondának jót tesz, akkor nekem is. De kérlek, aerobiknak ejtsd, Gizim, kával.

Végül is meghozta. Először olvasgattam, aztán egyik este — azon az emlékezetes szeptemberint — vacsora után öltözni kezdtem. Illetve hát vetkőzni. Az uram tágra nyitotta pupilláit, rám kérdezett:

— Mi ütött beléd, anyjuk? Hiszen még az esti mese is hátra van.

— Mostantól egyedül nézed a tévét, merthogy én elkezdtem az aerobikolást.

— Mit kezdő el? — értetlenkedett apjuk.

„Esténként az ap juk vezényel...”

Ekkor én már rékliben, meg alsószoknyában voltam. Leterpesztettem a szoba parkettjára, és tornászni kezdtem. Ja, azt az imént elfelejtettem, hogy Gazos Gizi egy magnószalagos műsort is hozott. Szóval szólt a zene, egy hang vezényelte a gyakorlatokat, én meg feszt csináltam.

Éppen az oldalamon feküdtem és lábaimmal a plafon felé kalimpáltam, amikor az uram dühösen felugrott, hóna alá szorította mindkét lábfejemet, megpörgetett és az üveges kredenchez lódított. Röptémben elszakadt az alsószoknyám korca, réklim gombjai lepattogtak. Fölugrottam aztán usgyi a konyhába, a magnóval. Ottan folytattam a testedzést. Apjuk utánam jött, most én gurultam méregbe, és hozzávágtam a mákdarálót. Helyesebben csak akartam, mert helyette a kacsazsíros üveget találtam telibe, mind az öt liter a padlóra folyt. Amire felmostam a konyhát, bizony lepergett a magnószalag. Meg a köny- nyeim az arcomon.

Az ágyban az uram szidott, hogy én biztos begolyóztam, mert ilyen marhaságra adom a fejemet. Másnap baleset érte szegényt. Aranypille-pusztán ő a bikás, helyesebben mondva az apaállat-gondozó. No, a reggeli etetésnél az egyik bika, Szulejmán a cementvájúhoz nyomta — bordarepedés. Egy hónapig az ágyat nyomta. Eleinte, amikor esténként belekezdtem a tornázásba, ő a fal felé fordult. Később lesett a dunyha alól, majd megszólalt:

— Igazán ne haragudj, már bánom, hogy megbántottalak emiatt a vacak miatt.

Aztán amikor a városi esztékába ment felülvizsgálatra, egy csomaggal jött haza. Piros tutyi, csíkos halásznadrág, helyre kis blúz, meg egy kázsmérkendő volt benne.

— Neked hoztam, Bözsim. Ezután ezekbe öltözz, ha ae- robixolsz.

— Te drága Teofil — mondtam és megpusziltam a homlokát. Meg kijavítottam az ikszet kára.

Hát ez történt velem. Most már szent a békp köztünk, esténként az apjuk vezényli a gyakorlatokat. Mire levelemet és benne a mellékelt képet megkapják, talán már leszokik arról a rossz szokásáról, hogy aerobikolás közben fogdosson.

Sportos üdvözlettel: Egyszuszra Teofilné

GAZSIEMELÉST határozott el a Paksi SE elnöksége. Januártól az NB I-be felkerült ökölvívócsapatuk vezető edzőjének- illetményét a televízió Wagner-soro- zat sikerét is belekalkulálva, megduplázzák. Nem az a legény, aki nagyot üt, hanem aki azt állja.

•

MELLÉKÜZEMÁGAT bővítendő, nemcsak sörözőt nyit, hanem egy szűcsüzletet is Tolna megye legnagyobb egyesülete. Ez utóbbiban kopott szőrméket átkefél és naftalinoz cégéres Penészlaki Kolos. Amennyiben a klubnál június 12-e után csökkenteni kényszerülnek az adminisztratív állományt, úgy megkezdik a szakadt melegítők foltozását is.

Az oldal anyagait írta és összeállította:

Fekete László.