Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1)83. december 31. Képújság e Újévköszöntö Bulgáriában Éneklő „szurvakárok”, kezükben a feldíszített somfa­virgács. (Fotó: Szófiapress—KS) Alhogy minden népnek, a bolgároknak is meg­vannak a sajátos újévi szokásaik. Az évszázadokat túlélt ősi szokások persze változnak is: egyre gaz­dagabbak lesznek. Az újév tiszteletére mindenütt alaposan kitaka­rítják és ünnepi díszbe öltöztetik a lakást. A szoba sarkában kap helyet a feldíszített karácsonyfa. A megterített asztal közepére a csábító illatú, ropo­gós sült malac és a savanyú káposzta ikerül. Az asz­talról nem hiányoznak a bolgár föld gyümölcsei sem: az őszről gondosan megőrzött szőlő, az alma, a körte, a birsalma, az aszalt szilva és cseresznye, a dió, a mandula és — egy marék búza tarka tálban. A nagymama ruhás ládájából előkerül a szép házi­szőttes asztalkendő: abba takarja a háziasszony a maga sütötte fehér lepénykenyeret, amibe dagasz- táskor egy pénzérmét rejtett. Az asztalnál ül a család. Vörös bor csillog a po­harakban. Kezdődik a vacsora. Minden szem vá­rakozóan tekint kenyérre és az óramutatókra, mert, valamivel éjfél előtt a család legidősebb férfitagja megtöri a kenyeret és mindenkinek ad belőle egy darabot. Mindnyájan türelmetlenül keresik az el­rejtett pénzt. Aki megtalálja, szerencsés lesz az új évben! Az óra mutatói az év végét és az új esztendő kezdetét jelzik. Meggyújtják a karácsonyfán a gyertyákat, újból megtöltik a poharakat és kölcsö­nösen egészséget, hosszú életet, sikert, bő termést, békességet és minden jót kívánnak egymásnak. „Legyen békés és boldog!” — mondja elsőként a házigazda. Még el sem csendesedtek, de kintről már behallatszik a somfaág-virgáccsal újévet kö­szöntők, a „szurvakárok” vidám zsivalya. A főleg tíz-tizenkét éves fiúk, az újév előtti napokban összejárták a környék erdőit a bimbózó somfa- ágakért, majd otthon szépen feldíszítették azokat szalagcsíkokkal és piros gyapjúfonallal. (A néphit szerint a piros szín távol tartja a gonosz erőket). A virgács zöld színű díszítése a termékenységet jel­képezi, a tarka szalagok pedig még ünnepélyeseb­bé teszik. A fiúk először a házigazda és a háziasz- szonyt virgácsolják meg, méghozzá a hátukon, hogy erősek legyenek és egészségesek. Közben énekelve mondják el a ki tudja milyen régről ere­dő jókívánságaikat: Kemény, kemény esztendőt, vidám esztendőt ! Aranykalászt a mezőn, piros almát a kertben! Jövő évben egészséget, jövőre és mindörökre! Ismét együtt ül a család a terített asztalnál. Foly­tatódik a mulatozás. Újabb meglepetés várja őket, a juhsajttal töltött rétes, amibe kis somfaágakat dugtak, mindegyik köré egy kis papírt csavarva. Ezeken a papírokon egy-egy jókívánság áll: egész­ség, boldogság, öröm, siker, jó tanulás, hosszú élet, esküvő, kisbaba, utazás és egyéb, ami az embert boldoggá teheti. Amikor ezek a jókívánságok nem éppen ahhoz kerülnek, akinek szánták, kitör a ne­vetés és sok incselkedésre adódik alkalom. A gye­rekek verseket szavalnak és énekelnek a gyertya­fényben úszó karácsonyfa előtt. Utána kinyitják az ajándékos tarisznyát, amit a Télapó hozott. S utána tovább tart az újévet köszöntő vidám csa­ládi ünnep. LILI PAVLOV A Ajándékozás újévre Amatőr muzsikusok A muzsikájáról és zenesze- retetéről híres Csehszlová­kiában a hivatásos művészek mellett kiváló amatőrök is szép számmal hódolnak a ne­mes szenvedélynek, a zené­nek. Napjainkban a jelentős amatőr zenei együttesek szá­ma 6 ezer. Igen magas szín­vonalon áll a kórusmozga­lom is. Mintegy 61 ezer éne­kes szerepel az amatőr kó­rusokban. Az amatőr zenei együtte­sek legnépszerűbb hangsze­rei a fúvós hangszerek. Ma mintegy 22 ezer fúvós mu­zsikál az amatőr csoportok­ban. Szívesen fogadják őket külföldön is. A prágai 4. számú népművészeti iskola diákzenekara legutóbb Bris­tolban, a brit zenetanítók társaságának kongresszusán szerepelt nagy sikerrel. (BUDAPRESS—ORBIS) NDK Különleges klímakamrák A netzschkaui NÉMA gép­gyárban olyan klímakamrák készülnek, amelyek a legkü­lönbözőbb éghajlati és kör­nyezeti feltételek között is lehetővé teszik gyártmányok, anyagok ellenállóképességé­nek megbízható vizsgálatát. A klímakamrákban a hőmér­sékletnek, a nyomásviszo­nyoknak, és a levegő nedves­ségtartalmának a hatását le­het nagy pontosággal megál­lapítani. A különleges tesz­telésnek elsősorban a bioló­gusuk, az agrártudósok és a járművek, gépek, elektromos berendezések gyártói veszik hasznát. Egy példa a sokol­dalú felhasználásra: egy új gabonafajta kinemesítése természetes körülmények kö­zött 15—18 évet vesz igény­be. A klímakamra segítségé­vel ez az idő 3—4 évre csök­ken. Az esztendő egyik legfőbb ünnepe a Szovjetunióban az újév: itt ekkor állítanak örökzöld fát, ilyenkor aján­dékozzák meg egymást az emberek s rendeznek nagy lakomákat. Karácsony ma már gya­korlatilag nincs s ennek csu­pán egyik oka az, hogy 1917. óta a néhai vallási ünnepe­ket nem kísérik munkaszü­neti napok a Szovjetunióban. A másik ok, hogy a pravo­szlávok számára soha nem a karácsony, hanem mindig a húsvét volt a fő ünnep. A régi karácsonyi szokások közül ma már legfeljebb bi­zonyos étkek készítése ma­radt fenn, elsősorban vidé­ken. Ilyenkor sok helyütt idén is kútja, azaz mézzel, mák­kal, dióval, mazsolával főtt búzakása, és uzvar, azaz aszalt gyümölcsökből főtt sű­rű kompót került az asztalra a sült malac mellé, a koráb­ban előírt 13 fogásról azon­ban ma már szó sincs. Napjainkban újévre állíta­nak karácsonyfát, s ekkor ajándékozzák meg egymást az emberek. A gyerekekhez ilyenkor jön el a Télapó, s mese szerinti kis segédje, Hópelyhecske. Újév előtt je­lennek meg a városok na­gyobb terein, Moszkvában például a Gyetszkij Mir (Gyermekvilág) nevű hatal­mas gyermekáruház előtt a feldíszített fenyők. A kará­csonyfák csak az újév előtti napokban jelennek meg a piacon. Műanyagból készült fát viszont már december A mormotának két faja él Mongóliában: a tarbagán és az altáji mormota. Életritmusuk két szakasz­ból áll, akár a medvéké. Szep­tember közepétől március közepéig téli álmot alusznak. Régi kéziratok tanúsága szerint a tarbagán vadásza­tának ősi hagyományai van­közepén lehet vásárolni az áruházak külön e célra be­rendezett osztályain, s hozzá fantasztikus, ragyogó díszek hihetetlen tömegéből válo­gathat a vevő. Az-ajándékvásárlás csak a nagyon válogatósoknak gond: olcsó és kedves gyer­mekjátékokiból hatalmas a kínálat, sportszerekből szin­tén. Könyvekkel kicsit nehe­zebb a helyzet, hiszen a jó könyvből a Szovjetunióban soha nem elég. Különösen szép ajándéknak számít a mindig hiánycikk falinaptár. Bőségesen vannak jó — fő­ként komoly zenei — leme­zek, amelyeknek ára a de­cember 1-i árleszállítással is­mét csökkent valamelyest. Kedvelt ajándék a népművé­szeti tárgy, bár a legnépsze­rűbbekből — a kék-fehér gzseli majolikákból, vagy a piros-fekete-arany díszítésű lakkozott hohlomai faedé­nyekből soha nincs elég. Ha minden megvan, nincs más hátra, mint feldíszíteni a fát és megszervezni a mu­latságot. A szilveszteri össze­jövetel bőséges alkalmat kí­nál a koccintgatásra: az óévet feltétlenül pezsgővel illik búcsúztatni, s pezsgővel kell köszönteni az új eszten­dőt. Minthogy a Szovjetunió­ban 11 időzóna van, s min­denki születése helye szerint is szereti megünnepelni az újév beköszöntőt, az már elég sok koccintásra ad okot. Fogy is ilyenkor rendesen a kitűnő szovjet pezsgő, amely­ből pedig a szárazát és az nak. Világutazók — köztük Marco Polo — is megemlé­keznek erről. Az értékes szőr- méjű állatokat meglehetősen furcsa, de eredményes mó­don vadásszák. Először is a vadász tiszta fehérbe öltözik, még a kalapja is fehér. Ke­zében leginkább a tollseprű- höz hasonlatos botot tart, extra szárazát mindig nehéz beszerezni. Idén az újév nem ad alkal­mat a hosszas ünneplésre: mivel szilveszter napja szombatra esik, ezúttal nem kettő, csak egy pihenőnap követi a görbe éjszakát, s hétfőn reggel kezdődik a munka. Addig azonban még sok minden van hátra: a házi­asszonyok már most vásárol­nak az ünnepre, hiszen ha a jelenlegi enyhe fagyok to­vább tartanak, az erkélyen is eláll az élelmiszer. Aztán meg kell venni és el kell kül­deni az újévi üdvözlő lapo­kat. Néhány helyen a kö­szöntéseket még az ablakra is felfestik: tavaly a figyel­mes szemlélő fontos hivatal- épületek ablakain it felfe­dezhetett ilyen üdvözleteket az ablakokon Moszkvában. A készülődés nagy, hiszen a Szovjetunióban az állami ünnepek mellett az emberek­nek a hozzájuk közelállók születésnapja s az újév kö­szöntése az esztendő két leg­jelesebb ünnepe. HORVÁTH JÚLIA aminek a végén fehérre fes­tett lófarok lobog. Ezzel a szerszámmal óvatosan, kör- be-körbe járva közelíti meg az állat vackát. A tarbagán előbb veszélyt szimatolva cincogó hangot ad, majd győz a kíváncsisága, s köze­lebb merészkedik. Ekkor a vadász gyorsan puskavégre kapja. A mormotavadászat rejtelmei Tengeri konyhakertek Az öblökben és szigetek­ben bővelkedő Japán-tenger sós vizeinek növény- és ál­latvilága igen gazdag. A sza- halinieknek, a tengermellék és a déli Kuril-szigetek (Szovjet Távol-Kelet) halá­szainak tapasztalata szerint gazdaságilag előnyös itt „tengeri konyhakertészettel” foglalkozni. Található itt tengermelléki páréi ás csen­des-óceáni osztriga, ehető fe­kete kagyló és kamcsatkai rák, különféle moszatok. A tengeri termékek kiváló fe­hérje-tulajdonságaikkal sok­szorosan felülmúlják az ál­lattenyésztés termékeit. Tizenegy esztendő telt el azóta, hogy a tengeri telepek megjelentek a távol-keleti vizeken. A Valentyin-öböl- ben egy hektárnyi tengeri káposztából 70 hektárnyi te­rületen fejlődtek ki a lebe­gő konyhakertek. Ebből 50 és 120 tonna hektárhozam között mozgó termést lehet betakarítani. A káposztaül­tetvények nyomában megje­lentek az osztriga- és tenge- riparéj-telepek is. Két-há- rom év múlva pedig a tenge­ri termékek — a mestersége­sen termesztett tengeri ká­posztából, paréjból készült különféle saláták megjelen­tek a távol-keleti üzletek pultjain. — A tengeri „konyhaker­tek” művelésével kapcsolatos kísérletek biztatóak — mondja Oleg Tyen, a Glazov- ka településen lévő kísérleti tengerikultúra-bázis vezető­je. A tengeri telepektől éven­te több mint négyszer annyi termést lehet betakarítani, mint a nem művelt vízterü­letekről. A kutatómunkák során kiderült, hogy az ügy­nek van még egy, a halgaz­daság szempontjából el nem hanyagolható oldala. Ültet­vényeink biztonságos búvó­helyül szolgálnak a halak és puhatestűek számára. Idővel a sivár partok jó halászóhe­lyekké válnak. APN—KS Az egyik távol-keleti tengeri telep dolgozói felszerelést készítenek a tengeri paréj termelésére

Next

/
Thumbnails
Contents