Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
1983. december 29. ^fepÜJSÁG A közművelődés kérdései Bícsizik a TOTÉV tánccsopertja? ELSŐ FELVONÁS Búcsú vagy az ünnep? Nem szabad abbahagyni A hír valahogy úgy érkezik hozzám, hogy pénteken este hat órakor kezdődik az ünnepség a TOTÉV éttermében, Szekszárdon. Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a néptánccsoport, a vállalat fenntartásában tíz esztendőn át sikeresen működő együttes... És búcsúznak is ugyanekkor. Búcsúznak egymástól, búcsúznak a tánctól. Műsort adnak, amolyan szomorúan vidámat — koreografáltat, majd anélkülit, amúgy, egymással. Magukkal és a volt táncosokkal. Azokkal, akik e derék csapat tagjai voltak valaha. Meghívták mindannyit. Ismerem a csoportot. A megyében sokan ismerik őket és tapsoltak nekik. Sok szép sikert halmoztak sikerre. Hihetetlen, hogy feloszlik ez a lelkes gárda. Amikor azt hallom, hogy „támogatásukra tovább nincs pénze a vállalatnak”, már kezdem hinni az egészet. Igen. Hinni... de érteni csöppet sem értem. MÁSODIK FELVONÁS Huth Józsefnénak, a TOTÉV szociális igazgatóhelyettesének szobájában ülünk. Itt van még Szehás Antal, az szb-titkár is. Elmondják, hogy az építőipari beruházások csökkenésével párhuzamosan a kulturális és köz- művelődési célokra is kevesebbet fordíthatnak. Ebből következik, hogy a néptáncegyüttes további fenntartására sem jut pénz. — És egyébként is — szól Huth Józsefné — a huszonnégy táncos közül mindössze ketten dolgoznak nálunk, a többieket más-más vállalat alkalmazza. A szakszervezeti bizottság titkára papírt vesz elő, s mint kiderül, ez a búcsúesten elmondandó beszédének a vázlata. Erről ismerteti az együttes tízéves pályafutását, az első szerepléstől a minősüléseken át — mely bronzzal kezdődött, azt pedig két egymásutáni alkalommal ezüst követett — a mai napig. Majd egy olyan mondatot látok, hogy „ezzel az együttes feloszlik...” — Ezt a mondatot ki kellene hagyni — mondja határozottan az igazgatóhelyettes, majd halkan hozzá teszi: — Nem tudom, hogy ki írta ezt? — és így folytatja: — Szó sincs az együttes megszüntetéséről. Egyszerűen arról, hogy 1984-ben kellene ismét minősülniük. Ez új ruhákkal, új koreográfiákkal és ki tudja még mivel jár. Erre nincs pénzünk. Ugyanis csak gz 120 ezer forintot jelentene. — Mire van pénzük? — kérdem. — Annak ellenére, hogy az együttesnek korábban is meglehetősen ritkán adódott fellépési lehetősége, mi szeretnénk, ha szerepelnének. Ajánlottuk eddig is műsorukat más vállalatoknak, s ezt tesszük ezután is. A vállalat autóbuszával szállítjuk őket... Megvásároltuk nekik a ruhákat — legutóbb a lányok sárközi öltözete 80 ezer forintba került —, a zenefelszerelést, megépítettük az ebédlőben a színpadot, illetve dobogót. Tehát ugyanúgy dolgozhatnak, mint eddig. De minősülésre a mai anyagi viszonyok között egyszerűen nincs mód. Osakhát egy-egy néptánc- csoportot leginkább az éltet, a minősülés, az csikarja ki belőlük a tehetséget. Aho- gvan más együtteseknél, náluk is nélkülözhetetlen hajtóerő az alkalmankénti megméretés. — A többi cég, a táncosok munkáltatói nem támogatják az együttest? — Nem — hallom a lakó- nikus választ. — Sőt, a szereplésekre is mi küldjük a kikérőt — magyarázza az igazgatóhelyettes, majd elmondja, hogy egy-egy alkalommal kaptak támogatást az SZMT-től, illetve az ÉDOSZ országos központjától... Azután hármasban számolgatni kezdünk, ha évente mindössze három-háromezer forinttal támogatná táncosonként a többi vállalat az együttest, akkor... — Célunk átmenteni az együttest ezen a nehéz gazdasági helyzeten — szögezi le Huth Józsefné. — Ha ebben az időben megkapnánk a fenntartásra szükséges ősz- szeg felét, akkor nem lenne gond. De így... A vállalat jóléti alapja évi 112 ezer forint. A szakszervezet kulturális alapja pedig 54 ezer. A vállalatnak pedig 1200 dolgozója van. HARMADIK FELVONÁS A hatalmas étterem megtelik. A terített asztalok mellett a régi táncosok foglalnak helyet. Lőcziné Polányi Jusztina, a csoport vezetője meghitt szavakkal köszönti a táncban barátokká lett „vendégeket”. (Egyébként az együttes vezetője „C” kategóriás néptáncvezető, ugyancsak „C” kategóriás a gyer- mektáncvezetői képesítése, az országos táncházvezetői tanfolyamot jövő júniusban fejezi be. S pillanatnyilag az ő honorálására sincs keret. De azt mondja, hogy ő megszállott. Csinálja így is, csak a „csapat” szét ne essen!) Kezdődik a műsor. Decsi Kiss Jenő és népi zenekara húzza a talp alá valót. Ugrós, verbunk, karikázó... Vidáman járják a lányok és a fiúk. Az „öreg” táncosok a ritmusra mozognak, lélekben együtt táncolnak (és éreznek) a színpadon levőkkel. Várom, hogy a mellettem ülő bordó zakós fiatalember mikor pattan közéjük, miikor megy át nézőből ismét táncosba? Taps, taps, vastaps... A szereplők is a fehér asztalok mellé telepszenek. Törölgetik verejtékes arcukat. A lányok titkolva néhány könnycseppet is. Látom, hogy összetört a csapat, megviselte őket a vidám temetés. Vagy nem is temetés? Alig figyelnek a szavakra, pedig már jó -néhány perc óta beszél az szb- titkár. NEGYEDIK FELVONÁS Igen, beszél az szb-titkár. Döntés született; „nem kívánjuk a csoportot minősíteni — gazdasági és politikai okokból.” (?) „Két változat lehetséges: egyik, hogy az együttes autonóm vezetőséget választ, egy-két alkalommal autóbuszt biztosítunk a föllépésekhez...” A másik változat szerint: „A táncosok munkahelyei 5— 5 ezer forint támogatást adnak évente. Ebben a Népújság munkatársa segítségünkre lesz, majd ő agitálja a vállalatokat. (Később beszélgetünk arról, hogy a Népújság munkatársa ilyen ígéretet nem tett, sőt arról is szó esik, hogy más megoldást és módot kellett volna keresni az együttes fenntartása érdekében — már jóval a Népújság munkatársának „megjelenése” előtt). ÖTÖDIK FELVONÁS A táncosok közül többen kapnak pénz-, illetve tárgy- jutalmat. Remélhetően nem azért, hogy az egykori együttes emlékét őrizzék. Hanem azért, hogy a későbbiekben is szívesen vállalják a táncot, a művészeti munkának, a közművelődésnek ezt a sajátos formáját. Végezetül pedig ezt mondta Szehás Antal: „Nem búcsúzni jöttünk, hanem ünnepelni”. Remélhetjük, hogy e reményteljes szavak utólag bebizonyosodnak? Reméljük, mert akkor folytatódhat e riport a hatodik, a hetedik, s ki tudja még hányadik felvonással. Mint azt pszichológus ismerősöm mondja, az ember életútjának delén túl több kritikus periódusnak néz elébe. Ilyen az életközép-vál- ság, a nagyszülővé válás, egy költözéssel járó gyökeres élet-helyzetváltozás, de mind között a legsúlyosabb a nyugdíjazást követő szakasz. Ennek kapcsán alapkérdés, hogy milyen a társadalom életkort becsülő szemlélete? Vajon a nyugdíjazást a fölöslegessé válás döntő bizonyítékénak tekintik-e, amely aztán a munkakörtől való visszahúzódáshoz, a munkatársakhoz, a munkahelyi barátoktól való elszakadáshoz vezethet? A másik fő kérdés: mit tud nyújtani a nyugdíjas számára a család, van-e egyáltalán családi háttér a nyugdíjba vonuló egyén mögött? A családhoz tartozás sokak számára megkönnyíti az átállást, hiszen olyan példák is állnak előttünk, hogy a nyugdíjas férfi addig tőle teljesen szokatlan tulajdonságokat vesz fel, otthonában takarít, főz, bevásárol, unokáit kíséri óvodába, iskolába, azaz a hagyományosan női szerepnek megfelelően is hasznosítja magát, anélkül azonban, hogy elnőiesedne. Más a helyzet az egyedülálló nyugdíjasok esetében. Nagy kérdés, hogy valaki csak a munkáját hagyja-e abba, Az OTP egyik megyei igazgatósága megbízásából, tervező vállalat dokumentációja alapján, a megyei tanácsi építőipari vállalat egy városban két, egyenként huszonnyolc lakásos házat épített. Két évvel ezelőtt az egyik lakás szobájának falán penészes folt keletkezett. Az emiatt indított perben a megyei bíróság a tervező vállalatot javítási terv adására, az építőipari vállalatot pedig kijavításra kötelezte. Az ezzel felmerülő költségeket megosztotta közöttük. (TUDÓSÍTÓINKTÓL) Megyénk fogyasztási szövetkezetei ez évben lényeges fejlődést értek el az (iskolaszövetkezeti csoportok szervezésében. E kis kollektívák amellett, hogy ellátják a tanulókat reggelivel, tízóraival, tanszerekkel, kicsit „belekóstolnak” a felnőttéletbe is, és főként azok, akik különben is a kereskedelmi pályák felé vonzódnak, már most szakismeretekre, gyakorlati tapasztalatokra tesznek szert. Mások meg éppen itt szeretik meg a kereskedelmi munkát. Decemberben újabbakkal gyarapodott a megye iskola- szövetkezeteinek, illetve szövetkezeti csoportjainak száma. NAGYMANYOK A Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ keretében megalakult a nagymányoki II. Rákóczi Ferenc Álltalános Iskola szövetkezeti csoportja. A tanári kar, s az úttörőszervezet segítségével egy kis boltot hozott létre az áfész az iskolában. Ebben az üzletben — melyet az iskolai iszövevtke- zeti csoport üzemeltet — a diákok péksüteményeket, füzeteket, írószereket, édességeket, egyéb apróbb napi árucikkeket vásárolhatnak. Az iskolai szövetkezeti csoportnak minden tanuló tagja lehet, ha elfogadja az áfész alapszabályát és <a csoport működési szabályzatát, továbbá, ha jegyez egy — a gyerekek pénztárcájához méretezett — 50 Ft-os részjegyet. A 30 fős csoportnak intézővagy a rendszeres tevékenykedést is? Orvosok állítják, hogy sok öregedő betegük nem is lenne beteg, ha merő jóakaratú gondoskodásból nem ítélték volna tétlenségre őket. Selye János, a stressz-elmélet atyja szerint a tevékenység biológiai szükséglet. Használat hiányéban az izmok, az agy és más szervek hatékonysága csökken. Mind testünket, mind szellemünket edzeni kell, tehát, hogy ép és friss maradjon. A tétlenség akadályozza a velünk született építő és alkotó hajlam kibontakozását, s ez belső feszültséghez vezet, a célok hiánya pedig a bizonytalanság érzését kelti. Egy a családjukban élő idős nyugdíjasok körében nemrég végzett kísérlet is bizonyítja, hogy sosem szabad abbahagyni a tevékeny- kedést! A kísérlet során a nyugdíjasokat két csoportra osztották. A valódi kísérleti csoport tagjai számára rendszeres, jövedelemmel járó, társadalmilag hasznos tevékenységről gondoskodtak, a kontroll csoport számára pedig nem. Néhány hónap múlva mindkét csoportban tudományos módszerekkel vizsgálták meg az egyének hangulatának, közérzetének, környezethez való alkalmazkodásának a mértékét. (Megjegyezzük, hogy a résztvéA múlt év elején kiderült, hogy mindkét ház tetőszerkezete több helyen beázik, négy lakásban pedig talpén é- szesedés jelentkezett. Közöttük volt az a lakás is, ahol már a megelőző évben észleltek penészedést és emiatt az előbb említett per keletkezett. Az újabb hibák megszüntetéséért az OTP a két vállalat ellen ismét pert indított, amelyben a legfőbb ügyész is fellépett. iA Legfelsőbb Bíróság — egyezően az első fokon eljárt és ellenőrző bizottsága van, ezenkívül egy küldöttet választottak, aki a szövetkezet küldöttgyűlésén képviseli a kis kollektívát. Az intézőbizottság elnöke Balázs Pi- uszné pedagógus, aki telkesen látott hozzá a gyerekek munkájának irányításához, segítéséhez. Az intézőbizottság tagjai: Herger Gabriella és Steimbacher Krisztina tanulók. Az ellenőrző bizottságba a tagság kizárólag diákokat választott, az elnök Illés Éva, a tagok: Berdk József és Szommer József. Az iskola vezetése javasolta egy kisebb ibolt létrehozását az iskolában, ugyanis az volt a tapasztalat, hogy a gyerekek egy része itöbb esetben reggeli nélkül jön el hazulról, és tízórait sem hoz magával, zsebpénz viszont általában van náluk, s az üzletben megvásárolhatnák a reggelijüket és a tízóraijukat. A szövetkezet vezetői számára viszont nagyon fontos egyrészt — az utánpótlás nevelése érdekében — a kereskedelmi munka megszerettetése. A szövetkezet anyagilag is elismeri a tanulók bolti .munkáját, a forgalom egy bizonyos százalékát jutalékként megkapják. Az iskolai szövetkezeti csoport működése — remélhetőleg — hozzá fog járulni az iskola és az áfész eddigi jó kapcsolatának a továbbfejlesztéséhez. Kovácsné Lauer Gizella szöv. pol. ea. SIMONTORNYA A Simont árnyai áfész működési körzetében Ozorán az vők nem tudták, milyen kísérletben vesznek részt.) A kísérleti csoportban mindhárom tényező magasabb, kedvezőbb értéket mutatott! A kísérlet is igazolja tehát, hogy az öregedő nyugdíjas nem valamiféle belső fejlődési törvényszerűség következtében válik visszahúzó- dóvá, szakad el környezetétől, — ha ez valóban bekövetkezik —, hanem, mert úgy érzi, fölöslegessé vált, és szűkebb környezete számára is csak teher. Különösen akkor, ha talán ki sem mondva, de éreztetik vele, hogy a társadalom egészének nincs többé igazán szüksége rá, legfeljebb puszta jótékonykodásból tartja el ót. — ami persze nem igaz! Ne feledjük: az érzékenység növekedése az idős korban un. életkori sajátosságnak is tekinthető. Az idős ember tehát nemcsak azt igényli, hogy a társadalom elismerje korábbi, fiatalabb éveinek a munkáját, s ezért biztosítja számára a jól megérdemelt „nyug-díjat”, hanem a rendszeres, társadalmilag hasznos tevékenységet is. Így érezheti minden nyugdíjas azt, hogy a közösség nemcsak a tegnapjáért becsüli, idős korban is számít rá. megyei 'bírósággal — ítéletében kötelezte a tervező vállalatot, hogy harminc .napon belül készítse el a javítási terveket, az építőipari vállalat pedig ennek alapján öt hónapon belül végezze el a javítási munkálatokat. Az ezzel felmerült költségek kilencven százalékát az építőipari, tíz százalékát a tervező vállalat köteles viselni. Ezenkívül, a rosszul végzett munka miatt, az építőipari vállalatnak még százezer focsoportok általános iskolában 22 fővel megalakult az iskolaszövetkezeti csoport, amely már a tizenkettedik megyénkben. Az ifjú szövetkezők iskola- társaik tejtermékkel, pékárukkal és iskolaszerekkel való ellátását vállalták. Alakuló ülésükön az intézőbizottság elnökének Szalai Mária tanárnőt, tagjainak Rajna Zsuzsanna és Túrós Tamás tanulókat, az ellenőrző bizottság elnökének Szappanos Józsefné tanárnőt, tagjainak Simon Andrea és Ba- ráth Gábor tanulókat választotta meg a tagság. A szövetkezet küldöttgyűlésében Tóth Éva tanuló képviseli az iskolaszövetkezetét. HÖGYÉSZ A Tamási ÁFÉSZ működési körzetében a hőgyészi Hunyadi János Általános Iskolában 2? fővel iskolai szövetkezeti csoport alakult. Az intézőbizottság elnökének Gyu- risné Foikmann Mariann tanárit, tagjaivá Márton Emília és László Krisztina tanulókat, az ellenőrző bizottság elnökévé Dömötör Péterné tanárt, tagjaivá Pajor Tamás és György Tímea tanulókat választotta meg az alakuló taggyűlés. Nagy László BÁTA Iskolaszövetkezet alakult a Bátaszék és Vidéke ÁFÉSZ szervezésében a bátai általános iskolában is. A szövetkezetnek 85 tagja van. Az intézőbizottság elnöke Faidt Józsefné tanító, helyettese Sümegi Andrea hatodik osztályos tanuló. V. Horváth Mária Fotó: Bakó Jenő A régiek Döntött a Legfelsőbb Bíróság Penészes lakások rlnit kötbért is kell fizetnie. Újabb iskolaszövetkezeti
