Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
1983. december 18. iniÉPÜJSÁG 3 A téeszek idei gazdálkodása iA termelőszövetkezetek készülnek a zárszámadásra. Az adatok még nem véglegesek, az előzetes összesítések azonban azt mutatják: az évközi kilátások túlságosan borúlátóak voltak, az eredmények végül is a vártnál valamivel kedvezőbben alakultak. A nagyüzemi mezőgazdaság végül is képes volt arra, hogy a súlyos természeti csapás, az aszály okozta kiesés nagy részét ellensúlyozza. A közös gazdaságok termelési értéke — folyó áron számolva — 1—2 százalékkal haladta meg az elmúlt évit. Az eredmény azonban 20—25 százalékkal elmarad ia tavalyitól, miután a ráfordítás a hozamoknál lényegesen nagyobb arányban nőtt. A termelők év közben eddig soha nem tapasztalt mértékben támogatták egymást, és az állami vállalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a téeszek gazdálkodásához szükséges anyagok — például a takarmány — a rosszabbul ellátott területeken is rendelkezésre álljon. A gabonatermelő üzemeket hátrányosan érintette a szárazság, a hozamok elmaradtak a tervezettől. Az állat- tenyésztés magas színvonala az idén örvendetesen stabilizálódott, ami nagy eredmény, hiszen a takarmánypozíoió romlott. Az, hogy a szűkösebb készletek miatt a termelésben nem következett be visszaesés, az előrelátó és gondos takarmányfelhasználásnak, -elosztásnak is köszönhető. Várható volt, hogy megtorpan a mezőgazdaságon kívüli termelés fejlődése, a felvevő piac ugyanis egy idő óta teliitődőben van. Ez be is következett mindenekelőtt az építés és a szolgáltatás területén. Az ipari termékek előállítása viszont egy év alatt néhány százalékkal nőtt, és ez javította a 'gazdaságok anyagi helyzetét. Mindent egybevéve azonban a kiegészítő tevékenység rendelésállománya szűkült, kevesebb volt a munkaakalom is és így — a korábbi évektől eltérően — a ítéeszek’hen dolgozók száma kismértékben csökkent. Az aszály a megyéket nem egyforma mértékben érintette. összesen mintegy ötmil- liárd forint feletti összeget vesztettek a közös gazdaságok. A szárazság főleg Szolnok megyében okozott gondokat, de nem könnyű a helyzet Csongrád, Báos-Kiskun, Pest és Békés megyékben sem, ezt bizonyítják az előzetes mérlegadatok. Az aszály után a téeszek csak úgy tudtak törésmentesen gazdálkodni, hogy minden eddiginél nagyobb mértékben mozgósították pénzügyi, anyagi tartalékaikat. Forgóvagyonuk egy része szolgálta ezt a célt. A forgóvagyon egy része zárolt bankszámlákon volt, és nem vett részt a gazdálkodásban, másik része azonban a folyamatos pénzellátást szolgálta; ennek elvesztése érzékeny veszteség, pótlására ugyanis jövőre magas kamatozású hiteleket kell fel- venniiök a termelőknek. Az elveszett vagyon visszapótlása nem látszik könnyű feladatnak, sok helyen több év is eltelhet, amíg helyreáll a belső egyensúly. Az állami intézkedések év közben a gondokkal küzdő téeszekben, elsősorban a folyamatos pénzellátást tették lehetővé, ezek a hitelek az év végén lejárnak. A fedezet híján maradt szövetkezetek állami segítségre is szorulnak. Saját belső lehetőségeik maximális mozgósításával és külső támogatással hidalhatják át a nehézségeket. Az idén bebizonyosodott az is, hogy esetenként a termelés szerkezete is sebezhető, és ha ez rosz- szabb értékesítési (lehetőségekkel párosul — mint ahogy ez főleg a kertészeti ágazatokban megesett — szintén megbomolbat a gazdálkodás egyensúlya. Szabolos-Szatmár megyében például mintegy 350 millió forint vesztesége lesz a téeszeknek, főként az almaértékesítési, -termelési problémák miatt. A jövőben arra lesz szükség, hogy ezekben az üzemekben a kiscsoportos érdekeltséget még inkább érvényre juttassák, csökkentve ily módon a gazdálkodás általános költségeit. (MTI) Földgázmező Szabolcs-Szatmár megyében \ Földgázmezőre bukkantak a Száboilcs-Szatmár megyei PenésZlek község határában a Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat szakemberei. A kutatófúrások tanúsága szerint jó minőségű, gazdaságosan felhasználható földgázt rejt a föld mélye. A földgázmező kiterjedéséről, a felszínre hozható földgáz mennyiségéről még nincsenek pontos adatok. Ennek tisztázása a jövő évi kutatómunka egyik feladata. Ennek elvégzése után dől majd el, hogy helyileg hasznosítják-e a penész- lek! földgázt, vagy bekapcsolják az országos hálózatba. Annyi ugyanis már egészen biztos, hogy a penész- leki gázmező Nyírbátornak és közvetlen környékének ellátására elegendő lesz. Új árvízvédelmi töltés a Tiszán Üj árvízvédelmi töltések készültek el a Tisza Borsod megyei szakaszán. A legfontosabb közülük a folyó dél- borsodi öblözatét lezáró több, mint 5 kilométeres új véd- rnű, amelyet Sajóörös és Sa- jószöged között építették. Ez az átlagosan 3 méter széles és az eddigi legmagasabb árvízszintnél egy méterrel magasabb új gát teljes biztonságot nyújt a Leninváros térségében települt ipari üzemeknek. A kialakításával egyidejűleg megerősítették és magasították a már meglévő gátat is. Megteremtették az árvíz- védelmi anyagok tárolásának feltételeit és korszerűsítették az árvízvédelmi telefonvonalat is. A munkálatokat határidő előtt, az eredetileg tervezett 1H8 millió forint helyett 112 millió forint költséggel végezték el. Az én szakmám: központiiűtés-szerelő Csapdába kerültem. Több okból is. Szakmunkások vallanak munkájukról, hivatásukról, hobbijukról a sorozatban... Mészáros György a legjobb szakemberek közül való, de nem központifűtés-szerelő. Kereskedő és hegesztő, közben kiváló központifűtés-szerelőnek tartják. Társainak pedig hinni kell. Aztán kiderül, hogy a TÁÉV- nél is mindenféle bizonyítványa van, de arról, amiben mesterek, nincs papírjuk... Ez az egyik csapda. De értem a dolgot. Csak az utóbbi években — úgy 5—10 éve — kezdett ez a szakma valami lenni. így más területről kerültek ide emberek, és átképezték magukat. Megnyugtatnak: az iparban rengeteg ilyen van... A másik csapda. Mészáros Györgyék az esztétikáról beszélnek, meg arról, hogy a központi fűtés csövei és a radiátorok lehetnek lakásdíszek is. De, ez csak akkor, ha a szerelő azt úgy is csinálja meg. Na- mármost tőlem karnyújtásnyira van egy radiátor és a hozzávezető csőrendszer... Nekem nem nyújt semmiféle esztétikai gyönyört. Mert feleslegesen sok cső „fut a falon”, mert a varratok egyáltalán nem hegesztések, inkább egy gömbnek látom mindegyiket... Szóval akkor nincs igazuk Mészároséknak? Vagy itt, ebben a szobában annak idején tehetségtelen szerelő dolgozott? Kioktatnak: — Kérem, ehhez is tehetség kell. Fűthet az a szerencsétlen családiház-tulajdonos éjjel-nappal és azon túl is, ha nem jó a fűtésrendszer. Ezt elhiszem. Sőt, még azt is, mert Mészáros György mondja: — Fűteni is tudni kell! Tehát-az előbbi fordítva is érvényes: hiába a ragyogóan kiszámított hőháztartás és a hőigény, és hiába „tudja” azt a fűtőrendszer, ha nem vesszük a fáradságot arra, hogy elsajátítsuk a tüzelés „művészetét.” Fogadjuk el, hogy a fűtésszerelés művészet. Mert az. Százezer apróságra kell figyelemmel lenni. Ott kell kezdeni, hogy honnét. fúj a szél, és melyik a napos oldal. Számon kell tartani, hogy milyen a lakás szigetelése, a fal minősége, a •kazán teljesítőképessége és még azt is, hogy szénnel, Mészáros György olajjal vagy fával fűtenek-e. Mindezek alapján kezd a tervezéshez. Azután számolja ki a radiátorok számát, a gravitációt, vagy a szivattyú teljesítményét... Ezután következik a munka. Es higy- gyük el, hogy lehet esztétikusán is szerelni! Ügy elhelyezni a fránya csöveket, hogy nem zavarnak a szobában, hogy lehet azért bútort is rakni a falak mellé... Es még kis- ezer elképzelés lehetséges, mert ahány ház, annyi fűtésrendszer... Persze, nincs különleges mérce, csak ennyi: kevés fűtőanyaggal minél több meleget teremteni! Milyen fűtése van Mészáros Györgynek? — Saját tervezésű, zárt rendszerű, egyedi fűtés. Naponta 12 liter olajat használok el... — mondja a mester. — Negyedik emeleten lakom, a szekszárdi TAEV-házban. H. J. — G. K. Tolna és társközségei Gyorsmérleg 1983-ról Tolnára látogattunk el, hogy még az óévbúcsúztató és más témában is korszak- meghatározó tanácsülés előtt valamiféle gyorsleltárt igyekezzünk készíteni az 1983-as év községfejlesztési eredményeiről. Az eredmények szót nem véletlenül használom, mert a több, mint tízezer lelket számláló nagyközségben és két társközségében a megfogyatkozott tanácsi pénz ellenére is számottevő a fejlődés. Tudom, nem tartozik az olvasó legkedveltebb időtöltései közé az, hogy a tanácsi ‘költségvetési és fejlesztési pénzeszközök megismerésével töltse szabad idejét. Ezúttal tegyünk kivételt, mert a most következő néhány számadat nélkül kicsit sután állna az egyenlegünk. Tehát: a Tolna nagyközségi Közös Tanács idei költségvetése 35 millió 542 forint volt, a három községre — Tolnára, Mözsre, Fácánkertre — fordítható feljesztési alap pedig 13 millió 503 forint. Ha a ikét nagy szám hallatán most az a kérdés következne, hogy sok-e ez a pénz vagy kevés, bevallom, nehezen tudnék válaszolni. Még Toronyi István tanácselnök is. „Ami megvan, az a fontos” — mondja. Ügy hiszem, valahol itt a lényeg, azaz, hogy mennyiből mit tudnak megvalósítani. Persze, ezek a számok önmagukban nem „élnek”, csak a mögöttük rejlő kiadások, beruházások vonzataként. Toronyi István tanácselnök az utóbbi okfejtésnek igazat ad. Az ennél szemléletesebb tényeket válaszaival már ő szolgáltatja: — Nem siratjuk el az idei évet — mondja — de emlékezni fogunk rá mindannyian. — Most amolyan gyorsleltárt igyekszünk készíteni arról, hogy 1983-ban mi valósult meg a nagyközségi tanács területén... Toronyi István tanácselnök azon tisztségviselők közül való, akik „nyilatkozatához” nem kell mankó. Nem bari- kadózza el magát a beosztot- taitól sietve „bekért” jelentésekkel. Szobájának régi dohányzóasztalán egyetlen gépelt szöveg fekszik. (De erről majd később lesz szó ...) — Fontos és meghatározó beruházás a Tolna és Mözs határában megkezdett és még most is épülő, hetvenöt gyermeket befogadó óvoda. Ez az, amiről már a Népújság is hírt adott. A másik: a tanácselnöki szolgálati lakást átalakítottuk Tolnán óvodának. Ide tartoznak az újonnan kialakított házhelyek is. — Ügy veszem ki a szavaiból, hogy mindezek igen fontosak. de létezik ezeknél még számottevőbb is. Toronyi István erre nem szól semmit. Három sűrűn telegépelt oldalt vesz a kezébe. Tudom, hogy nem az újságírókkal történő találkozás alkalmára készítette, hanem mindenkinek, akit netán mélyebhről érdekel a községfejlesztési munka. — Lényeges volt a tolnai Tavasz utcai házhely-értékesítés is, de szellemében és politikai hatásában mindenen túltett az az útépítés, ami ebben az évben Tolnáin Havas kép a tolnai központról megvalósult. A nagyközség történetében ez az év egyedülálló. ■ — Miért? — Tolna a közműellátottságra nem panaszkodhat. Ebben az évben a lakosság önkéntes hozzájárulásával kereken négy kilométer utat építettünk. Hogy is van ez? E kérdés megválaszolásában legyen segítségünkre Toronyi István kisdolgozatának néhány önkényesen kiragadott részlete. „Hárommégy évvel ezelőtt a Béke utcából indult el a lakosság önkéntes útépítési hozzájárulása. E kezdeményezés után 1982-ben már két utcában — a Váci Mihály és Táncsics — épült a lakosság önkéntes hozzájárulásával és társadalmi munkájával út.” „November elején kezdődött a munka ... a Hámén Kató lakótelep, a Béri Balogh Ádám, a Bercsényi, az Eötvös és az Alkotmány utca egy részének lakói is beléptek, és a szervezéssel egy időben a munkát is elkezdték. Volt olyan, hogy egy utcában egyetlen nap 230 ezer forint gyűlt össze az útépítésre, s az is előfordult, hogy az első lépéstől az út megépüléséig 20 nap sem telt éli.” Még egy utolsó idézet, a legfontosabb: „1983-ban önkéntes hozzájárulással kilenc utcában 4 kilométer út épült. Másfél millió forintot áldozott erre a lakosság és 7—800 ember vett részt ebben a munkában. A létrehozott érték pedig számításaink szerint 6 millió forint.” — A társközségben élők is követték a tolnaiakat? — kérdezem. — Nemigen. A kezdeményezést és a társadalmi munkát a tanács nem teheti kötelezővé — mondja Toronyi István. — A társközségekben összesen egy utcában lett út. Jövőre azonban már elkészült az a terv, melynek megvalósítására mozgósítottuk is tanácstagjainkat. — Elérkeztünk egy újabb címszóhoz. Minek örülhetett még a három község lakossága 1983-ban? A kereskedelmi hálózatban bekövetkezett változásnak. A Népbolt Vállalat ösz- szevont boltokat és kialakított két újat is. Oj helyre került a játékbolt, és ami nagyon fontos: van könyvesboltunk. A változást már a pedagógusok is érzik. Az új könyvesboltban — A tanácselnök elégedett ? A válasz nem késik: — Nem hiszem, hogy ennél" többet lehetett volna megvalósítanunk. A „kisebb” eredmények — a lakásépítés, óvoda és járdák mellett — komolyabbak is vannak. Bennünket sok kritika ért, hogy nem vagyunk elég mozgékonyak. Én mindig is mondtam: nem szabad egy pillanatra sem szem elől téveszteni, hogy mire van egy tanácsnak anyagi fedezete. — Az útépítés? — Azt csak a lakosság összefogásával, hozzájárulásával és társadalmi munkájával tudtuk megvalósítani. Csak olyanba szabad belefogni, amit fedezni vagy fedezésében segíteni tudunk. Ugye, szanált téeszről tudunk ... De szanált tanács, az nem létezhet! Erre kell ügyelni. Ife Megnézzük a Tavasz utcát. Ez az új terület a maga egy- és kétszintes házaival, vizével és villanyával, már egy különálló városrész. Kollégám két nevet említ. Egykori osztálytársai még itt laktak. Akkor ez a „világ vége” volt Tolnán. Ma közművel rendelkező életlehetőség. — Most fényképezzünk! — mondom. Kollégámat megtréfálja két parányi gombelem. Az automata fényképezőgép motorja megfázott. Markunkban melegítjük a két telepet, aztán írunk egy tiszteletkört és az objektív kinyitja redőnyszemét a Tavasz utcai látványra. szűcs lAszló János GOTTVALD KAROLY A Tavasz utca a négyszáz méter hosszú betonúttal
