Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

NÉPÚJSÁG 1983. december 11. Mester és tanítványa Bertus Gábor a 67,5 kg-os súlycsoportban, az ifjúsági II. korosztályban országos csú­csot állított fel szakításban 129 kg-mal, megjavítva ezzel a debreceni Kerek István ko­rábbi 128,5 kg-os súlyemelő eredményét. S folytatva azt a szép hagyományt ebben a súlycsoportban, amelyet 1980- tól kezdődően Csereklei ala­pozott meg a Dózsa színeiben. — Az első gyakorlatát ron­totta Gábor... — fordulok az edzőhöz. Kovács Vilmoshoz. — Igen, túlhúzta a súlyt, ez azt jelenti, túl erős volt hoz­zá. Ezért is emeltettünk rög­tön utána öt kilogrammal Erezni lehetett, jó formában van. Általában a többi ver­senyzőtől eltérően, viszony­lag hosszabb ideig tartani tudja csúcsformáját, hozni tudja magát, amit most jóval az OB után is bizonyított. Ezért nem volt meglepetés kiugró teljesítménye. — Nem volt tehát váratlan a siker? — teszem fel a kér­dést a versenyzőnek. — Néhány napja már be­szélgettünk roia, hogy meg leheme „csinálni , nem eier- hetetien az országos csúcs. Jó erőben is ereziem magam. Mikor pedig mar megvon a súly, a lénykepezőgép katta­nását is kivártam. — A 129 kg után a 130-hoz sem sok hiányzott. A jövő év­ben meglesz? — Meg kell hogy legyen, annál is inkább, mivel jövőre súlycsoportot váltok, eggyel magasaDban, 75 kg-ban indu­lok. Remélem, ott sem ered­ménytelenül ! —tzs— Elnökségi ülés A Tolna megyei Ökölvívó Szövetség elnöksége decem­ber 21-én, szerdán 9 órakor Dombóváron, a Dombóvári Spartacus tekecsarnokának tanácstermében tartja meg soron következő elnökségi ülését. Fontos napirendeket tárgyalnak meg. így tájékoz­tatás hangzik el a Paksi SE és a Dombóvári Spartacus versenyzői által az 1983. évi országos bajnokságon élért helyezésekről, a minősítések­ről, valamint a megszerzett olimpiai pontokról. Értékelik az idei esztendő körversenye­it, a szakosztályok elért ered­ményeit, majd kiosztják a dí­jakat. Négyszemközt a csapatkapitánnyal Szívet cseréljen, aki klubot cserél? Napjaink eredménycentrikus sportéletének velejárója az élmezőnnyel való lépéstartás kényszere. Klubvezetők, edzők, versenyzők vállaira nehezedő teher: megfelelni az élvonalbeli szereplés támasztotta egyre nehezebb kö­vetelményeknek. Illúzió csupán NB I-es terveket szőni, ha a magasabb osztály áhítása nem párosul — többek között — a feltörekvő csapat kellő játékerejével. Ha rövid a ka­rod, toldd meg egy lépéssel. Ez a lépés az átigazolásos erősítésekben ölt testet. A ki ubot cserélt sportoló aztán vagy gyökeret ereszt, vagy ismét szedi sátorfáját, s to­vábbáll. Sorsok, amelyek alakulását a beilleszkedés, az egzisztenciális otthonteremtés formálja. Pártos (13-as mezben) támadást indít a Mladost Zágráb elleni nemzetközi mérkőzésen A csapatkapitány edzésről jövet toppan a szerkesztőség­be. Csinosan, a decemberi zimankótól kipirult arccal. Ha nem ismerném idestova öt éve, termetéből ítélve alig­ha vélném kosárlabdázónak. A nyugdíjas portás is ha­sonlóan vélekedik, hiszen amikor beavattam a vendég­várásba így replikázott: — Én úgy tudtam, hogy a ko­sarasok colos lányok! Pártos Judit, a Szekszárdi Dózsa NB I-es csapatának „motorja” nem a magassági fölényével — játékával nő a mezőny fölé. Egy tősgyöke­res pesti lány vidéken. — Kispesten éltem, ott jár­tam iskolába. Szüleim és négy testvérem jelenleg is ott laknak. 1972-ben a Bp. Spartacus sportiskolájában kezdtem kosarazni, a „szpa- ri” ifisták között csapatkapi­tánynak választottak. Három évvel később már az NB I- es felnőttgárdával edzettem. 1976-ban cserejátékosként bajnoki meccseket játszot­tam. Sőt, abban az évben baj­nokcsapat tagjaként arany­érmes lettem — mondja be­szélgetésünk elején Jutka. — Szerettem a klubot, csak azzal a gondolattal nem tud­tam megbarátkozni, hogy a rengeteg edzésmunka ellené­re a cserepadot koptatom. Pedig mindez kézenfekvő volt, hiszen a Spartacusban olyan válogatott kerettagok alkották a kezdő együttest, mint Vertetics, Kiss Lenke, Borka és Fehérné. — Kispestet Szekszárd, a Bp. Spartacus bajnokcsapa­tát a kiesés ellen küzdő Dó­zsa váltotta fel. — Igen. Az előbb említett belső vivódásom közepette jött a szekszárdiak ajánlata. Jól emlékszem, 1978. decem­ber 8-a volt. A Dózsa akkori vezető edzője, Tapodi László megjelent az egyik edzésün­kön. Engem és Daróczit kihí­vott, s minden köntörfalazás nélkül a lén/egre tért. A hí­vó szóra én azonnal igent mondtam. Szüleim akkor ép­pen Bécsben jártak, mire ha­zajöttek addigra én a Szek­szárd igazolt játékosa lettem. — Kiadatása is ilyen si­mán ment? — Hivatalosan a két klub úgy állapodott meg, hogy kölcsönjátékosként csak egy évre jövök le Tolnába. Az­óta viszont egy hónap híján öt esztendő telt el... — Emlékszik a bemutat­kozásra? — Hát lehet azt elfelejte­ni? A Székesfehérvári Épí­tőket fogadta a Dózsa a Zrí­nyi utcai csarnokban. Ez volt a hazaiák kezdő ötöse: Harsányi, Kinder, Sáfrány, Tarczy, Varga. Kispadosként vártam az első bevetésre li­la-fehér szerelésben. Azt hi­szem, nemcsak a mezem volt lila .. . Amikor ugyanis be­cseréltek — alighanem sokak számára csalódást okozván — idegességemben, telt ház előtt' jóformán a labdát is alig tudtam megfogni. Rá­adásul kikaptunk! 1979. ja­nuár 13-át írtunk. — Múltak az évek, Pártos Jutka hozzánőtt a csapathoz és a városhoz is. — így igaz. — Pedig a fővárosi családi otthont Szekszárdon albér­letre váltotta, s a klubcseré­ért sem markolt fel bankos ösztönzőt. — Nem bizony. Az átigazo­lási ajánlat mögött egyetlen fillér sem rejtőzött. Amikor ide költöztem, az átigazolá­sát váró Bacsa Magdolna la­kótársa lettem. Egy garzon- lakáisban, ahol én természe­tesen albérleti díjat fizettem havonta. Különösebb háztar­tást nem vezettünk, hiszen jó­formán csak este voltunk otthon. Edzés reggel és este, közte pedig a munka, a Szekszárdi Szabó Szövetke­zetnél gépíróként dolgoztam. Múlt időt használok, pedig jelenleg is ott dolgozom. — Bacsónak nem sikerült gyökeret ereszteni, visszatért Budapestre — Magdi távozása után egy ideig Földesiéknél laktam, majd nagy örömömre a Tartsay lakótelepen egy szo- ba-konyhás lakás főibérlője lettem. Szüleim anyagi se­gítségével bebútoroztam. Idil­likussá vált az otthonom, s azóta a főzőcskézés is hozzá­tartozik a napi programhoz. — Jutka, immár több száz bajnoki és kupamérkőzést játszott a Dózsában. Mondja, nem hívták más klubba? — Volt ajánlat. A ZTE-től többször is megkerestek, mindig nemet mondtam. — Miért? — Nézze, Szekszárdon már, megszoktam, a csapatot meg­szerettem, s úgy éreztem, a közönség is befogadott. Aki annyi keservesen nehéz csa­tában együtt küzdött egy csapattal a bentmaradásért mint én a Dózsával, az alig­hanem hozzám hasonlóan még a látszólag csábítóbb ajánlatra is gondolkodás nél­kül nemet mondana. — Szülei is vonzódnak a városhoz, vagy csupán lá­nyuk játéka csalja le őket hétről hétre Kispestről? — Velem együtt ők is megkedvelték Babits szülő­városát. Időskorúak — mind­ketten túl vannak a hatva­non — nyugdíjas életűje egy kis részét kedves vendégként nálam töltik. — Tanúsíthatom: az apu­ból menetközben jó torkú dózsás szurkoló vált. — Szó se róla, hallatja hangját a hazai mérkőzése­ken. — Sport és tanulás. Véle­ménye szerint megférnek egymással ? — Meg bizony. 1980-ban beiratkoztam a Kereskedelmi Szakközépiskola levelező szakára. Az idén nyáron vé­geztem, hadd dicsekedjek: ki­tűnő bizonyítvánnyal érett­ségiztem. Tudja hogy van az, az embernek pótolni kell a mulasztottakat. Szükségét éreztem, hogy a sport, az NB I-es szereplés mellett tanul­jak, hiszen a kosarasok ak­tív pályafutása is behatárolt. — öt év alatt hány edzőt „koptatott el” dózsásként? — Hű ha... Számoljunk... Volt a Tapodi, a Szittya, a Sere, aztán a Rátvay, most pedig a Vertetics. — Van játékosként példa­képe? — Mindenkinek van. Iga­zán nem azért mondom, mert Gellérné Borka Ágnes a leg­jobb barátnőm volt Pesten, de számomra ő marad a sportolóideál. — Jól tudjuk: kosarasként szinte egész Európát beutaz­ta? — Valóban. Spartacusos- ként és az elmúlt közel öt év­ben dózsásként bizony elég sok országban játszottam a különböző nemzetközi torná­kon. — A lila-fehéreknél nem­csak az edzők cserélődtek gyakran, hanem egy sor já­tékos is megvált, szinte egy­másnak adták a kilincset. — Hát, meglehetősen sok játékos megfordult szakosz­tályunknál. Több-kevesebb idő után továbbálltak. Így a Bacsa, a Daróczi, a Tarczy és a Lesó is. — De remek csapata len­ne a Szekszárdnak, ha ők mind itt játszanának! — Nekünk most is, nélkü­lük is nagyon jó csapatunk van! Tekintete tüzel, beszélgeté­sünk során először érzek harciasságot szavaiban. No, de úgy kell nekem, ha visz- szasírom — igaz csupán egy megjegyzés erejéig — a ré­gieket... — Saját tapasztalatai alap­ján szívet cseréljen, aki klu­bot cserél? — Nem, nem hiszem. Hi­ba lenne, ha az ember egyé­niségét, elveit sutba vágná egy klubcserénél. A nevelő egyesületem iránti kötődé­semet, szeretetemet nem kell bizonygatnom. Elképzelhető, hogy többre vittem volna sportolóként is a Bp. Spar­tacusban — én mégsem sírok vissza semmit. Mint minden munkahelyi váltás, úgy az egyesületi csere is rizikót rejt magában. Ám ha az em­ber új munkahelyén becsü­letesen dolgozik, új csapatá­ban tudása legjavát nyújtva küzd a sikerekért, akkor mindkét pályán bizonyít. Ehhez pedig nem kell szívet cserélnie. Becsukom a jegyzettömböt, megköszönöm a beszélgetést. A portáig kísérem a csapat- kapitányt, a 13-as számú mez hosszú copfos gazdáját. Fér­fitársak, ugye megbocsájtják nekem a furcsa biztatást? — Csak minél több kosa­rat jövőre is Jutka! FEKETE LÁSZLÓ Úszás Hat egyesület úszóinak részvételével rendezték meg a Siófok Kupa versenyét. A Kaposvári Rákóczi, a Bala- tonfűzfő, valamint a házigaz­da Siófoki Bányász verseny­zői mellett rajthoz álltak a Szekszárdi Dózsa, a Dombó­vári Spartacus és a Dombó­vári Sí fiataljai is. A Tolna megyei versenyzők helyezé­sei: Lányok: 100 m úttörő hát: 1. Horváth Tímea (Dom­bóvár), .. .3. Végh Márta (Szekszárd). 100 m gyermek gyors: 1. Tass Szilvia (Szek­szárd, 1:09,0-as idővel új me­gyei csúcs), 2. Mojzes Zsuzsa (Dombóvár). 100 m gyermek pillangó: 1. Tass Szilvia ­(Szekszárd), 2. Horváth Tí­mea (Dombóvár). 50 m béka gyors: 1. Takács Barbara, 2. Miszlay Orsolya (mindkettő Dombóvár Sí), 3. Major Vik­tória (Szekszárd). 4x100 m gyermek vegyesváltó: 1. Dom­bóvári Spartacus (Horváth, Orbán, Hagyanek, Mojzes), .. .3. Szekszárd. Fiúk: 100 m serdülő gyors: .. .2. Radnóti Gábor (Szek­szárd), 3. Szekeres József (Dombóvár). 100 m delfin hát: 1. Uszléber Ákos (Dom­bóvár Sí), .. .3. Kovács Attila (Szekszárd). 100 m úttörő gyors: 1. Rieger Gábor, 2. Monostori Jánosi (mindkettő Dombóvár). 100 m gyermek gyors: ...2. Haiser Kálmán (Szekszárd), 3. Hurta Mihály (Dombóvár). 100 m gyermek hát: ...2. Hurta Mihály (Dombóvár), 3. Haiser Kál­mán (Szekszárd). 100 m úttö­rő mell: 1. Rózsa Norbert (Dombóvár), .. .3. Rieger Gá­bor (Szekszárd). 4x50 m ser­dülő gyorsváltó: 1. Szekszárd, .. .3. Dombóvár. Az egyesületi pontverseny végeredménye: 1. Dombóvár 113, 2. Siófok 63, 3. Szekszárd 59 ponttal. TÉLAPÓ VERSENY DOMBÓVÁRON Népes mezőny állt rajthoz a dombóvári úszók tizedik Télapó versenyén. Eredmé­nyek, lányok: 50 m gyors II. osztály: 1. Somoskövi Kata­lin, 2. Fink Orsolya, 3. Ko­vács Imola. 25 m hát I. osz­tály: 1. Gölöncsér Szilvia, 2. Fábián Dalma, 3. Marton Or­solya. 50 m hát II. osztály: 1. Somoskövi Katalin, 2. Kovács Imola, 3. Borsi Katalin. 25 m gyors I. osztály: 1. Gölöncsér Szilvia, 2. Marton Orsolya, 3. Arató Kitti. 200 m béka gyors: 1. Takács Barbara, 2. Miszlay Orsolya, 3. Illés Ani­kó. 200 m delfin vegyes: 1. Makkos Gabriella. 200 m bé­ka hát: 1. Takács Barbara, 2. Miszlay Orsolya, 3. Kiss And­rea. Fiúk: 25 m hát I. osztály: 1. Trupp Krisztián, 2. Hohner Marcell, 3. Varga Szabolcs. 50 m gyors II. osztály: 1. Kiss István, 2. Fekete Csaba, 3. Szabó Tibor. 25 m gyors I. osztály: 1. Hohner Marcell, 2. Varga Szabolcs, 3. Miszlay József. 50 m hát II. osztály: 1. Szabó Tibor, 2. Fekete Csa­ba, 3. Kiss István. 200 m béka gyors: 1. Mintái Csaba, 2. Spráger Attila, 3. Imreh Aj­tony. 200 m delfin hát: 1. Uszléber Ákos, 2. Tancsa Norbert, 3. Kovács Roland. Sportműsor SZOMBAT Asztalitenisz: A Tolnai VL NB I-es női csapata 11 óra­kor a Bp. Spartacus együtte­sét fogadja. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es együttese Bu­dapesten a MAFC ellen lép pályára 10.30-kor. Az NB II- ben: Keszthelyi Haladás — Dombóvári VMSE 11, Atom­erőmű SE — Közgazdasági Egyetem 11 óra. Sakk: Szekszárdon a me­gyei sporthivatal tanácster­mében 8 órától utánpótlás korosztályú fiúk megyebaj­noksága. VASÁRNAP Kézilabda: Szekszárdon a Tanítóképző Főiskola torna­termében 8 órától Fenyő Ku­pa férfi terembajnokság. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es női csapata a Zrínyi utcai csarnokban 11 órakor a Csepel SC-t látja vendégül. Az NB II-ben: Szombathelyi Universitas — Bonyhádi MSC 10.30-kor. Várjuk szavazataikat Lapunk mai számában az utolsó szavazószelvényt kö­zöljük, amelynek kitöltésé­vel olvasóink Tolna megye 1983. évi legjobb sportolói­nak megválasztásában a fér­ficsapatokra voksolhatnak. A szelvények beküldési határ­ideje december 31., de ismé­telten kérjük: folyamatosan szíveskedjenek azokat postá­ra adni, megkönnyítve ezál­tal a feldolgozás munkáját. A borítékon kérjük feltün­tetni: Népújság sportrovata, Szekszárd 7101 Pf.: 71. Mint arról már korábban beszámoltunk, a legtöbb sza­vazatot elérő három-három női és férfisportoló, vala­mint a legjobb női és férfi- csapat számára 1984. január­jában ünnepélyes eredmény- hirdetés keretében nyújtjuk át a Tolna megyei Népújság, a Tolna megyei Testnevelési és Sporthivatal, a Szakszer­vezetek Tolna megyei Taná­csa, valamint a KISZ Tolna megyei Bizottsága által fel­ajánlott értékes tiszteletdí­jakat. Továbbra is várjuk olva­sóink aktív részvételét, sza­vazataikat. TOLNA MEGYE Név 1. 1983. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI Egyesület Férficsapat 2. 3. Beküldő neve: Lakcíme: Beküldési határidő: 1983. december 31. o

Next

/
Thumbnails
Contents